Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-26 / 252. szám

Kiállításról — kiállításra lv"v*W „Táncoló a Várban A Magyar Nemzeti Ga- előtti szobrászat és festé- dik, az utolsó emelet. Az léria emblémája Izsó: Tán- szét, valamint a középkor és éremtár és a grafikai gyűj- coló paraszt című kicsiny a későbarokk táj- és port- temény uralja a termeket, szobra. Október 12-én, va- réfestészetének remekei De mielőtt belépnénk, te- sárnap a kis szobor a, ma- kaptak helyet. A dogmák kintetünket felfelé vezeti a gyár képzőművészet sok merevségéből már mozduló, szecessziós, de mégis illő száz éves történetének re- földi arcú, parasztokról mennyezetkiképzés: a palo- mekeivel új helyen, a Bu- mintázott szentek kicsit ide- ta kupolája alatt állunk. S davári Palotában várta már gén hidegségét megtörik aki vállalja, fellépegethet a a közönséget. a második pihenő szobrai; kupola körfolyosójáig. A Tizenöt évvel ezelőtt a középen Fadrusz János- külső ablakokból a főváros hangzott el először, hogy az Mátyás király című kolozs- teljes panorámája tárul addig kihasználatlanul, s vári szobrának mása. elénk. romosán álló királyi várat A második emeleten máj- Véget ért sétánk a Ma- a kultúra központjává ala- dán időszaki kiállítások gyár Nemzeti Galériában kítsák. Vállalatok, intézmé- lesznek. A3 ünnepi megnyi- a jelenlegi kiállítás ko- nyek sokasága fogott össze, tóra a „Szolnoki művészié- rántsem teljes. Még ma is s tavaly beköltözhetett a lep” című, a szolnoki gaié- folyamatosan költöztetik a Történéti Múzeum, felsza- riában korábban bemutatott műveket. A munka 1977-re badulásunk 30. évforduló- gyűjteményes tárlat várja lesz készen. Mégis megéri jára pedig a Munkásmoz- érdekes fejlődéstörténetével hogy aki Budapestre utazik’ galmi Múzeum a sok száz az érdeklődőket. Az emelet megtekintse egyetemes kul- éves falak közé. S most a jobb- és baloldali folyosó- túránk most kialakított köz- Kossuth téri, részben már ján a XIX. századi piktúra nr>nHát. - történeti 0 kinőtt épületből a Nemzeti reprezentánsainak képei: p ,J . ’ a , enen es a Galéria is. Iványi-Grünwald, Ferenczy, munkásmozgalmi muzeumo­Megvalósulhatott tehát az Csók és mások. *ca’:> valamint a Magyar elképzelés, amelyet Magyar- Aztán hív, invitál tovább Nemzeti Galériát, ország közvéleménye kísért a széles lépcsősor, a harma- Nemesi László nyomon: az uralkodók, az elnyomók rezidenciája a kultúra fellegvárává válto­zott. Emberezrek kaptatnak fel az erődítményrendszer kanyargós macskakövein. Fent, Budapest fölött ki­bontakozik a palota eklek­tikus tömbje. Három bronz­kapu tárul fel; néhány vö­rösmárvány lépcső, s már­is magába zár a galéria elő­csarnoka. Impozáns és ugyanakkor szolidan szép az újjáépült palota. Nehéz dolguk volt a tervezőknek: egyszerre kellett a műemléket meg­óvni és modemet, kiállító csarnokkomplexusnak alkal­mas belső kiképzést terem­teni. A kiöblösödött tértől tovább ragadja a belépőt a felfutó márványlépcső két odalán Fertenczy István re­liefekbe öntött Erő és Tu­domány allegóriáival. S fönt, az első pihenőn a cso­dás és szépségében megma­gyarázhatatlan Pásztorlány­ka, a homokba kedvesét rajzoló, ábrándos tekintetű lány. Az oszlopok tövében, a fal mellé s fehér már­vány kis apszisokba húzód­va a magyar romantikus és klasszicista szobrászat bronz- és márványportréi. Míg a földszinten — ke­rengőként körben a lépcső­ház alatt — a harmincéves szocialista képzőművészet fejlődését reprezentáló al­kalmi kiállítás, úgy az első emeleten , a XVII. század KÖNYVJELZŐ Ayi Kwei Armah: A szépet még nem születtek, meg A modem hírközlés fej- ciológiai indulatú!) regé lőciésével egyre több hír- nyét. „A szépek még nem adást kapunk távolabbi or- születtek meg” már a cí- szágok mindennapi életéről, mében is üzenetet közvetít: olykor tragédiáiról is. A a szocializmus útján első felvillanásszerű, események- lépéseit próbálgató társada hez kapcsolódó tudósítások lom őszinte híveinek fórra felkeltik az érdeklődést dalmárhevületű vágyakozá- egy-egy ország társadalmi, sát a szebb és jobb kor emberi létformáinak alapo- után, ahol az új társadal- sabb megismerése iránt. Ez mi rendet féltő szeretette! az igény különösen felerő- óvják és vigyázzák majd a södött a volt gyarmati or- jövő tudatban és magatar- szágok irányában, melyek- tásban egyaránt igazi szó nek fontosabb eseményeiről cialistái, a „szépek”, szinte hajszálpontos köz- a könyv hőse a névtelen vétlen információkat ka- ,,férfi”, aki vasúti tisztvi- punk a hirugynoksegek jo- ^1 {~> létére egy külváros voltából. Ugyanakkor nagy nyomornegyedében él fele- társadalmi atalakulasok, gégével, és gyermekeivel válságok folyamatai előtt Küzdelmeik célja és értel- allunk bizonytalankodva, me napról napra a létmi olykor értetlenül. __ nimum biztosítása. A férfi Ezért kell örömmel üd- — felesége és anyósa szem- vözölni Armah ghanai író rehányásainak kereszttüzé- rnar-rnar szociológiái ige- £>en jg — következetesen nyessegu (méginkább: szó- kitart elvei, a becsületes A hirlapárús panasza Székely Dezsé — Borzasztó: senkit meg nem öltek, nincs államcsíny, blokád, nem markecoltak ledér hölgyek, nem rúgtak szét bokát, nem dőlt Össze egy épület sem, nem gázolt a vonat, nem tévedt meg a főpénztáros, jégeső sem szakadt... - Látja, uram, a szenzáció naponta fogyni kezd, és egyre több a biztatóbb hír — de ki olvassa ezt?! munkával szerzett pénz mellett, pedig az országban dühöngő korrupció, az el lenőrzés lazasága tálcán kí­nálja a törvénytelen va­gyonszerzés lehetőségeit. Ijesztően nő a szakadék a nincstelenek és a megtolla- sodott élősködők között. A hős volt iskolatársa minisz­terként szedi magát. Luxus lakás, két autó, a volt ural­kodók életformájának máj. molása tárul személyes ta­lálkozásuk során a férfi elé. Később, mikor katonai puccsal megdöntik a kor­mányt, az életéért rettegő minisztert mégis könyvünk hőse menti meg gyűlöletét és keserűségét félretéve. Ch. R. Larson (USA In­diana egyetem) megállapí­tása szerint a szerző „rend­kívül eredeti képét rajzol­ja annak az erkölcsi bom­lásnak, amely az összes, po­litikai tapasztalattal nem rendelkező országot megtá­madta.” Armah könyve — izgal­mas olvasmány. Igényes for­dítás (Gönczi Árpád) és széles körű, pontos tájékoz­tatás az utószóban (Karig Sára) teszi még teljesebb élménnyé számunkra. Varga Zoltán Zombori napok októberben m Október 10-én érkezünk a jugoszláviai Zomborba. Kora délután volt, napsütés, kellemes ősz. A város akár egy liget, a te­reken, az utcákban fák, bokrok és tisz­ta, friss levegő. Közel a Dung is, Apatin 14 kilométer, Bezdán pedig 24. Ránk kö­szönt a nagytemplom, a piramis-formára nyírt húsz méter magas tujafák közül a barokk megyeháza, ma a szkuptsina épü­lete. Megállunk, a parkírozás pillanatok mű­ve. Az útbaigazítás is, úgy látszik, meg­hívónkat, a zombori „Bosnyák Ernő” amatőrfilm-klubot mindenki ismeri a vá­rosban. Érkezésünknek, utunknak tehát némi előtörténete van. Még szeptemberben ér­kezett a meghívó levél Békésre, az alko­tók klubjához, mely a zombori XV. Du- namenti Amatőrfilm-fesztiválra invitálta a klub filmeseit. Közben ugyanilyen le­velet kapott a szarvasi, az orosházi film­klub is, jugoszláviai útra azonban csak a békésiek készülődtek. Hozzájuk csatla­kozva adódott számomra a lehetőség be­számolni a zombori fesztivál-napokról, a hajdan is híres város nevezetes filmes- hagyományairól. e A „Bosnyák Ernő” filmklubban baráti a fogadtatás. Igaz, hogy a fesztivál csak másnap kezdődik, a klub emeleti terme azonban már valóságos főhadiszállás. Itt van mindenki, aki számít a vajdasági amatőrfilmes-mozgalomban, közöttük is a legszeretetreméltóbb és legkészségesebb számunkra két napon át Mirko Begovity, a Vajdasági Amatőrfilm Szövetség el­nöke, Újvidékről. Négyen kopogtattunk be házigazdáink­hoz: Vámos László, a békési Városi Ta­nács elnökhelyettese, Kis László műve­lődésügyi osztályvezető, Szabó Gerzson, a békési filmklub elnöke és jómagam. Mir­ko Begovity sorra bemutatja a többieket, Pandek Ivánnal, a zombori filmesek tit­kárával percek alatt barátságot kötünk, és nem sokkal később már arról van szó, hogyan lehetne állandóvá tenni ezt a gyorsan kialakult barátságot, hogyan le­hetne a zombori és a békési filmklub kö­zött valamiféle kapcsolatot kialakítani? Az őszinte szándék kétségbevonhatat­lan. A fesztivál előtt egy .nappal, amikor az elkövetkező napok pontos megszerve­zése szinte minden szellemi és fizikai erőt igénvbevesz, kikapcsolódunk az ese­ményekből, hogy előre nézzünk. Nem is távolra, hanem a közeljövőbe és nemcsak kölcsönösen udvarias szavakkal, hanem tettekkel, konkrét ajánlatokkal is. Mirko Begovity pompás kezdeménye­zésnek tartja az egészet, és máris java­solja: hívják meg egymást a békési és a zombori amatőrök bemutatkozó vetítés­re. A „két fél” helyesel. Eldöntik, hogy a zomboriak jövő nyáron részt vesznek a békési alkotótáborban, a békésiek pe­dig Zomborba látogatnak, és elhozzák legszebb filmjeiket. Másnap utunk sikere tovább bővül: ta­lálkozunk a zeneiskola igazgatójával, Dragoslav Mitroviccsal, és tanári kará­val. Az ötvenöt éve alapított alsófokú ze­neiskola nagy szerepet tölt be a város ze­nei életében. Házigazdái és rendező-köz­reműködői az évenkénti „Vajdasági Gyermekek Zenei Fesztiváljának”, az igazgató vezető karnagya a zombori szimfonikus zenekarnak, legutóbb Szege­den, a Nemzeti Színházban hangverse­nyeztek. most Kecskemétre készülnek, november 14-én lépnek fel ott. Tolmácsoljuk Fejes Antal, békési zene­iskolai igazgató üdvözletét: ha ellátogat Dragoslav Mitrovics a békési zeneiskolá­ba, szívesen látják ... Gyorsan eltelik, egy óra, miközben meg­ismerkedünk Zombor zenei életével, a zomboriak pedig a békésivel. Baráti kéz­fogás a búcsúnál és a már természetes köszöntés: viszontlátásra! Hogy ki volt Bosnyák Ernő? Erre a fesztivál ünnepélyes nyitó fogadása után, a régi városháza dísztermében kapunk 1960.-1975. sombor festivai )* amaierskog fiima pocfunavskifi zemaiia választ egy hetvenöt éves öregúrtól, Tig- ler Mihálytól, Bosnyák Ernő egykori mo­ziszínészétől. Amiről beszél, filmtörténe­lem. „A Riviéra kávéház kistermében ott voltam az első zombori mozgókép-vetíté­sen. Akkor még nem ismertem Bosnyák Ernőt, aki elmaradhatatlan szivarral a szájában, hosszúlábú állványt és egy kü­lönös kazettát cipelve érkezett, hogy be­mutassa tudományát... A hatás leírha­tatlan volt! Csoda-e, hogy megismerked­tünk, és a mozi színésze lettem? A hú­szas évek elején forgattuk az első ju­goszláv némafilmet, a BOER filmstúdió fából épített szabadtéri színpadán. Való­ságos moziláz tört ki Zomborban, egy év múlva már állt az Aréna Mozi, a mosta­ni Csillag, sikerünk bejárta az egész or­szágot .. így lett Bosnyák Ernő a zombori film­klub névadója, a tagok példaképe. Sze­retettel és tisztelettel beszélnek róla, a nagy elődről, aki nyomdásznak tanult, nyomdát bérelt, filmeket forgatott, cik­keket írt a Zombori Újságba, szerkesz­tette a Sport és Mozi című időszakos la­pot. Egyik cikkében hosszasan elemzi a film művészi feladatát, hatását. „A film művészet-e, avagy csak iparág? A kér­dést az előbbi javára döntjük ßl .” — írja a Zombori Újság egyik) 1927-ben megjelent számában. A fesztivál idejére kiállítást nyitottak a zombori múzeumban Bosnyák Ernő fil­mes hagyatékából. Sikeres némafilmjei­ből látunk jeleneteket, az egyik sarokban ötvenesztendös felvevőgép, vitrin üvege alatt kézikamerája. Nemcsak egy ember, egy város múltját hozzák a látogató elé. A Bosnyák Ernőt idéző beszélgetés után levetítik az előző, 14 fesztivál díj­nyertes filmjeit, másnap újabb 17 film kerül sorra, este pedig ünnepélyes díjki­osztás, ünnepi vetítés a program. A ju- goszlávok mellett magyarok, osztrákok, németek alkgtásai peregnek a vásznon, közöttük néhány mini-remekmű. A színes technika úgy látszik, teljesen győzedel­meskedik: alig látunk fekete-fehér filmet. Különösen a jugoszlávok értik a színes filmezés mesterfogásait. Miodrag Milose­vic belgrádi filmes És este lett cimű poéti- kus, elragadó színes filmjét lélegzeivisz- szafojtva nézzük, utána percekig zúg a taps. Milosevic két díjat is kap: a legjobb rendezés és a játékfilmek első diját. Külön fejezetet érdemelne a találkozás Zombor világhírű művészt iával, Milan Kojnoviccsal, a róla elnevezett galériá­ban, két percre a fesztivál színhelyétől. Tartalmas délelőtt a vetítések között: kaluzunk maga a művész, a fáradhatatlan mesélő, a ló humorú házigazda, az euró­pai gondolkodó, aki megjárta Párizst és Európa számos nagyvárosát, végül haza­jött és szülővárosának ajándékozta teljes életművét. Hazafelé a fesztivál a téma. Mindaz, amit láttunk, a jó példák, a békési ama­tőrfilmezés kibontakozásának lehetséges útjai. Egy barátság jövője, és mindenek- felett a filmes amatőrök legszebb dolga: művészetük nyelvén megörökíteni a táj varázsait, az ember töprengéseit, gondola-—- fait, egész beláthatatlan, sokszor megfo- galmazhatatlan élményét a valóságról, amelyben él. Szabadka, Szeged, Orosháza, Békés­csaba, Békés: a kirándulásnak vége, gaz­dagodtunk, úgy hiszem, és nem is kevés­sel. Sass Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom