Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-20 / 221. szám

I

I

Felszabadulási Emlékkönyvtárat adtak át Medgyesbodsáson

Naptár szerint egyszerű hétköznap volt, de a medgyesbod- zási emberek számára ez a csütörtök ünnepet jelentett. A társadalmi összefogással épült Felszabadulási Emlékkönyvtár avatásának napját ünnepelték Medgyesbodzáson. A harsogó szeptemberi nyárban az új könyvtár bejáratánál úttörők, várták a vendégeket. Bacsa János tanácselnök köszöntötte az ünnepségén résztvevő Garam- völgyi József kulturális miniszterhelyettest, Kiss Jenőt, a Kulturális Minisztérium közművelődési főosztályának vezetőjét, valamint megyénk társadalmi és politikai életének jelenlevő vezetőit. A tanácselnök köszöntője után Nagy János, a megyei tanács vb elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet, amelyben hangsúlyozta a könyvtárak jelentőségét:

— Az ilyen igényes könyvtárakkal azt a célt kívánjuk elérni, hogy itt valóban kialakulhassanak a közösségi művelődés lehetőségei, hogy ezek a könyvtárak többre vállalkozzanak, mint a kölcsönzés és a helyben olvasás biztosítása. Legyenek az

iskolai nevelés segítői, könyv- és lemezgyűjteményükkel járuljanak hozzá a felnőtt lakosság önművelődéséhez.

A megnyitó beszéd* után Csecsei István, a könyvtár vezetője jelképesen átvette az intézmény kulcsát, s ezzel az olvasók birtokába került az új létesítmény.

Joggal büszkék könyvtárukra a medgyesbodzásiak. Abelovsz- ki László és Pauló László népi ihletésű tervei alapján a környezetbe jól illő, takaros kis épülettel gazdagodott a község. A falusi parasztház hangulatát idéző környezet nagyszerű keretet biztosít a könyvtárnak: a 8 ezer kötetes kölcsönzőnek, a sztereó lemezjátszókkal felszerelt zenei részlegnek és a játékokkal is bővelkedő gyermeksaroknak. A modem berendezések mellett'a népi élet emlékeit őrző tárgyak és Takács Győző fali kerámiái teszik otthonossá a termeket. A könyvtár előtt társadalmi munkában kialakított parkot a Kulturális Minisztérium ajándéka, Seregi József szobrászművész Esőváró című alkotása díszíti. A. X.

A tanácselnök és a tervező: Bacsa János és Pauló László az új könyvtár elö'tt

Óaramvölgyi József kulturális miniszterhelyettes az első, aki a könyvtár emlékkönyvébe ír (Fotó: Demény Gyula)

KSZV Szegedi Kenderfonógyár

SARKADI TELEPE FELVESZ

18. évüket betöltött férfi és női munkavállalókat.

rostüzemi és fonodái előkészítői, betanított, illetve segédmunkás munkakörökbe.

Bejáróknak utazási költségtérítést.

csoportos bejárás esetén saját autóbusszal történő munkás- szállítást biztosítunk.

Albérletben lakóknak havi 300,— Ft (teljesítménytől függő) albérleti hozzájárulást fizetünk.

Jelentkezni lehet: 5120 Sarkad.

TELEPVEZETŐNÉL

örménykút!

A Kondoros—

Szarvas között fekvő település nevét az autótérképek többségén 'hiába keresnénk. Még szerény tábla sem jelzi, hogy hova vezet a jó állapotban levő bekötőút. Pedig érdemes ellátogatni az isten háta mögötti faluba, ahol villany, járdahálózat, virágos udvarok, villaszerű új családi házak egész sora „vall” a jó mód- róL

— Valamikor Szarvas külterülete volt ez a tanyavilág — mondja erről Bobvos Pál tanácstag, a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ helyi ügyintézője. — Amikor 25 évvel ezelőtt engem járási tanácstaggá választottak, azt bízták rám; legyek összekötő kapocs a tanyasi lakosság és az akkor még nagyközségi rangot viselő szarvasi tanács között. Akkoriban mezőőr voltam, a DÉFOSZ-ban, a pártban, a tanácsnál igyekeztem hasznosítani a lakossággal való jó kapcsolatomat. Örményzug néven ismerték ezt a területet, amely 17 kilométerre fekszik Szarvastól. A felszabadulás előtt minden ügyesbajos dolog elintézéséért Szarvasra kellett utaznunk. Ha esős volt az idő; még a halottat is csak négylovas kocsi bírta bevontatni a temetőbe. Sokat gyalogoltunk, kínlódtunk. Máról holnapra nem változott meg a világ, de 1952-ben önálló község szültetett Örménykút néven. Ekkor már könnyebb volt az ügyintézés, a település fejlesztésére pedig igen nagy gondot fordítottunk.

Az újdonsült tanácstag egyebek között artézi kút fúrással kezdte közérdekű tevékenységét. Házról házra járt, agitált, a lakosság segítségét kérte ahhoz, hogy valamennyien jó ivóvízhez jussanak.

— A tanyán élő ember érzelemvilága, gondolkodásmódja más, mint a városban, falun élőké — magyarázza Bobvos Pál. — Itt sokkal tovább élt az emberekben az „enyim” érzése. Lassabban ment a tagosítás, a termelőszövetkezeti szervezés. Sokáig egyes típusú térÖrménykút és tanácstagja

melőszövetkezeti csoportokban tevékenykedtek, mert ott „ma- gamé”-nak mondhatták a földet, az igavonó jószágot és a gazdasági felszerelést.

Sok kisgyűlést tanácstagi beszámolót, jelölőgyűlést, ismeret- terjesztő előadást és egyéb rendezvényt kellett tartani addig, amíg a tanyák lakói megértették: csakis összefogva, együttes erővel lehet előrébb lépni a fejlődés útján. Ma már természetes, hogy a villanyhálózat, a vízvezetékhálózat, a járdahálózat építésénél összefognak, társadalmi munkát vállalnak.

A tanácstagi tisztséget negyed- százada betöltő Bobvos Pál a következőképp nyilatkozik erről:

— Ma már szégyen kimaradni a társadalmi munkából Ör- ménykúton. Mivel nagykiterjedésű, szétszórt tanyavilág volt Örménykút, 1969-ben a terület egy részén Kardos néven új község ^lakúit. Én Örménykút és Kardos határtalálkozójánál, a Csipkés tanyasor on lakom, így aztán mindkét község lakosságának 1 érdekeit képviselem. Mivel korábban voltam tanácsi kirendeltségvezető is, jól ismer mindenki. Felkeresnek a lakásomon, de találkozunk az utcán és egyéb helyen is. Jól ismerem az embereket.

Kitalálom a gondolatukat, amikor hozzája

jönnek kéréssel, javaslattal. Nem múlik el olyan nap, hogy a kardosi vagy örménykúti tanácsot fel ne keresném valami problémával.

Bobvos Pálnak sokat köszön“ hetnek az örménykútiak abban, hogy a tanyák lakóinak több mint 50 százaléka élvezi a villanyvilágítást, járdával hálózták be a területet, bekötőút épült, új ÁFÉSZ elárusító helyek nyíltak, az V. ötéves tervben tovább bővül a vízhálózat Bővült a választék a boltokban. Ha olyan időpontban érkezik a . kenyér vagy egyéb áru, amikor a bolt zárva tart. Bobvos Pál átveszi az árut, nehogy károsodás érje a lakosságot. A vegyesboltba rendszerint ellátogat. Az idő}, szlovák nemzetiségi asszonyoknak lefordítja a mosószerek és egyéb árucikkek feliratait, használati utasításait hogy ők is lépést tarthassanak a fejlődéssel. Tusjak Mihály tanácselnök tömören fogalmaz Bobvos Pál tevékenységéről:

Örménykút 1100 lakosának 80 százaléka ma is tanyán él. A speciális helyzet nehéz feladatok elé állít minket. A dinamikus fejlődésben Bobvos Pál és a többi tanácstag fáradhatatlan munkája nagy szerepet játszik. Eleven, élő kapcsolatot tartanak a tanács és a választó- polgárok között, aminek a lakosság látja hasznát.

Ary Róza

Cseh könyvkiadás

A Cseh Szocialista Köztársaságban működő 23 könyvkiadónál évente 150 ezer új könyv jelenik meg.

1974-ben 565 szépirodalmi kiadványt jélentettek meg, összesen 15 millió példányban, 338 gyermekkönyvet több mint 10 millió példányban és csaknem 600 társadalmi-politikai és fel- világosító témájú könyvet 6 millió példányban. Emellett marxista—leninista irodalom 64 kiadványának példányszáma meghaladta a 3,3 milliót.

A köztársaságban 12 olvasó- klub működik, s a tagok száma

eléri az 1,4 milliót — tehát a köztársaság minden tizedik lakosa valamelyik klubhoz tartozik. i

A felszabadulás előtt évente 25—30 cseh mű jelent meg külföldön. Az utóbbi 30 évben a világ 72 nyelvén cseh és szlovák szerzők több mint 10 000 könyvét adták ki, összesen mintegy 125 millió példányban. Csak a Szovjetunióban 1945. és 1970. között 1485 cseh és szlovák kiadvány látott napvilágot 57 millió példányban. (BUDA- PRESS—PRAGOPRESS)

6 Eközben a másik vitéz turkálni kezdett a szeké- ■ ren felhalmozott prémek között. Tapogatta, simogatta a szőrméket. Gál mosolya meghervadt egy kissé.

— Igaz is... mondta halkan a katonának — tartom a szavamat, emlékszem én, mit ígértünk utoljára. Hát ha meg nem sértenélek benneteket, vitéz uraim, nézzétek meg ezeket a prémeket, és amelyik megtetszik, fogadjátok el, jó szívvel adjuk. Már csak a barátság kedvéért is.

Az a katona, amelyik mellbe lökte Gált, most közelebb hajolt.

— No hát, nékem csak egy hiúzprém kellene. Tedd félre, este érte megyek az „Aranyhíd” fogadóba.

A másik őrnek egy menyét- prémen akadt meg a szeme. Tapogatta, tapogatta, aztán jelentőségteljesen felnézett Gálra.

— Te, gyerek! — szólt Györk- re Gál. — Tedd csak azt a prémet oda az ülésdeszka alá, nem való az Benedeknek!

A katona helyeslőén bólintott,

de ahogy eddig, most sem szólt egy árva szót sem.

4- Járjatok szerencsével — emelte homlokához az ujját a vitéz, aki a hiúzprémet kapta. — Aztán vigyázzatok, rá ne szedjen benneteket az a vén zsivány!

— Hohó! — nevetett Gál. — Minket se ma költött a kakukkmadár!

Továbbhajtottak, immár megkönnyebbült lélekkel, be a városba. Györk mindeddig csak álmélkodott, nemigen értette, mi is zajlott le a kapunál, csak valami furcsa sejtelem derengett benne, amit aztán Gál szavai erősítettek meg:

— No hát, kéz kezet mos. Jó fiúk ezek a vitézek. Nem is kívánnak sokat a hallgatásért.

Közben a város belseje felé haladtak. Györk csodálkozva forgatta a fejét jobbra-balra: tágra nyílt szemmel bámulta a sok-sok épületet, a különös házakat, melyek egyike-másika ®lyan volt, mintha egymás tetejére rakták volna őket. Soknak nádból készült a fedele, de voltak olyanok is, amelyeken cseréptető díszelgett. Sok-sok apró ablak a házakon hólyagból, másokat színes, vastag üvegből készítettek. A házsorok közt kövezett utcácskák futottak felfelé lefelé: itt-ott elszűkültek, másutt meg térbe torkollottak. A házakon nagy, széles ívű kapuk ásítoztak, némelyiken vaskallan- tyú lógott.

És mindenütt temérdek ember! Györk csodálkozott is, hogy kerül ide fényes nappal ennyi lézengő semmittevő. De aztán eszébe jutott, hogy a városi nép nem dolgozik künn a mezőn, másfajta munkát művel, mint a paraszt. Nemsokára megpillantott egy kovácsműhelyt; a nyitott fészerben félmeztelen, bőr- kötényes emberek forgolódtak, izzadtak a tűz körül. Aztán tímárok és cserzővargák szállásai mellett haladtak el, ezek orrfacsaró bűzzel is hirdették, hogy itt találhatók meg. Egy népes piactérre nyikorogtak innen, ez volt aztán mindennek a teteje! Ember ember hegyén, hátán. Tolongott, nyüzsgött, hullámzott a tömeg. Pokoli ricsaj harsogott, emberek hadonásztak, kiabáltak, szitkozódtak, kántáltak, lovak nyerítettek, tehenek bőgtek, tyúkok kúráltak. Györk valósággal beleszédült ebbe a zűrzavarba. Még kanyarogtak egy ideig ide- oda az utcákon, mire megállapodtak.

Gál les^jÉit, intett Györknek is, és a fiú sebesen lependerült a rakomány tetejéről. Gál előbb csípőre tett kézzel végigmérte az előttük terppszkedő kőházat, feltekintett a magas ablakokra, aztán bólintott, a kapualj árnyékába lépett, és kétszer-három- szor megemelte meg elengedte a