Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-10 / 238. szám

Egy felmérés tanulsága: e Érdemes az NDK-ban munkát vállalni MÁK HAGYOMÁNYOS, hogy a Békés megyei fiatalok a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban munkát vállalnak. Az ed­digi tapasztalatok azt bizonyit- ják, hogy, az NDK-ban vállalt munka hasznos a szakmaszer- » zés. a továbbképzés; a nyelvta­nulás és az általános műveltség bővülése szempontjából is. El­képzeléseik megvalósulásáról kérdeztünk meg a közelmúltban negyvenhét hazatért és már itt­hon dolgozó fiatalt. A megkérdezettek 89 százalé­ka szakképzett (többségében szakmunkás) volt. Kevés kivé­teltől, eltérően, ha nem a ma­gyarországi szakképzettségnek megfelelő munkakörben történt foglalkoztatásuk, akkor határ vagy rokon területekre osztot­ták be őket. Az utóbbi Is ért­hető, hiszen az NDK képzési rendszere más, mint a mienk, magasabb a technikai technoló­giai szint, jobb a munka szer­vezettsége. Fiataljainknak azzal is számolniuk kellett (ezt kü­lönben sokan nehezményezik), hogy az előbbiek és egyéb kö­rülmények (nyelvi nehézségek, az önálló életvezetés tapaszta­latlansága) miatt az eredményes munkához hosszabb beilleszke­dési ídö szükséges, mely átme­netileg a képzettség szintjétől eltérő (alacsonyabb) munkakör ben történő foglalkoztatást ered­ményezhet. Pedik az NDK gaz­dasága az önképzés, továbbkép­zés jó lehetőségeit adja. HOGYAN ÉLTEK EZZEL? A megkérdezettek 59 százaléka eredményesen kapcsolódott be a szakmai és egyéb tanfolyami továbbképzési formákba. Nagy előny, hogy a vállalat a tanfo­lyam profiljának megfelelő fog" lalkoztatást is biztosította. A fiatalok hazatérve forgácsoló, esztergályos, panelszerelő, láng- hegesztő, vezérlés és automata forgácsoló, gyalus, darukezelői bizonyítványt hoztak magukkal. Helyzetüket jól tükrözi az egyik szakmunkás véleménye: „Én mi­nél jobb szakemberré szeretnék válni. Ehhez tanulnom és gya­korlati tapasztalatokat kell sze­reznem. Az NDK iparilag fej­lettebb ■mint a mi országunk, meg aztán másképp is csinál­nak bizonyos dolgokat.” MEGKÉRDEZTÜK A FIATA­LOKTÓL, hogy az NDK-ban töl­tött évek során szereztek-e hasz­nos ismereteket? 80 százalékuk teljesen, 20 százalékuk részben tartotta hasznosnak a szerzett ismereteket. Megállapítottuk azonban, hogy a fiatalok egy részében mégsem tudatosult eléggé, hogy az NDK-ban első­sorban dolgozni kell. Céljaik elérésének ez az alapvető fel­tétele. Egyéb céljaik (nyelvis­meret, oklevélszerzés) elérése az előbbieket feltételezve is, csak többletmunkával és időráfordí­tással, nem egy esetben áldozat- vállalással lehetséges. Ehhez erős elhatározás, edzett akarat, jellem és megfelelő képességek kellenek. E kritériumok mind­egyikével a fiatalok egy része nem rendelkezett. Megállapítá­sunk akkor is igaz, ha elfogad­juk, hogy túlnyomó többségük a munkában és az élet különbö­ző területein becsülettel helyt állt és elnyerte a munkaadó el­ismerését. Az NDK-ból hazatért fiata­lok — a több éves távoliét miatt — izgalmaik közepette, nem egy esetben szorongva lépnek be ré­gi munkahelyükre. Beilleszkedé­sük elősegítése fontos munka­helyi feladat. A megkérdezet­tek 37 százaléka volt elégedett azzal a segítséggel, amelyet munkahelyén kapott; 44 száza­léka csak részben; 19 százaléka teljes elégedetlenségről nyilat­kozott. Okai: az NDK-ban szer­zett ismeretek hasznosságát töb­4 1975. OKTOBER 1«. ben azon keresztül is nézik, hogy azt itthon milyen mérték­ben tudják kamatoztatni. A KÜLFÖLDI SZAKMAI GYAKORLAT felhasználásának egyik függvénye a fiatal jelen­legi munkaköre. Tanulmányoz­tuk, hogy az ifjak szakképzett- , sége és munkaköre milyen mér­tékben felel meg egymásnak. Kiderült, hogy 28 százaléknak teljes mértékben; 38 százalék­nak részben és 34 százaléknak nem azonos a végzettsége és a munkaköre. A külföldi tapasz­talatok felhasználásának másik függvénye, hogy a fiatal jelen­legi munkaköre megfelel-e a szakmai gyakorlatnak. Nyilat­kozataik az alábbi százalékos értéket adják: teljes megfelelést 14 százaléknál, részlegest 38 szá­zaléknál találtunk. Ezek hiánya 48 százaléknál tapasztalható. Mindkét problémakör negatív vonatkozásaira is rákérdeztünk. Áz információkból kitűnik, hogy a mienknél fejlettebb technoló­gia, a nagy szériában történő gyártás, az erősen differenciált munkakörök tapasztalatait itt­hon sok esetben nem tudják ér­vényre juttatni. Hasznosnak gondoljuk a ki­utazás előtt és hazatérés utáni kereset összevetését Is. A meg­kérdezettek közül 4 személynek kevesebb a fizetése jelenleg, mint a kiutazás előtt. Két fia­talnak azonos, a többinek álta­lában 500—1000 forinttal vagy még nagyobb összeggel maga­sabb. A bér a munkaadótól és a dolgozótól egyaránt függ. Ezt figyelembe véve a lényeket kedvezőnek ítéljük, attól füg­getlenül, hogy negatív meg­jegyzéssel e téma kapcsán is ta­lálkoztunk. ÉRDEKESNEK MUTATKO­ZOTT annak a megvizsgálása is, hogy az NDK-ban járt fiatalok körében milyen mértékű a mun­kahely-változtatás? Az ifjak 40 százaléka kiutazása előtti mun­kahelyén dolgozik, 6 százaléka munkahelyen belül változtatott , munkakört, 54 százalék viszont : új munkahelyet talált. A fiuk- ; tuáció magas, még akkor is, ha : beszámítjuk az NDK-ban szer- ; zett tanfolyami képzettséget, j mely másik munkakört helyez- ; hét kilátásba. Az a véleményünk, hogy a kül- \ földi munkahelyeken történő be- i illeszkedést, helytállást Magyar- ; országon kell előkészíteni. Az ■ előkészítés színvonala — a ta-i pasztalatok gyarapodásával — : évről évre emelkedik. Javulnak; a nyelvtanfolyamok, a tájékoz- ! tatás. Arra is törekedni kell ! azonban, hogy a vállalatok meg- : felelő perspektívát adjanak a » fiataloknak arra vonatkozóan, j hogy hazatérve tapasztalataikat ; miképpen hasznosíthatják? ÖSSZEGEZVE megállapíthat- \ juk, hogy az NDK-ban mun- i kát vállait fiatalok jól megáll- * ták helyüket. Növelték hazánk ■ tekintélyét a baráti szocialista £ országban, gyarapodtak szakmai ; tapasztalatokban, emelkedett ál- ■ talános műveltségük, elmélyült * proletár internacionalista szem- : léletük. Mindez indokolja az • NDK-ban történő munkavállalás ■ további fenntartását, e fonna : finomítását, gyümölcsözőbbé té- ■ telét. ; I Dr. Kincses László : HIRDETMÉNY! , A DÉMÁSZ békéscsabai üzemigazgatóságának szerelési osztálya értesíti a lakosságot, hogy az alábbi helyeken épült létesítménye­ket 1975, október 10-én FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZI: Hunyán: a Hunyadi Tsz részére épített 20 kV-os vonalat és transzformátorállomást A létesítményeken elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes. — A sógorom kőműves. Tőle kaptam kedvet ehhez a szak­mához. Szóltam otthon a ter­vemről. összeült a család, hogy a Karcsi kőműves akar lenni. Meghánytuk-vetettük a dolgot, mindenki egyetértett. És most itt vagyok — mutat körbe Ko­vács Karcsi a diákotthoni szo­bában. Azóta, hogy a nagy el­határozás megszületett, csaknem három év telt el, de már utolsó éves a Békéscsabai 635-ös Ipari Szakmunkásképző Intézetben. — Sokan mondták, jó lenne, ha inkább gimnáziumba men­nék, de én dolgozni akartam minél hamarább. Az érettségit később is megszerezhetem, gon­doltam. De azt nehezen szok­tam meg, hogy távol vagyok a szüleimtől. — Sok szép dolog van a mi munkánkban. Büszkék lehetünk arra, hogy ezt vagy azt mi épí­tettük! Aztán nem is olyan ne­héz a fizikai munka, mert nem csinál meg mindent a gép he­lyettünk, s nem kis szakértelem kell ahhoz, hogy igazán jól dol­gozzunk. Az. iskolában a tanul­mányi eredménytől függően, most harmadikban pedig telje­sítményre kapjuk az ösztöndí­jat. Ez már nagyon jó, hiszen ha megfogjuk a munka végét, ezer forintnál is többet kereshe­A békéscsabai ifjúsági és út­törőház nagytermében október 7—8-án tartották meg a békés­csabai Rózsa Ferenc Gimnázi­um és Szakközépiskola — a tan­évben első évfolyam gyűléseit, melyen az iskola valamennyi ta­nulója részt vett. Kedden a har­madik-negyedikesek, szerdán az első évfolyam diákjai hallgat­ták meg Kruchió Gábor igaz­gató beszédét a tanévkezdés ne­hézségeiről, az őszi munkák ki­családban tünk, és ha végzek, rregkapha tom a 2800—3000 forintot is. Közben Karcsi* arról is be­szél, ami szerinte nem jó. Arról például, hogy a munkahelyen ahova beosztják a kőművesta nulók csoportját, nincs könnyű dolguk a régi dolgozókkal Ahogy ő mondja, rossz szemmel néznek rájuk. ' — A napokban éppen állvá nyoztunk, amikor az egyik idő­sebb hegesztő nem éppen ba rátságosan rankförmedt, hogy vigyük onnan az állványokat, mert csak útban vagyunk. Az ilyen „incidensek” nagyon rosz- \szul esnek. Otthon biztos szívesen fogad­nak majd. Ügy gondolom, a la- dópyi tsz-ben vállalok munkát. Az biztos, mindent megteszek, hogy megelégedjenek velem. Jó lenne, ha elismert szakember lennék. Ezért aztán első dolgom lesz letenni a mestervizsgát, és ha minden jól megy, belevágok az érettségibe. Esténként a kollégiumi könyv­barát körbe jár. Ott jönnek ösz- sze a KISZ-esek Is, Karcsi ve­zetőségi tag. „A mi KlSZ-szer- vezetünk szerintem olyan »se jó, se rossz-« közösség. Szerveztünk társadalmi munkát, de a KISZ tagoknak csak a fele jött el. Persze, amikor szó volt róla, mindenki vállalta” — mondja. Bejönnek néha a szobatársak, beszélgetnek. Vacsora után tévé következik, aztán pedig majd az új nap N. A emelkedő sikeréről és az isko­la háromnapos balatoni üdülé­sének tapasztalatairól. Ezután a KISZ-szervezet és az önképző­körök akcióprogramját ismertet­ték az iskolai KISZrvezetőség tagjai. A nyári építő- és üdülő­táborokban részt vettek száma az idén is emelkedett, erről szólt az utolsó két beszámoló. Az évfolyamgyűlések -végén Kruchió Gábor válaszolt a diá­kok kérdéseire. Évfolyauigyüléseken a gimnazisták M Kemény elhatározással tartotta magát. A sö- • tétség, az örökösen fojtó, nyomasztó levegő és a tét­len várakozás mégis egyre sú­lyosodó, láthatatlan kölöncöt tett a nyakába. Azt már tudomásul vette, hogy teste elgyengül. Étel csak két-, háromhetenként hul­lott a fenti nyílásból. Valóban hulladék volt, ételnek alig lehe­tett nevezni, a jószágok is kü­lönb eledelt kaptak. Nem lát­ták, hogy micsoda, szagával már nem törődtek, meg lehetett rág­ni. hát megették. Az őrök, ha léteztek ilyenek, esténként le­eresztettek egy agyagcsobolyó^ vízzel, és az üreset felhúzták.^ Bödön szerint nem is az őrök, hanem a várkatonak asszonyai juttatják le a vizet és az étel­hulladékot Is, pusztán kereszté­nyi könyörületből. Györk egy ideig számolta a múló napokat. A szüremló fény­ről tudta: nappal van. Ha el­sorvadt a fény, künn s fenn éj­szaka volt. Mikor a számolásban túljutott a százon abbahagyta. A falba apró mélyedéseket kapart, csak akkorát, ami lép­csőfokoknak megfelelt. A többi­ek kezdetben legyintettek, de amikor a tizedik fokot vájta ki a földfalból, fellelkesültek, s aki bírta, segített a legénynek. Las­sú. keserves munka volt ez. kü­lönösen feljebb ahol sok-sok fö­lösleges lyukat is ki kellett váj­nia a fiúnak, amiben megka­paszkodott, hogy egy újabb lép­csőfokot fél kézzel kimunkáljon. Bödön. Csődör és Bice támasz­totta meg Györköt alulról, ha egy elfáradt, mindnek abba kel« lett hagynia a munkát. Egyszer aztán Györk elérte a fenti nyílást. Csakhogy az akna torkát egy irdatlanul súlyos ta­lap zárta. Kívül talán még kő­nehezék Is volt rajta. Feszegette, nekivetette a vállát, de még csak meg sem moccant, ő pe­dig veszélyesen inogott a kicsiny lyukakban megvetett lábain. szabadulás reménye újra a messzibe szállt,. f Egyszer egy éjszaka, amikor a vermet az alvó emberek horko­lása, szuszogása, horkantása töl­tötte be, öx-dögpapja felrázta Györköt. Rekedtesen suttogva mormogott az álomtól még ká­bult fiú fülébe, és Györk csak kis idő teltével jött rá, hogy személy szerint őhozzá beszél a pap. — Gondolkoztam a sorsodon, fiam... Te büntetlen életű em­ber vagy. Igaz, hogy öltél, de azért, mert a társaidat és a ma­gad életét védelmezted. Igaz, hogy hazudtál és csaltál, de az igazság felderítéséért. Bűneidet elmondottad nekem, én pedig feloldozlak a vétkeid alól, mert úgy tekintem, hogy meggyón­tál... „Ez meghibbant!” — hunyor­gott s álmélkodott Györk. — Téged, az ártatlant lelerí- tettek a gonoszok! A nyomorul­tak! De ki fogsz szabadulni! — Ki hát! — mondta Györk magabiztosan. Hiszen meg sem fordult a fejében az a gondolat, hogy itt is pusztulhat. — Ki — bizonygatta ördög - papja. — De ez ner» elég! Ne­ked vissza kell jutnod a gazdád­hoz, akiről azt mondottad, nem szolgaként bánik veled. Csak­hogy te nem mész vissza addig, amíg a becsületeden rovás va­gyon, ugye? Ezt mondottad. Azt azonban láthatod, hogy ezek a gazok elzárják az igazsághoz ve­zető utat! Nem adják neked vissza azt, amit elvettek tőled! Nem marad más hátra, mint hogy erőszakkal visszaveszed tő­lük azt, ami téged illet. Amíg ezt meg nem teszed, becsülete­den ott marad a rovás! Györk megvidámodott ettől a beszédtől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom