Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-23 / 275. szám
Családi életre nevelés Beszélgessünk A régi; lassúbb tempójú életben jóval több alkalom akadt a napi dolgok — de más témák — megbeszélésére is a családban, A modern élet felgyorsult ritmusa mellett már kevesebb idő adódik a naponta felgyűlő és kikívánkozó, élményeket, problémákat, feszültségeket feloldó beszélgetésekre. Szükségessége viszont nagyobb, mint bármikor volt, márcsak azért is, mert a mai család minden tagját a benyomások többszöröse éri, mint azelőtt. S az óvodában, iskolában, munkahelyen ért öröm vagy bánat, siker vagy kudarc megosztása beszélgető partnert kíván. Aki beszél, azt hal'gatni kell, s a hallgató szerepe a családban elsősorban az édesanyára, a feleségre esik. ő az, akitől férje, gyermeke elvárja, hogy a háztartási munka mellett és közben türelmesen, együttérezve hallgassa meg. Máskor neki volna szüksége, hogy férje vagy gyermekei odafigyeljenek rá- Ez a _ kölcsönösség azonban már sok ! családban nincs meg, holott neki í ugyanolyan szüksége van a ha- : sonló figyelemre. Még egy jól szervezett háztár- j tájban is több dolga van agy j nőnek, tehát feszítettebb az éle* * te a többiekénél. Ha pedig a * családban nincs kellő munka- ■ megosztás, a fáradtság lassan | kimerültséggé válik. A munka- | helyen — éppúgy, mint a férfi- : nak — a nőnek is fegyelmeznie | kell magát, ami nem kis ener- f glát kíván, amellett, hogy a | munka fizikailag vagv szellemileg — esetleg mindkét formában — egyébként ij igénybe veszi 5 ha otthon a férje nem ér rá meghallgatni kisebb-nagyobb problémáit, vagv csak fecsegés- _ nek, másodrendű, női dolognak • tartja, lassan mellőzöttnek érzi | magát Sok asszonytól hallani, hogy nem<»ak a házi, de a kenyérkereső munkáját sem becsülik otthon eléggé, s ügy érzi, csak az 6 ideje nem drága, csak érte nem kár, csak ő csinálhat mindent. Az ideggyógyászok tudják igazán, hány házasság fe1 borulása kezdődött a férj ilyen jellegű közömbösségével. Viszont Szülők és gyerekek A gyerek elmélyülteti tanai, majd megkérdi az apjától; —■ Apa, mi az a könyvdrá- I ma? A papának -fogalma sines ró- 5 la, de kivágja magát: — Kónyvdráma az, amikor egy író ír egy könyvet, és nem g talál rá kiadót... 0 — Mama, miért nem táviratoztál, hogy jössz? — Egyszer már nagyon szerettem volna látni a férjedet is... 0 Fiatal pár áll az anyakőnyv- vezetó előtt. A násznép tömegében egv rokon odasúgja a mellette á'ló örömapának; — Ezek csak egy héttél ezelőtt ismerkedtek meg, és máris egybekelnek! — Na és? A házasság sem rosszabb módja az ismerkedésnek, mint az egyéb alkalmak!— sok féri panasza az, hogy míg a felesége a munkahelyén vidám, jókedvű, csinos; otthon ennek az ellenkezője, s ráadásul még panaszkodik is. Bármelyik szemszögből nézzük a kérdést, egy biztos: mire a családtagok hazakerülnek, többnyire mindegyikben van már idegesség. S ha ideges az ember, érzékenyebb. Jobb ilyen, kor egy szót vagv hangsúlyt nem patikamérlegre termi. Inkább beszélgetni. Mert hol beszé'je jól ki magát az ember elsősorban, ha nem otthon? Vass Márta Az iskolának haladni kell az élettel, hiszen az életre készít elő és mindaz, amire oktat, tanít, nevel, nem öncél, hanem a gyakorlatban elengedhetetlenül fontos. Időnként új igények is felmerülnek, ilyen volt — és most is az — a családi életre váló felkészítés, amelynek gondját meg kell osztania az iskolának a szülői házzal. E tárgyban az 1974/75-ős tanévben kísérleti oktatás folyt megyénk néhány általános és középiskolájában is. A családi életre nevelésnek az a célja, hogy a szocialista humanizmus szellemében készítse fel a fiatalokat harmonikus, boldog családi életre, a házastársi és szülői feladatokra, a gyermekek örömteli és tudatos vállalására és felelős nevelésére s mindezek érdekében az egészséges, felelősségteljes szexuális magatartásra. Nem kis feladat! A felnőtté váló gyermek előbb vagy utóbb családot alapít és szülővé válik. Hányszor elhangzott már egy-egy rossz házasság, sikertelen családi élet szenvedő alanyától, hogy „mindenre megtanítottak bennünket, csak a legfontosabbra nem.” Ez az észrevétel a családnak és az iskolának szólt. A szülői ház elsősorban a példájával, az otthon tapasztalt 'égkörrel, a szülői magatartással nevel. Ebben mindig akadt és akad negatív példa, de az egyébként csak szépet és jót nyújtó szülőknek is segítségre van szükségük, méghozzá szakemberek részéről. Az egyébként kitűnő tananyag-összeállítást vizsgálva, úgy érezzük a szülő és gyermek kapcsolatának tárgyalásánál hiányzik, hogy harmonikus csak úgy lehet a családi élet, ha a szülő a gyermeket teljes jogú családtagnak, azaz már kicsi korától kezdve embernek tekinti. S ha a szülő a tekintélyt és tiszteletet nem automatikusan kapja, hanem azt meg kell szereznie. Mindehhez azt is hozzá keli tenni, hogy az a gyermek, aki nem kap szeretet, nem is tud majd adni. A szeretetteljes légkör feltétele, hogy a szülők minél több időt töltsenek együtt gyermekeikkel, érjenek rá ap ró-cseprő dolgaikkal foglalkozni, hogy nyugalmat árasszanak, ne idegességet. A gyermek persze ennél is többet akar, felnézni szüleire — és ezt is teszi eleinte: minden szempontból példaképnek tart bennünket. Ám hamar észreveszi különböző emberi, jellembeli hibáinkat, az előforduló ellentmondásokat és még ha nem is mutatja — ítéL Akiket most és ezután készít fel az iskola a jövendő családi életre, még gyermekek, de eljövendő szülők is egyben. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos már most megértetni, tudatosítani, hogy legnagyobb felelősségük az lesz hogyan élnek, viselkednek, milyen kapcsolatot tudnak teremteni és hogyan bánnak majd a saját gyermekeikkel, hogyan nevelnek saját példájukkal. És hogy tiszteletre csak úgy számíthatnak, ha kiérdemlik — mert csak annyi, hogy szülei lesznek gyermekeiknek, önmagában még nem elég. Ez utóbbi „kényes” kérdés, szeretjük nem háborgatni — még magunk között sem —, hiszen olyan erkölcsi, etikai problémákat takar, melyeknek tárgyalásától egyes szülők jobban tartanak, mint akár a szexuális felvilágosítástól. Pedig erről is nyíltan kell beszélni. Nem ez megy a szülői tekintély rovására... Azt beszélik... I FOGKE Hazánkban a 16. század köze pén kezdett elterjedni a fogkefe őse, a fogtisztító borosta, amely később közhasználatú egészség- ügyi cikk lett. Több évtizedet is kiszolgáltak a hajdani sertésszőrből készült fogborosták. Manapság is disznósörtéből állítják elő a fogkefék egy részét, a többit pedig műanyagszálból. A fogorvosok nézete szerint az ideális fogkefe nyele 15—16 centiméter hosszú, a fej hosszúsága 25—30, szélessége pedig 8—12 mil'imóter. A sörteesomók 2—3 sorban helyezkedjenek el és egy-egy sorra 10—12 sörtecsomór essen. A sörte legyen kemény, de hajlékony és könnyen száradó. A túlzottan merev műanyag sörte a fog nyakát károsan koptatja. A gyermekek 2—6 éves korig puhább sörtéjű és természetesen kisebb kefét használjanak. A fogkefét rendszeresen — legalább kéthetenként — tiszítani kell. el kell távolítani a sörteesomók tövénél összegyűlt lerakódásokat. A hallott, hiányos, e'sárgult sörtéjű fogke. íét el kell dobni, hiszen olcsón lehet másikat vásárolni. 1975. NOVEMBER 23. — hogy ez a mostani ősz na. gyón elbánik egyesekkel. Mert, hogy borongás az idő, az még hagyján, de hát hellyel-közzel esik is az eső. S mit tesz ilyenkor, őszi reggeleken a jó magyar ember? Természetesen kinéz az ablakon, hogy miként öltözzön. Pofonegyszerű az egész és mégsem az. Már a televízió is foglalkozott vele: olyan cipőket is árulnak, amelyek esős időben nem viselhetők. Itt van tehát a bökkenő: vállaljuk-e a rizikót egy-egy esetleges bit- jócskázós-napsütéses reggelen, vagy sem. Ha vállaljuk, akkor négy eset lehetséges. 1. Délután sem esik az eső, és mi munka után vígan hazamegyünk. 2. Délután már esik, de nekivá- gunk az útnak, tönkretéve cipőnket. 3. Igaz, esik, ám mezítláb is hazakocoghatunk. 4. Hadd essen, üzenünk a családnak, hogy kivárjuk munkahelyünkön azt a pár napot vagy hetet, amíg jobb idő lesz. Ez azonban a cipőügynek csupán az egyik oldala, mert az esőben is „alkalmas” cipőkben is gyakran „megfürdünk". A minőségi javulást 1977-re ígérik, s ez már valami! Legyünk optimisták, hiszen az említett cipőket legalább száraz időben viselhetjük. Más a helyzet az ellenkező végleten, az esernyőfrontonl Nemrégiben viszonylag olcsóit, 165 forintért nem mindennapi, hong-kongi esernyőt vásároltam. Praktikusnak látszott, ám kinyitása kezdetben rendkívül bonyolultnak bizonyult. Aztán lassan rájöttem a nyitási művelet titkára — elmagyar ázására ez alkalommal helyhiány miatt nem vállaikozhatom. Az egyik lényeges momentum, hogy a nyitási folyamat végén hirtelen rántásra van szükség, ellenkező esetben kifordul az ernyő. Mondhatja bárki tehát, hogy pusztán ügyesség kell, a hongkongiak és az importálók nyilván ügyesebbek nálunk, ők hirtelen támadó záporban sem áznak bőrig az utcán. így lehet, hiszen — gondolom én — mát ahhoz is nagy ügyesség kellett, hogy valakik ilyen módón költsék a devizát, amiben éppenséggel nem bővelkedünk. Tehát végső soron technikailag megoldottam az esernyő kinyitást, örömöm mégsem lehetett teljes. Másodszori használatakor ugyanis a merevítő fémpálcák közül egy elpattant. Oda se neki — gondoltam, t e0V gemkapocs segítségével használhatóvá tettem a „ műszert". Aztán eljött a legutóbbi, esőkkel tarkított hét, amikor ismét, immár harmadszor áztatta csapadék esernyőmet — ezzel eljött az az idő is, amikor újabb pálcika mondta fel a szolgáig- töt. A boltban nagyon udvariasan kicserélték hong-kongi szerzeményemet egy újabbra, miközben megtudtam, nem én vagyok az egyetlen szenvedő alány. Nemcsak a magam gondja hát, ha berzenkedem: itt lenne az ideje, hogy a nagykereskedelem hibái miatt ne mi, vásárlók fázzunk rá állandóan alidról is, felülről is. Bocsánat: megfázást akartam mondani... Vitaszék Zoltán
