Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-23 / 275. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra Luzsica Lajos képeiről Íaizsiea Lajos természet- elvű festőként kezdte a pályát, és mindvégig hű maradt a magyar piktúra e nagy múltú irányzatához. Az utóbbi évtized sokirányú útkeresése nem zavarta meg. Mint vérbeli, tehát minden idegszálával a korában élő alkotó, odafigyelt a változásokra. A rövid életű, divatos újításokat nem követte, a magvasan modem megoldások pedig csak megerősítették törekvéseinek Igazában. A természetelvűséget ugyanis ő már eleve — mondhatnám, alkati ösztönzésekre — erőteljes konstruktivizmussal és dekoratív színkezeléssel párosította, a hagyomány és korszerűség egyéni szintézisét valósítva meg a festészetben. Stílusának alakulása ezért nélkülözi a látványos fordulatokat. Ilyenekre nem is volt szüksége. Művészete a belső esztétikai öntörvények logikája szerint fejlődött a kezdeti részletező, élénk koloritú ábrázolás- módtól érett korszaka nagyvonalúan összefoglaló stílusáig. Ezt a betetőző periódusát reprezentálja a művész békéscsabai, Képcsarnok-beli tárlatának mintegy harminc, zömmel az utóbbi egy-két évben festett olaj tempera képe. Vannak hivatott festői a Balatonnak. a Duna-táj- nak, az Alföldnek. Luzsica Lajos egyikük körébe sem sorolható — mindenütt otthonosan mozog a palettájával. A magyar tenger vibráló víztükre vagy a mesz- szevesző tiszai róna önmagában ritkán ihleti alkotásra. Olyan részleteit választja ki előszeretettel a sokarcú tájnak, amelyek a természeti és emberkéz alkotta világ egységét láttatják, s e révén izgalmas festői problémákat kínálnak, próbára teszik az ecsetet, és mindig új megoldásokra késztetik. Tárgyválasztása igényes mesterre vall, aki tudja: a harmónia nem passzív képelemek egyszerű, mégoly tetszetős ösz- szegzése, hanem dinamikus erők magasabbrendű esztétikai egyensúlya — ez teszi tartalmassá a kompozícióit. Kiváló érzékkel ragadja meg a táj karakterét, és élményt keltő módon tolmácsolja sajátos atmoszféráját. Sokat festett szűkebb pátriájában, a Felvidéken. Az asszony-keblekként egymásba domborodó nógrádi magaslatok bensőséges szelídségét, a hegyek koszo- rúzta Vág völgye messzi távlatú kék-zöld harmóniás látványát vagy a Liptói havasok, az „emberarcú” Kri- ván őserejű monumentalitását korunkban magyar festő nemigen ragadta meg nála jobban, s főként sokoldalúbban : minden képén más-más jellemvonását emelve ki az ihlető motívumnak. Fenyvesek borította, szűkvölgyű erdélyi tája a hegyoldalon alászálló ködfelhővel, a Kárpátok lábához búvó lilaszín fazsindelyes moldvai kunyhók képe, az Iza völgye népi építészetét és viseletét is felvillantó máramarosi vallomása emberközeäbe hozza az éles, tiszta levegőjű, színeket frissítő-élénkltő havasok világát ahhoz is, aki még sose járt arrafelé Éppily vonzóak a dunántúli tájai is. Szűkszavúan, alig néhány színnel kelti életre a Nemesbüki határ jellegzetesen zalai fasorral koronázott dombvonulatát. A föld tömör barna testéi a befelé futó mesgyék finom ecsetvonásokkal írott szeszélyes vonalai szinte szuggerálják a téri mélységet. Hasonló módon eleveníti meg a Káli medence lankás legelőjét, a Balatoni szőlődombok hullámos lejtőit, ott vízmosások világos foltjaival, itt szőlőkarók rendjével érzékeltetve formát, teret és távlatot. Magános hegyi pince, faluszéli házcsoport mellett az éppen csak jelzett emberfigurák kiteljesítik az ábrázolás humánumát. A fák legyezőszerűen kitárulkozó, vagy oldott festőiség- gel felrakott lombozata könnyít a falak mértanias formáinak súlyán. Mint például a Délután balladai sűrítettségű faluképén. A Csabai úti tanya bonyolultan térbe ágyazódó épületcsoportját viszont szinte teljesen magába öleli a buján tenyésző vegetáció lombkoszorúja. A táj festő a piktúra lírikusa, legfontosabb kifejezőeszköze a szín. Luzsica Lajos újabb képein az árnyalatok gordonkazengésűvé mélyültek s a színek gyakran expresszív erejűvé fokozódnak. Merészein festi kármin-vörösre például a Szigligeti öböl mögött magasodó Badacsony tömbjét, s alkalommal zöld, gyakrabban barna és okker tónusú eget varázsol a derűs táj fölé és :— sötét napkorongot, ami rejtett drámai- sággal telíti az ábrázolást. Csabai kompozíciói töményen magukba sűrítik érett stílusának az erényeit Az akácfás utcák oszlopos tomácú, barokk oromzatos házainak a megformálása hangsúlyozottan konstruktív; még a fák gömbbé stilizált lombja is a falak geometrikus karakteréhez hasonul. Az erőteljes, dekoratív elosztású színfoltok azonban feloldják a szerkezet szigorát, az ódonság nemes patinájával megszépítik a motívumot, és kiemelik a köznapok világából a meseszerű időtlenség régióiba. Luzsica Lajos tucatnyi országban, számos kiállításon mutatta be a munkáit Jó néhány hazai és külföldi műbarát rendszeresen gyűjti az alkotásait. A tárlatunkon szereplő festmények java méltó arra, hogy színes reprodukciójuk szerepeljen a mester most készülő monográfiájában. Artner Tivadar Tíz békési festő Békésen és o környező községekben Tiszteletre méltó az a prosperitás, ahogyan Békésen, az új városban formálód ik-alakul a művészetek szeretete. Tiszteletre méltó az a sokféle hír, mely az utóbbi időben érkezett Békésről, tudósításai annak, hogy ebben a városban sok másik előtt példa lehetne többek összefogása, akarata, hogy terjesszék a szépet, mely nélkül —vallják — ember nem lehet meg. Egy újabb, tartalmas kiállítás apropóján írhattuk le ezeket a sorokat. A kiállítás október 5-én nyílt a békési múzeumban, a múzeumi hónap alkalmából, azóta pedig a város vonzás- körzetének községeiben vándorol, kéthetenként útra kelve. Volt már Kamuion az ifjúsági házban, volt Hidasháton az állami gazdaság kultúrházában, e héten a bélrrlegyeri művelődési ház vendégei láthatják, december 2-án pedig utolsó állomására érkezik, a békéstarhosi ifjúsági tjáz kiállítótermébe. Igaz, hogy a körülmények nem lényegesek, a kiállítás képei önmagukért beszélnek, vagy nem beszélnek, ezúttal azonban mégis el kell mondani az öt kiállítás előtörténetét. Több éve már, hogy Békésen, a művelődési központban megalakult az alkotók klubja. A maga nemében első és azóta is egyedüli vállalkozás arra, hogy tömörítse a város íróit, költőit, képzőművészeit, muzsikusait, amatőr filmeseit, hogy részükre és velük havonta ismétlődő alkotó klubesteket rendezzenek, ahol a baráti összejövetelen kívül a műhelymunka is cél. Ügy tűnik, a kezdeményezés jó talajra, megértésre és támogatásra talált, hiszen a klub egyre- másra hallat magáról. Tavaly tíz kiállítást rendeztek a klub festőtagjai részvételével a város üzemi, termelőszövetkezeti klubjaiban, iskolák, intézmények előcsarnokában, kul- túrterrrfében. Ezek a kiállítások jó alkalomnak bizonyultak arra, hogy a kiál- ■s az érdeklődők szót értsenek, elmondják kritikáikat és önmaguk mentségét, egyszóval: hogy tanuljanak egymástól. A tíz kiállító tíz kiállítását követte §z őszi közös bemutatkozás a békési múzeum patinás termeiben. Közben a klub irodalmárai rendszeresen publikáltak lapunk Köröstáj kulturális mellékletében, az Üj Aurorában és másutt. A muzsikusok — elsősorban a zeneiskola tanárai — több alkalommal is vállaltak nyilvános szereplést, sikerük osztatlan volt. Különösen a zenei világnapon rendezett hangversenyük hozott emlékezetes sikert. Az amatőrfilmesek nyári alkotótáborba hívták az ország filmeseit, és baráti kapcsolatot építettek ki a jugoszláviai Zombor amatőrfilmes klubjával. A legújabb hír: az alkotók klubja megtartotta évadnyitó összejövetelét, megbeszélték és elfogadták a klubprogramot, mely sok érdekes eseményt ígér. Visszatérve a tízek kiállítására a békési múzeumban: nevezhetjük azt — és ők maguk is annak tartják — egy időszak lezárásának, számvetésnek, melyben az elkövetkező hónapok, évek törekvései is megtalálhatók. A tíz békési, Békés környéki festő huszonhét képét állították 'ki a múzeumban és vándorokat ják a közeli községekben. Bartóki József képei a szülőföld szeretetét tárják nyíltan és egyértelműen a szemlélő elé, különösebb nosztalgia nélkül, nem siratva a letűnt paraszti világot „Tanya” című képe látásmódjának, szemléletének nemesen egyszerű összegzése. Csuta György a legfiatalabb a kiállítók között, kutató kedve tagadhatatlan. Önmaga megtalálásának és megvalósításának lázas keresője, ezt képei, a „Szélisten” és az „Ördög éjszakája” jól jelzik. Görgényi Tamás nem azok közül való, akik sokat alkotnak. Ritkán is jelentkezik, ezen a kiállításon két ceruzarajza emelkedik ki, a „Szigliget” és a „Portré”. Hajnóczy Vilmos a hagyományosan realista kifejezésmód után úgy látszik új utakat keres, a „Békés város látképe” című olajképe ezt példázza. Hevesi Ferenc is a ritkán kiállítók közé tartozik, pedig olajképei és tusrajzai figyelemre méltóak. Kutyik Gergely a békési táj tudója és meg- örökítője. östehetségként indult sok-sok évtizeddel ezelőtt, képei a naiv festők alkotásaival tartanak szoros rokonságot, és a táj sugaras szeretetét tükrözik. Két olajképe, a „Táj boglyákkal” és a „Pusztai táj” bizonyítják ezt a megállapítást. Párzsa János a mostanában legtöbbet szereplő „vasárnapi festők” közül való, tiszta színvilágú, egyszerűségre törekvő képei valóságlátásának tisztaságát és leszűrtségét árulják el a látogatóknak. Négy olajképe közül a „Puskaporos-részlet” és a „Békés, Hajnal utca” a legkiemelkedőbb. Szentesi Emilia rajztanámő is tagja a klubnak, és kiállító ezen a tárlaton. Költői ihletettségű monotípiája. a „Keszthely” és vegyes technikájú „Utca alkonyatban” című képe feltétlenül azt mutatják, hogy alkotójuktól gyakoribb és mind művészibb megnyilatkozásokat joggal várhatnánk. Takács István különösen „Tihany” című olajképével jelez formálódó egyéni hangot, Várkonyi János pedig áradóan sokszínű tehetségét igazolja újra négy képpel, melyek közül a „Velence” és az „Utazás” a bemutatkozások eseménye volt Békésen és a környező községekben is. Azt írtam, hogy ez a kollektív kiállítás lezárt egy időszakot, és újabb jövetelét ígéri. Ehhez még any- nyit tegyünk hozzá, hogy minden az alkotókon múlik. Lehetőségeik — bár néha korlátozottak, és nem tehetség dolgában azok — adottak, csak élniük kell vele. fis ösztönözni őket továbbra is, ahogyan a város és művelődési központjának vezetői eddig tették. Sass Ekvto O tt fittünk egymással szemben a kétmilliós termelőszövetkezeti ebédlőben és hallgattuk az elnök előadását. Nem döngette a mellét, nem dicsekedett, hanem nagyon jól formált mondatokkal a legtermészetesebb hangon ízleltette velünk a termelőszövetkezet múltját és jelenét. A feltett kérdésekre kapásból válaszolt, arra is, hogy harminc gépjárművük van, de talicskájuk nincs.., Akkor arra a kétezer kubikosra gondoltam, aki a két híd között a Berettyó- gátat fejelte, s arra a néhány száz gyerekre, aki istránggal húzta a talicskát Az izzadságra, a pihegésre, a fáradságtól remegő inak küzdelmére, a sóhajokra, az égig törő káromkodásokra és a biztató szóra, amivel az apa a talicskát díjas íöíómívee, «nyugdíjas paraszt Minden hónapban zörget a postás, hozza a nyugdíjat. Meglehet, nem vesz belőle Fiat gépkocsit, de nem is ácsorog a publikációs bódé körül és nem kuncsorog a csukott ajtó előtt valamilyen szöszmö- tölős munkáért Inkább otthon, a ház körül. A háztáji hoz valamit. Hízik a tengeritől a hízó, néhány libát is lehet tömni, a tehén körül is elbajlódik még az ember, a tejet sem kell messzire vinni, mert közel az átvevő... Nem kuncsorog senki sem „zöld céduláért”, „ínséges papírért” és nem kúszik térden a Magas Hatóság elé, hogy bejuthasson a menhelyre... ! Rosszkor születtünk... ? A jelent láttuk és a múltba kanyarodunk visz- sza. Akkor is, amikor a kultúrház igazgatója megmutatta a színháztermet. Bánk bán, Aida, Traviáta. Csoőr István: ROSSZKOR SZÜLETTÜNK, GYURKÁM...! hűző fiát, unokáját biztatta és amivel a kimerültségének parazsát próbálta lángra lobbantam. — Húzzad még, bogaram, mindjén lemegy a Nap... Nyár volt akkor. A Nap négy óra előtt tíz perccel kelt, akkor már rúgták az ásó rugóját, köpték a markukat és a járópallókon tolták a talicskát és a gyerekek húzták az istrángot tizenkilenc óra harminc percig, amikor a Nap nyugovóra tért... S így ment nap nap után. Hányán, de hányán néztek a mederben hömpölygő vízre. Hányán, de hányán gondoltak arra: jobb volna a víznek menni, mint haza...! Am a kérges tenyérbe fúródó gyermekkéz melege újra és újra szembe fordította a másnappal, az órák hosszú láncával és azzal az embertelen kínlódással, amit a felkelő Nap hozott és a nyugovóra térő Nap megállított ... S mégis örült az, aki a hámot a nyakába akaszthatta és aki a földdel megrakott talicskát tolhatta ... örült, de a félelem marékre kapta a szívét, ha a messzi holnapra gondolt, arra az időre, amikor kidől a hámból, amikor szaporítja a tehetetlenek sorát ott a piactéren, a publikációs bódé körül, és figyeli a publikáló ember minden szavát, hátha hirdet olyan szöszmötölős munkát, amivel a kenyérre, a sóra, a paprikára valót megkeresheti... Erre gondoltam és hallgattam az elnök szavát. Több száz nyugdíjasuk van, nyugdíj kiegészítésként közel egymilliót fizetnek évente és két turnusban vendégelik meg őket a nagyteremben, mert egyszerre nem jutna mindenkinek hely... ízlelgettem a szót: ayugFilmek, gyermekeknek bábjátékok hosszú-hosszú sora. Bábjáték? Csutkára kötött rongy, amivel a leányka el játszadozhatott. Csontcsikó, madzaggal befogva a stráfkocsiba és a kocsi megrakva gyeppel, az út porával, és a mezítlábas gyerek húzgálhatta egész nap. Húzta is, így legalább elfelejtette, hogy éhes ... Mozi? Lócák sora a vendéglő termében, mozogni nem lehetett rajta, mert a repedt deszka hamar vérhólyagot csípett a bőrön. Film. A vetítőn két lyuk, az egyik a fénysugárnak, a másik a Gress bácsi fejének Amikor indította a szalagot, kidugta a fejét éa konferálta a filmet: — Ég az erdő, menekülnek a vadak... Az erdőből, a tűzből, « vadból nem láttunk semmit, csak annyit, hogy valami feketeség rezeg a szemünk előtt... Gondról is hallottunk. Erről a tanácselnök is beszélt. Három ponttal vezet a megyei első osztályban a község labdarúgócsapata. Jövőre — meglehet — az NB Ill-ban rúgják a fiúk a labdát. Ügy láttuk, ez igen kellemes gond és már a pénzügyi fedezet előtt is nyitogatják a bukszát... Foci? Rongylabda. Harisnyaszárba gyömöszölt rongy. Két végén madzaggal elkötve, kerekre pofásítva, amit azután a libalegelőn rúghattunk egész naplementig. Igaz, nem pattant, de kicsire nem néztünk akkor... Csapat? NB III? De rosszkor születtünk ... ! Gyurkám, ha most volnánk olyan suttyó legénykék, most, amikor a lexikonírók — szegények — minden évben kiegészíthetik a címszavak alatti szövegek Nagyszénásnál, de az Október 6. Termelőszövetkezetnél is...
