Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-20 / 298. szám

Befejezte tanácskozását az országgyűlés téli ülésszaka (Tofytatis <tz I. oldalról) A nemzeti jövedelem az idei­vel azonos ütemben, mintegy 5,5 százalékkal nő a jövő esztendő­ben. Ezt akkor érhetjük el, ha az ipari termelés 6, az építőipari termelés 5—6, a mezőgazdasági termelés mintegy 4 százalékos emelkedése együtt jár a terme­lés technikai felszereltségének javulásával, a munka termelé­kenységének növekedésével. A nemzeti jöyedelmen belül a társadalmi tiszta jövedelmet igen jelentősen, 16—18 százalék­kal szeretnénk emelni. A tár­sadalmi tiszta jövedelem az el­múlt két évben ennél jóval las­sabban, ennek alig egyharmadá- val nőtt. Ennek okai közül azt a kettőt emelem ki, amely ná­lunk a termelés hatékonyságá­val a legszorosabban összefügg. Az egyik: vállalataink nem fordítottak elég gondot a költ­ségek elemzésére és csökkenté­sére, a takarékos anyag- és munkaerő-gazdálkodásra, a kor­szerű gépek teljesebb kihasz­nálására, egyszóval a jövedel­mezőségre. Ez nem egyszerűen gondatlanságra vezethető vissza — bár ez is előfordul. A válla­latok nem érezték a népgazda­ságra háruló valóságos terheket, a termelési költségek nem tük­röztél? a tényleges ráfordítá­sokat. Nem érvényesült a szük­séges ösztönzés a .takarékosabb és jövedelmezőbb gazdálkodás- ra. A pénzügyi szabályozók mos­tani változtatásának éppen egyik vállalt és vallott célja a gazdálkodási feltételek szigorí­tása, a népgazdasági érdekeknek megfelelő hatások erősítése. Ez elsősorban azt jelenti, hogy j a népgazdaságnak eddig is töb-1 be kerülő anfagok és energia-1 hordozók árát felemelj ült. En- nek hatására átlagosan 2—3 százalékkal nő az anyagköltség aránya a termelési költségek-1 ben. Ezáltal erősebb lesz az ösztönzés az olcsóbb, helyette-1 sí tő anyagok alkalmazására, | több előnyt jelent az ésszerűbb anyagfelhasználás, az anyag-1 készlet optimális szinten tartá­sa, mert több megtakarítás szár­mazhat belőle. A bérek járulé­kainak emelése az észerűbb munkaerő-gazdálkodást hivatott elősegíteni, emellett a központi és tanácsi kölségvetések bevé­teleit is’növeli. A társadalmi tiszta jövedelem eddigi, csupán szerény gyara-, podásának másik lényeges oka ■ az, hogy a kivitel jóval lassab- ' ban nőtt, mint azt harmonikus gazdasági fejlődésünk megköve­teli. A kivitelnek a jövő évben gyorsabban, 11—12 százalékkal kell növekednie, ami — tekint­ve a termelés ennél kisebb, 4—6 százalékos növekedését — azt jelenti, hogy az előállított ter­mékekből nagyobb arányban kí­vánunk exportálni, mint eddig. Ezt pedig csak akkor érhetjük el, ha a termelésből szár­mazó javak mindenütt — kiváltképp a feldolgozó ipar­ágakban — megfelelnek a vi­lágpiac által támasztott műsza­ki, gazdasági és kereskedelmi igényeknek. Tudjuk, hogy ez milyen magas követelmény, ezért elérését központi intézke­désekkel is élősegítjük. Á versenyképes exportárualapok bővítését ösztönözzük azzal, hogy a jövő évben a Magyar Nemzeti Bank a beru- házásl hitelek nagy részét — több mint egyharmadát — ilyen kapacitások fejlesztéséhez nyújt­ja. Versenypályázatok alapján a leggazdaságosabb beruházá­sokhoz ad hitelt a bank, a ké-1 relmeket a szokottnál gyorsab- | ban bírálja el. de a vállalt fel­tételek teljesítését pontosan megköveteli. Már eddig is sok jó pályázat érkezett, ami bizo­nyítja a vállalkozó kedvet és a lehetőségeket. k A leginkább érdekelt nagy­vállalatok vezetőivel megbeszé­léseket folytattunk exportcélú termelésük növelésének lehető­segeiről. Bebizonyosodott, hogy nem kevés az olyan vállalat, amelynek módja van a jól érté­kesíthető árualapok bővítésére beruházások nélkül is, a meg­levő termelőberendezéseik jobb kihasználásával. A szükséges át­állási költségekre, a többi et- forgóeszköz-igények kielégítésé­re készek vagyunk kedvezmé­nyeket adni. A magasabb anyagköltségek, a bérek terheinek növekedése szükségképpen emelik az expor­táló vállalatok költségeit is. Ezek egy részét az állam meg­téríti. Áz export-visszatérítést úgy szabályozzuk, hogy azonos profilú vállalatok közül a gaz­daságosabban termelők nagyobb fejlődési lehetőséghez jussanak. Ugyanakkor számolunk a gaz­daságtalan termelés visszafej­lesztésének népgazdasági érde­kek szempontjából nélkülözhe­tetlen folyamatával is. Az eb­ben érintett vállalatokat és ter­melő kollektívákat sem fogjuk magukra hagyni. A termelés és a termelékenység növekedése, a takarékos gazdálkodás és az eddiginél kedvezőbb külkereske­delmi árucsere együttes hatására várható tehát a társadalmi tisz­ta jövedelem olyan mértékű emelkedése, ami lehetővé teszi a gazdaság fejlesztési igényeihez, a dolgozók életének további ja­vulásához elengedhetetlen anya­gi alapok bővülését és a költ­ségvetést a feladatai ellátásához szükséges pénzeszközökhöz jut­tatja. Az állami költségvetés teljes bevételi előirányzata az 1976. évben 335 milliárd forint, ki­adási végösszege 338 milliárd forint. A bevételek 7,1 százalék­kal, a kiadások 6,8 százalékkal haladják meg az előző évit. A hiány az előirányzatok szerint 3 milliárd forint lesz. A költség- vetési feladatok ellátásához hi­telt veszünk igénybe. A hiány és a hitelfelvétel aránya az összes kiadáshoz mérve csökken. A bevételek legnagyobb része — csaknem négyötöde — az ál­lami vállalatoktól és a szövetke­zetektől származik, amelyek jö­vőre csaknem 9 százalékkal töb­bet fizetnek be az állami költ­ségvetésbe, mint ez évben. A költségvetés 1968 és 1972 között növekvő mértékben ré­szesedett az összes tiszta jöve­delemből, főleg azért, mert a Vállalatok fokozatosan kisebb arányú támogatást kaptak. 1973 óta ebben fordulat állott be. A világpiaci árak robbanásszerű emelkedése miatt átmenetileg kénytelenek voltunk növelni a támogatásokat. Ez okozta azt, hogy a központosított jövede­lemhányad kisebb lett, s ebben az évben már az 1968. évi alá csökkent. A jövő évben — az ár- és pénzügyi intézkedések együt­tes hatására — 4—5 százalékkal növekszik a költségvetésnek ju­tó jövedelmek aránya. Gondosan elemeztük, hogy a tiszta jövedelem központosítási arányának növelése és a befize­tések szerkezeti módosulása ho­gyan hat a vállalatok jövedel­mére. Ügy ítéljük meg, hogy a feltételek szigorúbbak lesznek, de a gazdálkodás javításával rö- videbb-hosszabb idő alatt le­küzdhetők a nehézségek és ösz- szességükben a változások a vál­lalati tevékenységet a népgazda­sági tervben meghatározott irá­nyokban befolyásolják. A köz­pontosított jövedelmek arányá­nak növekedése a vállalati ala­pokat is érinti. A változás hatása a vállalatok­ra különböző. Tudjuk, hogy az egyik vállalatot kevésbé, a má­sikat jobban érinti az átlagos­nál. A fejlesztési alap átmeneti csökkenésének hatását enyhíti, ■ ha ésszerűbb megoldásokat ke­resve pénzért valósítják meg eredeti terveiket. Érdemes azt ie aláhúzni, hogy az új szabályok — folyamatuk­ban nézve — előnyösebben hat­nak a fejlesztési alap növelésé­re. Eddig 1 forint fejlesztési alap­többlet képzéséhez körülbelül 4 forint nyereségre volt szükség, az új alapképzési szabályok sze­sz új alapképzési szabályok szerint pedig 3-3 forint nyere­ség elegendő. Azért, hogy a jó hatások maradéktalanul ki­bontakozzanak, gondosan figye­lemmel kísérjük a gazdálkodás folyamatait, különösen az ipari nagyvállalatok, de a mezőgaz­daság, a kereskedelem és vala­mennyi ágazat helyzetét is, és nem késlekedünk a szükséges korrekciókkal, ha a népgazda­ság érdekei úgy kívánják. Kedves Képviselő Elvtársak! Életszínvonal­politikánkban jobb gazdasági megalapozottság­ra, folyamatosságra és szolid­ságra kell törekednünk. Terveink szerint 1976-ban a lakosság fogyasztása 3,8 száza­lékkal lesz több, mint idén. A tervezett átlagos reálbér-emel­kedés 1,5 százalék, ami mögött 6,3 százalék nominálbér —, és 4,5 százalékos fogyasztói ár­emelkedés van. Közismert, milyen lépéseket teszünk, hogy a fogyasztói ár- arányokkt jobban összhangba hozzuk a hazai ráfordításokkal és az importköltségekkel. A nép­gazdaság érdekeinek jobban megfelelő fogyasztási szerkezet kialakulását kívánjuk elősegíte­ni. Még így is a fogyasztói ár- kiegészítéseknek csaknem felét az élelmiszerekhez, további egy­harmadát a személyszállításhoz nyújtjuk. 100 forint kiskereske­delmi forgalomra és lakossági szolgáltatásra a jövő évben 13 forint árkiegészítés jut. Ennek révén elérjük, hogy az ármoz­gások a tervezett keretben ma­radjanak, az árképzési előírások betartását pedig szigorúan el­lenőrizzük. A jövedelmek alakulásának és megítélésének két sarkalatos pontja van: a munkával ará­nyos jövedelmek és a társadal­mi juttatások növekedése. A no­minálbér-növekedés 1976-ban sem lesz kisebb, mint a megelő­ző néhány évben volt. Így mód lesz a bérek differenciálására, s ez a termelés ösztönzése miatt szükséges is. A munka díjazását aszerint kell differenciálni, hogy a kollektíva eredményeihez sa­ját munkájával ki mennyivel já­rult hozzá. Ez azt is feltételezi, hogy növekedjék a teljesítmény­bérben dolgozók aránya, folya­matos legyen a munkanormák , karbantartása. Ugyanakkor nö­veljük a vezetők anyagi érde­keltségét a műszaki-fejlesztési és a szerkezetátalakítási feladatok teljesítésében, magyarán a táv­lati szemlélet érvényesülésében. A helyesebb jövedelemelosztá­si arányok érdekében a kormány több döntést hozott. A szabályo­zórendszer módosítása és külön­féle központi intézkedések ha­tására jövőre az átlagos béremelkedés fele miriden vállalat számára . garantált s ez biztonságos vállalati bérpo­litikát tesz lehetővé. 1976-ban is sor kerül bizonyos béraránytalanságok enyhítésére. A bölcsődékben dolgozók bérét átlagosan 14—15 százalékkal, az óvodákban dolgozókét 17—líi százalékkal, de a szakképzett gondozónők és az óvónők bérét legalább 200, a kisegítőkét leg­alább 100 forinttal emeljük. Az I. félévben felemeljük például a papíriparban a folyamatos és a háromműszakos munkarendben dolgozók bérét. A tanácsoknál, az iskolákban, az egészségű gvi és egyéb költségvetési intézmé­nyekben a bérkiegészítésekre rendelkezésre álló kereteket az eddigi 3 százalékról 5 százalékra emeljük. Az alacsony nyugdijak gyorsabb növelésére a jövő évi­től a nyugdíjemelés mini­muma ötven forint lesz.. A termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárát egy évvel le­szállítjuk és az ötéves terv ke­retében fokozatosan azonossá tesszük a munkásokéval. A jö­vő évben mintegy 15 ezer szö­vetkezeti dolgozó veheti igénybe megérdemelt nyugdíját olyan dolgos évek után, amelyek a szocialista szövetkezetek megszi­lárdításának és a mezőgazdasági termelés fellendülésének törté­nelmi időszakához tartoztak. A hús és húsfélék központi áremelésével egv időben külön kiegészítő juttatásokat nyújtunk a bérből élőknek, ilyen módon emeljük a nyugdíjakat, a társa­dalmi juttatásokat. Őszintén meg kell mondani, hogy ez nem je­lent majd teljes ellensúlyozást valamennyi család költségvetésé­ben, főként nem a magasabb jö- vede’m'"ükében A legfontosabb­nak a többgyermekes, a kiskere­setű és a nyugdíjas rétegekről való gondoskodást tartjuk. A társadalmi szolgáltatások fejlesztésének most már hosszú évek óta a la­kásépítés a fő kérdése. 1976-ban 82 ezer lakást építünk. Az állam 16 milliárd forinttal járul ehhez hozzá.-A lakásokhoz nyújtott tá­mogatások és a hitelfeltételek módosításai elsősorban a mun­kásoknak, a nagycsaládosoknak és a fiatal házasoknak lesznek kedvezőek. A lakásépítési köl­csön visszafizetésének első 5 évében a havonta törlesztendő részletet 20—30 százalékkal mér­sékeljük. Az egy munkáslakás építéséhez nyújtott állami támo­gatás összegét 60 ezer forintról 1976-ban 80 ezer forintra emel­jük. A munkáltatói kölcsön lejárati ideje minimálisan 15 év lesz. A lakásépítő szövetkezeti formá­ban a telepszerű, több szintes építkezéseknél az OTP-kölcsön kamata csökken, ami egy lakás­ra számolva, a törlesztési idő alatt 50 ezer forint állami ked­vezményt jelent a lakástulajdo­nos számára. Más oldalról mű­szaki és gazdasági intézkedések­kel korlátozzuk a lakásépítési költségek emelkedését. Az egészségügyi és a társada­lombiztosítási törvény az ellátás és a szolgáltatások javítására kötelez. Az egészségügyi szervek működési kiadásai 7.8 százalék­kal, a társadalombiztosítási ki­adások 10 százalékkal növe­kednek. A kórházi ellátás felté­telei, ha szerényein is, ja­vulnak. Részben az áthúzódó be­ruházások megvalósulásával a kórházi ágyak száma 2 900-zal bővül. Korszerűsítjük a gyer­mekosztályokat és a betegápo­lás körülményeit kedvezőbbé tesszük. Az elmúlt évek számos hatá­rozata közül a gyermekeket ne­velő családok támogatását és az ifjúság helyzetét befolyásoló elő­irányzatokat emelem ki. Közis­mert, hogy a gyermekintézmé­nyek számát folyamatosan nö­veljük, 1976-ban a bölcsődei fé­rőhelyeket 3 600-zal, az óvodai­akat 15 000-rel. Az állandó és gyors fejlesztés azonban csupán ahhoz elég, hogy a jelenlegivel közel azonos arányban helyez­hessük el a gyerekeket. Az előadó ezután az oktatási intézmények fejlesztéséről be­szélt, majd a szakmunkásképzés fontosságát emelte ki. Majd a tanácsi költségvetéseket érintő kérdéseket elemezte. Ezt követő­en így folytatta' Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot a társada­lom és a gaidaság minden terü­letén az előrehaladás szándéka hatja át, más Szóval: a folyamatos, tervszerű és arányos fejlődés útján szeretnénk járni. Helyzetünkből következik, hogy 1976-ban olyan feladatokra kell összpontosítanunk, amelyek ki­hatnak az egész ötéves terv idő­szakára. Az ülésszakon születen­dő mindkét törvény végrehajtá­sához a kormány felelősséggel, a határozott cselekvés és a maga­sabb színvonalú irányítás igé­nyével lát hozzá. Készülő intézkedéseink a gaz­daságos és versenyképes termé­kek arányának növelését, a gaz­daságtalan termékek termelésé­nek korlátozását, az exportké­pesség fokozását, a munkaerő­gazdálkodás javítását,.a munka- fegyelem erősítését és a takaré­kosság következetes érvényesülé­sét célozzák mind a termelés­ben, mind a költségvetési intéz­mények gazdálkodásában. Ezek­re irányul az ágazati irányítás és felügyelet nagyobb aktivitása és a pénzügyi szabályozás köz­vetlenebb segítési szándéka. Szi­lárd gazdaságpolitikai elveink és céljaink akkor valósulhatnák meg, ha elhatározásaink végre­hajtásában mindenütt a követ­kezetesség és szervezettség lesz a jellemző. A törvényjavaslat és az ered­ményes végrehajtását szolgáló kormányzati intézkedések isme­retében a vállalatok, a szövetke­zetek, a tanácsok és az intézmé­nyek véglegesíthetik az 1976. évi feladataikat rendszerező tervei­ket. A következő hetekben meg kell ezeket ismertetni a mun­kás kollektívákkal, hogy ne csak a helyi vezetés, hanem az egész termelő közösség tekintse magáénak. Olyan feladatokra vállalkozunk, amelyeket a leg­szélesebb körű megértés és tá­mogatás nélkül nehéz lenne megvalósítani. Az önálló kezde­ményezéshez, az aktív közremű­ködéshez az is kell, hogy sok­irányú intézkedéseink egy-egy vállalatnál, intézménynél egy­mással összhangban valósulja­nak meg, az ellentmondások fel­oldódjanak és minden munkahe­lyen létrejöjjenek terveink vég­rehajtásának legjobb politikai, társadalmi és gazdasági feltéte­lei. A néhány nap múlva reánk köszöntő új esztendő feladatai­hoz gyűrkőzve, ne feledjük, hogy aki nagyobb tennivalókra vállal­kozik és szigorúbb felelősséget vállal, az több segítő bizalmat érdemel; az elismerést és meg­becsülést pedig aszerint mérjük,, hogy ki mennyivel járul hozzá szocialista hazánk közös anyagi és szellemi értékeinek gyarapí­tásához. A kormány megbízásából ké­rem a tisztelt országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. A pénzügyminiszter expozéja után a vitában felszólalt: Varga Gyula (Zala), dr. Pál István (Fejér), dr. Gonda György (Vas), dr. Novák Pálné (Heves), dr. Molnár Béla (budapesti), Nagy Sóndorné (Hajdú), dr. Ko­vács Gábor (Békés megyei) kép­viselő. (Beszédét lapunk más helyén közöljük.) Ezután Faluvégi Lajos vála­szolt a vitában elhangzottakra. Folytatás a 4. oldalon) 2 BÉKÍSMCm^. 1975. DECEMBER ?«•

Next

/
Oldalképek
Tartalom