Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-07 / 210. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Igen, főkérdés az ízlésnevelés A nők nemzetközi évének keretében a Magyar Nők Országos Tanácsa hónapról. hónapra vitavendégül hív magához a különböző társadalmi rétegek asszonyai közül egy- egy csoportot, gondjaik és gondolataik megbeszélése végett. Elsőnek a munkásnők művelődéséről beszélgettek a meghívottak. Legutóbb pedig a képző- és iparművésznők egy csoportja kapott meghívást. A közönség és a modern művészet kapcsolatáról — a pártkongresszuson ® is tárgyalt fontos kérdésről — mondták el véleményüket, hozzátéve azt is, hogy alkotó munkájuk terén „hol szorít a cipő”. Panasznap lett a beszélgetésből, miként ez várható is volt; hiszen művész és közönség viszonyának rendezetlenségét bizonyítja, hogy ízlésük messze eltér, s az új lakásokat, családi házakat gyakrabban „díszíti” giccses holmi, mint művészi alkotás. Természetesen ezt még a műalkotás ára is magyarázhatná, ám az ipar is ritkán gyárt — szériában — művészi ízléssel tervezett tárgyakat. A kereskedelem sem ezeket terjeszti, hanem kielégíti a közönség másfajta, olykor „fogfájós kiskutya” igényét; s valójában nem az a baj, hogy kielégíti, hanem nem is próbálja vonzó példákkal formálni ezeket, az igényeket. A művésznők egybehang. zó ítélete nyilvánult meg az áruházi dísztárgy- és textilválaszték ostorozásá- ban; csak az nem derült ki, hogy' az ipar kénysze- ríti-e rá a kereskedelemre ezeket a cikkeket vagy fordítva? Az iparművész is a manipuláció eszközének érzi magát olyankor, amikor megtervez dolgokat, melyeket a maga otthonában nem helyezne el. A dísztárgyak, meg a díszítő és használati funkciót is betöltő eszközök, textíliák esetében sokkal nagyobb változatosságra kellene törekedni: az egyedi darab valóban luxus, kevesen engedhetik meg maguknak, de ha a széria- gyártás sokkal gazdagabb választékot adna, amelyből egyéni ízléssel annyi ösz- szeállítást lehetne variálni, ahápy család csak akad, megszűnnék az uniformizált lakások egyhangúsága. A népi művészet hatása is gazdagabban érvényesülhetne, ha többféle motívumkincsből választanának a népművészeti boltok. Hiszen egy-egy szép szőttes, hímzett terítő, párna, cser- ge meleggé és színessé varázsolja a legunalmasabb típusbútorral berendezett otthont is. A szép formájú korsó, bokály, hozzáillő vi-. raggal kecses váza, a cseTermékenyítő folklór Jegyzet egy országos pályázatról ind több jele van annak, hogy a kiállítási fórumok, múzeumok túllépnék a megszokott bemutató alkalmakon, és ezzel segítenek a kömyezetformálásban, a dísztárgyak kiválasztásában, vagyis közvetlenebbül szólnak bele a mindennapok esztétikájába. A népművészet kömyezetfor- máló, ízlésnemesítő erejét is át kell menteni a ma és a későbbi korók embere számára. Az idei Duna menti folklórfesztivál kezdetétől amely a környező országok táncosainak, dalosainak és egyáltalán a hagyományok ápolóinak találkozójává vált — Baján, a „vízi városban” lehetett felmérni a folklór hatását a mai képző- és iparmű- vésztre. ötvenhat művésztől érkeztek be a festmények, grafikák, szőnyegek, kerámiák és szobrok, hazánk minden részéből. Az alkotókat országos folklórpályázat ösztönözte, hogy forduljanak a népélet felé, használják fel művészeti formakincsét, vagy elevenítsék meg a népköltészet világát, ami elősegíti a magyar és a nemzetiségi hagyományok feltámasztását. A végeredmény a 4mindennapi élethez közelálló társadalmi tudat, a folklór továbbélésének változatait tükrözi vissza. A' népművészeti alkotások minői? akkor igénylik a külön, társadalmi fölfedezésüket, amikor a létrehozók körében már hanvat- Mssak indulnak Zeneszerzőink követendő példaként az irodalomra hivatkoztak. Csokonai, Petőfi és Arany a népköltészetből merített, hogy a magyar poézis rátaláljon saját hangjára a latinos, franciás, és németes hatások után. „így volt az irodalomban — így kell lennie a zenében is!” — hivatkozhatunk Kodályra. De miként kellene lennie a képző- és iparművészetben? A folklórral való találkozás mindenképp szerencsés. Hiszen a művészet azt a sajátos szerepet kapta társadalmunkban, hogy a külvilág embertől elidegenedett részeit mintegy visszamentse az emberi érzékelés és átélés teljességébe. A belső élményt igen hatásosan válthatja ki a kollektív kifejezésmód. A világ jelenségei közti szerves összefüggésre utaló jelképek világosabbak, az ízlés könnyebben eligazodik az ábrázolások között. Az imént feltett kérdésre az országos pályázat anyaga különböző válaszokat ad — a színvonal hullámzásától függően. Mert korántsem egységes a kép. A külsődlegesen átplántált jegyektől a mélyen átérzett és kifejezett új jelentésekig terjed a skála. De az is igaz, hogy maga a folklór tudománya sem jutott még el a sarkigazságokig. A művészi megközelítés pedig szükségképpen sokféle — ahogy a folklór sem hordoz alacsonyabb, vagy magasabb értékeket, mint ez vagy az a művészet, hanem más minőséget tartalmaz. Akik ma merítenek ebből a hatalmas kincsestárból, azok vagy beleszülettek egy-egy tájegység gazdag népművészeti világába, és gyermekkoruk óta magukba szívják a jellegzetes hagyományokat, vagy tudatos kutató-gyűjtő munkával alapozták meg a kifejezésmód j ukat. Ügy tűnik, hogy ezen a tárlaton a textilmunkák, a tűzzománcok és a kerámiák tükrözik leghívebben a népművészet szellemét. (Prepelicza Katalin, Kordo- váner János, Propstner János.) Nemes formájú Ká- tay Mihály zománcberakásokkal ékes sarokszekrénye, amelyen klasszikus rendben helyezkednek el a népmeséi motívumok. A festmények közül a szerkezeti felépítésükkel és hangulatteremtő erejükkel kiemelkednek Berki Viola olajképei Az alkotások egy része nem csupán külső díszként viseli a hagyományos motívumokat. De jócskán álcád olyan mű is, amelyen gondolatilag- szerkezetileg különválnak a témától a tulipánok, napkorongok, szélmalmok, hivalkodó aranyszálak, a démoni erőket felidéző szörnyek, s amelyeken ízetlen a mézeskalács-huszár. A szürrealisztikus látomások és a harsány plakátszerű megjelenítések is elkerülték a meghitt találkozást a folklórral. A színvonal változása körülbelül azt is jelzi, hogy minek lenne helye a lakásunkban, és minek nem. Halász Ferenc réptálon étvágygerjesztőbb a gyümölcs, mint a műanyagtálcán, csak éppen azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a népművészet funkcionális művészet: any- nyi darabot bír el a lakás, amennyi használatba kerül, szerepet kap benne; a több. let már magánmúzeum, ha tér van hozzá; de a fővárosi másfél-két szobában nevetséges a szövőszékek, fabölcsők, és kaszanyelek felsorakoztatása. Igen: a főkérdés az ízlés. A művésznők szerint hiányzik a vizuális (látási) kultúra, de még az erre irányuló nevelés is. Hogy lehet „teret nyitni”, a tágasság érzetét kelteni a lakásban; hogy lehet megteremteni a színfoltok harmóniáját — mindezt honnan. tudná, aki csak az óvodában kap igazán hatásos művészeti indítást? Mert az óvoda általában jól alapoz — ezt mindenki elismerte. Később azonban hiányzik a művészet- történeti oktatás — csak a gimnáziumokban főijük, ott is rövid ideig. Így aztán felnőnek művelt, irodalomban, zenében jó ízlésű fiatalok, akiknél a műízlés, messze elmarad az általános szellemi szint alatt. Kodály neve sokszor elhangzott. Ahogy az ő módszere tanítja a „zenei anyanyelvet” — valahogy úgy kellene a művészi érzéket is kiformálni az iskolásokban. Akkor nagyobb közönség akadna a művészet befogadására. Többen panaszolták a társadalmi elismerés hiányát is; sokszor érzik, hogy a képzőművész nem kap elég megbecsülést, nem értékelik, hogy munkája nem csak szellemi, de néha nehéz fizikai munka is (szobrásznők !); gyermekeiket nem veszik fel óvodába, hiszen a mama „úgyis otthon van”, ha pedig beteg a gyermek, elmarad a munka egészen, anélkül, hogy közben bármi támogatás is jönne. Volt értelme a panasznapnak? Feltétlenül. A művészasszonyok emberi, anyai gondjaiban segítségét ígérte a nőtanács. Amit pedig az ízlésről, látási kultúráról, lakberendezésről elmondtak, az napjaink fontos kérdése. Hiszen az a cél, hogy az anyagi jólét emelkedése folytán ne csak jobban, hanem Szebben is éljünk. Az otthon szépsége elsősorban az asszonyokon múlik. A környezet pedig hat az emberre: otthonosabb, derűsebb, bensőségesebb lakásban a családtagok is harmonikusabbak, vidámabbak. Az ízlés is ott alakul. ha a cseperedő gyermek első percétől szép környezetet lát, annak hatása olyan, mint az anya- teié: immunizál. Szép szavak. szép tárgyak, szén dalok indítanak a teljesebb emberi lét felé. Bozóky Év* Koszta Rozália Apám Pinceszer Demény Ötté Az ég felé emelt kéz benne a csillogó pohár látom én mint sáfárkodik tőkéjével a gazda aki görnyedve megteremti az ünnep tiszta italát élvén makacs egyszerűséggel a ravaszságot megveti s tudja — nem kell a borba más csak sustorgó must csak őszutói pincemeleg csak pontos figyelem törődés a hordó bársony hamva kő hűvössége' korom penész amit a föld és ég megad és az ö boldog fáradtsága hogy emelvén a poharat ne seprő s émelyítő anslag édessége a nyelv alatt de napfény illat íz erő Koszta Rozália Tűnődő
