Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-21 / 222. szám

KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról — kiállításra Jegyzetek a Nemzetközi Antifasiszta Plakátkiáilításról ......mmmwmm .* -iv vA.V.V • '• — • v,’. Ablakunkból jól látható a budai vár, ahová az Er- zsébet-hídon át s a Szarvas téren keresztül gyalog is aránylag hamar el lehetne jutni, de inkább a kényel­mesebb busszal megyek — az Engels térig a kettes­sel, onnan a tizenhatossal, mely épp a Dísz téren tesz le; s ott már helyben va­gyunk. A buszon ismerő­sökkel találkozom — mon­dom, hogy megyek a vár­ba s erről valahogy eszem­be jut a 40-es évek eleje, amikor levelet írtam ide, Horthynak. A kabinetiroda főnöke váalszolt, gorombán rendreutasítva, amiért „il­letéktelenül beleütöm az Tomka Mihály versei: Ofrthon- talanság' Kusza rácsait testünkre fonja a meg-nem-ismételhető S mi könyörgünk (vetkőző rabok) azért az utolsó ingert, ami még otthoni MárHrium Tenyeremben szögek izzó lehellete Ájult tested eleven kereszt — itmemadszor is felállók. oromat az ország dolgai ba”. Horthynak írni per­sze óriási illúzió volt. Olyan, mint az orosz mun­kások felvonulása a cár atyuska elé, sérelmeik or­voslása érdekében — 1905- ben! Jellemző naivitá­sunkra, hogy az orosz munkásoknak ezután a ke­serűkemény leckéje után — s azután, ami 1919 után nálunk történt — még egy József Attila is azzal küld­te meg „Medvetánc” című kötetének egy példányát Budapest főpolgármesteré­nek, Szendy Károlynak, hogy a méltóságos úr le­gyen segítségére nehéz helyzetében, melyre töb­bek között az is jel­lemző volt, hogy író­gépét nem tudta kiváltani a zálogházból. A burzsoá­zia igazgató bizottságainak szóvirágai a szépről és jó­ról, lám, még osztályhar­cos, marxista neveltetésű emberekre is hatottak va­lamiként — ámbár mind­ezt másként is fel lehet ta­lán fogni, a társadalmi együttélés kényszeréből fa­kadó mozzanatként is. Ilyenformán füstölögtem magamban, mire meg is érkeztem a várba és szinte megkönnyebbültem, ami­kor szétnéztem újra kicsit itt, szocialista kultúránk épülő-szépülő bástyafokai közt. Honnan az antifasisz­ta harcok jóideje száműz­ték már a kizsákmányoló zsarnokság kényurait, hogy helyet adjanak az épület- komplexumban Mátyás ki­rály és más jobb eleink tisztes hagyományainak, nem utolsó sorban képző- művészetünk sok-sok érté­kének, a főváros ezeréves története dokumentumai­nak, a magyar munkás- mozgalom emlékeinek. Jóval a plakátkiállítás előtt érkeztem s ezért megnéztem a középkon palotát újonnan feltárt pincerészeivel és több más állandó kiállítást, melyek­ről köteteket lehetne ! írni. Pestinek. is kell itt egy nap, vidéki embernek pe­dig megéri, hogy két na­pot is rászánjon erre — egyet az utazásra és szál­lásra, egyet pedig arra, hogy illően szemrevételez­ze a látnivalókat a Buda­pesti Történeti Múzeum­ban, a Munkásmozgalmi Múzeumban s a lassacs­kán végleg ideköltöző Ma­gyar Nemzeti Galéria épü- letszámyaiban. Már zson­gott" a fej em a sok lát­ványtól, amikor átmentem a plakátkiállítás helyére, a Munkásmozgalmi Múzeum „A” épületébe, ahol jócs­kán gyülekezett már a kö­zönség. A rövid megnyitó- ünnepség után szétszéled­tünk, hogy a körkörös te­remsorozatban megtekint­sük a Nemzetközi Antifa­siszta Plakátkiállítás hatal­mas anyagát, melyet mint­egy 50 ország, illetve in­tézmény bocsátott rendel­kezésünkre, kapcsolatban a kulturális miniszterek ha­vannai tanácskozásán ho-' zott megállapodással. Számunkra, magyarok számára, valamelyes . nem­zeti büszkeségszámba megy már;: 'amikor mindén ilyen kiállításon elibénk kerül Ék Sándor ismert nagyha­tású alkotása — itt most német nyelven is —; „Sa­ját barlangjában pusztítjuk el a fenevadat!” Újra lát­hattuk Háy Károly László­nak, a kiváló kommunista festőművésznek azokat a röpcéduláit, melyek a fa­sizmus nehéz éveiben a mindennapos pártmunka szerény, de mégis célratörő fegyverei voltak Leghosszabban a szovjet, plakátok előtt időztünk. Ezek egyik-másikára is ér­vényes volt, amit a szovjet géppisztolyokról mondtak a háborúban — „lehet, hogy cizellálásuk még nem a legtökéletesebb, de lőni kiválóan lehet velük”. En­gem különösen megraga­dott egy leningrádi plakát, mely egy munkásasszonyt ábrázolt, aki hősies elszánt­sággal áll a harc élére. Egyébként úgy vélem, nem lehet még megközelítően sem pontos képet adni félévszázad antifasiszta harcának erről a sok ezer­nyi dokumentumáról, mely az antiimperiaiistfc béke­harc rendkívül széles ská­láját öleli fel az első és második világháború, a spanyol polgárháború, a koreai, vietnami és más agresszív cselekmények, nem utolsó sorban a chilei terror kapcsán. A plakátművészet képvi­selői, alkotók és más szak­emberek, kritikusok, művé­szeti írók körében bizonyá­ra lesznek — alkalmasint talán már vannak is — vi­ták a forma és tartalom egységéről, a modem pla­kátművészet feladatairól, lehetőségeiről.. A krónikás számára és általában a lá­togató számára mindez azonban kicsit másként válik fontossá — nekünk a jelen, gyakorlata a legfon­tosabb most. Fucik szavai az éberségről összeolvad­nak bennünk a kiállítást megnyitó Kiss István Kos- suth-díjas szobrászművész szavaival, melyekben a je­lenre is utalt — a jelenre, melynek olyan égető gond­jai vannak, mint például Portugália. Európa antifa­siszta erői nagy árat fizet­tek azért, hogy soraikat hosszú időn át hagyták megosztani. Helsinkiben ezek a tanulságok diadal­maskodtak végül is, s ez jó alap ahhoz, hogy nap­jaink antifasizmusa a munkásosztály vezette nép­frontmozgalom jegyében megszilárdítsa és progresz- száv, konstruktív módon továbbfejlessze a kor eny­hülési folyamatait. Esetleg Európán túl is. A kiállítást, mely a bu­dai vár impozáns és való­ban felemelő környezeté­ben nyílt meg, felzaklató, tettre sarkalló hatás miatt is mindenkinek érdemes megnézni. Berecz Miklós Simon) i Imre FiUddli Mihály Kis? Anna Pr-pp Oszló Sitiéi Mihály K. Kovács Kálmán Delhi nv Károly Parti» Anna. Siess Ervin Czipri Éva Horváth Péter Kovács György Meesi fó/.scí’ Sxtídy Géza Vájná* László D icsérendő, mert szin­te egyedülálló az az irodalompártoló szeretet, amelyet Békéscsaba mutat az ország megyéinek. Nem először „hívja haza” messzi tájakról költőit, hogy együtt szerepeltesse őket, egy an­tológiában. Ha csupán a Békésről elszármazott és a ma is ott élők számbave- vésének volna köszönhető ez a gesztus, már akkor is követni való a példa. De nem csupán erről van szó. Jól megfér egymás mellett a József Attila-díjas Kiss Anna, Simonyi Imre, az or­szágos hírnévre szert tett Pardi Anna és Simái Mi­hály, valamint azok, akik újságíróként, kultúrmun- kásként a megyében dol­goznak. A Békési vers elé Bata. Imre irodalomtörténész írt meleg szavú ajánlást. A 15 költőt bemutató kis gyűj­temény meg is érdemli Ba­ta Imre értő és lírában gon­dolkodó. sorait. Anélkül, hogy rangsorol­nánk, feltétlenül szót kell ejtenünk erről a sokszínű válogatásról. Feltűnő, hogy milyen sok különböző egyé­niség versei kaptak, helyet a kötetben. Simonyi Imre, Pardi Anna, Simái Mihály, Sass Ervin valamennyien egy nyelven beszélnek, a lí­ra nyelvén. Olyan verseket találha­tunk a fenti > sorok megoko- lásául, mint Simonyi Imre oratóriuma, a Szinbád utol­só utazása, vagy Kiss Anna néprajzi ihletésű Jelenések című műve, vagy Pardi An­na önmarcangoló Nyár 1942- ben című verse. De hason­lóképpen színvonalas és művészileg pontosan meg­határozott alkotások Papp László Tessedik Sámuelnek emlékére írt tíz szonettje, Valamint Simái Mihály Ke­zek című verse, Sass Ervin­nek A tegnapok mezsgyéi­ről valló szép sorai. József Attila, Krúdy Gyu­la, Bartók Béla, Németh nn/coi BEK tol VERS Rácz József Békéscsabai vázíat László, Sinka, Kohán György szellemét idézi Si­monyi, a Simonyi-vers nosz­talgikus, de erőteljes és drámai hangján. A kötet élén — karmesterként — szólaló Simonyi-verseket azonban kitűnő „egyéb” versek, azaz jó költők kö­vetik. Kiss Anna, Simái Mihály képi megjelenítési módja mellett most legin­kább Pardi Anna képei a legszuggesztívebbek! Már- csak azért is, mert a költő előzőleg megjelent kötetei­ben ritkábban írt „képi ver­set”. Képei közül egy mu­tatóba: „s mint ütésre kész, nagy botok meredtek ég­nek a jegenyék.” Meglepetés Papp László míves tíz szonettje is. Ügy látszik, az „elparentált” köl­tő végül is felülkerekedik és a játékos, könnyed ver­seket maga mögött hagyva, a való világ törvényeinek veti alá magát, Czipri Éva, sajnos, már a múlt ebben a kötetben. Fel­fedezése azonban nem kés­het, hiszen érzékeny lírája nemcsak költői tudásáról, hanem műveltségéről is árulkodik. Legszebb (versé­ben „Vannak arcok, melyek időtlenek — mint az ógörög korsók;” — filozófiát és ars poétikát 'fogalmaz költäzete számára, hogy így is küzd­jön a feledés, az elmúlás el­len. A kötet közéleti ihletésű költői közül Sass Ervin iz­galmas és izgatott verseire hívnám fel elsősorban az olvasók figyelmét. Ez a köl­tészet, jóllehet, kissé fe­gyelmezetlen ma még, gon­dolatisága azonban gazdag és igen markáns. Ismerve 10—12 évvel ezelőtti verse­it, ő érett meg leginkább arra, hogy önálló kötettel közönség elé, lép jen. Filadelfi Mihály szintén hasonló erényekről tesz ta­núbizonyságot, ám az ő ver- selési technikája meglehe­tősen avítt. Különösen rím­technikája hagy sok kíván­nivalót maga után, Ettől függetlenül, bár ez a költői műhelymunka alfája, versei gondolatgazdagok, erőtelje­sek. * A kötet meglepetése Vaj- nai László. Két okból is. Ábrándoztam tegnap című verse csak ötlet, míg De facto című alkotása vi­szont képeivel hökkentik meg az olvasót: „Laokoon hadakozású galakszisok” — „Fények hullnak rám her­nyó-puhán.” E. Kovács Kálmán, Dé- kány Károly, Horváth Pé­ter, Kovács György, Mucsi József, Szúdy Géza versei is mind a békési táj és az ott élő emberek gondjairól, öröméről, vágyairól szólnak, őszintén, alkotó módon. A versek között Lipták Pál festőművész finomvo­nalú rajzai jól kapcsolód­nak a versek hangulati vi­lágához. Az értelemhez szóló ver­sek szép gyűjteménye a Bé­kési vers. Polner Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom