Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-14 / 293. szám
Jövőt alapozó eszmecsere A X. ötéves terv célkitűzései a Szovjetunióban A Szovjetunióban a kilencedik ötéves terv évei alatt létrejöttek a párt távlati szociális-gazdasági politikájával ösz- szefüggő új, még nagyobb feladatok megoldásának kellő feltételei. A X. ötéves tervidőszak új és fontos szakaszt jelent a kommunizmus anyagi és műszaki bázisának megteremtésében, a társadalmi viszonyok tökéletesítésében és az új ember kiformálásában, a szocialista életforma fejlesztésében. A tervezet az 1976—80-as évekre az alábbi alapvető feladatokat tűzi ki: 1. Biztosítani kell a társadalmi termelés állandó növekedései ét struktúrájának tökéletesítését. 24 —28 százalékkal kell növelni a nemzeti jövedelmet. 2. Intézkedések egész rendszerét kell megvalósítani a nép jólétének további emelése érdekében. Az egy lakosra számított reáljövedelmet 20—22 százalékkal kell növelni. 3. Biztosítani kell a társadalmi termelés hatékonyságának és intenzitásának növelését, fokozottabb takarékosságra van szükség a népgazdaságban. 4. Fokozni kell a tudományos és a műszaki fejlesztés ütemét, mint a társadalmi termelés hatékonysága és intenzivebbé tétele fokozásának döntő feltételét. 3. Tökéletesíteni kell a népgazdaság irányítását. 6. Intézkedéseket kell kidolgozni és megvalósítani a környezetvédelemmel kapcsolatban, ésszerűen kell kiaknázni és újratermelni a természeti tartalékokat. 7. Következetesen fejleszteni és mélyíteni kell a sokoldalú együttműködést a szocialista országokkal, elő kell mozdítani a szocialista világrendszer megszilárdulását. Bővíteni kell a gazdasági, tudományos és a műszaki kapcsolatokat a fejlődő országokkal, és az iparilag fejlett tőkés államokkal. Az ipar fő feladata, hogy minél teljesebben kielégítse a népgazdaság és a lakosság szükségleteit jő minőségű termékekkel, biztosítsa a termelés műszaki felújítását és intenzívebbé tételét minden egyes iparágban. E feladat megoldása végett az ötéves tervidőszak alatt 35—39 százalékkal kell növelni az ipari termelést, ezen belül 38—42 százalékkal a termelőeszközök gyártását, 30—32 százalékkal pedig a fogyasztási cikkek előállítását. Minden iparágban az eddiginél jóval több Húsz esztendeje éppen, hogy 1955. december 14-én újra az ENSZ New York-i palotájának nagytermében új tagok jelentek meg, közöttük Magyarország képviselői is. Sok esztendő következetes és határozott politikai támogatása kellett a Szovjetunió részéről ahhoz, hogy hazánk is elfoglalhassa helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az ENSZ-hez ugyanis már 1947. április 22-én elment az a levél — az akkori magyar külügyminiszter írta az ENSZ főtitkárának —, amelyben az ország bejelentette: kormányunk elfogadja az ENSZ alapokmányában foglalt kötelezettségeket, aláírta a békeszerződést és kéri. vegyék fél az ENSZ tagjai sorába... A magyar jelenlét a világszervezetben mindig a béke, a megértés, a problémáknak tárgyalások útján való megoldása gondolatát szolgálta. Ha valaki végigpillant az .ENSZ elmúlt húsz évének törtéfogyasztasi cikket kell előállítani. 30—34 százalékkal kell növelni a munkatermelékenységet az iparban. A tervezet aláhúzza a szocialista gazdasági integráció nagy jelentőségét. Tervbevették, hogy a Szovjetunió és az érdekelt KGST-országok tovább fáradoznak azon, hogy közösen és komplex módon oldják meg a feladatokat az alapvető nyers- anyagfajták, a fűtőanyagok, a gépgyártási termékek, a fogyasztási árucikkek. kiaknázásának és termelésének szélesítésében, valamint a közlekedésnek a közösen kidolgozott hosszútávú célorogramok alapján történő fejlesztésében. Következetesen kialakítják a közös tervtevékenység újabb irányait, a KGST-országokkal való együttműködés gyakorlatában bevezetik a termelési és gazdasási kapcsolatok jóval hatékonyabb szervezeti formáit, aktívan kiaknázzák a termelés nemzetközi szakosításának és kooperációjának lehetőségeit. Biztositiák a szorosabb koordinációt és az erők egyesítését a Szovjetunió és a KGST-országok között a tudományos és a műszaki fejlődés feladatainak megoldására. A különböző társadalmi rendszerű államokkal való békés egvmás mellett élés elveiből kiindulva és a nemzetközi feszültség enyhülésével számolva, az okmánytervezet kilátásba helyezi a kereskedelmi, valamint a kölcsönösen előnyös gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés további fejlesztését hosszú lejáratú alapon az iparilag fejlett tőkés országokkal. A tervezet kimondja, hogy feltétlenül realizálni kell az európai biztonsági és együttműködési konferencián elfogadott záróokmány tételeit, amelyek szerint bővíteni és mélyíteni kell a nemzetközi együttműködést a gazdaság, a tudomány és a technika területén, a környezetvédelemben és más területeken. Tervbe vették a gazdasági kapcsolatok kiszélesítését a fejlődő országokkal is. A tervezet végezetül leszögezi: az új ötéves terv megvalósítása még jobban megszilárdítja a Szovjetunió nemzetközi pozícióit, előmozdítja a szocialista világrendszer további erősödését és azoknak az erőknek az összefogását, amelyek a békéért és a társadalmi fejlődésért harcolnak. Két évtizedünk az ENSZ-ben netán, esztendőről esztendőre megtalálja a magyar külpolitika aktivitásának jeleit. 1963-ban Magyarország képviselőjét választották meg az I. számú politikai bizottság alelnöki tisztére; 1965-ben hazánk képviselője ugyanennek a bizottságnak elnöke lett. 1966-ban a magyar küldöttség tagját választották a közgyűlés egyik alelnökévé, 1968-ban és 1969-ben hazánk is tagja volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Eelsorolni is alig lehet azokat a javaslatokat, tervezeteket, amelyeknek kezdeményezői vagy társszerzői voltunk. Két évtized fordulója táján, az ENSZ-közgyúlés jubileumi ülésszakán külügyminiszterünk, Púja Frigyes joggal emlékeztethetett arra. hogy az enyhülés. A V orsói Kultúra és Tudomány Palotájában öt napon át, gyakran az éjszakai órákig tanácskozott a Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. kongresszusa. Megvonta az eltelt öt esztendő mérlegét s felvázolta Lengyelország társadalmi-gazdasági fejlődésének útját a következő öt esztendőre. Mit hozott a kongresszus? A várakozásoknak megfelelően szenzációkat nem. Viszont alkotó, nyílt vitát igen. A csaknem két és fél millió párttagot képviselő 1811 küldött közül százak mondták el véleményüket, tolmácsolták az elvtársaiktól kapott útravalót az ország, egy-egy fontos munkaterület vagy éppen gyáróriás helyzetéről, a dolgos mindennapokról. A kongresszus sajátos lengyel tükörképpel szolgált. Bemutatva a méltán csillogó felületeket, a sok küszködéssel és fáradsággal elért eredményeket, nem takargatva a homályos foltokat, jól tudván, hogy a gondok megmutatása, a megoldatlan problémák feltárása az erőt bizonyítja és egyben — a lenMSZBT-küldöttség utazott Moszkvába Szombaton Nagy Mária főtitkár vezetésével Moszkvába utazott az MSZBT küldöttsége, hogy részt vegyen a Szovjet- Magyar Baráti Társaság IV. össz-szövetségi konferenciáján és aláírja a két társaság 1976— 1977. évre szóló együttműködési egyezményétDr. Romany Pál hazaérkezett a Szovjetunióból Szombaton hazaérkezett a Szovjetunióból az a dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vezette küldöttség, amely Minszkben a KGST élelmiszeripari állandó bizottságának 25. ülésén vett részt Az ülés napirendjén a bizottság 1975. évi munkájának értékelése, az 1976. évi munkaterv megvitatása szerepelt s emellett, egyebek között tanácskoztak az élelmiszeripar gyártásszakosítási kérdéseiről. a békés egymás mellett élés térhódításában a szocialista országok sorában hazánknak is szerepe volt. „A Magyar Népköz- társaság kormánya rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít mind az európai biztonsági ér- tekerietnek, mind az ott elfogadott záróokmánynak. Az a véleményünk, hogy az aláíró országoknak az elkövetkező hónapokban és években mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a záróokmány rendelkezéseit átültessük az életbe” — mondotta a többi között a magyar külügyminiszter és ezen a jubileumi ülésszakon beszélt az ENSZ alapokmány elveinek érvényre juttatásáról, ezért felülvizsgálására nincs szükség Ma is az a lényeg — hangzik hazánk álláspontja —, hogy a tagállamok olyan politikát folytassanak, amely összhangban van az alapokmány minden ENSZ-tag által elfogadott elveivel. O. M. gyei tapasztalatok is tanúsítják — a továbblépés nélkülözhetetlen feltételei. Ilyen háttér előtt nyugodtan nevezhetjük reálisnak Edward Giereknek a pórt újraválasztott főtitkárának szavait: „Mostani kongresszusunk a népi Lengyelország három évtizedes történetének legeredményesebb öt évéről adhat számot’,,’« Aki Lengyelországban járt, és az öt évvel ezelőtti helyzethez hasonlít, méltán lepődik meg a látványos változásokon. Akkor, 1971 decemberében a LEMP VI. kongresszusán az előző, aránytalanságokat, társadalmi feszültségeket szülő és robbanásig kiélező politikát olyan program váltotta fel, amelyet Varsóban a leggyakrabban „az új perspektívák politikája” kifejezéssel, „a szocializmus építése az emberekkel, az emberekért” jelszóval jellemeztek. E program lényege volt: a gazdaság elengedhetetlen korszerűsítése, az életszínvonal sürgős és számottevő emelése, a munkásosztály és pártja vezető szerepének megerősítése, a szövetségi kapcsolatok újraértékelése és a politikai párbeszéd megkezdése. Vagyis: akkoriban méltán beszéltek korszakváltásról Lengyelország életében. A fejlődést jelzik a VII. kongresszus elé terjesztett beszámoló adatai is. A nemzeti jövedelem a tervezett 38 százalék helyett 62 százalékkal növekedett. A belső és külső forrásokból végrehajtott hatalmas beruházási program nyomán legalább 3 millió fiatal lépett munkába, s ezzel mintegy feloldották azt a társadalmi feszültséget, amelyet a demográfiai robbanás miatti foglalkoztatási gondok okoztak. A reálbérek csaknem 40 százalékkal nőttek, felemelték a legalacsonyabb béreket, s példásan bővült a fogyasztási cikkekkel való ellátottság. Több ' mint egymillió új lakást adtak át. E gazdasági és szociális fejlődés aligha érthető meg az egész társadalmat átható „nyílt párbeszéd” légköre nélkül. Csak így válik világossá, hogy — a nehézségek idején is — miért találtak visszhangra a párt- es állami vezetés felhívásai. „Ezekben az években — mondta a kongresszuson Edward Gierek — gyakran fordultunk a munkásosztályhoz. a parasztsághoz és az értelmiséghez segítségért és támogatásért. Társadalmunk sohasem hagyott cserben.” E támogatósra SZámít és épít a VII. kongresszuson elfogadott program is. Az alapelvek nem változtak, de a program új belső és nemzetközi követelményeket, feltételeket vesz figyelembe. Megfogalmazódott, hogy Lengyelország — éppen az eltelt években — a fejlődés új történelmi szakaszába lépett: már a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodik. A társadalomban, a gazdaságban egyaránt a minőség, a hatékonyság, a korszerűség kategóriái kerülnek előtérte. Erre késztetnek, ösztönöznek a belső adottságok módosulása, például az extenzív iparfejlesztés lehetőségeinek csökkenése, és a külső körülmények is, nevezetesen a Lengyelországot is gyakran hátrányosan érintő világgazdasági változások. Ide sorolhatjuk azt a fontos feladatot, hogy a növekvő szükségletek kielégítésére fejleszteni kell a mezőgazdaságot és ez nyilván hatással lesz majd a még döntően kisparaszti tulajdonviszonyokra. Változatlanul fontos célnak tekintik a lakosság életszínvonalának emelését, szociális biztonságának megszilárdítását, s az egyre növekvő fogyasztási igények kielégítését. A fejlődés szerves részének tekintik a gazdaság irányításának korszerűsítését — a központi irányítás erősítésével párhuzamosan kiszélesítik a gazdasági tervek önálló döntéshozatali jogát és felelősségét. Lengyel elvtársainlc, barátaink valós célokat határoztak meg kongresszusukon. A múlt időszak kedvező mérlege, a valósághű helyzetértékelés és a továbbfejlesztett irányvonal — így együtt kínálja immár a fejlett szocializmus építése jövőbeni sikereinek biztosítékát. Barikád Ámszterdambon Barikádot építettek a holland rendőrség és haditengerészet tagjai Amszterdamban az Indonéz konzulátus körül, ott, ahol immár több mint egy hete a dél-malukui terroristák túszokat tartanak forr-' fTelefotó—AB—MTI—fc«S)