Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-23 / 275. szám
Köszönet A Békés megyei Népújság november 6. számának rádió jegyzetében „Bibarország és Sárrét” címmel An- dödy Tibor Szabó Pálról «nlékezett meg igen kedves hangulatú írással. Ezek során rólam is ejtett néhány szót, mivel éppen abban az időben a füzesgyarmatí kisiskolások a rádió Nyítnikék adásában verset adtak elő tőlem. Bár lehet, hogy ez merő véletlen, de nekem mégis nagyon megtisztelő, hogy Szabó Pállal együtt említ. Nem azért, mintha egyenrangúnak erezném magamat, hanem azért, mert Szabó Pálnak mindig nagy tisztelője és jóbarátja voltam. Sajnálom, hogy a mostani kegyelet-tisztelgésen nem lehettem EJgrán. Illő lett volna, de nem tudtam róla. Különben a síremlékéhez írott versemmel bizonyítottam már. hogy mily nagyon becsültem. Éppen ezért nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy véle együtt említik szerény nevemet. És ezt most a füzesgyarmati kisiskolásoknak köszönhetem, akik a rádióban beszéltek rólam. Nagyon sok örömet szegeztek már nekem a füzesgyarmati gyerekek. Sokszor beszéltem én már felnőttek előtt is. Ügy is, mint politikus, és író-olvasó találkozókon mint költő is, de a gyerekeknél lelkesebb, hálá- sabb hallgatókkal még nem találkoztam. Megható volt HBámomra, hogy kislányok, kisfiúk milyen szépen meg- 1 tanulták és előadták verseimet. Azután ők mondták meg, hogy én melyik« adjam elő nekik. Majd okosan és bátran kérdéseket adtak fel nekem és választ vártak. Természetesen kannak Is. S nekem, ha iskolások előtt beszélek, nincs is egyéb vágyam, csak szeretném velük megkedvel telni az Irodalmat, a költészetet. S valóban megható érzés hallgatni az ezüst csengésű gyermekhangokon a saját gondolataimat. Látni a gyűlölködést, gonoszságot, alakoskodást mét( nem ismerő bájos gyermekareokat. Szeretette! nézni a tisztán csillogó szemekbe. Majd felelni a bátran és okosan feltett kérdésekre. Mindezek szinte könnyekig megható szépséges nercek, néha órák voltak számomra. Nem csoda, hogv őket nézve és hallgatva Ady Endrének egy őrök szép verse Jutott eszembe, az „Ifjú szivekben élek”. S ha már eszembe jutott, hadd Idézzem első strófáját: ..Ifjú szivekben élek s mindig tovább. / Hiába törnek életemre, / Vén hunentok és gonosz ostobák, 7 Mert életem millió gyökerű.” Azért idézem Ady Endrének ezt a szén versét, mert nagyon ráillik az én so'<- harcot kiállt, sok meg- próbá!ta*íssal, keserűséggel telíte*t életemre. Ostoba és gonosz emberek sokszor megbántottak. (Különben a gonoszság és ostobaság ewütt szokott i*rnl.) És most életem vége felé a tiszta, jó gyermeki szívek megvigasztalnak. befogadnak. Köszönöm Andódy Tibornak hogy kedvesen említi a füzes- gyarmati gyerekeket és ezzel nekem is módot adott, hogv itt. e lao hasáb iáin megköszönhetem a kedves kisiskolások Irántam érzett és tanúsított tiszteletét és szeretetét. Valóban úgy érzem, hogy a szívükben, lelkűkben to, váhb élek. Köszönöm kedves gyerekek? Nagyon köszönöm! «EGYESI JÁNOS ÉVSZAKOM, ŐSZ Síidf Géze Az őst, az ősz, az ősz, az ősz-. Az évszakom már rég az ősz. Ködök mögött bújkál a nap, Levelek hullnak, hullanak. Bizony szokványos ez a rajz, Es az sem új, hogy búra ajz. Vagy ahogy rossz sípjába fúj, Es fütyül a szél, az sem új. Nem éj s vadlibák szava, Ahogy vonulnak éjszaka. A tompa esőkopogás, $ rája rímel a zokogás, Amely vergődve szárnyra kél, Hogy múlni kell, s hogy hullni kell. Nem új ez érzés: ismerőst Oly régi, tán azért erős. Olyan ez, mint a bor: ha 6, Akkor erős, úgy Iható» iszom hát, s érzem, részegít. Kortyolom az ősz ízeit, Mert bennük minden összegyűlt Ami csak volt, de összedűlt. Ami csillogott és pirult, Tömör lényeggé súlyosait, Az emlék sűrű zamaté Bogyójává, amely aszú Besseßyei, Anted ízzel idéz volt éveket, Nyarat, illanó életet Nem új ez érzés, jól tudom. Friss mégis, mint a fájdalom. Nem új e dal, és nem a hang, Mint a sziréna s a harang, Amely amikor szólni kezd, Valami elfog, nem ereszt. Valami elfog, valami Nagyon ősi és elemi. Eső, szél, őszi csillagok... Nem újÉs mégis úgy sajogl SÁRMÁNY Tomka Mihály Lebegve már a térben és időben, százágú vastravez fölött, dalolni kezd egy elfelejtett sármány, mely markomból riadtan elszökött. Gyermekmadár, odú után kutatva a hűvös légben szíve megdobog, elnyeli az éj, az üszkös sárkány, varázsol belőle csillagot Suttogom: Csak egyszer, egyszer látnám, kicsiny szíve feszítené szét öklöm, érezhetném vére dobogását, szólna: „szoríts, nem szabad megölnödT A szarvasi vízmű, alapozása Lunacsarszkij, az óriás 100 éve, 1875. november 23-án született Anatolij Va. sziljevics Lunacsarszkij, Lenin egyik legközvetlenebb harcostársa, a kiváló forradalmár és kul túrpolitikus. Megjárta a cári börtönöket, száműzték, majd emigrációba kényszerült. Kitűnően''Ismerte aa orosz és a világirodalmat, a színházművészetet, a zenét, 3 festő-, az építő és a film- művészetet. Szónoki tehetségéről és vitázóképességéről legendák keringtek. Munkaképessége és csillapíthatatlan tudásszomja lenyűgözött mindenkit. Nagy társadalmi-szervezői tevékenysége közepette arra is maradt ideje, hogy a könyvek tucatjait, a cikkek, riportok százait megírja, színdarabokat alkosson, számtalan nagyszerű műfordítást végezzen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után bekerült a Lenin által megalakított munkás- paraszt kormányba és több mint tíz évet töltött a művelődésügyi népbiztos felelős posztján, alkotó módon valósította meg a kultúra területén a lenini politikát. A lenini kultúrpolitika a szabad ember alkotó erejének és lehetőségeinek határtalanságába vetett hitből indul ki. A szovjet kormány az igen éles politikai, diplomáciai és gazdasági kérdések mellett, munkájának kezdetekor nyomban hozzáfogott az írástudatlanság elleni harc megszervezéséhez, a kulturális feladatok megoldásához. Külön dekrétumok biztosították a nép számára, hogy hozzáférhessen a tudás és az esztétikai gazdagodás forrásaihoz. Ám az új születése egyáltalán nem fájdalommentes, egyenes és felhőtlen folyamat'. Neon volt könnyű és egyszerű dolog történelmileg rövid idő alatt a mai kultúra legmagasabb szintjére emelni a cárizmustól örökölt, csaknem teljesen analfabéta szegény és háborúdúlta országot. Tombolt a véres polgárháború, az imperialista hatalmak fegyveres intervenciót szerveztek a fiatal szovjet köztársaság ellen. A kishitűek- kel és pesszimistákkal szemben, akik azt hangoztatták, hogy még nincs itt az ideje a kulturális alkotómunkának. Lunacsarszkij ezt állította: „Én személy szerint nem vagyok hajlandó várni. Azt hiszem, hogy nekünk máris alkotnunk kell, hogy sietnünk kell.” Akárcsak Lenin, Lunacsarszkij is tudta, hogy az új kultúrát puszta helyen lehetetlen felépíteni. Alkotó módon kellett elsajátítani és kritikus módon átdolgozni mindazt a legjobbat és legjelentősebbet, amit az emberiség egész történelme folyamán felhalmozott. Természetesen igazi, haladó, humanista kultúráról volt szó, amely kifejezte a világ népeinek reményeit és vágyait. Oroszország átalakításában hatalmas szerepet játszott az orosz klasszikus irodalom és művészet, amely olyan óriásokat adott a világnak, mint Tolsztoj és Dosztojevszkij, Muszorgszkij és Csajkovszkij, Repin és Levitan. Ám az örökség megőrzése — mutatott rá Lenin — egyáltalán nem azt jelenti, hogy beérjük ezzel az örökséggel. A kommunisták ösztönzik az új keresését, a bátor kísérleteket az irodalorriban és a művészetben. Elég megemlíteni Prokofjev, Majakovszkij, Jeszenyin nevét, akiknek az alkotóművészete a szovjethatalom idején virágzott ki. Lunacsarszkij aktívan támogatta ezeket a művészeket. Miután a proletariátus kezébe vette a hatalmat, kivívta a régi művész-értelmiség legjobbjainak bizalmát és támogatását, segített nekik megszabadulni a múlt előítéleteitől és szokásaitól. Kiemelkedő alkotói sikereket értek el a kultúrának azok a mesteri művelői, akik Sztanyisz- lavszkijhöz és Me jer holdhoz, Gorkijhoz és Alekszej Tolsztojhoz, Konyeníkovhoz és Szárjánhoa hasonlóan tehetségükkel a forradalmat, az új világ építését szolgálták. Lunacsarszkij felszólította az írókat, művészeket, zeneszerzőket;- színművészeket és filmművészeket: „mutassák meg, hogyan születik az új ember, hogyan szervezi meg a munkáját, a tudásért vívott harcát, elvtársi kapcsolatait”. A művészet igen fontos, alapvető feladata — Lunacsarszkij mély meggyőződése szerint — „elősegíteni a régi, az ellenséges megdöntését és az új, a szocializmus fejlődését”. „Kultúránkat — írta Lunacsarszkij — világméretű széles látóhatár, olyan lángoló lelkesedés kell, hogy jellemezze, amelyet a szocializmus nagyszerű eszméivel való érintkezés gyújt lángra.” A tudós, az író, a forradalmár-humanista sokoldalú tehetségével szolgálta ennek az új kultúrának a felvirágzását. 1 üran Guralnylk
