Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-07 / 262. szám
Tosoédl Vargc Éva> Szabó Péter , története ötvennyolc éve, hogy köztük Jártam, vállamon kattogott a jegyver. Téli palota... barrikádok ... s ott harcoltam én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. Vaskerítés ropogva omlott, százezer narancsszínű fáklya világított a véres utcán a hó-köpenyes asszonyokra, s a konok cári palotára. És meghalt Kecze Józsi bácsi és meghalt a húszéves Gyurka, alig maradtunk már estére s komisszár Petrov szavát hittük: — Nem térülik vissza már a múltbaj öreg zubbonyom máig őrzöm, ez adott erőt itthon élni, szervezkedés... sztrájkok és börtön... mert sokan mondtuk itt a gyárban: — Nem maradhat tovább a régi! S megtalált a szebb világ napja, tovább dolgoztam hát a gépen, munkás órák — siker — kudarcok, s a közöny számos útvesztőjén kellett oly sokszor visszanéznem. Hajam fehér — hitem a régi, itt is munkásoké a fegyver... — ötvennyolc éve, hogy ifjú szívvel ott harcoltam én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. ArszenySJ Tarkovsskl)• Kezek Mint valami idegen tárgyat, Megbámulom a kezemet: Göcsörtös, erős gyökere A kezem egy munkáscsaládnak. i Megbízható, régi fajta, Baráti kézfogásra termett. Fészke a foszlós kenyereknek, Ráismerve az ekeszarva. S míg tartaná a föld szivét — Látod, csillagszeretők vagyunk — Kezünk, ötágú csillagunk Horgával átdöfve az ég. Íme, mitől hősi a tett: Mig a kétszer öt bütykös ujj Jót munkál halhatatlanul, A föld — ősi atlaszi súly — Minden izéhez odaforr. Ladányi Mihály fordítása Vájnál László Földsúlyú század Őszre jár. Elúszott a Dunán a nyár, eltűnt a habokkal. Ilyenkor a tenger megtelik viharokkal, mint századunk hittel, reménnyel, dalokkal. Európa tömegsírja felett köd lebeg. A múltból egyre kevesebbet őriz az emlékezet. Mert új század ez. újak a célok, újak az álmok. S a feladatok nem egyszerűbbek, de mások. Reaktor-építés. Holdraszállás. Atommentes övezet a világ kitavaszodásáért. Földsúlyú század. Emberiségsúlyú század, A feladatok megvalósításáért előre. Kívánok jó utat a mából «, jövendőbe! KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET ILIA LAVROV: REGGEL inden napom kenyérvásárlással kezdő-, dik. Az én házamban senki sem mondja: „Ma én hadd menjek el a boltba!” Már mindenki tudja, hogy ez az én és csakis az én dolgom. Akár októberi eső zuhog az aszfalton, akár lágy meleget lehel a földre a korai nap, akár havat vág arcomba a viharos februári szél, >akár áttetsző kis patakok kígyóznak a nedves hóbuckák alól, én — megyek a boltomba. Ügy örülök, mintha egy kedves emberhez sietnék találkozóra. Az „Orosz Kenyér” nevű bolt egy nagy ház földszintjén van. A bolt egyik fala — csupa üveg. Alig érek oda az ajtóhoz, máris kitágul az orrlyukam; micsoda illata van a friss kenyérnek! És eszembe jut a háborús évekből egy jéghideg szibériai éjszaka. Történetesen egy pékség mellett haladtam el. És hirtelen megcsapott a meleg kenyér illata. Szédülni kezdtem, úgyhogy megálltam. Már három napja nem volt a számban egyetlen morzsa sem: elvesztettem a kény ér jegyemet. Megfogóztam egy léckerítésben, hogy el ne essek, és ettől a csodálatos illattól megrészegülve sokáig álltam ott. Zúgott, fütyült a szél a csupasz nyírfák között. Zúgott a borzongatóan sivár, fagyos, fekete éjszaka. Csak ez a szélben go- molygó illat öntött életet belé... És eszembe jutnak a harmincas évek is, amikor mint kisfiú álltam sorba egy fa- latnyi barna kenyérért, amely csípÓ6 volt valami keveréktől. Elviselhetetlen sorba állni egy kisfiúnak, de kellett, hát én álltam is. Csak a „Tom Sawyer kalandjai” adott erőt. Álltam és olvastam, olvastam és álltam... Eszembe jutnak a háborús évek sorállásai is. A sületlen, nehéz kenyérszeletek is, a kukoricakenyér szétmorzsálódó fehér darabkái is. De bármilyen volt a kenyér, mindig felséges ízűnek éreztük, öt ember kapott annyit, amennyit egy is rögtön meg tudott volna enni. Szent és keserű volt az a kenyér, amelyet katonafeleségek, serdülők és öregek teremtettek elő... Most belépek a boltba. És rám hömpölyög a meleg kenyér illatának anyaian simogató hulláma. A tágas üzlet fényárban úszik. Az üvegfal miatt még terjedelmesebbnek hat: az utca a járókelőkkel mintegy a részévé válik. önkiszolgáló üzlet. Csak két pénztárosnő ül a bejáratnál. Én- a sarokban állok, és megilletődve nézem a kenyérrel telezsúfolt polcokat. Domború, kerek, fehér kenyér, mákos fonott sütemény, orosz kalács, aranyszínű zsúrkenyér, mandula- és fahéjillatú zsemle, ropogós kétszersült, laktató, jó szagú rozscipó... Valóságos kenyérparádé! Megnedvesedő szemem káp- rázik, és ezeknek a kenyereknek a helyén egy pillanatra a paraszt nagy, nehéz, barna keze tetszik fel előttem. Üristen! Mennyi különféle kenyér! Jegy nélkül. Vedd, vidd! És micsoda illat! Sok pompás szag van a világon. Milyen csodás csupán a gomba illata! Hát még a szamócáé! Meg az almáé! És mivel lehetne összehasonlítani a görögdinnye szagát? A virágokról már nem Is beszélek. Qb milyen remek szaga van például a parthoz kikötött tutajnak, a beszurkozott ladiknak. Meg a frissen kaszált fűnek a fejünk alatt! Vagy a szabadtűz füstjének! De a kenyér illata! Az az élet szaga... Arcomat és torkomat erősen dörzsölve, attól tartva, hogy elbőgöm magam, esetlenül megyek a polcokhoz a nyugodt, gyakorlatias emberek között, leveszek egy lisztporos pufók, fehér cipőt, óvatosan, mint kiscsirkéket, hasuknál fogva felemelek néhány pehelyköny- nyű sárga zsemlét, mindezért pár kopejkát fizetek, és kifelé indulok; igyekszem elfordítani a szememet az emberekről, akik közömbösen szurkálják a kenyeret valami ostoba villával, hogy ellenőrizzék: íriss-e. Kimegyek az esőbe, vagy a napsütésbe, vagy a hóviharba, és hazafelé lépkedve valahogy restelkedek, amiért a kenyér templomában járva én, pogány nem vettem le a sapkámat... Hát így kezdődik minden egyes reggelem. Azután pedig nekigyűr- kőzve munkához látok, hogy holnapra is megkeressem mindennapi kenyerünket... Makai Imre fordítása Egy új kézikönyvről Hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára, a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének új kiadványa. Címe: A szocialista forradalomért. Alcíme: A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. E könyv az 1970- ben megjelent: Forradalmár elődeink c. folytatása, kibővített változata. 5 év előtt 157, ez évben már 348 munkásmozgalmi vezetőt mutattak be. Kiegészítésül 325 portrét (fényképet, illetve képzőművészeti alkotást), számos dokumentumot (emléktáblák fényképét, cikkek, periratok fotókópiáit) tettek közzé. A szerkesztő, Bakó Ágnes, az előszóban ismerteti a gyűjtőmunka -elméleti alapelveit és a munka elvégzésének módjait. Megtudhatjuk, hogy az összeállítás azon munkásmozgalmi személyiségek közül mutat be több százat, akik a XIX. század végétől, a magyarországi „munkásmozgalom kezdeteitől a munkásegyletekben, szakszervezetekben, a szociáldemokrata pártban küzdöttek. Élen jártak a polgári demokratikus forradalom idején és a Tanács- köztársaság alatt, majd az MKP-ben, az MiSZMP-ben, a Vörös Segélyben, az ellenállási mozgalomban, a partizánharcokban és végül, amikor a kivívott szocialista forradalom, a népi hatalom életveszélybe került, az 1956-os ellenforradalom idején életüket áldozták az elért vívmányok védelmében.” Rendkívül sokrétű, széles volt tehát a gyűjtőkör, bár a szerkesztő szerényen megjegyzi; — ez a kötet sem törekedhetett teljességre, mivel több, mint egy évszázad ezrekre menő harcosai közül kellett válogatni. A cél tehát az volt, hogy e kötet a fontosból is a jelenleg legfontosabb feladatot végezze el. A társadalmi emlékezetben élő személyek mellett az elsők között kívánták bemutatni azokat, akik aktív munkásságuk ellenére is könnyen a feledésbe merülhetnek, kiknek emlékét csak egy-egy szűkebb közösség őrzi. Tudatosan kerülték viszont azoknak az egyéniségeknek megismertetését, akik magyarok voltak, de tevékenységüket külföldön fejtették ki. Találkozunk ugyan több partizán és barikádharcos revével, olvasunk például a Párizsban, Franciaországért 2C évesen meghalt Elek Tamásról, a 21 éves korban, Belgiumban áldozatul eső I.öwenwirth Miklósról. a spanyolországi nemzetközi brigádok hőseiről, de a nemzetközi munkásmozgalom magyar szervezőit nem köszönthetjük e lapokban. Ellenben nem ritkaság, hogy a tanulmányozott személy külföldön (Bajorország, Csehszlovákia) született, de a kötet, mint a magyar munkásmozgalom nagy alakjaként tartja számon. A közel 800 oldalon ismerős, ismeretlen személyiségekkel egyaránt találkozunk. Az első lapokról tekint ránk Asztalos János, kit az 56-os ijragikus októbert leíró könyvekből jól ismerünk. Ismertként fogadjuk a kiváló marxista újságíró, Bálint György arcát is. Hasonlóan fogadhatjuk a XX. sz. közepe legnagyobb magyar művészeiről, József Attila, Radnóti, Goldmann György, Derkovitsról szóló megemlékezéseket. — Van azonban túl közelről ismerős arc is, olyan harcosok portréja, kik a közelmúltban még köztünk éltek, majd teljesen ismeretlen nevekkel találkozunk. Először látunk arcokat, először olvasunk neveket, s nem egyszer olyan emberekét, akik sokat áldoztak és még a közelünkben is éltek. Itt említjük például Berger Aladárt, Békésszentandrási származású szakszervezeti, majd kommunista pártharcos volt, aki sose kért, mindig adott: olvashatjuk róla a Népszabadság 1970. február 13-i számában. 1942- ben büntetőszázadban gyilkolták meg. Aki ezt a könyvet olvassa, sokszor találkozik a halállal. Ott van mindenütt. Munkatáborok, Don-kanyar, frontok, koncentrációs, megsemmisítő lágerek nyelték el a kötetben szereplő hősök túlnyomó többségét. Számos alkalommal a bizalmatlanság légköréből eredő, törvénysértő, igaztalan perek pecsételték meg sorsukat. Kevesen élték túl a 30 40-es éveket. Lapozgatván a könyvben itt is, ott is Békés megyei nevek tűnnek fel. Felidézik Birkás Imre, orosházi szegényparaszt, hajdani földmunkás emlékét, akiből érett munkásmozgalmi vezető, sztrájk- és bérharcok hivatott irányítója, illegális kommunista funkcionárius lett, s aki 1944-ben, Debrecenben, az Ideiglenes Nemzetgyűlés fórumain Békés megye dolgozóinak érdekeit képviselte. Friss Istvánná bemutatja Botyánszki Pál- nét, Botyi Mamát, akiről ezt olvashatjuk: „A fasizmus időszakának legnépszerűbb vidéki szociáldemokrata funkcionáriusa, talán egyetlen megyei szintű vezetője”. Mama is, mert az emberek bajai iránti érzékenységet soha nem vesztette el. Olvashatunk még Gyula, Pusztaottlaka, Református- kovácsháza, Tótkomlós fiairól. A nevek mögött meghúzódó sorsok az érdekesek. Sót, az a lényeges, hogy egy-egy ellenálló személyiség akciói még sok ember sorsát alakíthatták, formálhatták tovább. Tény viszont, hogy 18 olyan munkásmozgalmi vezetőről olvashattunk, akik közvetlen kapcsolatban álltak megyénkkel. Köztük nagyformátumú egyéniségek, az ifjúsági mozgalom kiemelkedő alakja: Kulich Gyula, az Egy paraszt család-ból elindult 1932-es párttag Darvas József, vagy a „Sebes fiúk”. Hat testvér. Mind forradalmár. öt már halott. Imre, István megérték » l
