Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Igen, főkérdés az ízlésnevelés A nők nemzetközi évé­nek keretében a Magyar Nők Országos Tanácsa hó­napról. hónapra vita­vendégül hív magához a különböző társadalmi réte­gek asszonyai közül egy- egy csoportot, gondjaik és gondolataik megbeszélése végett. Elsőnek a munkásnők művelődéséről beszélgettek a meghívottak. Legutóbb pedig a képző- és ipar­művésznők egy csoportja kapott meghívást. A kö­zönség és a modern művé­szet kapcsolatáról — a pártkongresszuson ® is tár­gyalt fontos kérdésről — mondták el véleményüket, hozzátéve azt is, hogy al­kotó munkájuk terén „hol szorít a cipő”. Panasznap lett a beszél­getésből, miként ez vár­ható is volt; hiszen mű­vész és közönség viszonyá­nak rendezetlenségét bizo­nyítja, hogy ízlésük messze eltér, s az új lakásokat, családi házakat gyakrab­ban „díszíti” giccses hol­mi, mint művészi alkotás. Természetesen ezt még a műalkotás ára is magya­rázhatná, ám az ipar is ritkán gyárt — szériában — művészi ízléssel terve­zett tárgyakat. A kereske­delem sem ezeket terjeszti, hanem kielégíti a közönség másfajta, olykor „fogfájós kiskutya” igényét; s való­jában nem az a baj, hogy kielégíti, hanem nem is próbálja vonzó példákkal formálni ezeket, az igénye­ket. A művésznők egybehang. zó ítélete nyilvánult meg az áruházi dísztárgy- és textilválaszték ostorozásá- ban; csak az nem derült ki, hogy' az ipar kénysze- ríti-e rá a kereskedelemre ezeket a cikkeket vagy for­dítva? Az iparművész is a ma­nipuláció eszközének érzi magát olyankor, amikor megtervez dolgokat, melye­ket a maga otthonában nem helyezne el. A dísztárgyak, meg a dí­szítő és használati funkciót is betöltő eszközök, textí­liák esetében sokkal na­gyobb változatosságra kel­lene törekedni: az egyedi darab valóban luxus, ke­vesen engedhetik meg ma­guknak, de ha a széria- gyártás sokkal gazdagabb választékot adna, amelyből egyéni ízléssel annyi ösz- szeállítást lehetne variálni, ahápy család csak akad, megszűnnék az uniformi­zált lakások egyhangúsága. A népi művészet hatása is gazdagabban érvényesül­hetne, ha többféle motí­vumkincsből választanának a népművészeti boltok. Hi­szen egy-egy szép szőttes, hímzett terítő, párna, cser- ge meleggé és színessé va­rázsolja a legunalmasabb típusbútorral berendezett otthont is. A szép formájú korsó, bokály, hozzáillő vi-. raggal kecses váza, a cse­Termékenyítő folklór Jegyzet egy országos pályázatról ind több jele van an­nak, hogy a kiállí­tási fórumok, mú­zeumok túllépnék a meg­szokott bemutató alkalma­kon, és ezzel segítenek a kömyezetformálásban, a dísztárgyak kiválasztásá­ban, vagyis közvetlenebbül szólnak bele a minden­napok esztétikájába. A népművészet kömyezetfor- máló, ízlésnemesítő ere­jét is át kell menteni a ma és a későbbi korók embere számára. Az idei Duna menti folklórfesztivál kezdetétől amely a környező or­szágok táncosainak, dalo­sainak és egyáltalán a ha­gyományok ápolóinak ta­lálkozójává vált — Baján, a „vízi városban” lehetett felmérni a folklór hatását a mai képző- és iparmű- vésztre. ötvenhat művész­től érkeztek be a festmé­nyek, grafikák, szőnyegek, kerámiák és szobrok, ha­zánk minden részéből. Az alkotókat országos folklór­pályázat ösztönözte, hogy forduljanak a népélet felé, használják fel művészeti formakincsét, vagy eleve­nítsék meg a népköltészet világát, ami elősegíti a magyar és a nemzetiségi hagyományok feltámasztá­sát. A végeredmény a 4mindennapi élethez közel­álló társadalmi tudat, a folklór továbbélésének vál­tozatait tükrözi vissza. A' népművészeti alkotá­sok minői? akkor igénylik a külön, társadalmi fölfe­dezésüket, amikor a létre­hozók körében már hanvat- Mssak indulnak Zeneszerzőink követendő példaként az irodalomra hivatkoztak. Csokonai, Pe­tőfi és Arany a népkölté­szetből merített, hogy a magyar poézis rátaláljon saját hangjára a latinos, franciás, és németes hatá­sok után. „így volt az iro­dalomban — így kell len­nie a zenében is!” — hi­vatkozhatunk Kodályra. De miként kellene lennie a képző- és iparművészet­ben? A folklórral való talál­kozás mindenképp szeren­csés. Hiszen a művészet azt a sajátos szerepet kap­ta társadalmunkban, hogy a külvilág embertől elide­genedett részeit mintegy visszamentse az emberi érzékelés és átélés teljessé­gébe. A belső élményt igen hatásosan válthatja ki a kollektív kifejezésmód. A világ jelenségei közti szer­ves összefüggésre utaló jelképek világosabbak, az ízlés könnyebben eligazo­dik az ábrázolások között. Az imént feltett kérdés­re az országos pályázat anyaga különböző válaszo­kat ad — a színvonal hul­lámzásától függően. Mert korántsem egységes a kép. A külsődlegesen átplántált jegyektől a mélyen átérzett és kifejezett új jelentése­kig terjed a skála. De az is igaz, hogy maga a folklór tudománya sem jutott még el a sarkigazságokig. A mű­vészi megközelítés pedig szükségképpen sokféle — ahogy a folklór sem hor­doz alacsonyabb, vagy ma­gasabb értékeket, mint ez vagy az a művészet, ha­nem más minőséget tartal­maz. Akik ma merítenek ebből a hatalmas kincses­tárból, azok vagy beleszü­lettek egy-egy tájegység gazdag népművészeti vilá­gába, és gyermekkoruk óta magukba szívják a jelleg­zetes hagyományokat, vagy tudatos kutató-gyűjtő mun­kával alapozták meg a ki­fejezésmód j ukat. Ügy tűnik, hogy ezen a tárlaton a textilmunkák, a tűzzománcok és a kerámi­ák tükrözik leghívebben a népművészet szellemét. (Prepelicza Katalin, Kordo- váner János, Propstner Já­nos.) Nemes formájú Ká- tay Mihály zománcberaká­sokkal ékes sarokszekrénye, amelyen klasszikus rend­ben helyezkednek el a nép­meséi motívumok. A fest­mények közül a szerkezeti felépítésükkel és hangulat­teremtő erejükkel kiemel­kednek Berki Viola olaj­képei Az alkotások egy része nem csupán külső díszként viseli a hagyo­mányos motívumokat. De jócskán álcád olyan mű is, amelyen gondolatilag- szerkezetileg különválnak a témától a tulipánok, nap­korongok, szélmalmok, hi­valkodó aranyszálak, a dé­moni erőket felidéző ször­nyek, s amelyeken ízetlen a mézeskalács-huszár. A szürrealisztikus látomások és a harsány plakátszerű megjelenítések is elkerül­ték a meghitt találkozást a folklórral. A színvonal változása körülbelül azt is jelzi, hogy minek lenne helye a la­kásunkban, és minek nem. Halász Ferenc réptálon étvágygerjesztőbb a gyümölcs, mint a mű­anyagtálcán, csak éppen azt nem szabad elfelejte­nünk, hogy a népművészet funkcionális művészet: any- nyi darabot bír el a lakás, amennyi használatba kerül, szerepet kap benne; a több. let már magánmúzeum, ha tér van hozzá; de a fő­városi másfél-két szobában nevetséges a szövőszékek, fabölcsők, és kaszanyelek felsorakoztatása. Igen: a főkérdés az íz­lés. A művésznők szerint hiányzik a vizuális (látási) kultúra, de még az erre irányuló nevelés is. Hogy lehet „teret nyitni”, a tá­gasság érzetét kelteni a la­kásban; hogy lehet megte­remteni a színfoltok har­móniáját — mindezt hon­nan. tudná, aki csak az óvodában kap igazán hatá­sos művészeti indítást? Mert az óvoda általában jól alapoz — ezt minden­ki elismerte. Később azon­ban hiányzik a művészet- történeti oktatás — csak a gimnáziumokban főijük, ott is rövid ideig. Így aztán felnőnek mű­velt, irodalomban, zenében jó ízlésű fiatalok, akiknél a műízlés, messze elmarad az általános szellemi szint alatt. Kodály neve sokszor el­hangzott. Ahogy az ő mód­szere tanítja a „zenei anya­nyelvet” — valahogy úgy kellene a művészi érzéket is kiformálni az iskolások­ban. Akkor nagyobb kö­zönség akadna a művészet befogadására. Többen panaszolták a társadalmi elismerés hiá­nyát is; sokszor érzik, hogy a képzőművész nem kap elég megbecsülést, nem ér­tékelik, hogy munkája nem csak szellemi, de néha ne­héz fizikai munka is (szob­rásznők !); gyermekeiket nem veszik fel óvodába, hiszen a mama „úgyis ott­hon van”, ha pedig beteg a gyermek, elmarad a munka egészen, anélkül, hogy közben bármi támo­gatás is jönne. Volt értelme a panasz­napnak? Feltétlenül. A művészasszonyok emberi, anyai gondjaiban segítsé­gét ígérte a nőtanács. Amit pedig az ízlésről, látási kultúráról, lakberen­dezésről elmondtak, az napjaink fontos kérdése. Hiszen az a cél, hogy az anyagi jólét emelkedése folytán ne csak jobban, ha­nem Szebben is éljünk. Az otthon szépsége elsősor­ban az asszonyokon múlik. A környezet pedig hat az emberre: otthonosabb, de­rűsebb, bensőségesebb la­kásban a családtagok is harmonikusabbak, vidá­mabbak. Az ízlés is ott ala­kul. ha a cseperedő gyer­mek első percétől szép környezetet lát, annak ha­tása olyan, mint az anya- teié: immunizál. Szép sza­vak. szép tárgyak, szén dalok indítanak a teljesebb emberi lét felé. Bozóky Év* Koszta Rozália Apám Pinceszer Demény Ötté Az ég felé emelt kéz benne a csillogó pohár látom én mint sáfárkodik tőkéjével a gazda aki görnyedve megteremti az ünnep tiszta italát élvén makacs egyszerűséggel a ravaszságot megveti s tudja — nem kell a borba más csak sustorgó must csak őszutói pincemeleg csak pontos figyelem törődés a hordó bársony hamva kő hűvössége' korom penész amit a föld és ég megad és az ö boldog fáradtsága hogy emelvén a poharat ne seprő s émelyítő anslag édessége a nyelv alatt de napfény illat íz erő Koszta Rozália Tűnődő

Next

/
Oldalképek
Tartalom