Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-26 / 252. szám

A2 ÉREM KÉT OLDALA Kukoricafosztóka ’75-ben TUDOMÁNY — RÖVIDEN Fák „népszámlálása ff Rigában és a szomszédos üdülő­helyen, Jurmalában 1400 külön, böző fajta fa, illetve facsoport él, amelyeket különböző orszá­gokból telepítettek ide. Ezt lett botanikusok állapították meg, amikor számba vették a parko­kat és zöldövezeteket. A zöld „telepesek” között a flóra leg­ritkább képviselői is megtalál­hatók. Nyilvántartanak például fekete nyárfát, keskenytermé­sű diófát (amely még hazájá­ban, KínáWh is ritkaság), vö­röslevelű szilfát, cukorjuhart, japán pikkelyes ciprust A „lel­tározás” adatai alapján a tudó­sok elkészítik a növények Lett­országban való akklimatizáló­dásának matematikai modell­jét, amely nagy segítséget nyújt az erdészeknek, a parkok és üdülőtelepek tervezőinek. Áz ember és a tenger Japánban, az Okinawa-szige- ten rendezték meg az Expo— 75 nemzetközi kiá'lítást. Ez volt az első olyari kiállítás, amelyet az óceán problémáinak szentel­tek. Jelszava: „Milyennek kell lennie az óceánnak?” A nem­zetközi kiállításon 36 ország vett részt. A kiállítás megszervezésének gondolatát az utazási társasá­gok is támogatták, amelyeknek a bevétele az infláció súlyosbo­dásával Japánban erősen meg­csappant. Arra számítottak, hogy a reklám és a japánok utazási hajlama megmozdítja a tömegeket. Ugyanakkor aggá­lyok is felmerültek: a vasúti jegy ára Tokiótól és vissza kö­rülbelül 180 dollárba kerül, ezenkívül a látogatóknak egyéb kiadásokkal is számolniuk kéll. Mindazonáltal arra számítanak, hogy a kiállítás ideje alatt — az Expo—75 1976 végén zárja be kapuit — 5 millió ember lá­togat el Okinawára, Az Expo—75 kiállítási csar­nokaiban a valódi tudományos eredmények mellett az is szem­beötlik, hogy egy sor kiállítási anyag, különösen a japán pavi­lonokban, főleg a reklám cél­Megér egy mosolyt A boltba belépő hölgy híres arról, hogy szeret válogatni és sohasem tudja eldönteni, hogy mit is vásároljon. A boltvezető már az ablakon keresztül az ut­cán meglátja, és gyorsan közli az elárusítónőkkel. — Lányok, készülni! Ebből az alkalomból mindjárt leltározunk is! jait szolgálja. A kiállítási tár­gyak távolról sem tükrözik pon­tosan mindazt, ami Japánban történik a Világtenger szennye­ződését megakadályozó eszkö­zök tanulmányozása terén. Egyébként — az újságok tanú­sága szerint — valóban nem túl sok történik. A szovjet pavilon magára vonja a látogatók figyelmét. Ki. emelik gazdag tartalmát, a ten­gerek és óceánok tanulmányo­zásának és meghódításának ko­moly tudományos alapjait el­áruló kiállítási tárgyait. Két gazdag ház közé szorított porta sok van Békés­csabán. Ezek vagy megmarad­tak, vagy már lebontották ró­luk a régi vert fallal épített vis­kót és újat emelnek majd raj­ta, szépet, nagyot, olyat, mint a szomszédoké. Ilyen portája van Hankó Györgynek is a Berényi út 67. szám alatt, ahol a Lenin Termelőszövetkezet vezetőivel közös megegyezésben kukorica­fosztókát szerveztek. E szép. régen Is a szórakozás és az egymásnak való segítés hagyományát egyszerű okból szervezték. A Lenin Tsz tagjai közül csak néhányan jártak rendszeresen a szlovák klub ' foglalkozásaira, csak hallottak annak színvonalas és kellemes . estéiről. Ügy gondolták, egy ilyen közös régi emlékeket visz- szaidéző kukoricafosztáson meg­ismerkednek a klub tagjaival, elbeszélgetnek, énekelgetnek ve­lük a kukorica mellett. Sike­rült nekik. Este fél hatkor már negyve­nen ültük körül a hosszúra te­rített kukoricát. Régi szokás sze­rint, természetesen most is pá­linkával köszöntötte a háziaszr szony az érkezőket. Már arra gondoltam, hogy aki hat után jön, pálinka sem jut neki, de helye sem lesz a kukorica mel­lett. Mert ekkorra az ifjúság is megérkezett, egy egész zenekar, mandolinokkal és ők is pálin- káztak — módjával. Voltunk vagy hatvanan. Nem győzték EZEN NEV PÁRIZS Yvone, a rendkí­vül csinos, húszéves párizsi lány bemutat­ja kísérőjét, Yvest. Az anya elégedett. Égé' szén kedvére való. — Ez á fiú nagyon tetszik nekem — sut­togja a leányának. — De anyu, hisz’ neked ott van az apu!... MOSZKVA Óra végén a tanító felteszi a kérdési: — Gyerekek, ki tud­ná megmondani, mi a bátorság? Egy szőke hajú, szeplős kisfiú jelent­kezik: — Bátorság az, ha valaki jelentkezik, de felelni nem tud ... MILANO A moziban fiatal pár ül egymás mel­lett, Vetítés közben a férfi átöleli szomszéd- nőjét, majd egy pil­lanat múlva elcsattan egy csók. A hátuk mö­gött ülő korosabb hölgy megszólal: — Hallja, uram, nem csinálhatná ezt otthon? — Örömmel, asszo­nyom, de otthon a fe­leségem nem enged­né ... BUKAREST Két férfi beszélget a borozóban: — Hat főiskolás lá­nyom van — büsz­kélkedik Vasile. Emilio megértőén rábólint: — Biztos nehéz el­tartani hat gyereket. Mire Vasile lemon­dóan legyint: — Nem hatot, ha­nem tizenegyet, öt közülük ugyanis egye­temistához ment férj­hez ... PRÁGA , Egy no riadtan te­lefonál a rendőrségre: — Elveszett a ku­tyám, de tud beszel­ni. — Akkor igyekez­zen letenni a kagy­lót, talán már fel is akarja önt hívni.,. TEXAS — Tudod, mennyi­re okos az én lovam ? Valamelyik nap bor­zalmasan megsebesül­tem, s még ráadásul üldözött is a fél­szemű Joe. Lovam le­tett egy fára, zseb­kendőmmel bekötözte vérző lábam, s elvág­tatott a városba. — No és? — Csak annyi hi­bát követett el, hogy állatorvost hivott... R. T. hordani a kukoricával telt ka­sokat, a góré nívója egyre ma­gasabb lett. Rsrcsk of Ott felelevened­tek a régi szokások. Idős nénik énekelték régi kedvelt dalaikat, szomszédok meséltek izgalmas történetek a fosztókákról. Öröm volt hallgatni. A fiatalok egyre biztatták „nagyapáikat”, hogy még, még, mondjanak valamit és azokat a huncutkodó nótákat se titkolják el előlük. Mindent meg szerettek volna tanulni egy­szerre, ezen az egy estén. Ész­re sem vettük, elfogyott a ku­korica. Elfogyott a szalmako­sárkákban tartott finom pogá­csa is, no meg a pálinkát sem kínálták mindenkinek, csak a fér­fiak kaptak még egy-egy kupi­cával. De nem tágított senki. Most a csuhét ülték körül és folytatták újabb dalokkal. Egy­re szebbek kerültek elő a tar­talékok közül, arra kérve a gaz­dát, hogy jövőre kétszer ennyi kukoricát hozzon e házhelyre. Csak az eső szemerkélése miatt köszöntek jó éjszakát egymás­nak az emberek. Befejezték a fosztókát, de az emléket nem mosta el az eső, azt mindenki hazavitte magával. Titokban le­het, hogy a következőt várják. Nem is váratott magára sokáig, csak egy hétig. Es ez az érem másik oldala. Egy hét múltával ugyanis szlovák zenei estet rendezett a klub és a mű­velődési ház vezetősége — nagy sikerrel, pedig csak egy sztereo lemezjátszó és egy kis kalauzo­lás kellett ahhoz, hogy a részt­vevők megismerkedjenek Szlo­vákia három területének jelleg­zetes népzenéjével, népdalaival. A térképen is végigkísért zenés járat Bratislavából indult Ora- vába, onnan Polana környéké­re, majd Nyugat-Szlovákián ke­resztül ismét Bratislavábá ér­kezett. Valamennyien nagy fi­gyelemmel, érdeklődéssel hall­gatták a szebbnél szebb népda­lokat, zenekarokat, műdalokat és fúvós együtteseket. A kétórás program után ismétlést is kér­tek a jobbakból. Ha az érem két oldalát em­lítettem, jegyzetem végére ide­kívánkozik az értékelés is. Na­gyon egyszerű dolgom van, hi­szen a nemzetiségek életében nincs fontosabb a haladó ha­gyományok ápolásánál és az új nemzetiségi kincsek, ismeretek szerzésénél. Mindkettő jól szol­gálja a fontos harmadikat, az anyanyelv gyakorlását, művelé­sét. A békéscsabai fosztóka és a szlovák zenei est mindhármat jól szolgálta. Zelman Ferenc iaBaBsaBasBaB«aaBBaaaBBBB«SBaaBSBBSBBa«SBaaaBBa««9a«aaasBa«aB«aBaBaBBsaaaaBaBBBaasBBBBBaB*BBa»BBi Önkritika kenyérügyben Rádiótípusok •» Kérek fél kiló kenyeret és húsz deka szalonnát. ■v A szalonna már benne van a kenyérben... Mondja kolléga, magán lehet VRH-t is fogni? — Azt nem, de fütyülni azt tudok... ' (Kallus rajzai) Azt beszélik... ... hogy a tisztaság fél egészség. Ez a népi mon. dás természetesen nem csak arra utal, hogy aki reg­gelenként nem mosakszik, eset­leg időközönként nem füídik az előbb-utóbb piszkos marad és ezt megsínyli egészségi állaga. A népi mondás egy idő óta mo­dern tartalommal telítődött és- a környezet tisztaságába is vo­natkozik. Magyarán és konkré­tan azt is jelenti, hogy az ipari szennyeződésektől fertőzött víz­ben élő hal megdöglik, a smog- tól telített levegőtől az ember egészségi állapota megromlik. Egyszóval a környezetvédelem jócskán beletartozik a fenti mon­dás jelentésébe, s az államok nem véletlenül fordítanak nagy gondot a környezetvédelemre. A környezetvédelem azonban nem kizárólag állami feladat, hanem mindannyiunk ügye. Ezért aztán apró hasznos csele­kedetekben is testehölthet. Pél­dául abban, hogy nem dobom el az égő Csikket, a kiflivéget, a tíz deka juhtúró csomagolópa­pírját stb. az utcán vagy — elnézést — nem köpök jo na­gyot a járdára, hogy mások be­leléphessenek, avagy nem a ku­ka mellé öntöm a lakásból le­hozott ételmaradékot, szemetet. Ebbe esetleg az is belefér, hogy a köztisztasági vállalat dolgozói nem úgy ragadják meg a kukát, hogy amíg az a gépkocsijuk szí­vószájához kerül, addigra tartal­mának negyede a földre szóró­dik! Azt beszélik, hogy egy-egy üzem még mindig jobban jár, ha a nagy beruházást igénylő légtisztíió rendszer beépítése he­lyett inkább rendszeresen az ál­lam által kiszabott évi bírságot fizeti, amiért melléktermékeivel szennyezi környezetét. (Persze hosszú távon így sem jár job­ban!) Ám a lakók, a szemetet utcára, járdára dobó gyalogo­sok, vagy az olajat stb. csöpög- tető autósok még rövid távon sem járnak jól azzal a szennye­ződéssel, amit maguk tesznek csupán hanyagságból, nem oda­figyelésből. Sajnos egy-egy ház­tömb „kukakörnyékén” a me­gyeszékhelyen s más városunk­ban is, orrfacsaró és fertelmes az a bűz, amit a szeméttároló mellé szórt és hosszú napokig otthagyott ételmaradék stb. bom­lása okoz. Amibe aztán „halkan belelépünk”, cipőnk talpán fel­viszünk a lakásba, ahol esetleg é-pen egy környezetvédelemről szóló jegyzetet gépelünk. Vajh’ mi lenne, hogyha ezek­re a közúti, köztéri, járdaközi szemetelőkre is a „környezet szennyezői” t címén néha-néha bírságot szabnának ki a hatósá­gok? Azt beszélik, hogy ettől egyelőre nem kell tartani... Pedig valaki halkan mipdig be­lelép. Talán még a hatóság is. V. d. B SMMW& ISIS, OKTOBER 38.

Next

/
Oldalképek
Tartalom