Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-24 / 172. szám
% Feladataink nagyobbak, mint az eddigi eredmények Beszélgetés Dr. Krupa Andrással, a TIT Békés megyei titkárával A nyári időszak a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat számára az évad végét jelenti, Az ilyenkor szokásos visszatekintés és tervezés most azért is különös jelentőségű, mert az MSZMP XI. kongresz- szusának munkája nyomán érzékelhető megújulás indult a TIT életében is. Dr. Krupa András, a TIT Békés megyei szervezetének titkárát először az eddigi eredményekről, az elmúlt időszak tapasztalatairól kérdeztük. — Igen, határozott pezsgés észlelhető a TIT berkeiben, hisz korábban a nyár nálunk az ' „Uborkaszezont” jelentette, most pedig folyamatosan végezzük az ismeretterjesztést — mondta dr. Krupa András. — Alapvető álláspontunk, hogy a TIT a szocialista tudatformálást elkötelezetten vállaló közművelődési tár sadalmi szervezet, ezért érzékenyen kell reagálnunk a körülöttünk lezajló eseményekre. Az elmúlt évad eredményei azt mutatják, hogy Békés megyében az országos átlaghoz viszonyítva jó ismeretterjesztő munkát végeztünk. Több mint i negyedmillió érdeklődő vett részt 6429 rendezvényünkön, örvendetes tény, hogy a megyei szervezet tevékenységének 58.9 százalékát a fizikai dolgozók körében végezte (az országos átlag 42,8 százalék). A gyulai járás TIT rendezvényein 83 százalékban fizikai dolgozók vetlek részt, Szarvason viszont csak 34 százalék volt a kétkezi munkások aránya. A TIT egyik célja éppen az, hogy a tudomány eredményeit a termelés szolgálatába állítsa, ezért igyekszünk kapcsolatot teremteni a társadalom legaktívabb rétegeivel, a fiatalokkal. Az elmúlt időszakban rendezvényeink látogatóinak több >mint 70 százaléka a negyven évnél fiatalabbak voltak. Javult a társadalom- és természettudományi rendezvények aránya, de még most is kevés a közgazdasági ismeretlen észté sünk mennyisége. Csöppet sem megnyugtató, hogy az egyébként is fejlesztésre szoruló műszaki ismeretterjesztésünk 70 százalékában , csupán a KKESZ témái szerepelnek. Az általános iskolákban népszerű matematikai, fizikai és kémiai baráti körök mintájára szeretnénk megszervezni a felnőttek hasonló jellegű továbbképzését. Ebben az évben ünnepeljük tudományos folyóiratunk, a Békési Élet megjelenésének 10. évfordulóját. Ugyancsak évtizedes fennállását ünnepli a TIT gyulai terme. Az eredmények azt mutatják, hogy alapvető céljaink eddig is helyesek voltak, s most az a feladatunk, hogy ' saját tapasztalatainkat felhasználva magasabb szinten továbblépjünk. — Milyen formai, módszertani és szervezeti változásokat terveznek7 — Ahogy a mindennapi élet jelenségei dialektikus összefüggésben vannak egymással, úgy az ismeretterjesztésnek is egyre inkább összetettnek kell lennie. Korábban inkább a szakmai ismereteket nyújtó előadások voltak népszerűek, manapság viszont az összetett jellegű előadás-sorozatok korát éljük. Különösen a mezőgazdaságban dolgozók igénylik, hogy egy-egy témakört sokoldalú összefüggésében lássanak,1 de reméljük, hogy ez a teljességre törekvés az élet más területein is tovább fog hódítani. Az egykor elterjedt akadémiák ma már nem játszanak jelentős szerepet, a szabadegyetemi forma is csak Gyulán és Békéscsabán tudott teret hódítani. Országjáró túráinkon elsősorban a fizikai dolgozók vesznek részt. Tartós az érdeklődés a titkárnői és az egyetemi előkészítő tanfolyamok iránt Talán a turizmus világméretű megtorpanásával magyarázható, hogy valamelyest csökkent nyelvtanfolyamaink látogatottsága. A hagyományos . előadásos módszer mellett egyre nagyobb jelentősége lesz a résztvevők aktívabb közreműködését célzó fórumoknak,' / kerekasztal beszélgetéseknek, kötetlen klubösszejöveteleknek. A reprezentatív nagy rendezvények helyett mindinkább a kis csoportos foglalkozások lesznek jellemzőek. Bár rendezvényeinken javult a szemléltetés ‘ aránya, de még mindig nagyon kevés ismeretterjesztő filmet tudunk bemutatni (az írásvetítők és hasonló felszerelések hiányáról nem is beszélve). Munkánk hatékonysága érdekében növelnünk kell a TIT taglétszámát. Megyei szervezetünknek jelenleg 1517 tagja van, s ezt a számot úgy szeretnénk bővíteni, hogy az üzemekben, a községekben és a távoli tanyákon is toborzó munkát folytatunk. Az ifjúság szellemi kapacitásának jobb kihasználása érdekében a szarvasi főiskoláinkon hallgatói csoportokat szerveztünk. Erősödött, sokoldalúbbá vált az értelmiséggel való kapcsolatunk. A művelődési házakkal létrehozott értelmiségi klubok a jövőben a szocialista értelmiségi politika jelentős fórumai lesznek. A pedagógusok mozgósításában nagy szolgálatot tett a művelődésügyi osztályokkal közösen rendezett konferenciák sorozata. Országos elnökségünk határozatainak szellemében erősítenünk kell a TIT helyi szervezeteit. A demokratizmus kiszélesítése, a felelősségteljes, önálló munka és a helyi szellemi erők aktív mozgósítása az ismeret- terjesztés nagy tartalékait je lenthetik. — Hogyan vesz részt a Társulat a közművelődési program végrehajtásában? — A szocialista embertípus formálásáért tett erőfeszítéseink lényege, hogy ne csupán pasz- szív ismereteket adjunk, hanem a legszélesebb dolgozó tömegek marxista—leninista szemléletét tudatosítsuk. Az MSZMP XI. kongresszusának dokumentumai . és a korábbi párthatározatok ! megerősítették a TIT közműve : lődésben betöltött jelentősé ■ gét. Feladatainkat csak széles kö- ! rű társadalmi öszefogással tud- : juk megvalósítani. Eddigi ered- * ményeinkhez tartozik, hogy a • KISZ megyei bizottságával : együtt ifjúságpolitikai munkabi- ; zottságot hoztunk létre, állandó * aktív kapcsolatban vagyunk a ; Szakszervezetek Megyei Taná- : csávái és az MHSZ-szel is. A : múzeum, a levéltár a könyv- ; tárak és a színház is sok segít- ! séget nyújt számunkra. Együtt- £ működési szerződést kötöttünk ; a MTESZ-szel és jó néhány he- ; lyi művelődési házzal. Medgyes- : egyházán például a művelődési : házzal közösen csillagvizsgálót £ szereltünk fel, amelyhez a he- ■ lyi erők — különösen a VaSlpa- 1 ri Ktsz — anyagi segítséget is j adtak. Békéscsabára is rendel- : tünk egy korszerű távcsövet, de • a megyeszékhelyen eddig még \ egyetlen üzem vagy intézmény : sem vette pártfogásba ezt a • hasznos kezdeményezést. A termelő üzemekkel való : eredményesebb kapcsolat jelent- : heti ismeretterjesztő tevékeny- ■ ségünk igazi feh^r '-’7 'snt! r>zi. ; dául, ha megyénk szocialista j brigádjainak csak a fele rend- : szeresen részt venne a rendez- ; vényeinken, az már egy eso- I dálatos frontáttörést jelentene : a TIT életében. Mindent összegezve elmond-: hatjuk, hogy elért sikereink ■ csupán a fejlődés jelenlegi sza- [ kaszát tükrözik, de véleményem ; szerint a feladataink sokkal ■ nagyobbak, mint az eddigi ered I ményék — mondta befejezésül a J TIT megyei titkára. Andody Tibor • Szaktábor G Ősszel kiállítást rendeznek Orosházán Harmincöt úttörő volt lakója az elmúlt napokban a gyopárosi képzőművész szaktábornak. Az ügyes kezű gyerekek szaktábori programját dr. Ablonczy László- né, az orosházi művelődési központ munkatársa dolgozta ki, megvalósításában részt vett az orosházi születésű keramikus- művész, Csizmadia Margit, valamint a fiatal orosházi festők csoportja: Feldmann Tibor, Horváth János, Fekete János, Dénes Sándor és Szlotta András. Az úttörők megismerkedtek az agyagformázás titkaival, és az akvarellezéssel. Legtöbben igen szép leveleket, apró állatokat és dísztárgyakat formáztak a puha anyagból, a festők pedig Gyopá- ros szépségeit örökítették meg. A tábor vezetője, dr. Ablonczy Lászlóné elmondotta, hogy a táborozok munkáiból kiállítást állítanak? össze és azt elsőnek Orosházán, a művelődési központban mutatják be, majd sorra viszik azokba az iskolákba, ahonnan úttörők érkeztek az egyhetes táborozásra. Az orosházi művelődést központ először szervezett ilyen szaktábort. A kísérlet jól sikerült, ezért azt tervezik, hogy jövőre kéthetesre növelik a tábo-, rozás időtartamát és megkétszerezik a részvevők számát is ► Képeink: A korongosoknak Csizmadia Margit keramikusművész beszél a formázás munkafolyamatáré!, az anyag tulajdonságairól 0 Ifjú akvarellisták a tá partján Aki tanítja őket: Fekete János, fiatal orosházi festő PÁSZTOR FERENC: Fiúk a Leshegyen (REGÉNY) 26. ,,1944. november i6-án nagyapa délelőtt tíz óra tájban hazajött a gyárból, összecsomagolta a borotválkozó eszközöket, törülközőt, váltás fehérneműt, néhány meleg zokn.it, sapkát, meleg alsóruhát. Némi élelmiszert, cigarettát rakott a hátizsákjába, és sírás-rívás közepette visszament a gyárba. Csak annyit mondott, hogy összebeszéltek az emberekkel, hogy elbújnak valahol a hegyekben a németek elől. Estére mégis hazajött. Félve, idegesen tekint- getett ki az ablakon, mint aki kellemetlen vendég érkezését várja. Valami búvóhelyet kellene keresni, ahol legalább három napig lehetne. Ezt mondta. Rövid tanakodás után nagyapa kitalálta, hogy a régen használaton kívül helyezett kenyérsütő kemencébe rejtőzik. Az eleje régen beszakadt már, csak a téglákat kellene elkotorni. Ott benn kényelmes, szélvédett helye lesz Levegőt kap a kéményen át. Ha a németek elkot- ródnak, akkor előjön és a többiekkel együtt a hegyekbe menekülnek. Ebben állapodtak meg a társakkal. így is cselekedtünk. Éjfélig nem történt semmi, de akkor egy csomó tábori csendőr, meg német SS- katona sok munkásembert terelt össze az iskola belső udvarában. Hozzánk is jött négy katona. Két német, két tábori csendőr. Szó, kérdezés nélkül elkezdték a kemence torkát megtisztítani, aztán kihúzták onnan a nagyapát. Jól megverték, puskatussal ütötték, még búcsúzkodni sem engedték, elhajtották őt is az iskolához. Sok asszony, egy sereg síró gyerek tolongott az iskola körül. Jajveszékeltünk, sírtunk. Ha megjelent egy tiszt vagy afféle, akkor könyörögtünk. Engedjék haza a gyerekek apját. Még az asszonyok közé is csapott egy-egy vaddisznó, hogy elhallgattasson bennünket. Borzasztó éjszaka volt az. Hajnalban megindult a menet. Az embereket szuronyosok fogták közre. Terelték őket, mint a barmokat. Aki visszafordult, azon csattant a fegyver tusa vagy a bot. A város szélén szembefordultak velünk a ka tonák. Ránk fogták a fegyvereket. Mentünk, ők meg lőttek. Kétségbeesetten futott az egész népség. Én azt hittem, meghalok a félelemtől. Az iskolánál még ott volt mind az öt gyerek. Most meg egyiket sem láttam magam körül. Megijedtek, elfutottak. Otthon találtam őket, az asztal alatt. Csak apád állt az ajtóban, fejsze, volt a kezében. „Kérdeztem tőle: minek az a fejsze a kezedben, kisfiam? Apád azt mondta, ha még egy rohadt németet látok, szétcsapom a fejét ezzel a fejszével! Nagyapát soha többé nem láttuk. Az egész menetből talán négyen jöttek haza. Már csak az öreg Huszár él közülük.” — Attól a Huszártól megtudtak valamit ? — Rendkívül sokat. Elsősorban azt, hogy ez a német csűr- he csak Zólyomig hajtotta őket, ott átadták a közös, az úgynevezett 350/8-as munkaszolgálatos alakulatnak. Ez egy olyan büntetőkülönítmény volt, ahonnan nagyon nehéz volt megszabadulni. Ezzel a különítménnyel aztán elvonultak a Magas-Tátra irányába, onnan pedig tovább, lengyel területre, Zakopáne és Krakkó közelébe. Követ bányásztak, árkot ástak, erődítéseket rögtönöztek a nagyon gyorsan visszavonuló náci csapatok számára. — Huszárnak van valamilyen személyes emléke a nagyapjáról? — A következőket mondta: „Csik Mártonnal együtt voltam még a Tátra alatt, Poprádon. Onnan hajtottak bennünket te1 vább Zakopáne felé. Nehéz, keserves utazás volt, mert inkább csak gyalogosan mentünk. A nagyapádat akkor már ketten támogattuk. Alig állt a lábán. Zólyom után megállították ben-