Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-20 / 221. szám

ÁSZPUTNYIK szeptemberi számáról Ennek a népszerű képes fo­lyóiratnak szeptemberi száma ugyancsak gazdag tartalommal jelenik meg. Elsőként említhet­jük azt a cikket, amely a Szov­jetunióban kialakult napi fo­gyasztási árak helyzetét vizsgál­ja. Az ENSZ Emberi Jogok Bi­zottsága ugyanis különböző or­szágokban tanulmányozta a na­pi fogyasztás mértékét. A cikk azt vizsgálja, hogyan alakul ez a Szovjetunióban? A falusi tanítónak és a moszk­vai egyetem rektorának véle­ményét olvashatjuk „A vidéki iskolák kiváltsága” című cikk­ben a felsőfokú képzés egy igen fontos kérdéséről. A szovjet színháza és film- művészetnek , kezdettől fogva témája <a szerelem. A megválto­zott emberi kapcsolatokkal szemben támasztott követelmé­nyeket, a szocialista erkölcsöt, sok színdarabban és filmben a szerelem ábrázolásával fejezik ki. A -cikk igen érdekesen tár­gyalja ezt a témát. Igen gazdag és sokrétű a fo­lyóirat tudományos rovata. A tengerfenék hasznosításáról megjelelő írás azt fedi fel az olvasó előtt, hogy a, tenger mé­lye valójában kimeríthetetlen kincsesbánya az emberiség szá­mára. A szovjet szakemberek összeállították a tengerfenék geológiai térképét, amelynek alapján meghatározható, hogy hol és milyen mélységben mifé­le ásványi kincsek rejlenek. Két másik tudományos cikket is olvashatunk a szeptemberi Szputnyikban. Az első a föld­rengések előrejelzéséről szól, a másik pedig árról: eljegese­dik-e, felmelegszik-e bolygónk a jövőben. laasaaaaaBaasasaBstaEacscheecsesaasaaataBaeaa kaljantyűt. A vaskarika nagyo­kat koppant a tölgyfa kapun. — Mondd meg a gazdádnak, hogy megjöttek a prémek! — szólt be a kémlelőlyukon. Kisvártatva megropogott a ka­pu, és nyikorogva kétfelé tárult. — Hahá! Isten hozott benne­teket, édes barátaim! — tárogat­ta a karját az udvaron egy tes­tes, kopasz ember. Pirospozsgás arca valósággal ragyogott, ártat­lan barna szeme nevetett. Ko­pasz volt, csak a füle mellett és a. tarkóján fénylett őszes hajré­teg,' de olyan vékonyan, mintha ezüst moha lett volna. Gxörk jól belakott a kalmár konyháján, és miután úgy érez­te, hogy veszedelmesen feszül derekán az öv, átsündörgött a szomszédos szobába, ahol Gál meg Gergely diskurált a keres­kedővel. Ott maradt az ajtó mellett, falnak támasztotta a há­tát. s úgy figyelt. Benedek hatalmas taglejtések­kel magyarázott, s bár sem fia­talnak, sem nádszáltermetűnek nem lehetett mondani, gyakorta felugrott ültőhelyéből, és ide-oda futkosott a medveprémmel fe­dett padlaton. Néha azért, hogy méltatlankodását ezzel fejezze ki, máskor meg, mert élethűen utánzóit valakit, akiről éppen a szó folyt. Gál egy öblös gallon előtt kö­nyökölt, néha meg-megemelte, töltött a kupájába belőle, kor­tyolgatott, egyébként közömbö­sen bámulta az asztallap erezett deszkáját. Gergely két karját székének karfájára vétette, lá­balt kinyújtóztatta, h^nyavetin üldögélt és féloldalvást tartva a fejét, hallgatta a kalmár sebes ! szavát. .— Elviszem, leadom, alig üti a markomat egynéhány ezüst­pénz. Kinek kell már pénzért a ©rém? Senkinek. Mert mindenki Szocialista munkaverseny, brigádmozgalom a kereskedelemben A XI. pártkongresszus, vala­mint hazánk felszabadulásának 30. évfordulója méltó megün­neplésére, a termelő üzemek munkásai által kezdeményezett szocialista versenymozgalomban megyénk kereskedelmi vállala­tainak és szövetkezeteinek dol­gozói nagy számban vettek és vesznek részt. Kötelezettséget vállaltak a kereskedelem fel­adatainak jobb, gazdaságosabb megoldására. Minőségi változások Az ellátás és a gazdasági eredmények javításában, a kö­zösségi szemlélet erősítésében élen járnak a szocialista bri­gádok, amelyek az utóbbi évek­ben sokat fejlődtek. Míg a me­gye kereskedelmében négy év­vel ezelőtt 346 brigádban 3710 dolgozó versenyzett, a szocialis­ta cím valamelyik fokozatának elnyeréséért, addig az elmúlt esztendőben már 524 brigád 5126 taggal vesz a részt a moz­galomban. A fejlődés azonban minőségi, tartalmi változást is hozott. Az Univerzál Kiskeres­kedelmi Vállalatnál egy év alatt 34-ről 45-re, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ-nél 21-ről 33-ra, a bé­kési ÁFÉSZ-nél pedig 12-ről .17- re emelkedett a versenyző’ bri­gádok száma. De ez úgy követ­kezett be, hogy a nagylétszá­mú kollektívákból kisebbek ala­kultak, amelyek eredményeseb­ben dolgoznak. Elősegítette az erőteljes versenymozgalom ki­bontakozását a fogyasztási szö­vetkezetek összevonása is. Jó példa erre a gyomai és az end- rődi, valamint a mezőberényi és a köröstarcsai ÁFÉSZ-ek egyesülése, ahol a verseny len­dülete nem tört meg, ellenke­zőleg, az eredményesen működő brigádok tevékenysége a gyen­gébb kollektívákat színvonala­sabb munkára ösztönözte. Egyre ‘több az olyan brigád, szerez vagy rabol. Csoholnak, tolvajlanak szerte az országban. Nincs úr, nincs király. Ez á leg­főbb baj. A nádoriján#se olyan ember, mint régente volt. Nincs törvény. Az ilyen becsületes, magamfajta ember szenvedi ezt meg a leginkább. A múltkoriban is fenn jártam Esztergomban, és találkoztam néhány kereskedő­társammal. Panaszkodnak, sír­nak. Kétszer is kirabolták őket az elmúlt nyáron. De nem zsivá- nyok! Nem ám! Mert a zsivá- nyok ugyebár, mindenki mond­ja, becsületes keresztény embe­reké Azok nem rabolnak, becsü­letes kereskedőktől. Mi jó bará­tok vagyunk a zsiványokkal, úgy bal kézről., hiszen megvesszük feles holmijaikat. No, nem így vagyon? Egymás hasznába mun­kálkodunk. Tudjátok, kik fosz­tották ki ők'et? A báró urak! Az ám! Jót röhögnek a markukba, aztán tehetünk panaszt a jóis­tenkének. Mert az udvarbíró is­pán úr, meg a tárnokmester úr, meg a többi királyi tiszt, az is mind báró. Ha mindegyik nem is, de jó néhányuk egy követ fúj a rabló bárókkal. Ki tudja? Én­nekem az a gyanúm, hogy a tár­nokmester úr, Joakim bán is megtépázza a birtokain járó kal­márokat. Hozzá menjünk pa­naszra? Mondották, panaszkod­tak az esztergomi püspök úrnak is. Azt válaszolta Fülöp érsek atya: „Jertek az anyaszentegy- ház védőszárnyai alá, fiaim. Ott nem ér bántódás benneteket.” Tudja a vén csont, hogy két legyet ütnének egycsapásra: a pohos papok megszabad'^"" ínak ben­nünket a haszontő1- «jegko- pasztanának benm,i*,Kef, s ma­gúk maradnának kereskedők az országban. Nem lennénk többé a vetélytársaik. Hát ml sem it­tunk nadragulya főzetet. (Folytatjuk) amely hosszabb ideje együtt van, és folyamatosan kimagas­ló, jó munkát végez. Az elmúlt­évben 97 szocialista kollektíva bronz-, 64 ezüst-, 36 aranypla­kettet kapott, négy brigád pe­dig kiérdemelte a Vállalat Ki­váló Brigádja cxmat. Az Uni- yerzál Kiskereskedelmi Válla­lat Március 15. Szocialista Bri­gádja elnyerte a párt Közpon­ti Bizottságának, a mezőkovács­házi ÁFÉSZ vas-, edényboltjá­nak .szocialista közössége pe­dig a megyei pártbizottság kongresszusi oklevelét. A szocialista brigádok mun­kája, tenniakarása lényeges tényezője lett a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek gazda­sági eredményeinek. Ezt mutat­ja a Kiváló Vállalat, Kiváló Szövetkezet, a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ Elnök­sége által adományozott Vörös Vándorzászló és Dicsérő Oklevél odaítélése is. Megyénkben az 1974-es gazdasági év eredményei alapján az idén nyolc vállalat, szövetkezet, pénzintézet nyerte el a címek valamelyikét. Értékelhető felajánlások Bebizonyosodott az is, hogy a versenymozgalom esak ott le­het eredményes, ahol a gazda­sági vezetés legfontosabb célki­tűzéséhez kéri a dolgozók konk­rét és ériékelhető felajánlásait. Jobb és eredményesebb a mun­ka, ha valóban azokat a célo­kat tűzik ki* amelyek egyértel­műen a kereskedelempolitikai, üzletpolitikai feladatok megol­dását szolgálják. Miért fontos ez? Azért, mert a negyedik öt­éves terv utolsó évének ered­ményes befejezése, ötödik öt­éves tervünk jó megalapozása, az életszínvonal-politikából a kereskedelemre hárult felada­tok megvalósítása elképzelhetet­len a kereskedelmi dolgozók — « közöttük a szocialista brigádtagok — további erőfeszítései, kezde­ményezései nélkül. örvendetes, hogy megyénk kereskedelmi vállalatai, szövet­kezetei jelentősen túlteljesítet­ték féléves forgalmi ter­vüket, amely túlnyomó részt a termelékenység nö­vekedéséből, származott. Ja­vultak a vásárlási körülmé­nyek, emelkedett az áruellátás színvonala. A szocialista mun­kaverseny nagy eredménye, hogy szintén javult a minőségi követelmények érvényesítése, egyszerűbb lett a reklamációk intézése, kevesebb a fogyasztói érdekek megsértése. Az eddigi­nél szélesebbé, tartalmasabbá vált a kis- és nagykereskedel­mi vállalatok komplex brigád­jainak együttműködése. Az Uni­verzál békéscsabai vas-, edény- szaküzletének már említett szo­cialista brigádja együttműködé­si szerződést kötött a Vídia Nagykereskedelmi Vállalatszo­cialista brigádjaival. Ennek ér­telmében a nagykereskedelmi vállalat a bolt rendeléseit egy hónapon át nyilvántartja, és amint az áru beérkezik, azon­nal kiszállítja, a garanciális cse­réket bürokrácíamentesen lebo­nyolítja, egyes Cikkeknél meg­hosszabbítja a minőségi átvé­tel határidejét. Az üzlet kollek­tívája pedig a szakmunkások gyakorlati képzésében segít a vállalatnak. A szocialista cím mögött tehát van szocialista tartalom. Emberformáló szerep A korábbinál érzékelhetőbben és több területen jelentkezett a szocialista munkaverseny és ezen belül elsősorban a szocia­lista brigádmozgalom ember­formáló szerepe. Jelentős kez­deményezések születtek a bri­gádtagok és kívülálló rászorul­tak: állami gondozott gyerekek, idős emberek megsegítésére. Ugyarfez vonatkozik az egymás közötti kapcsolatokra is. Az if­júságpolitikai határozat nyo­mán megélénkült a fiatalok részvétele a szocialista brigád­mozgalomban. Több helyen, mint az újkígyósi és a szarvasi ÁFÉSZ-nél ifjúsági brigádot alakítottak, amelyek jelentős eredményeket értek el a kong­resszusi munkaversenyben Mind nagyobb jelentősége van a kereskedelemben is a dolgo­zók szakmai felkészültségének, az általános ismeretek bővítésé­nek. Éppen ezért a szocialista brigádok példáját követve az egyéb versenyformában részt­vevő kollektívák tagjai is nagy számban vesznek részt szakmai továbbképzéseken, politikai és állami oktatásban. Az idősebb szakemberek átadjak tapaszta­lataikat, ismertetik az új cik­keket a fiatalokkal és a szak­képzetlen dolgozókkal. Kétségtelen, hogy a szocialis­ta versenymozgalom eredményei az élet- és munkakörülmények javulásában, a szociális ellátott­ságban is éreztetik hatásukat. És ahol megfelelőek a munka végzésének feltételei, jó a mun­kahelyi légkör, ott a dolgozók ragaszkodnak munkahelyükhöz, megbecsülik azt. Erre minden­ütt szükség van. A napi mun­kaerőgondokkal küzdő kereske­delemben pedig különösen. Ser« Sándor HUNGAROTON MÜVÉSZLEMEZ-AJÁNLAT HAYDN Fúvós divertimentók F-dúr Hob. II. 23 D-dúr Hob. IX. D 18 C-dúr Hob. II. 7. F-dúr Hob. IÍ. 15. C-dúr Hob. deest. SLPX 11719 PongT|ácz Péter, Hock Bertalan — oboa Medveczky András, Mesterházy Dezső — kürt Fülemile Tibor, Nagy András — fagott ára; 60,— Fi XV—XVII. SZÁZADI EURÓPAI LANTZENE Kecskés András — lant Méth Ágnes — köcsögdob, csörgődob SLPX 11721 MAGYAR GREGORIÁNUS! (középkori dallamok) Schola Hungaríca (Karigazgató: Szendrey Janka) Vezényel: Dobszay László SLPX 11477 ára: 60,— Ft ára: 80,»— Ft Aszfalt­f burkolat Békéscsabán, a Szabadság téri üzletsor oldalán vagy 50— 60 méteres szakaszon elkészült a járda aszfaltburkolata. Nem nagyon siettek vele, lévén az a szólás-mondás, hogy a jó munkának Idő kell. Már-már örülni kezdtek a járókelők, hogy nem rongálódik többé a cipőjük talpa a gidres-gödrös beton alapon, amikor egy nap váratlanul bontani kezdték és végig bontották az aszfaltbur­kolatot, amelynek a darabjait a járda szélén szépen kupacba rakták. Talán csak főpróba volt az első kísérlet? Lehet. És vajon beleszámították-e a költségek­be a három „fordulót”, vagyis azt, hogy előbb megcsinálják (rosszul), aztán felszedik, végül újra megcsinálják? Még az sem biztos ugyan, hogy a harmadik „forduló” az utolsó lesz. Mert mi a biztosíték rá? Van még néhány más kérdés is. Először az. hogy ki a fele­lős a többletköltségért? Másod­szor: Kit vonnak felelősségre érte? Harmadszor: Ki fizeti meg az árát? Ha büntetlenül lehet ilyet csinálni, mert a fe­lelősök magyarázkodásának hi­telt adnak, akkor minden bi­zonnyal a társadalom. , De az alaposan! —or Vigyázat, őzv©szély i Gépjárművezetők a meg­mondhatói, milyen veszélyt je­lentenek az utakon az özek. Az egyébként szelídségükről is­mert állatok a jármű elé ugor­va, súlyos balesetet okozhatnak. Á közelmúltban két ilyen is történt, az egyik az Orosháza— Nagyszénás, a másik az Oros­háza—Tótkomlós közötti úton, világos nappal. A két baleset egyikénéi személyi sérülés is történt, s az anyagi kár is je­lentős. Az ebből származó balesetek azon kevesek közé tartoznak, amelyek ellen vajmi' keveset lehet tenni. Azazhogy mégis. A vadjárás, előfordulás ismereté­ben őzveszétyt «jelző táblákat lehet elhelyezni. Ez. felhívja a gépjárművezetők figyelmét a veszélyre, s kevesen lehetnek, akik ennek tudatában ne csök­kentenék a sebességet. Csak­hogy az említett két útvonal egyikén sem jelzi tábla a ve­szélyt. Amikor a károsult gép- járműveztő megkereste a va­dásztársaságot, hogy közölje vele a szerinte ezen az útvona­lon páratlan esetet1, ott egyálta­lán nem lepődtek meg, mert mint mondták, korántsem ez volt az egyeltem több hasonló­ról tudnak. Ám az kevés, hogy a vadásztársaság tudja, a köz­lekedőkkel is közölni kellene ezt, a jól bevált tábla elhelye­zésével. Néhány veszélyt jelző tábla még mindig olcsóbb, mint az ilyen baleseteknél keletkező kár. Arról nem is szólva, hogy gyakran emberéletet is követel az őz — és a figyelemfelkeltő tábla hiánya. —észt. 1975. SZEPTEMBER 2d.

Next

/
Oldalképek
Tartalom