Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1975-10-12 / 240. szám
I I gyszemélyes szerkesztőségem lapzártakor mindig ideges lesz, ha nyílik az ajtó. Nem szoktam ilyenkor felnézni, eltemetkezem valami kéziratba. Most is, amikor meghallottam az illedelmes nyikorgást, így tettem. „Egy elkésett szerző... Csak várjál, koma" — gondoltam berzenkedve. — Szervusz, Zimre — hallottam kisvártatva a csöndes köszönést, s abban a minutumban felugrottam. Régi újságírótársa és szorgalmas bornyelő cimborája köszöntötte így Sarkadit, s az ő elszálláSa után — nem tudom, mily indokból — rám testálta e nevet Csicsi- bu, ahogy a fiút hívtuk magunk között. — Mi szél fújt erre, egy- komárh? — ropogtattam meg derekát, mert igazán ritkán látom, mióta — jó tíz éve — az egyik hegyvidéki napilapnál rovatvezető. — Segíts rajtunk, Zimre. Csak te segíthetsz. Hozzád küldött a főnök... Ugyanis megyénk kulturális nagyhetének második felében három színház szerepel nálunk az új kulturális palotában. Az előadásaikról kellene egy teljes kolumna... A jövő hét második fele... Mondd azt, hogy igen; és én már nem is zavarlak... Látom, hogy slusszban vagy... Honorárium, útiköltség, szálloda, minden, • csak... — Álljunk meg Csicsibul ■- szóltam rá, régi becenevét használva. — Miért éppen én írjak? Írjanak a színikritikusoki — Aáá! Nem értesz te a komoly újságíráshoz! A kritikusok írjanak a F1SZ1MU- ba. Meg ahová akarnak... A főnöknek olyan írásmű kell, amelyik meg is magyarázza a dolgokat. Érted? Ide népművelő írás kell, Zimre l — Hát akkor írd meg te — tettem le tenyeremet az asztalra, elég csattanósan. (És máris gondolom fürgén ezeket: — Elvégre ki volt a Népművészeti Intézet ismert egyfelvonásos dráma-, jelenet-írója, ha nem te? Meg aztán ki írta a cívis városban a legtöbb színházi riportot a negyvenesbe döccenő években? Kicsoda fedezett fel legtöbb tehetséget a kis, friss, hamvasán színpadra került szí- nésznöjelöltekben, ha nem te, Csicsibu? Már a nevüket sem tudom, csak a sárga újságlapok őrzik a kollégiumi nagykönyvtárban, de te tudtad, hogy melyik balettkaros lánynak húzta a Magyari-zenekar egyik részlege egész hajnalig, meg hogy ki volt a Fortuna istenasszony szómba (esténként a faramucink asztal- társaságának összejövetelén... Ezt mind tudtad te, Csicsibu. És még azt is gondolom: vajon kinek volt színházi lapja, ilyen vagy olyan címmel, és ilyen 60 pontos cimbetűkkel: Miért gyalogolt Kővári igazgató Szoboszlóról Debrecenbe? avagy: Tanácsnok a szubVIOLA Sényol Jéssti PSr évtizeddel a föld teljes felfordulása előtt a tavasz reménykedő mámorában néhány műemlék-akácfa alatt egy gázoktól szédült viola összeütközött a gépkorszakkat, A robbanás után napokig esőként hullt az anyacsavar csak a viola maradt sértetlen fölállt leporolta magát s fütyörészve nekiindult egy következő ezerévnek Ez ugye szép sőt gyönyörű költőknek és holdkőrosoknak bár belőle egyetlen szó sem igaz rett ágya alatt... Emlékszel te még arra is, hogy az ilyen címekért benyúltak a cívisek is a bukszába az akkori kemény egy forintosért ...) — Hiszen te színházi újságíró voltál, írd * meg tehát te... — Nem lehet, Zimre. Nálunk ezt senki nem tudja rólam a feleségemen kívül. És nem is hiszik el... — Hát majd elmondom én a főszerkesztődnek. Vagy megmondhatja Deák Sándor vagy Kormos Lajos... Akarod? — Zimre! Értsd meg: ők nem lesznek ott. Akik játszanak, csupa új név. Maiak... Téged, pedig ismer a főszerkem. Neked_ szakmai csak a te lovagi klséreted- respekted van előtte! del szeretett, ugyanis te vit— Nekem?! Bruhaha! ted utána a csomagokat, és Sejted te, hogyan írtam meg te a kocsmai beszélgetős életem első színi kritikáját? asztal mellől egyenest oda- Azt mondta egyik esős dél- mentél, és csomagokkal tett tán Béber Laci, akit még li kézzel nem mertél le- diák fejjel ismertem, s 47- menni a föld alá, oda... a ben ő dirigálta egy akkori megkönnyebbülészeti kabi- újság kultúra-rovatát: „Fiú, netbe... itt van ez a két jegy. Ma — Csicsibu, ez nem lehet eite beülsz a Csokonaiba, komoly. Szerkesztő lettél, Előadás után pedig beslaty- színházba nem jársz... tyogsz ide, leversz a dolog- Mondd, Kelemen János nem Tói pont harminc sort, de kérdezte még meg tőled: pont annyit, s odaadod a „Fiúkám, akkor minek mettőrnek. Érted?" ...Így élsz?” Pajtás, áruld el nelettem kritikus. Csak nyom- kém most, mikor beszéltél tatva látták a cikkem a te utoljára színésznővel? szerkesztők is. Mert Laci — Várjál csak, azt túr bácsi ezzel indokolta meg dóm. A.z ötvenes évek ele- felkérését: „— Fiú, eleget jén, a rádió pénztárában, kotnyeleskedtél már irodai- Rutikai Éva állt mögöttem mi vackokkal. Ideje, hogy a sorban, s amikor hallot- valami rendesebb munkát ta a nevem, a darab címét, is végezz..." Te,,tudod mit? odaszólt: „Jé, maga írta azt Hívd meg az öreget. Vas- a téeszdarabot? Jó a címe, úti jegy, napidíj, honor ári- kifejező a címe.. .* um. Úgyis kedve jött az _ Hááát, egye fene Csi- írásra. Biztosan szívesen csn,u. Akkor megyek — vallatja. Meg szívhatnátok szomorodtam meg egyszeregy kis egri leánykát is... ^e. És nyeltem egyet. — Ne vacakolj Zimre, Ugyanis barátom adta a nem iszom! Hetedik éve egy magyar tájakon a legtöbb korty le nem ment a tor- kézcsókot a színház tündérkomon — felelte összeszorí- kéinek, de a túlvilágon bitóit ajakkal Csicsibu. Iste- zonyára őt éri majd a leg- nem, akartam felkiáltani: több korholás elszalasztott ne viccelj Csicsibu! Hét éve nagyszerű és kézenfekvő aL nem ittál egy kortyot? Ez kalmaiért. De egy Grál- viccl Hát ki volt az, aki • lovag azt a túlvilágit is vál- gépindulás után valamelyik lalja. szerkesztővel beült a szom- — Hej, megkönnyebbül- szédos kiskocsmába, egy tem Zimre! Akkor én vi- nagyfröccsre, és folyt a szó szont máris nekikezdhetek színházról, nőkről, lovakról, nagy riportomnak: Az olva- aztán mondjuk Tersánszky- só népért mozgalom helyről, és átmentek a Kispipá- zete megyénkben... Sebaj, ba (vigyázat, szedő elvtárs, az is kap három képet s le ne törjön a betű szára, agy kőlumnát. mint annak idején...) és — pa egy feltételem lesz megint folytatták, és te ver- Csicsibu. Minden este mel- set akartál írni Pálmaházi lettem kell ülnöd — tet- Ibiről, a primadonnáról, aki tem hozzá kézfogás közben, reggel nyolcra magához Vendég jogomnál fogva perrendelt, mert kommisiózni sze, hogy kérhettem ezt. Kellett ezt kérnem, kellett a régiek miatt... — Persze, p-persze! Így a feleségem sem fog szólni emiatt semmit. Tudod, nagyon szeretem a feleségem Zimre. ö hozott vissza a rendes emberek táborába. Ezt szokta mondogatni. Kicsit tudod idegenkedik a színházi világtól. Pláne a színésznőktől. De így három este ... melletted ülhetek... Ott lesz persze a feleségem is, légy nyugodt, nem fog zavarni. Nagyon tisztel téged ... Hát nem érted Zimre? Én már egy kétgyerekes családapa vagyok, tekintélyes szavú rovatvezető! De akkor... lesz három gyönyörű esténk. Te, látom őket, érzem a színház szagát ... Zimre! Mint egy cukros beteg a méz illatát... Az ajtóból még fiatalosan visszaperdült. — El- gyere okvetlenül Zimre! El- gyere! Az a három nap gyötrelmes lesz, tudod, de gyönyörű, gyönyörű..„ Horváth János Horváth János Kikötő A méz feledhetetlen illata Varga Imre novellája Vágási tanya Uj Nap alatt Vájnál László Azok életét írom akik, mint csápszegett pillangók keresik egymást míg a virrasztó idő bodzafáin a bodzavirág kivirágzik, És azokét is, akik ' koraszülött hajnalokon, világra hozzák a csecsemőket, vér-mocskosán, izzadtság-csatakosan, nyolcasokká csavart fájdalommal, a világkáprázatú civilizációnak. És azokét, akik itt dolgoznak a búzamezőkön, a porfelhőkbe takart dülőutakon, s holló-éjszakákon mély álmukban felfedeznek egy tenyérnyi eget amelyről nem hullnak le, a halálra-erőszakolt csillagok. Azok életét írom akik legyőzik keselyű-törvényét a világnak, míg a dolgok rendre összeállnak, S nem lesznek többé törpék és hatalmasok. Erdőben Sass Srvln őrséget állnak a fák furcsa seregek senki nincs pihenőben nem ismerik a ledőlés puhaságát csak a gyökerek görcsös mélyülését karok összefonódását a nedveket szívó élniakar&st őrséget állnak a fák a valóság határain reményszínű leveleket tűzve ágdárdák hegyére kitárt koronáikra drágakőnek ül a Nap őrséget állnak a fák mozdulatlan hűségben Egyszer Tomka Mihály • Megindulnak egyszer kilépnek a nyár szitakötőszárnnyál fedett ablakán megindulnak egyszer átlépik szemem átzuhannak rajtam nesztelen robajjal vályogházak kertek lassan elhevernek lassan elhevernek szilvafa-hajnálon széna-szép örömök eperszedd álmok pitypang-üstökösök nap-szemű virágok megindulnak egyszer kilépnek a nyár szitakötőszárnnyál iedMtt ablakán
