Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-17 / 244. szám

Ünnepi munkaülést tartott a megyei tanács {Folytatás az 1. oldalról) állammá szerveződésének meg­teremtése. Ma már történelmi jelentőségűek a tanácsokról szó­ló I. törvény indokolásában az altkori belügyminiszternek, Ká­dár elvtársnak elmondott szavai: „A helyi tanácsok felállítása, ezeknek jelenlegi helyi közigaz­gatási rendszerünkhöz képest fejlettebb demokratikus rendsze­re olyan haladást jelent, ame­lyet nyilvánvalóan örömmel fog üdvözölni munkásságunk, dolgo­zó parasztságunk, egész népünk Visszatekintve a 25 éves, ered­ményekben gazdag, de gondok­tól, hibáktól sem mentes mun­kára, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a tanácsok megálltéit a helyüket, beváltot­ták a működésükhöz fűzött re­ményeket. Politikailag, szerveze­tileg megerősödtek, a lakosság érdekeit szolgáló, tekintélyes, ál­lami szervekké váltak. Kifejezői népünk egységének, a munkás­paraszt szövetségnek. Tevékeny­ségük kezdettől fogva a népha- tnlom erősítésére, a szocialista állam feladatainak megvalósítá­sára irányultak. Egy rövid ünnepi megemléke­zés keretei nem teszik lehetővé a tanácsok két és fél évtizedes tevékenységének részletes mélta­tását. Ezért csak vázlatosan utal­hatok 25 éves fejlődésünkre, amely elválaszthatatlan szocia­lista fejlődésünk egészétől. Az első tanácstörvény alapjá­ban megfelelő keretet teremtett működésünkhöz. A lakosság is várakozással, bizalommal for­dult a tanácsok felé. A tanácsok­ról alkotott I. törvény minden pozitív érdeme ellenére nem hoz­ta meg és nem is hozhatta min­den vonatkozásban a várt ered­ményeket. Egyrészt azért, mert a taná­csok ebben az időszakban nem rendelkeztek megfelelő hatáskö­rökkel, önállósággal és anyagi eszközökkel, ezáltal csak rész­ben tudtak eleget tenni azoknak a kommunális, kulturális, egész­ségügyi és egyéb ellátási igé­nyeknek, amelyeket jogosan tá­masztott velük szemben a lakos­ság. Másrészt azért sem, mert a tanácsok életére is negatív érte­lemben hatott a személyi kul­tusz időszaka, a törvénysértések, a társadalmi és gazdasági élet­ben jelentkező hibák. (Mint pél­dául a túlfeszített begyűjtés, a termelőszövetkezetek erőltetett szervezése, irreális adókivetés, stb.) 1957-ben az ellenforradalom leverése után a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kö­vetkezetesen és határozottan szüntette meg a párt, állami és társadalmi, valamint a gazdasá­gi életben meglevő hibákat. Párton belül visszaállította a le­nini normákat, a kollektív ve­zetés elvét. Határozottan fellé­pett a szektás, dogmatikus néze­tek ellen, hangsúlyozva a két- frontos harc jelentőségét és fon­tosságát. Következetesen szün­tette meg a törvénysértéseket és biztosította a törvények, határo­zatok, a törvényesség szigorú be­tartását. flz MSZMP helyes politikája teremtette meg szocialista fejlődésünk további feltételeit. Kidolgozásra került az új agrárpolitika, amely jól szolgálta dolgozó népünk egye­temes érdekeit, erősítette a mun­kás-paraszt szövetséget és meg­teremtette az alapját a mező- gazdaság szocialista átszervezé­sének, mely feladat sikeres tel­jesítésében tevőlegesen vették ki részüket helyi tanácsaink. Ki­dolgozta az államélet, a szocia­lista demokrácia fejlesztésének irányelveit, a tanácsrendszer to­vábbfejlesztésének politikai és szervezeti kereteit. Az MSZMP IX. kongresszusa eélaai tűzte ki az államélet át­Csepregi Pál, a megyei tanács ka Érdemrend arany fokozatát fogó fejlesztését. Egyértelműen . leszögezte, hogy a tanácsrendszer bevált és továbbra is a tanácsi szervezet keretei között keli megoldani a helyi államigazga­tásra háruló feladatokat. Állást foglalt új, korszerűbb tanácstör­vény kidolgozása és abban a ta­nácsok szerepének pontosabb meghatározása, hatáskörük, ön­állóságuk további növelése mel­lett. Mindezzel a tanácsok ösztön­zést kaptak a bátrabb kezdemé­nyezésekre, a helyi erőforrások fokozott feltárására, intézménye­ik és vállalataik fejlesztésére. Gyors ütemben bontakozott ki szerepük a terület- és település- fejlesztésben, a településeken belül az infrastruktúra ésszerű és gazdaságos megvalósításában, az ezzel kapcsolatos koordiná­cióban, a lakossági szolgáltatá­sok fejlesztésében, az állampol­gárok ügyes-bajos dolgainak egyszerűbb és gyorsabb intézé­sében. A magyar országgyűlés 1971. február 10-i ülésén fogadta el a harmadik tanácstörvényt. Az 1971. évi I. számú törvény a marxista—leninista áiíamépítés elveire alapozva megteremtette a tanácsi munka jelentős továbbfejlesztésének feltételeit. Üj módon határozta meg a tanácsok és szerveik jel­legét. Korszerűsítette szervezetüket, működésüket, képviseleti rend­jüket, központi irányításukat. Növelte hatáskörüket, önállósá­gukat és ezzel egyben fokozta felelősségüket is. A tanácsok munkája új len­dületet vett, a törvény helyes­nek bizonyult. Kedvezően változott a taná­csok területi igazgatási rendsze­re és szakigazgatási szervezete. Ma már a községi lakosság kö­zel fele nagyközségekben él és örömmel tapasztalhatja az eh­hez fűződő előnyöket. A közsé­gekben általában fejlettebb a kommunális, kulturális, egész­ségügyi ellátás, az ipari és ke­reskedelmi szolgáltatás. A tanácsoknak korábban is je­lentős szerepük volt az állam­polgárok ügyelnek intézésében, a szocialista törvényesség érvé­nyesítésében. Felelősségüket to­vább növelte, hogy az új tanács­törvényben megfogalmazott el­vek alapján — elsősorban a he­lyi tanácsszervek — több száz új hatáskört kaptak és több mint 20, korábban köz­ponti irányítás alatt működő szervezet került a tanácsokhoz. Ma már a hatósági ügyek több mint 80 százalékát helyben, te­hát ott intézik, ahol azok felme­rülnek. A tanácsok megfelelően élnek i • nagyobb hatáskörrel. Kultú- 1 elnökhelyettese átveszi a Mun- (Fotó: Demény Gyula) ráltabb lett az ügyintézés, köz­vetlenebbé vált az ügyfelekkel való foglalkozás. Kedves Elvtársakl A tanácsi munka elsődleges tényezői a testületek: a taná­csok, a végrehajtó bizottságok, ezek tagjai. Ahogyan bővült ön­állóságuk, hatáskörük, úgy nö­vekedett felelősségük, irányító szerepük. A testületi ülések mindinkább olyan fórumok, ahol sokoldalú, sokszor szenvedélyes vita után valóban érdemlegesen döntenek a terület, a település életének, fejlődésének fontos kérdései­ben; ahol teret kap az alkotó, tettre kész kezdeményezés. Csak az elismerés hangsán szólhatunk a tanácstagokról, akik önzetlenül vállalják meg­tisztelő, de gyakran nehéz, sok szabad időt felemésztő megbíza­tásukat, képviselik választóik ér­dekeit, tolmácsolják javaslatai­kat. Külön is elismerés illeti mindazokat, akik 25 éve tagjai a t'anácstestületnek, de elisme­rés illeti azokat is, akik a meg­előző években voltak tagjai a tanácsoknak, vagy akik a mos­tani ciklusban töltik be a nép megbízásából tanácstagi tevé­kenységüket. A 25 év eredményei mögött ott van a népünkkel egybeforrt tanácsapparátus vezető és be­osztott dolgozóinak mindenna­pos erőfeszítése, felelősségteljes, hozzáértő munkája, hivatássze- retete is. A tanácsapparátus dol­gozói mindjobban érzik a párt, a kormány és az egész társada­lom részéről megnyilvánuló bi­zalmat, a javuló anyagi és er­kölcsi megbecsülést, az élet- és munkakörülmények folyamatos javítását. Elismerésre méltó az a tevékenység, amit a tanácsi vállalatok, intézmények, gazda­sági, kulturális, egészségügyi szervek végeztek a tanácsok irá­nyításával. Ügy gondolom, hogy nem ünneprontás a méltató sza­vak mellett szólni a tanácsok előtt álló teendőkről. A Magyar Szocialista Munkás­párt XI. kongresszusa lelkesítő, de egyben felelősségteljes mun­kát igénylő célokat tűzött né­pünk elé. Most a végrehajtás van soron és ebben nagy szerep vár a tanácsokra. A tanácsok számára is meg­határozó jelentőségű a kong­resszusnak az az állásfoglalása, hogy a szocializmus sikeres épí­tésének továbbra is alapvető kö­vetelménye a szocialista állam erősítése, az állami feladatok színvonalas ellátása, a szocialis­ta demokratizmus szélesítése. Ennek úgy tehetünk eleget, ha folyamatosan tovább javítjuk népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási tevékenysé­günket, ha még jobban, hatéko- . nyabban és öntevékenyebben \ élünk a tanácstörvényben ka­pott önállósággal és hatáskörrel. Rövidesen testületi ülésen tár­gyaljuk meg a megye V. ötéves tervét, az ebből adódó feladato­kat. Megyénk lakossága elvárja a tanácsoktól, hogy a következő években is fejlesszük, szépítsük a településeket, tovább szorgal­mazzuk a lakásépítkezés üte­mét, s,vele együtt a közművesí­tés, a kereskedelmi, az iskolai, a bölcsődei ellátottság színvona­lát. Mindez a lakosság vélemé­nyén, javaslatain alapuló köz­ponti és helyi érdekeket jól ösz- szehangoló, a szükségleteknek megfelelő rangsorolású tervet igényel. E feladat végrehajtását helyi, saját társadalmi, anyagi feltételek biztosítása mellett igényli a kiemeltebb központi se­gítséget és támogatást. De nem­csak ezt, hanem körültekintő, ta­karékos gazdálkodást, a beruh!-• zások mértéktartó megtervező- | sét, időben és jól történő elő­készítését, az építőipari kapaci­tás biztosítását. A szocialista társadalmunk j előtt álló növekvő feladatok megkövetelik, hogy a tanácsok egész tevékenységüket állítsák j méginkább a gazdasági szervező és kulturális nevelő munka, a terület- és településfejlesztés, a lakosság sokoldalú ellátása, élet- körülményeinek javítása szolgá­latába. Hasznosítsák ennek ér­dekében még jobban a szellemi J és anyagi erőforrásaikat, tárják fel a helyi lehetőségeket, éssze­rűbben használják fel anyagi eszközeiket. Továbbra is szükséges a taná­csi testületek meghatározó és irányító szerepének erősítése, különösképpen a határozatok kö­vetkezetes végrehajtásának, el­lenőrzésének biztosításában. Er­re a jövőben fokozottabb gon­dot kell fordítanunk. Ezt jelölte meg többek között feladatul a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa nemcsak a,párt, hanem az állami és más szervek irányában is. Mert bármilyen alapos, megfontolt, jó határozat vajmi keveset ér, ha elmarad en­nek gyakorlati végrehajtása és a megvalósítás számonkérése. Törekednünk kell területi koordinációs feladatkörük mara­déktalan ellátására, különösen a lakás- és közműépítés, a gyer­mekintézmények közös megva­lósítása és a lakossági szolgálta­tóhálózat gyorsabb ütemű kiépí­tése érdekében. Szükséges, hogy a koordináció terjedjen ki a la­kosság kulturális, egészségügyi, szociális ellátásának a javításá­ra, a társadalompolitikai célokat megfogalmazó párt- és kormány- határozatok végrehajtására is. A tanácsok ezután sem nélkü­lözhetik munkájukban a lakos­ság cselekvő támogatását, aktív részvételét. Ez megköveteli, hogy szüntelenül fejlesszék tevé­kenységük demokratikus voná­sait, éljenek még jobban a ta­nácstörvényben biztosított de­mokratikus fórumok lehetősé­geivel. A tanácsi testületek, ve- I zetők tekintsék kötelességüknek az állampolgárok sokoldalú tá- I jékoztatását, észrevételeik figye- J lembe vételét, javaslataik lehe­tőség szerinti megvalósítását és ! követeljék ezt meg a tanácsap­parátus minden dolgozójától. A helyi tanácsok tagjai tűzzék nuig szorosabbra kapcsolataidat választóikkal. az üzemi kollektívákkal, tolmá­csolják észrevételeiket, a közér­dek figyelembevételével megbí­zásaikat, mozgósítsák őket a ta­nácsi feladatok megoldásában I való részvételre. A tanácsok tevékenységének.) továbbra is nélkülözhetetlen ele­me a Hazafias Népfronttal, a ! társadalmi és tömegszervezetek­kel való hatékony együttműkö- j dés. amelynek révén újabb társa­dalmi erők kapcsolódhatnak be a város és községpolitikai célok ki­alakításába és megvalósításába. Szocialista társadalmunk gyois fejlődése, céljaink megvalósítá­sa mindig új és fokozottabb kö­vetelményeket támászt. Ezek tel­jesítéséhez elengedhetetlen va­lamennyi tanácsnál a vezetés színvonalának állandó emelése, a munka hatékonyságának, sze­mélyi és tárgyi feltételeinek fo­lyamatos javítása. Mint minden állami szervnek, a tanácsoknak is kötelességük, hogy egyszerű­sítsék és gyorsítsák az ügyinté­zést, lépjenek fel a helyenként még tapasztalható bürokratiz­mus, nehézkes ügyintézés ellen, mert ez, rontja az állampolgá­rokkal való kapcsolatokat. Kedves Elvtársak! Huszonöt év távlatából bízvást megá' ipíthatjuk, hogy a taná­csok társadalompolitikai rend­szerünk szerves, elválaszthatat­lan intézményévé váltak, szoci­alista rendszerünk aktív része­sei, élvezik a lakosság bizalmát. Tevékenységükkel a párt poli­tikájának megvalósítását, a szo­cializmus teljes felépítésének nagy ügyét szolgálják, végzett munkájukkal hozzájárulnak a fejlett szocialista társadalom tel­jes felépítéséhez — fejezte be beszédét Klaukó Mátyás. * A nagy tetszéssel fogadott ün­nepi köszöntő után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megbízásából Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke kitünte­téseket adott át. Munka Érdemrend arany fo­kozatát: Csepregi Pál, a megyei tanács elnökhelyettese és Mészár József, á gyulai Városi Tanács V. B. tagja, a tanács nyu­galmazott elnökhelyettese; a Munka Érdemrend ezüst fokoza­tát: Molnár István, Dévaványa nagyközség Tanácsának elnöke, és Pagyoga Lajos, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága sze­mélyzeti és oktatási osztályának csoportvezetője; a Munka Ér­demrend bronz fokozatát: Sza­bó István, a békéscsabai Városi Tanács tagja és Orbán Pálné, a megyei tanács vb Orosházi Já­rási Hivatalának titkársági fő­előadója vették át. A 25 éves tanácsi munkáért kitüntető jelvényt 11-en kapták a megyei tanács ülésén. Az ünnepi aktus befejezése­ként Nagy József, a Hazafias Népfront Békés megyei bizottsá­gának elnöke köszöntötte a ta­nácsülést. Ezt követően az elfogadott na­pirendeknek megfelelően folytat­ta munkaülését a testület. Tudo­másul vette dr. Jakucs Tamás­nak, a megyei bíróság elnöké­nek a bíróság működéséről szó­ló tájékoztató jelentését; megvi­tatta és elfogadta Csepregi Pál­nak, a megyei tanács elnökhe­lyettesének előterjesztését a je­lölő gyűléseken elhangzott köz­érdekű bejelentések intézéséről. A továbbiakban elfogadta a testület Steigervald György ke­reskedelmi osztályvezető beszá­molóját, a fogyasztói érdekvé­delem ellenőrzéséről. A vitában felszólaltak Szalai Dániel, Békésszentandrás, Hajdú Mihályné Kondoros, Földesi Ist­vánná Kamut, Molnár Gábor Békéscsaba, Novak Mátyás Gyu­la, Bozsó Lajosné Békéscsaba, Hornok Nándorné Gyula, Du- mitrás Mihály Orosháza, Csep­regi Pál Békéscsaba, megyei ta­nácstagok, valamint Kónya Já­nosáé Budapest, az Országos Ke­reskedelmi Főfelügyelőség kép­viselője, dr. Varga István Bé­késcsaba, Steigervald György Békéscsaba, meghívott vendé­gek. Végül bejelentések és in­terpellációk hangzottak el. (A tárgyalt napirendekre és az in­terpellációkra lapunk későbbi számaiban visszatérünk). Az ünnepi tanácsülés az el­nöklő Klaukó Mátyás zárszavá­val ért véget. Roeskár János

Next

/
Oldalképek
Tartalom