Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-14 / 293. szám
A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1975. DECEMBER 14., VASÁRNAP ÁRA: 1,20 FORINT XXX. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM MA: EMBERSÉGGEL AZ EMBEREKÉRT (4. oldal) ★ FEKETE SZEMÜVEG (5. oldal) ★ SZÍNHÁZI SZEMLE LENGYEL FÖLDÖN (7. oldal) A vendégeknek mutogatják Meghökkentő számadat. A szocialista szektor az esztendő egy-egy napján — beleértve tehát a munkaszüneti napokat is — 330 millió forintot ad ki beruházásokra. E hatalmas ősz- szeg minden száz forintjából 37—37,5-et az ipar költ el. A pénz fejében a legkülönbözőbb népgazdasági területek fejlődnek, gyarapodnak — gépekkel és üzemépületekkel, lakásokkal, közművekkél, új útszakaszokkal — s a jó helyre került, követlenül vagy közvetve kamatozó milliós, milliárdos kiadások miatt nem szabad sajnálkozni. E befektetésekkel a társadalom a maga jövőjét finanszírozza, akkor is, ha egyenesen a termelést fejleszti, s akkor is, ha oktatásra, művelődésre, pihenő- területek létesítésére fizeti ki közös pénztárunkból a közösen megkeresett forintokat. Ismételten aláhúzzuk: nagy hiba lenne a hasznos céloktól sajnálni, elvonni a pénzt. Csakhogy sűrűn a hasznosság körül támadnak kétségeink Tanúi lehetünk ugyanis annak, hogy sokakat furcsa kivagyiság fűt, kerüljön bármibe a dolog, nem bánják, számukra egy valami a fontos: a csodálkozástól tágra- nyílt szemek, az elismerő bólo- gatások, a gratuláló kézfogások. A vendégek dicsérik az ékszerdobozként ható új, könnyűszerkezetes eljárással épült üzemcsarnokot, tágasságát, a jó megvilágítást, a szabályozható levegőcserét. Csak éppen azt nem tudják, hogy ebbe az „impozáns alkotásba” eltávozásuk után napokig hurcolják befelé a tíz meg tizenöt esztendeje működő gépeket, a düledező műhelyben is elavult technológiát, és folytatják eddig is csak ügy- gyel-bajjal elsózott termékek gyártását. A vendégeknek megmutatják a gépi adatfeldolgozó központot — „gyárunk nagy híve a modern számítástechnika alkalmazásának” — ám a kívülről érkezettnek sejtelme sincs arról, hogy a sok millióért vásárolt eszközök tényleges képességeinek tizedét sem hasznosítják, s mert az üzemrészek ügyvitele szervezetlen, még a központi anyagnyilvántartást sem oldották meg a vállalatnál. Divat manapság azzal büszkélkedni, hogy a cég ebben és abban „jelentős fejlesztést” hajtott, hajt végre. Mutogatni a dollárért vásárolt programozható daraboló berendezést, de mélyen hallgatni arról, hogy csupán napi félműszakban működik, mert a róla lekerülő anyagot az öreg köszörülőgépeken három műszak alatt sem tudják feldolgozni. Honnét táplálkozik ez az egészségtelen magamutogatás, e díszletekbe kapaszkodó feltűnősködés? Sokféle forrásból. Talán nem tévedünk, ha elsőként azt a szemléletmódot említjük, mely megpróbálja elhitetni. hogy csak az gyár, vállalat fejlődik igazán, ahol folytonosan beruháznak, ahol ilyen célokra, minél nagyobb összegeket költenek el. Ezzel be is fejeződik a mérlegelés — félkarú mérleg ez, rábízhatjuk-e magunkat? — függetlenítve a pénzkiadást attól, hogy mik lesznek a hozamok. Nem lényegtelenebb ennél. • hogy mind a támogatási, mind f a hitelnyújtási gyakorlat — eddig, mert januártól valamelyest módosul a helyzet —, főként a tárgyi megvalósulást kérte számon. s nem a működési, használati eredményeket, értékeket. Azaz fontosabb volt, hogy a pénzt arra költsék, amire kérték, igényelték — bár így is megtörtént, hogy nem arra ment —, mint az, nyújtják-e az ígért eredményt a forintok fejében. A kívánatosnál lazább gazdálkodási keretek módot adtak arra, hogy felszínre bukkanjon némelyekből — olykor testületekből is — a realitásokat félretoló rátartiság. A túlzott becsvágy elfödi a vállalati, gyári szervezet belső, s törvényszerű összefüggéseit, elmetszi az egymáshoz kapcsolódó láncszemeket, elsőrangúvá a látványt — a felszínt — emeli, s lefokozza a tényleges hasznosságot. Ne tagadjuk, voltak és vannak esetek, amikor a puszta látvány, a folyamatokból kiragadott egyetlen elem — ami nincs egyeztetve a többivel! — sikert hozott, hoz fabrikálóinak. Azoknak, akik legtöbbször nagy jószándékkal telve hiszik is, hogy most tettek, alkottak valamit, hozzájárultak a közös erőfeszítésekhez. E gondolkodás- és magatartásmódon alakíthatnak a szabályozók, befolyásolhatják azt a pénzügyi intézkedések, ám erőteljes visszaszorításához s felszámolásához olyan közösségi — társadalmi értékmérés meghonosítása kell, mely szigorú következetességgel jutalmazza a tényleges eredményt, s nem tűri — bünteti — a megtévesztést, a látszatlépéseket. Ez az értékmérés erkölcsi és anyagi eszközök sokaságát öleli fel, s azért fogia le a túlzott becsvágyók kezét, hogy a jó és reális célok felé igyekvők minél gyorsabban haladhassanak. M. O. Magyar—jugoszláv megállapodás Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes és Alekszandar Drljacsa szövetségi külkereskedelmi titkárhelyettes Belgrád- ban aláírták a két ország 1976- ra szóló külkereskedelmi megállapodását, amelynek előirányzatai meghaladják az 1975. évit. A jövő évi magyar—jugoszláv forgalomban elsősorban gének és berendezések kölcsönös szállítása, a kishatármenti áruforgalom növelése, szállítmányozás és egyéb szolgáltatások szerepelnek. Az 1976-os áruforgalomról folytatott tanácskozásokon a két fél arra törekedett, hogy az árucsere tükrözze azokat a feltételeket, amelyek az 1976—80-as évekre szóló megállapodáshoz szükségesek. Ez a megállapodás az áruforgalom kölcsönös és tervszerű fejlesztését és az eddiginél nagyobb áruválasztékot tartalmaz majd. (MTI) Befejeződött a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa szombat reggel fél 9 órakor zárt üléssel folytatta munkáját. A kongresz- szus titkos szavazással megválasztotta a Szakszervezetek Országos Tanácsának 207 és a számvizsgáló bizottság 25 tagját. A Szakszervezetek Országos Tanácsába megválasztott tagok összetétele tükrözi az iparági,! ágazati szakszervezetek tagságának számszerű arányát és ösz- szetételét, a dolgozók különböző rétegei megfelelő képviseletet kaptak. A megválasztott SZOT-tagoknak 34,3 százaléka nő, számarányuk tehát emelkedett. A kor szerinti megoszlás azt mutatja, hogy képviselve vannak a sok évtizedes mozgalmi tapasztalattal rendelkező, idősebb tisztségviselők és a fiatalok is. 30 évesnél fiatalabb a SZOT-tagok 14 százaléka, 30— 40 év közötti 17,9 százaléka, 41 —50 év között van 37,2 százaléka, 51—60 év között van 21,7 százaléka és 60 évesnél idősebb | 9.2 százaléka. Az eredeti foglalkozás szerinti megoszlás: ipari és mezőgazdasági munkás 73,9 százalék, műszaki értelmiségi és technikus 7,7 százalék, egyéb értelmiségi 8,7 százalék és alkalmazott 9,7 százalék. Jelenleg is fizikai munkás a SZOT-tagok 23,1 százaléka. . Már a felszabadulás előtt szakszervezeti tag volt a SZOT- tagok 12,6 százaléka. A SZOT- tagok közül egyetemi, főiskolai végzettsége van 55,1 százaléknak, érettségivel rendelkezik 22.2 százalék. Ezután a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság megtartotta alakuló ülését. A SZOT titkos szavazással megválasztotta a Szak- szervezetek Országos Tanácsának elnökségét, titkárságát, a SZOT elnökét, alelnökeit, főtitkárát és a titkárokat, továbbá a választott tisztségviselőket Nyílt szavazással megválasztotta a munkabizottságokat, és megerősítette tisztségükben az ■■■■■■«•■«■■ti 430 ezer épült A IV. ötéves terv egyik fontos szociálpolitikai célja a lakás- építési program teljesítése volt. A terv, 1970 és 1975 között 400 000 lakás felépítését írta elő. A tervezettnél 30 ezerrel több lakás készült el és mintegy 1,5 millió ember jutott új lakáshoz. Képünk a 8 ezresre tervezett győri lakótelep építését ábrázolja (MTI fotó—KS) osztályok és intézmények vezetőit. A számvizsgáló bizottság titkos szavazással megválasztotta elnökét és titkárát. A SZOT és a számvizsgáló bizottság alakuló ülése után a kongresszus nyílt üléssel folytatta munkáját. Földvári Aladár ismertette a választások eredményeit. A SZOT-elnökség tagjai; elnök: Földvári Aladár; alelnökök: Kiss Károly, Ligeti László, Ország Ferencné, Pav- lovszky Ferenc; főtitkár: Gáspár Sándor; titkárok: Duschek Lajosné, Gál László, Herczeg Károly, Timmer József, Virizlay Gyula; az elnökség további tagjai: dr. Bíró Györgyné, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete főtitkára, Besenyei Miklós, a Postások Szakszervezete főtitkára, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Dajka Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete főtitkára, Fabók Zoltán, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szak- szervezete főtitkára, dr. Fűzi István, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete főtitkára, S Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- : és Építőanyagipari Dolgozók ■ Szakszervezete főtitkára, Kim• mel Emil, a Nyomda-, Papír• ipar és a Sajtó Dolgozóinak Szak- ; szervezete főtitkára, Koszorús | Ferenc, a Vasutasok Szakszerve- ; zete főtitkára, Kovács István, a : Mezőgazdaság-, Erdészeti és Víz- : ügyi Dolgozók Szakszerve- i te főtitkára, dr. Krekács • György, a Kereskedelmi, Pénz- j ügyi és Vendéglátóipari Dolgo■ zók Szakszervezete főtitkára, dr. ■ Martos Istvánná, a Szakszerve• zetek Budapesti Tanácsa vezető• titkára, Méhes Lajos, a Vas-, ■ Fém- és Villamosenergiaipari ; Dolgozók Szakszervezete fótit— • kára, Petrák Ferenc, a Bőripari ■ Dolgozók Szakszervezete főtit■ kára, dr. Prieszol Olga, a Köz- j alkalmazottak Szakszervezete • főtitkára, dr. Siklós János, a főszerkesztője, Simon Dolgozók ; Szakszervezete főtitkára, dr. Ta- £ más László, az Élelmezésipari ! Dolgozók Szakszervezete íőtit- j kára, Tóth István, a Közlekedési : és Szállítási Dolgozók Szakszer- 5 vezete főtitkára, Tóth József, a • Szakszervezetek Borsod megyei I Tanácsa vezető titkára, Tóth Ti■ bőmé, a Ruházatipari Dolgozók • Szakszervezete főtitkára, Vass ! Imre, a Művészeti Szakszerveze■ tek Szövetsége főtitkára, dr. • Voksán József, a Pedagógusok ! Szakszervezete főtitkára. ■ ■ ! A titkárság tagjai: Földvári i Aladár, Gáspár Sándor, Duschek £ Lajosné, Gál László, Herczeg • Károly, dr. Siklós János, Tim- ! mer József, Virizlay Gyula. A szakszervezetek számvizs- ■ gáló bizottsága: £ elnök: Szabó Antal; m • titkár: Pandurovics József. 5 Az elnök bejelentette, hogy a • Szakszervezetek Országos Taná- s csa kilenc állandó munkabizott- 5 ságot alakított, amelyek felada- ! ta, hogy a szakszervezeti mun- í ka egy-egy területén tanácsadó S (Folytatás a 3. oldalon!
