Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-24 / 172. szám

% Feladataink nagyobbak, mint az eddigi eredmények Beszélgetés Dr. Krupa Andrással, a TIT Békés megyei titkárával A nyári időszak a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társu­lat számára az évad végét je­lenti, Az ilyenkor szokásos visszatekintés és tervezés most azért is különös jelentőségű, mert az MSZMP XI. kongresz- szusának munkája nyomán ér­zékelhető megújulás indult a TIT életében is. Dr. Krupa And­rás, a TIT Békés megyei szer­vezetének titkárát először az eddigi eredményekről, az el­múlt időszak tapasztalatairól kérdeztük. — Igen, határozott pezsgés észlelhető a TIT berkeiben, hisz korábban a nyár nálunk az ' „Uborkaszezont” jelentette, most pedig folyamatosan végezzük az ismeretterjesztést — mondta dr. Krupa András. — Alapvető ál­láspontunk, hogy a TIT a szo­cialista tudatformálást elkötele­zetten vállaló közművelődési tár sadalmi szervezet, ezért érzé­kenyen kell reagálnunk a körü­löttünk lezajló eseményekre. Az elmúlt évad eredményei azt mutatják, hogy Békés me­gyében az országos átlaghoz vi­szonyítva jó ismeretterjesztő munkát végeztünk. Több mint i negyedmillió érdeklődő vett részt 6429 rendezvényünkön, örvendetes tény, hogy a me­gyei szervezet tevékenységének 58.9 százalékát a fizikai dolgo­zók körében végezte (az orszá­gos átlag 42,8 százalék). A gyu­lai járás TIT rendezvényein 83 százalékban fizikai dolgozók vetlek részt, Szarvason viszont csak 34 százalék volt a kétke­zi munkások aránya. A TIT egyik célja éppen az, hogy a tudomány eredményeit a termelés szolgálatába állítsa, ezért igyekszünk kapcsolatot teremteni a társadalom legak­tívabb rétegeivel, a fiatalokkal. Az elmúlt időszakban rendez­vényeink látogatóinak több >mint 70 százaléka a negyven évnél fiatalabbak voltak. Javult a társadalom- és ter­mészettudományi rendezvények aránya, de még most is kevés a közgazdasági ismeretlen észté sünk mennyisége. Csöppet sem megnyugtató, hogy az egyébként is fejlesztésre szo­ruló műszaki ismeretterjeszté­sünk 70 százalékában , csupán a KKESZ témái szerepelnek. Az általános iskolákban nép­szerű matematikai, fizikai és kémiai baráti körök mintájára szeretnénk megszervezni a fel­nőttek hasonló jellegű tovább­képzését. Ebben az évben ünnepeljük tudományos folyóiratunk, a Bé­kési Élet megjelenésének 10. évfordulóját. Ugyancsak évtize­des fennállását ünnepli a TIT gyulai terme. Az eredmények azt mutatják, hogy alapvető céljaink eddig is helyesek vol­tak, s most az a feladatunk, hogy ' saját tapasztalatainkat felhasználva magasabb szinten továbblépjünk. — Milyen formai, módszerta­ni és szervezeti változásokat terveznek7 — Ahogy a mindennapi élet jelenségei dialektikus összefüg­gésben vannak egymással, úgy az ismeretterjesztésnek is egy­re inkább összetettnek kell len­nie. Korábban inkább a szak­mai ismereteket nyújtó előadá­sok voltak népszerűek, manap­ság viszont az összetett jellegű előadás-sorozatok korát éljük. Különösen a mezőgazdaságban dolgozók igénylik, hogy egy-egy témakört sokoldalú összefüggé­sében lássanak,1 de reméljük, hogy ez a teljességre törekvés az élet más területein is to­vább fog hódítani. Az egykor elterjedt akadé­miák ma már nem játszanak jelentős szerepet, a szabadegye­temi forma is csak Gyulán és Békéscsabán tudott teret hódí­tani. Országjáró túráinkon el­sősorban a fizikai dolgozók vesznek részt. Tartós az érdek­lődés a titkárnői és az egyete­mi előkészítő tanfolyamok iránt Talán a turizmus világméretű megtorpanásával magyarázható, hogy valamelyest csökkent nyelvtanfolyamaink látogatott­sága. A hagyományos . előadásos módszer mellett egyre nagyobb jelentősége lesz a résztvevők aktívabb közreműködését célzó fórumoknak,' / kerekasztal beszél­getéseknek, kötetlen klubössze­jöveteleknek. A reprezentatív nagy rendezvények helyett mindinkább a kis csoportos fog­lalkozások lesznek jellemzőek. Bár rendezvényeinken javult a szemléltetés ‘ aránya, de még mindig nagyon kevés ismeret­terjesztő filmet tudunk bemu­tatni (az írásvetítők és hasonló felszerelések hiányáról nem is beszélve). Munkánk hatékonysága érde­kében növelnünk kell a TIT taglétszámát. Megyei szerveze­tünknek jelenleg 1517 tagja van, s ezt a számot úgy szeret­nénk bővíteni, hogy az üzemek­ben, a községekben és a távoli tanyákon is toborzó munkát folytatunk. Az ifjúság szellemi kapacitásának jobb kihasználá­sa érdekében a szarvasi főisko­láinkon hallgatói csoportokat szerveztünk. Erősödött, sokolda­lúbbá vált az értelmiséggel va­ló kapcsolatunk. A művelődési házakkal létrehozott értelmiségi klubok a jövőben a szocialista értelmiségi politika jelentős fó­rumai lesznek. A pedagógusok mozgósításában nagy szolgála­tot tett a művelődésügyi osztá­lyokkal közösen rendezett kon­ferenciák sorozata. Országos elnökségünk határo­zatainak szellemében erősíte­nünk kell a TIT helyi szerveze­teit. A demokratizmus kiszéle­sítése, a felelősségteljes, önálló munka és a helyi szellemi erők aktív mozgósítása az ismeret- terjesztés nagy tartalékait je lenthetik. — Hogyan vesz részt a Társu­lat a közművelődési program végrehajtásában? — A szocialista embertípus formálásáért tett erőfeszítéseink lényege, hogy ne csupán pasz- szív ismereteket adjunk, hanem a legszélesebb dolgozó tömegek marxista—leninista szemléletét tudatosítsuk. Az MSZMP XI. kongresszusának dokumentumai . és a korábbi párthatározatok ! megerősítették a TIT közműve : lődésben betöltött jelentősé ■ gét. Feladatainkat csak széles kö- ! rű társadalmi öszefogással tud- : juk megvalósítani. Eddigi ered- * ményeinkhez tartozik, hogy a • KISZ megyei bizottságával : együtt ifjúságpolitikai munkabi- ; zottságot hoztunk létre, állandó * aktív kapcsolatban vagyunk a ; Szakszervezetek Megyei Taná- : csávái és az MHSZ-szel is. A : múzeum, a levéltár a könyv- ; tárak és a színház is sok segít- ! séget nyújt számunkra. Együtt- £ működési szerződést kötöttünk ; a MTESZ-szel és jó néhány he- ; lyi művelődési házzal. Medgyes- : egyházán például a művelődési : házzal közösen csillagvizsgálót £ szereltünk fel, amelyhez a he- ■ lyi erők — különösen a VaSlpa- 1 ri Ktsz — anyagi segítséget is j adtak. Békéscsabára is rendel- : tünk egy korszerű távcsövet, de • a megyeszékhelyen eddig még \ egyetlen üzem vagy intézmény : sem vette pártfogásba ezt a • hasznos kezdeményezést. A termelő üzemekkel való : eredményesebb kapcsolat jelent- : heti ismeretterjesztő tevékeny- ■ ségünk igazi feh^r '-’7 'snt! r>zi. ; dául, ha megyénk szocialista j brigádjainak csak a fele rend- : szeresen részt venne a rendez- ; vényeinken, az már egy eso- I dálatos frontáttörést jelentene : a TIT életében. Mindent összegezve elmond-: hatjuk, hogy elért sikereink ■ csupán a fejlődés jelenlegi sza- [ kaszát tükrözik, de véleményem ; szerint a feladataink sokkal ■ nagyobbak, mint az eddigi ered I ményék — mondta befejezésül a J TIT megyei titkára. Andody Tibor • Szaktábor G Ősszel kiállítást rendeznek Orosházán Harmincöt úttörő volt lakója az elmúlt napokban a gyopárosi képzőművész szaktábornak. Az ügyes kezű gyerekek szaktábori programját dr. Ablonczy László- né, az orosházi művelődési köz­pont munkatársa dolgozta ki, megvalósításában részt vett az orosházi születésű keramikus- művész, Csizmadia Margit, va­lamint a fiatal orosházi festők csoportja: Feldmann Tibor, Horváth János, Fekete János, Dénes Sándor és Szlotta András. Az úttörők megismerkedtek az agyagformázás titkaival, és az akvarellezéssel. Legtöbben igen szép leveleket, apró állatokat és dísztárgyakat formáztak a puha anyagból, a festők pedig Gyopá- ros szépségeit örökítették meg. A tábor vezetője, dr. Ablonczy Lászlóné elmondotta, hogy a tá­borozok munkáiból kiállítást ál­lítanak? össze és azt elsőnek Orosházán, a művelődési köz­pontban mutatják be, majd sor­ra viszik azokba az iskolákba, ahonnan úttörők érkeztek az egyhetes táborozásra. Az orosházi művelődést köz­pont először szervezett ilyen szaktábort. A kísérlet jól sike­rült, ezért azt tervezik, hogy jö­vőre kéthetesre növelik a tábo-, rozás időtartamát és megkétsze­rezik a részvevők számát is ► Képeink: A korongosoknak Csizmadia Margit keramikusművész beszél a formázás munkafolyamatáré!, az anyag tulajdonságairól 0 Ifjú akvarellisták a tá partján Aki tanítja őket: Fekete János, fiatal orosházi festő PÁSZTOR FERENC: Fiúk a Leshegyen (REGÉNY) 26. ,,1944. november i6-án nagy­apa délelőtt tíz óra tájban ha­zajött a gyárból, összecsomagol­ta a borotválkozó eszközöket, törülközőt, váltás fehérneműt, néhány meleg zokn.it, sapkát, meleg alsóruhát. Némi élelmi­szert, cigarettát rakott a háti­zsákjába, és sírás-rívás közepet­te visszament a gyárba. Csak annyit mondott, hogy összebe­széltek az emberekkel, hogy el­bújnak valahol a hegyekben a németek elől. Estére mégis ha­zajött. Félve, idegesen tekint- getett ki az ablakon, mint aki kellemetlen vendég érkezését várja. Valami búvóhelyet kel­lene keresni, ahol legalább há­rom napig lehetne. Ezt mond­ta. Rövid tanakodás után nagy­apa kitalálta, hogy a régen hasz­nálaton kívül helyezett kenyér­sütő kemencébe rejtőzik. Az eleje régen beszakadt már, csak a téglákat kellene elkotorni. Ott benn kényelmes, szélvédett helye lesz Levegőt kap a ké­ményen át. Ha a németek elkot- ródnak, akkor előjön és a töb­biekkel együtt a hegyekbe me­nekülnek. Ebben állapodtak meg a társakkal. így is csele­kedtünk. Éjfélig nem történt semmi, de akkor egy csomó tá­bori csendőr, meg német SS- katona sok munkásembert te­relt össze az iskola belső udva­rában. Hozzánk is jött négy katona. Két német, két tábori csendőr. Szó, kérdezés nélkül elkezdték a kemence torkát megtisztítani, aztán kihúzták onnan a nagyapát. Jól megver­ték, puskatussal ütötték, még búcsúzkodni sem engedték, el­hajtották őt is az iskolához. Sok asszony, egy sereg síró gyerek tolongott az iskola kö­rül. Jajveszékeltünk, sírtunk. Ha megjelent egy tiszt vagy af­féle, akkor könyörögtünk. En­gedjék haza a gyerekek apját. Még az asszonyok közé is csa­pott egy-egy vaddisznó, hogy elhallgattasson bennünket. Bor­zasztó éjszaka volt az. Hajnal­ban megindult a menet. Az embereket szuronyosok fogták közre. Terelték őket, mint a barmokat. Aki visszafordult, azon csattant a fegyver tusa vagy a bot. A város szélén szembefordultak velünk a ka tonák. Ránk fogták a fegyvere­ket. Mentünk, ők meg lőttek. Kétségbeesetten futott az egész népség. Én azt hittem, megha­lok a félelemtől. Az iskolánál még ott volt mind az öt gye­rek. Most meg egyiket sem lát­tam magam körül. Megijedtek, elfutottak. Otthon találtam őket, az asztal alatt. Csak apád állt az ajtóban, fejsze, volt a kezében. „Kérdeztem tőle: minek az a fejsze a kezedben, kisfiam? Apád azt mondta, ha még egy rohadt németet látok, szétcsa­pom a fejét ezzel a fejszével! Nagyapát soha többé nem lát­tuk. Az egész menetből talán négyen jöttek haza. Már csak az öreg Huszár él közülük.” — Attól a Huszártól megtud­tak valamit ? — Rendkívül sokat. Elsősor­ban azt, hogy ez a német csűr- he csak Zólyomig hajtotta őket, ott átadták a közös, az úgynevezett 350/8-as munka­szolgálatos alakulatnak. Ez egy olyan büntetőkülönítmény volt, ahonnan nagyon nehéz volt megszabadulni. Ezzel a különít­ménnyel aztán elvonultak a Magas-Tátra irányába, onnan pedig tovább, lengyel területre, Zakopáne és Krakkó közelébe. Követ bányásztak, árkot ástak, erődítéseket rögtönöztek a na­gyon gyorsan visszavonuló náci csapatok számára. — Huszárnak van valamilyen személyes emléke a nagyapjá­ról? — A következőket mondta: „Csik Mártonnal együtt voltam még a Tátra alatt, Poprádon. Onnan hajtottak bennünket te1 vább Zakopáne felé. Nehéz, ke­serves utazás volt, mert inkább csak gyalogosan mentünk. A nagyapádat akkor már ketten támogattuk. Alig állt a lábán. Zólyom után megállították ben-

Next

/
Oldalképek
Tartalom