Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1975-10-12 / 240. szám
KÖRÖSTÁJ 4 4 uKULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról — kiállításra Csabai sikerek Budapesten Néhány lépésre a Nagy- kőrúttól, az Eötvös utca sarkán reprezentatív, szép kiállítóteremben nyitották meg a Magyar Néphadsereg és a BM Határőrség amatőr alkotóinak országos kiállítását. A belépőt az első teremben művészi fotográfiák fogadják, a két belső terem pedig a képzőművészek, fafaragók, díszítő- művészek alkotásait tárja a szemlélő vendég elé. Évek óta ott vannak ezeken a kiállításokon a békéscsabaiak is: a Fegyveres Erők Klubjának stúdiótagjai. Nem egyszer a díjazottak között szerepelnek, és mindig érdemük szerint. Az idei több száz festményt, grafikát, fafaragást és más egyebet bemutató országos kiállításon békéscsabai festő-szobrász: Petrovszki Pál első díjat kapott egyik olaj- képére, de kiállítók a stúdió többi tagjai is: Párzsa János, Molnár Antal, Petrovszki Zoltán. Együttesen tíz alkotással. Fő helyen az első díjas Petrovszki legszebb kisplasztikája, a „Lóvezető”, másutt az egyetlen ölelés: az „Anya gyermekével”, aztán a képei: a „Homokbánya” a nehéz fizikai munka dicsérete, a „Szénagyűjtés” régen-volt erdők tisztásait idéző hangulatával, és a díjazott, a „Sétány” hajlott derekú, öreg fenyő között a vidámszínű, sárga, piros levelű fiatal fa és a finom-mívű üres pad; egyszerre érinti meg az embert a természet szépségével, az.örömteli csenddel és a tehetség feltétlen jelenlétével. Nemcsak Petrovszki, a többiek is egy-egy szép és jelentős alkotással reprezentálják-a csabai amatőr festészetet, mely régen túljutott már az érték-lei okozó hangsúllyal emlegetett amatörizmuson, műveik valóságos műalkotások, egyértelmű kifejezői alkotóik belső arcának, tehetségének. Bizonyára az sem véletlen, hogy ezen az országos kiállításon olyan nagy arányban kaptak helyet a csabaiak, pedig tucatnyi azoknak a száma, akik az ország más-más részéből küldték műveiket a nagy kiállításra, és árulnak el magas szintű képzettséget,' egyéniséget, művészi kvalitásokat. Különösen a grafikák tét. szettek, ez a rész a kiállítás legmaibb összeállítását adja, a mesterség nagy biztonságát is elárulva egy- egy színvonalas lapon. Hasonlóak a fotográfiák: először hoznak sok és emberközeli képet a katonáink életéről, a gyakorlatok egész embert kívánó nehézségeiről, a szabad idő vidámságáról. A fafaragások és a díszes kézimunkák is szépek, de — és ez talán érthető — művészi értékük elmarad az olajképek, grafikák és fotográfiák között. Öröm számunkra, hogy Budapesten ilyen jelentős békéscsabai siker született, mely egészen biztos, újabb inspirációt ad a FEK-stúdió alkotóinak további munkásságához. & E. jöttem el, mert úgy érzem, hogy több szigorral kellett volna válogatni. A szigort említettem és csupán egy dolgot említek: a témák ismétlődése. Más. Ügy érzem, hogy a táj-, a város- és falurészek ábrázolásától nem tudnak elszakadni. Ez persze nem is baj, de számomra nem élnek eléggé ezek a képek, mert hiányzik az ember. Nem egy vászonnál pedig szinte kényszerítőén kínálkozik a lehetőség az ember ábrázolására. Az embert, az alkotó embert hiányolom annál is inkább, mert az amatőr művészek számára adva van a lehetőség, hogy az alkotó embert közelről megfigyelhessék, hiszen munkás hétköznapjaikon velük együtt dolgoznak. Hiányolom azt, hogy Orosháza új arca, az iparosodó Orosháza nincs jelen a tárlaton. Kerestem azt az élményt, amelyet a munkásember ábrázolása jelentene. Hitem szerint ennek felfedezése új színt jelenthet számunkra és élmény lenné nekünk, a művészetüket befogadóknak. Kerestem azt, hogy miként fedezik fel Orosháza, a szű- kebb pátria rejtett szépségeit, amelyet éppen nekik kell megmutatniuk, de nem találtam csak elvétve. Való igaz, hogy a művész szuverén joga, hogy mit és hogyan alkot, de a közösséghez szól és ezért úgy érzem kényszerítőén kell hasson rá, hogy felnyissa a titkok kapuját és vezessen be bennünket a rejtelmekbe. Töprengéseimről írtam, pedig ugyanennyi örömöm is volt a kiállítás képeiben, de úgy érzem inkább ezeket kellett elmondanom. Füliip Béla Rajzos epigr Horváth János Csendélet almákkal KÖNYV-PANORÁMA Töprengés tárlatlátogatás után Magamban morfondírozok. Töprengek azon, hogy az amatőr művészeti mozgalom, amely szemlátomást terebélyesedik, növekszik, micsoda nagyszerű lehetőség arra, hogy az egyén és a közösség kapcsolata még nagyobb, még elmélyültebb és még őszintébb legyen. Töprengek azon, hogy a szépet kereső, megtaláló és azt megmutatni akaró amatőr művész, hogyan nyitogatja számomra a titkok, az ismeretlen látomások kapuját, Üj felfedezéseket várok, azt, hogy jobban értsem a világot. Keresem azt, hogy a szürke tájban meg tudják-e látni a szépet, el tudják-e hitetni velem, hogy látomásaik valóban a legnagyszerűbbek, igazak, őszinték. Keresem azt, hogy a világra csupán rácsodálkoznak — mert az kevés — avagy magyarázzák is számomra a világot, le tudnak-e hatolni a gyökerekig, képesek-e arra, hogy bennem is kiváltsák a kathar- zist. Számomra csak így művészet a művészet, lett légyen az amatőr vagy hivatásos. Így töprengek a fiatal orosházi festők immár hagyományos őszi tárlata után, amely tizenegyedik alkalommal kerül megrendezésre az orosházi Petőfi Művelődési Központban. Az Ötök csoportja — Feld- mann Tibor, Szlotta András, Dénes Sándor, Horváth János és Fekete János — mutatkozott be a város művészpártoló közönségének az október 5-én nyílt kiállításon. A vásznakat nézve meggyőződtek arról, hogy érzéssel, a színek és formák egyre jobb ismerőiként alkotnak. Ám az ő esetükben ennél már többet kell számon kérni, mert olyan műkedvelő művészekről van szó, akik bizonyították az évek során, hogy sokra képesek, akik példát mutattak nemcsak a szűkebb pátria amatőrjei számára, hanem az egész országban működő csoportok, szakkörök részére, hiszen nemrég kapták meg eredményeik elismeréseként a Kulturális Minisztérium dicséretét tanúsító oklevelet. A dicséretre, az elismerő szóra mindenképpen érdemesek, hiszen ez a kiállítás is sok újat, színeket és formákat, több fényt és vidámságot sugall, de nem tudtam meghökkenni. Nem tudtam, mert hiányérzettel ^ Talán az általános gyűjtőszenvedély elharapódzásá- nak is köszönhető, hogy az utóbbi években divat lett az ex librisek gyűjtése. Dürer munkássága óta a képzőművészet legnagyobb alakjai is készítették azokat a sokszorosított grafikai lapokat, amelyek a könyv belső táblájára ragasztva a megrendelő legjellemzőbb tulajdonságait fejezi ki. A művészi munkában tehát a megrendelő ízlését, kívánságait általában illik figyelembe venni. Póka György és Meskó Anna dicséretére szóljon, hogy rendkívül „illetlenül” viselkednek, mert ex libriseiken nem adnak engedményt a művészi színvonal rovására. Erről tanúskodik az a kisgrafikai kiállítás, amelyet legutóbb Békéscsabán a KISZÖV Gyopár klubjában rendeztek. A Gyulán élő művészpedagógus házaspár grafikai munkáinak híre már régen túljutott az ország határain is. Munkáik rendszeresen szerepelnek az Alföldi Tárlat kiállításain, alapító tagjai a keszthelyi Kisgrafikai Biennálénak, s többek közt ők képviselték hazánkat a dél-afrikai Pretoriában rendezett exlibris- kiállításon. A Gyopár klubban bemutatott, nagy műgonddal készült munkáik is azt bizonyítják, hogy méltán szereztek maguknak országos hírnevet. 'A műfaj meghatározta kicsi, zárt kompozíciókba is sok egyéni ötletet, kedvességet tudnak becsempészni. Ezek a néha vidám, máskor elgondolkodtató rajzos epigrammák szép díszei lehetnek a könyvtárnak, értéket jelentenek exlibrisgyüjtőknek, és rangos kiállításon is megállják helyüket. Meskó Anna és Póka György mostani bemutatóján alkalmi grafikák is szerepelnek. Ezekről — sajnos — nem lehet egyértelműen jót mondani. Hiszen inkább csak elsietett műhelymunkába enged betekintést az olyan „grafika”, amely a maszületett X. Péterke jöttét tudatja az ismerősökkel. Gólyahozta, dundi kisfiú, szirup-levelezőlapon. Nagyon nem tetszettek a pezs- gős-hóemberes, bohókás újévi .üdvözletek sem. Ha kiállításon ilyen képet lát az ember, akkor olyan érzése támad, mintha egy költő a verseskötetébe bevenné a reklám rímeit is. Kár értük. Annál is inkább, mert az alkalmi grafikák közt olyan míves lapok vannak, mint a modem, zártságában is egyszerű nőnapi köszöntő, vagy a Székely Mihály emlékére komponált nagyon szép sorozat. Andódy Tibor A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között találjuk a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom nagy alakjáról, Landler Jenőről szóló megemlékezések kötetét, amely „Az öreg” címmel látott napvilágot. „József Attila műhelyei” címmel M. Pásztor József ismerteti azokat a lapokat, szellemi és irodalmi csoportosulásokat, amelyek hatással voltak a költő életművének formálására, kialakítására. Visszaemlékezések és dokumentumok izgalmas gyűjteménye a „Memento, Magyarország 1944”, amely hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából jelent meg. E. Kazakevics kisregényeit tarHorváth Jáaoi Portré talmazza a „Két ember • sztyeppén”. Az Akadémiai Kiadó Csokonai Vitéz Mihály összes művei sorozatában megjelentette a költemények első kötetét. A Szépirodalrrii Könyvkiadó elindította Karinthy Frigyes összegyűjtött műveinek sorozatát. Az első kötet, a „Görbe tükör”, karcolatokat, humoreszkeket tartalmaz. Krúdy Gyula: „A vörös postakocsi”, a „Napraforgó” című és egyéb regényeit tartalmazza az új Krúdy-kötet. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gyermekkönyvei között a „Többsines királyfi és más mesék” című válogatás Benedek Elek meséiből ad ízelítőt. Gyermekverseket tartalmaz a „Lepkekirály”, Galambosi László tollából, Bokros László illusztrációival. A Kozmosz könyvek nagy sikerű sorozatát gazdagítja a Csukás István szerkesztette „Koncert”; a kötet a zenéről szóló verseket fogja csokorba. Ugyancsak Kozmosz kiadvány a Galaktika, a tudományos-fantasztikus antológia most megjelent 13. köteté, Kuczka Péter szerkesztésében. Az Európa Könyvkiadó izgalmas dokumentumkötetet adott ki „Vietnam, Egy évszázad háborúban” címmel. Az Írók világa sorozatban látott napvilágot „Byron világa”, Tótfalusi István tollából. „A vízimadarak népe” a finnugor rokonnépek élete és műveltsége köréből vett tanulmányokat tartalmaz. Az antológia elé Illyés Gyula írt bevezetőt. Az Európa zsebkönyvek sorozatban látott napvilágot Jorge Amado: „Arany gyümölcsök földje” című regénye. Megjelent a nemzetközi hírre szert tett angol Harold Pinter drámáinak válogatott kötete is. Ismét kapható Ivan Turgenyev híres regénye, az „Apák és fiúk”, továbbá Romain Rolland nagyszabású regénye, „Az elvarázsolt lélek” ötét kötetben). A világirodalom remekei hatodik sorozatának új kötete a „Mattia Pascal két élete” című regényt és több érdekes elbeszélést tartalmazó Pirandello-kötet Kétnyelvű kiadásban látott napvilágot Alekszandr Puskin regénye a „Duprovszkij”,
