Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-20 / 272. szám

Á Szíriái pártküldöttség Fejér megyében t A Szíriái Kommunista Párt Központi Bizottságának — Kha_ led Bagdas főtitkár vezetésével — hazánkban tartózkodó kül­döttségének tagjai szerdán Fe­jér megyébe látogattak. Székes­fehérvárott, az MSZMP Fejér megyei székhazában Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei bizottságának első titkára, Boór Ferenc es Sudár Iván, az MSZMP Fejér megyei bizottsá­gának titkára, Závodi Imre, a Fejér megyei Tanács elnöke és ] Csicsman József, a székesfehér-j vári városi . pártbizottság első| titkára fogadták őket. A ven-1 elégek ezután a Videotonba és az Ikaruszba látogatták. ír f Lázár György fogadta a lengyel tervbizottság elnökét Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke szerda délelőtt hi­vatalában fogadta Tadeusz Wrzaszczykot, a Lengyel Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnökhelyettesét, a tervbi­zottság elnökét. Előkészületek az európai kommunista és munkáspártok értekezletére 1975. november 17-től 19-ig ülést tartott Berlinben az euró­pai kommunista és munkáspár­tok értekezletét előkészítő szer­kesztőbizottság. Az ülésszakon a kővetkező kommunista és munkáspártok küldöttei vettek részt: a Belga Kommunista Párt, Jean Térivé alelnök vezetésével; a Bolgár Kommunista Párt, Konsztantin Tellalov KB-titkár vezetésével; a Dán Kommunista Párt, I. B. Norlund, a PB tagja, a KB tit­kára vezetésével; a Német Kom­munista Párt, Willi Gems elnök­ségi tag vezetésével; a Német Szocialista Egységpárt, Her­mann Axen PB-tag, KB-titkár vezetésével; a Finn Kommunista Párt, Olavi Pojkolainen KB-tít- kár vezetésével; a Francia Kom­munista Párt, Jean Kanapa, PB- tag vezetésével; a Görög Kom­munista Párt, Kosztasz Lulesz PB-tag vezetésével; Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártja, Reu­ben Falber főtitkár-helyettes ve­zetésével; az ír Kommunista Párt, Michael O’Riordan főtitkár vezetésével; az Olasz Kommu­nista Párt, Giancarlo Pajetta ve­zetőségi tag vezetésével; a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsé­ge, Alekszandar Grlicskov, a KB elnökségi tagja, a VB-titkár ve­zetésével; a Luxemburgi Kom­munista Párt, René Urbany el­nökhelyettes vezetésével; a Norvég Kommunista Párt, Rolf Nettum elnökhelyettes vezeté­sével; az Osztrák Kommunista Párt, Erwin Scharf PB-tag, KB- titkár vezetésével; a Lengyel Egyesült Munkáspárt, Andrzej Werblan KB-titkár vezetésével; a Portugál Kommunista Párt, Carlos Aboim Ingles KB-tag vezetésével; a Román Kommu­nista Párt, Stefan Andrei, a Po­litikai VB póttagja, KB titkára vezetésével; a San-marinál Kommunista Párt, Ermenegildo Gasperoni elnök vezetésével; a Svéd.Baloldali Párt — kommu­nisták, Urban Karlsson, VB-tag, titkár vezetésével; a Svájci Munkapárt, Jacob Leichleiter, PB-tag, KB-titkár vezetésével; a Szovjetunió Kommunista KGST-fervegyeztetés A magyar—lengyel tervkoor- linácios jegyzőkönyv aláírásá­val befejeződött hazánk és az európai KGST-országok 1976— 80. évi népgazdasági terveinek egyeztetése, sőt az Európán kí­vüli két KGST-ország közül is aláírták már a záróokmányt Mongóliával, s befejezéshez kö­zelednek a tervegyeztető tárgya­lások Kubával. A tervegyeztető tárgyalásokon az új típusú együttműködési formák, köztük a szakosítás, a kooperáció, a közös vállalkozá­sok lényeges kiterjesztésében ál­lapodtak meg. Ezzel a magyar áruk számára stabil piacot, s egyben olyan alapvető fontossá­gú cikkek beszerzési forrását is biztosították, amelyekre a ma­gyar népgazdaságnak a követke­ző években nagy szüksége lesz. Több fontos nyersanyagból 1975- höz viszonyítva is növekszik be­hozatalunk. Fő energiaszállítónk továbbra is a Szovjetunió, ahon­nan 1980-ban mintegy 60 száza­lékkal több energia és energia- hordozó érkezik, mint 1975-ben. A Szovjetunió fedezi vasérc-, fa- és fűrészáru-, cellulózszükségle­tünk nagy részét is. A keretmegállapodások értel­mében 5 év alatt mintegy 30—35 százalékkal növeljük a vegyipari termékek importját. Főként ko­operációs, illetve szakosítási ala­pon érkeznek majd vegyi cikkek a Szovjetunióból, Lengyelor­szágból, az NDK-ból és Romá­niából. Együttműködünk a Szovjetunióval vastartalmú nyersanyagok és ferroötvözetek, azbeszt- és céllulóztermelő ka­pacitások létrehozásában, Cseh­szlovákiával közösen építjük az Adria kőolajvezeték magyar té- rületen átvezető szakaszát, a 750 kilovoltos távvezeték déli ágához csatlakozó vezetékszakaszt, foly­tatjuk a Nagymaros—Gabcikovo közötti magyar—csehszlovák víz­lépcsőrendszer megépítésének előkészületeit. Komplett gyárak építésében és bővítésében is megá"apodtak a tervhivatalok. A Szovjetunió műszaki közreműködésével pél- Magyarországon több vas­es színesfém-kohászati, továbbá kőolajfeldolgozó üzem és ener­getikai komplexum épül vagy bővül. Az NDK teljes síkkötő­üzemet szállít Magyarországra, míg magyar szakemberek egész­ségügyi kerámiagyárat építenek az NDK-ban. Az ipari kooperáció főleg/ a , magyar közúti járműipart, a szá- | mítástechnikai ipart, a híradás- ‘ technikát érinti, de kiterjed az iparnak szinte valamennyi terü­letére. A Szovjetunióval eddig nem kevesebb, mint 24 egyez­ményt írtak alá magyar kor­mányzati szervek, különféle ko­operációkról és az ezekhez kap­csolódó kölcsönös szállításokról. A magyar—szovjet tervkoordiná­ciós jegyzőkönyv külön ií ki­emeli az autóbuszok, személy- és tehergépkocsik, traktorok, elektronikus számítógépek, Diesel-mozdonyok gyártásának szakosítását, illetve kooperáció­ját. Csehszlovákiával a többi között híradástechnikai berende­zések, vegyipari és élelmiszer- ipari ' gépek, mezőgazdasági gé­pek, közúti járműrészegységek, Lengyelországgal kohászati, gép­ipari és vegyipari cikkek, az NDK-val tehergépkocsik és au­tóbuszok, mezőgazdasági gépek, elektronikai építőelemek, nö­vényvédő szerek, Bulgáriával gyógyszeripari termékek, kon­fekcióárult, emelő- és szállító­gépek, közúti járművek, Romá­niával gépipari termékek szako­sításában, kooperációjában ál­lapodtunk meg. A2 új típusú együttműködés valamennyi KGST-országgal lé­nyegesen tovább bővíti árucse­rénket. A külkereskedelmi for­galmunknak jelenleg is mintegy egyharmadát reprezentáló ma­gyar—szovjet árucsere 1976— 1980. között eléri a 14 milliárd rubelt, vagyis mintegy 40 száza­lékkal lesz magasabb, mint a mostani ötéves tervidőszakban. A keretmegállaoodások értelmé­ben hazánk külkereskedelmi for. gálma Csehszlovákiával több ‘ mint 5Ó, Lengyelországgal 82. az NDK.val 77, Bulgáriával 45, Ro­mániával pedig több mint 90 százalékkal emelkedik. Pártja, Konsztantyin Katusev KB-utkár vezetesevel; a Spa­nyol Kommunista Párt, Manuel Ascarate, VB-tag vezetésevei; Csehszlovákia Kommunista Pártja, Vasili Blak, a KB elnök­ség tagja, KB-titkár vezetésével; a Török Kommunista Párt, Ah­med Saydan, PB-tag vezetésé­vel; a Magyar Szocialista Mun­káspárt, Gyenes Andrásnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével; a /Nyugat-Berlini Szocialista Egységpárt, Bruno Küster, a vezetőség irodájának tagja, vezetőségi titkár vezeté­sével; a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja, Hrisztosz Petasz, PB-tag vezetésével. Az ülésszakon mind a 28 eu­rópai kommunista- és munkás­párt képviselője felszólalt. A szerkesztőbizottság megvitatta az értekezlet dokumentumter­vezetét, amelyet a testvérpár­tok megállapodásának megfele­lően az NSZEP készített elő. Az ülésszakon minden párt előtt nyitva álló szerkesztöcso- portot bíztak meg azzal, hogy a vita figyelembevételével folya­tassa a tervezet kidolgozását. Az átdolgozott tervezetet a szerkesztőbizottság következő ülésszaka elé terjesztik, amely 1976. januárjában ül össze. Ezen az ülésszakon megvitatják az értekezlet egybehívásának idő­pontját is. \ A szerkesztőbizottság üléssza­ka’testvéri, kommunista légkör­ben zajlott le. Nürnbergi mementó Harminc esztendeje kezdődött a háborús főbűnösök pere Harminc esztendeje, 1945. no­vember 20-án megkezdődött a náci háborús főbűnösök pere, amely csaknem egy esztendeig, 1946. október 1-ig tartott. Az elVet, amelynek alapján a Nem­zetközi Katonai Törvényszék összeült, a szövetségesek 1943. október 30-i, moszkvai nyilat­kozatukban határozták meg. A moszkvai nyilatkozat kimond­ja: „A Német Birodalom és a náci párt azon vezetőinek a fe- lelösségrevonása. akiknek bűn­cselekményei nem csak egy bi­zonyos megszállt területtel függ­nek össze, a szövetséges kormá­nyok közös döntése alapján tör­ténik.” 1945. augusztus. 8-án, tehát már a nagy győzelem után, a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország képviselői Londonban kidolgozták a per gyakorlati le­folytatására vonatkozó döntése­ket is. Ott határoztak úgy, hogy a Nagy Per színhelye Nürnberg város Igazságügyi Palotája le­gyen, Ennek két oka volt; 1. Ott születtek meg Hitler hatalomra jutása után az embe­riség' történetének leggyaláza­tosabb, a gyűlölet és a faj üldö­zés alapján álló „jogszabályai”, a hírhedt „nürnbergi törvé­nyek.” 2. Ebben a városban tar­totta hatalmának zenitjén csín- nadrattás-diadalittas „pártnap­jait” a náci hierarchia. A Nemzetközi Katonai Tör­vényszék nürnbergi tevékenysé­ge során a vádlottak kihallgatá­sán, a vád- és védőbeszédek meghallgatásán kívül száztizen­hat személyesen elmondott és több mint kétezer írásbeli ta­núvallomást tanulmányozott, négyszázhárom nyilvános ülést tartott Az egész eljárást a nemzetközi jog elveinek és gya„ korlaténak legszigorúbb figye­lembevételével folytatták le: s nürnbergi per ilyen értelemben is a jog győzelme volt a jog­talanság, az igazságé az igaz­ságtalanság felett. A huszonegy fővádlott a maga működési területén milliók és milliók haláláért, mérhetetlen szenvedéseiért volt felelős' — egyedül a Szovjetunió húszmillió áldozatot gyászolt a második vi­lágháború után. A vádlottak, hangsúlyozta Rugyenko szovjet főügyész nürnbergi vádbeszédé­ben, tisztában voltak elkövetett bűncselekményeik súlyával. Tudták, mit tesznek, de azt re­mélték, hogy a totális háború győzelmükkel végződik s ez biz­tosítja büntetlenségüket. Most azonban ütött a felelősségrevo- nás órája. Virágzó országrészek váltak pusztasággá, a földet át­itatta a kivégzettek vére — ők tették ezt. Nümbergben a népek között szított gyűlölet, az embertelen­ség ült a vádlottak padján, ezért élő három évtized múltán is a történelem legnagyobb perének öröksége. Erre a perre — és per­sze előzményeire is — gondoltak azok, mindenekelőtt a Szovjet­unió és a szocialista országok, akik oly sokáig és eredménye­sen küzdöttek azért, hogy Euró­pa és a világ elismerje a máso­dik világháború következmé­nyeit. E szívós küzdelem nélkül nem jöhetett volna létre a szov­jet—nyugatnémet szerződés, az NDK nemzetközi elismerése, az európai biztonsági konferencia, az enyhülés megannyi nagysze­rű állomása. És a legnemesebb értelem­ben a nürnbergi vádlók örö­kösei a Russell-bíróságtól kezd­ve a dél-afrikai, chilei, spanyol és más terror-rezsimek bűneit kivizsgáló testületek. Nem győz­het sehol tartósan az emberte­lenség, a fasizmus. A népek nem felejtenek — ez a nürnbergi mementó mai üzenete. Harmat Endre iaases4eo«S' Hz Fnöfii Tanács elnökével Szomáliában és Déf-Jemenben Villa Szomália Afrika szarva a Szomáli-fél- sziget. Afrika északkeleti részén, az Adeni-öböl és az Indiai-óceán partján elterülő, körülbelül 700 ezer négyzetkilométer nagyságú terület. Egy része brit gyarma­ti uralom alatt volt, más része Francia-Szomália néven még ma is „tengeren túli terület”. A félsziget legnagyobb része azon­ban olasz gyarmat volt. A nem­zeti felszabadító harcok ered­ményeként az angol és olasz rész 1960. nyarán független lett. Váltakozó belpolitikai viták, csa­tározások, útkeresés után 1969. október 21-én a haladó erők egy csoportja vette át a hatalmat Mohammed Sziad Barre vezér­őrnagy vezetésével. A Szomáli Demokratikus Köztársaságban a hatalom legfőbb szerve a Leg­felső Forradalmi Tanács lett, amelynek tagjai haladó katona­tisztek, az országot a nem ka­pitalista fejlődés útján, az an- tiimperialista elkötelezettség, a Szovjetunió és a szocialista or­szágokkal való aktív baráti kap­csolatok irányába vezették. A Szomáli Demokratikus Köztár­saság tagja lett az Afrikai Egy­ségszervezetnek, az Arab Ligá­nak és Afrikában a leghaladóbb bel- és külpolitikát folytató ál­lamok közé tartozik. Fővárosa Mogadishu, az In­diai-óceán partján terül el, s már háromezer évvel ezelőtt is említették egyiptomi, mezopotá­miai írott források. Ez a vidék a tömjén őshazája, innen került Északra, hogy füstjével illato­sítsa a mediterráneum ősvallá­sainak templomait. Hérodotosz is említi, Punt néven, mint olyan országot, amelyet magas növésű, bátor harcosok és deli sudár nők laknak. Amikor Szu­dán, Francia-Szomália és Etió­pia átrepülése után megpillant­juk az Indiai-óceánt, nem is .sejtjük, hogy Hérodotosz két évezredes híradása milyen teljes érvényű ma is. Az Elnöki Tanács elnökének különgépe a tengerparti kifutó­ra emelkedvén sok ezer ember gyűrűjébe száll le. Mintha min­denki itt lenne a városból — hisszük, pedig akkor még nem is láttuk az út két oldalán álló táncoló, éneklő tízezreket, akik összegyűltek a távolból érkezett vendég köszöntésére. A férfiak, asszonyok, gyerekek tarka, köny- nyű .— színharmóniájában ízlé­ses — ruhái között egy-egy cso­port teljesen hófehérben, má­sok az ifjúsági szervezet világos­zöld egyenruhájában, piros nyakkendővel, megint mások egyforma sárga ingben, fehér nadrágban vagy szoknyában. Nem tömeg ez, ujjongó, ének­lő embersokaság, egy népünne­pély résztvevői, ritka esemény ünneplői, a kíváncsiság, az ér­deklődés kifejezői. A városban mindenütt transzparensek. Ma­gyar, szomáli és aráb nyelven üdvözlő feliratok, s az ujjongó, éneklő tömeg hangkáoszából is átüt egy f lAönnyi ritmus: „Dzsaale Pál Losonczi! Dzsa-ale Pál Lo-sonczi!” Mint valami ősi tánccfal, belső ritmusú zene kí­séri elnökünket és kíséretét szál­láshelyéig. Mogadishu szép város. Utcái tiszták, alapszíne a fehér, az óieánra néző domboldalon fek­szik. Egy szobor uralkodik a vá­ros felett; törékeny kisfiú követ dob. Dagathur, a kődobó fiú. Egykor fegyver híján kővel har­coltak a gyarmatosítók ellen. Afrikai Dávid! Az épületek tom­pán ragyognak a meredeken tű­ző egyenlítői napfényben, ár­nyék alig tagolja a látványt, ezért hát nekünk tálán még for­róbban tűz, mint a valóságban. Pedig az ittenieknek most kel­lemes, alig 30—32 fok. Az első pillantás a tengeré volt, a második a környezeté, de ezzel együtt azonnal ,a kö­vetkező az embereké! Hérodo­tosznak ma is igaza lenne. A férfiak magasak, széles vállúak, á nők sudárak, karcsúak, sza­bályos arcúak. A Villa Szomália, az állami vendéoház, Losonczi Pál szállás­helye egy nagy park közepén, a város fölötti dombon, az óceán felőli oldalon terül el. Fontos, hogy a domb óceán felőli ol­dalán, mert onnan állandóan fúj a szél, s ez elviselhetővé teszi a tűző napot. A Villa Szomália növényvilága kókusz- és datolya­pálma, banánfa. Sok ismeretlen bokor, virág váltakozik Európá­ban is hónos — dé itt láthatóan kertészmunkával, mesterségesen fenntartott növénnyel. Sétálunk. Közben szembejön egy zsiráf. Mi is jöjjön, ha az ember sétál? „Nem kell megijedni — mond­ják —, még nagyon fiatal.” Nem ijedüűk meg, de kikerüljük. Másnap reggel felfedezzük, hogy szobánktól tíz méterre egy nőr-

Next

/
Oldalképek
Tartalom