Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-26 / 174. szám
I Három kérdés — hat válasz gy omai változások ürügyén — Milyennek látja Gyomát jelenleg...? — Mit tenne, ha tanácselnök lenne...? — Mit kellene a legsürgősebben megvalósítani...? vagyok — mutatkozik be Diószegi Gyuláné. — Látom a fejA legkülönbözőbb beosztású, munkakörű emberekkel beszélgettem és ezért a válaszok is ilyenek. Ügy mondták el a véleményeket Gyoma változásairól, fejlődéséről, jövőjéről, ahogyan látják, gondolják. És ettől van, hogy mindenki másképpen nyilatkozott^ mást tartott fontosnak. 12 űjságkézbesílö — Soha jobbkor nem találkozhattunk volna! Éppen a legnagyobb méregben vagyok. Késik az újság. Így mikorra végzek? Jó lenne, ha ezen segítenének azok, akikre tartozik — háborog Megyeri László- né. Hogyan változik Gyoma? Ezt jobban látja, aki vidékről idelátogat. Nekünk már természetes, hogy mindig születik valami új. Én a változást elsősorban a családoknál látom. Nekem elhiheti: soha ennyi ház nem épült, mint mostanában. És cserélik ám a bútort. A Lakáskultúra folyóirat sem fogyott még úgy, mint mostanában. Ez is a változás egyik jele... Ha tanácselnök lennék? Nem tudnám, mit csináljak. Mert sokféle az igény, ezeket nem lehet mind teljesíteni, legalábbis egyszerre. Itt van a mi helyzetünk: kilenc tanyai család él Csengettyű-laposon. Onnan sáros, esős időben bejönni kriminális, de még villanyuk sincs. Nekünk hát a villany, meg az itt lenne a legsürgősebb. Persze volna még mit elmondani, de már mennem kell, várják az újságot. Majd máskor. Látogasson el a tanyára! I tanács vb. tagja Gonda Károly: — Ügy is mint emeleten lakó, úgy is mint tanácsi választott szerv tagja nagyon érzem és tudom mennyire kell a víz. Két évvel ezelőtt már hozzáfogtunk Endréddel közösen a regionális vízmű építéséhez. Öt és fél milliónál többe kerül. A lakosság nagy terhet vállal, családonként 6 ezer 500 forintot kell befizetni, de vállalják az emberek, mert víz nélkül nincs élet. Egyébként 1945 óta ez a legnagyobb beruházás. Azt hiszem a tanácselnök is úgy látja: ez a legsürgősebb. Kismama, üzemi munkás — Endrődön dolgozom a cipész szövetkezetben, de gyomai lődést és örülök. Különösen a szép új lakótelepnek és az új bölcsődének. Két gyermekem van, öt éves a fiam és hat hónapos a lányom. Most „gyesen” vagyok. Van időm tehát jobban széjjel nézni. És a jó mellett látom a hibát is. A bölcsőde kellett, de rossz helyre építették. Elvették azt a kis teret, ahol a gyerekek játszhattak volna. Szerintem jobban a központba' kellett volna helyezni. És kár volt a régit megszüntetni. Sok a gyerek, egyre több lesz, az új mellett tehát szükség volna a régire is. Ha tanácselnök lennék, azt is meghagynám. I HSz-elnök — Az ipar, a mezőgazdaság és a település fejlesztése az utóbbi 10 évben dinamikus. Gyomára ez a legjellemzőbb. Elmaradott azonban a kereskedelem és a szolgáltatás. Ezen változtatnunk kell. A jövőre nézve legfontosabbnak tartom a még tudatosabb településfejlesztést, a gyomai és endrődi tanács között kialakult kooperációt, kiemelve a közös gondok, feladatok megoldását. A beszélgetésekből arra következtettem, hogy senki sem irigyli a tanácselnököt. Miért? Mert nem is irigylésre méltó a helyzete. Ez is kellene, az is, Mindenki mást tart sürgősnek, és fontosnak. Pedig a pénzügyi lehetőség véges. És mit szól mindehhez ft tanácselnök — Jő ha a lakosság az igényeit elmondja. Éneikül nincs cselekvés, és közös erőfeszítéssel sok mindent meg is lehet valósítani — vallja Megyeri Sándor. — Saját erőből, valamint a lakosság és a gazdasági egységek segítségével eddig is sokat szépült, gyarapodott a nagyközség. Persze jő lenne, ha több támogatást kapnánk központilag, Mindenre ugyanis nem futja az erőnkből. Itt van például a víz, ezt már megoldottuk. De az iskoláknak nincs tornatermük, nem kielégítő a szolgáltatás sem. És nagy a kulturális igény is. Nálunk működik táncegyiit tes, Röpülj páva kör, irodalmi színpad, csak éppen nincs hol összejönni. Nem megfelelő a művelődési házunk. A nagyközség már régen kinőtte a falait. A víz után ez a legnagyobb gondunk, s ennek megoldásához már nincs erőnk. Központi támogatás kellene. Amit elmondták, abból is kitűnik: van gond bőven. A sürgős ségi sorrendet nekünk —t a tanácsnak — kell megállapítani, vállalva ennek minden következményét. Ez pedig nagyon nehéz. De ha valami sikerül, ha egy új létesítményt átadunk, az nagy öröm. Kasnyik Judit Kenyérkeresők Békéscsabán Széles e hazában mindenkinek megvan a lehetősége árra, hogy dolgozzon, tehát „kenyérkereső’' legyen. A szónak azonban másik jelentése, értelme is van, amely kifejezetten arra utal, hogy valaki a boltokban kenyeret keres. Nos, az utóbbi hetekben hétfő délutánonként és esténként nagyon sokszor hiába kerestük a kenyeret a békéscsabai boltokban, s nemcsak a külterületeken, hanem a lakótelepeken, a centrumban is. — Elfogyott, nincs — hangzottak a válaszok, s a legutóbbi hétfőn délután például nagy- nehezen csak három szelet kenyeret sikerült vásárolnom. De hányán nem kaptak egyáltalán?! A/végső döfést, amely e cikk megírására sarkallt, végül is keddi kenyérkeresésem okozta. A Tanácsköztársaság úti büfében kérdésemre a válasz: Nincs! Irány a könyvesbolt melletti élelmiszerbolt. Ott sincs! Nosza, gyerünk az István király téri csemegébe, ahol a nemleges válaszra már-már reményt vesztve „céloztam” meg a Szabadság téri „önkit”. És felsóhajtottam: itt kelleti volna kezdenem, itt van kenyér. De másutt miért nincs elég belőle, mostmár nemcsak hétfőn, hanem kedden sem? Esetleg legközelebb már szerdán is úgy járunk, mint a hét első két napján?! Keveset kapnak a boltok? Vagy keveset rendelnek? Félnek, hogy rájukszárad? És miért nem lehet hétfőnként szinte semmiféle húsárút kapni? Félnek, hogy „nyakukon marad” és megromlik? A kérdésekre a feleleteket nem a mi feladatunk megadni, mint ahogy arra sem, hogy a Kulich Gyula lakótelepi ABC-áruház- ban miért éppen július 21-én volt a leltár, amikor a szomszédos tsz-bolt is szünnapot tartott, s így a környékbeliek itt sem tudták beszerezni a legszükségesebb élelmiszereket. Magunk is „csak” vásárlók vagyunk, nem adhatunk tehát válaszokat a kérdésekre. De véleményünk szerint nem is válaszokra, hanem intézkedésekre van szükség. Pontosabban: elég kenyérre és húsárura! Vitaszek Zoltán Megjelent a Nemzetközi Szemle júliusi—augusztusi száma i A folyóirat „Indokína hajnala” c. rovatában átfogó képet ad a saigoni bábrezsim végnapjairól, a felszabadító erők győzelméről, majd a továbbiakban nyugati lapokból vett cikkekből ad ízelítőt az indokínai eseményeknek az Egyesült Államokra és általában az egész nemzetközi helyzetre gyakorolt hatásáról. Rövid összeállítás és a zárónyilatkozat ad képet az atom- sorompó-szerződés genfi felülvizsgálati konferenciájáról. Az úgynevezett korlátozott enyhülés amerikai koncepcióját fejti ki a US News and World Report c. amerikai lap Schlesinger amerikai hadügyminiszterrel folytatott interjújában, s közli az SZSA c. szovjet folyóirat véleményét erről az igencsak burzsoá színezetű, s nem éppen az enyhülést szolgáló „elméletről”. Válság? Fellendülés? Kooperáció? — e rovat különböző lapokban megjelent vélemények alapján közöl összeállítást a Nyugat gazdasági helyzetéről és a Kelet- és Nyugat-Európa gazdasági kapcsolatainak távlatairól. A szocialista országok élétével foglalkozó rovatban Kuba új alkotmányának tervezetéről, illetve az első ötéves tervének felkészüléséről, Lengyelország társadalompolitikájának új eredményeiről. A Portugáliával foglalkozó rovatban a Le Monde alapján a Portugál Fegyveres Erők (MFA) helyzetelemzését adja, majd volt gyarmatának, Angolának a még kialakulatlan, de már a szabadságra felkészülő nehéz harcait ismerteti, közli a Frelimo függetlenségi üzenetének szövegét. tKS) Mintha készült volna valahová, úgy válaszolt Túri Miklós. — Véleményem szerint, amióta Gyoma nem járási székhely, azóta is szépen fejlődik. Van kezdeményezés, lendületes az iparosodás. Nem hazabeszélés, de a háziipari szövetkezet a legnagyobb üzem Bedolgozókkal együtt 1140-en vagyunk. És ott van a Kner Nyomda, a Vegyesipari Vállalat kazánüzeme is. Sokat javult a munkalehetőség Tanácselnök azért nem lennék. Nehéz feladat. Természetesen a tanács is pénzügyi korlátok között mozog. De azért együtt sok mindent megvalósíthatnánk. Ügy gondolom kellene egy fórum, ahol kötetlen formában megbeszélhetnénk a nagyközség vezetőivel, hogy, miként lehetne valamit nyélbeütni. Van például egy ragyogó fürdőnk, csak éppen fürödni nem lehet benne. Nem megoldott a vizesére és nincs hideg medencéje. Pedig a vonzási körzete nagy. Van egy jó adottságú ligetünk is, de a pavilonja nincs kihasználva. Ez egyébként vesszőparipám: miért ne lehetne sportszálló belőle? Azt hiszem ezzel elmondtam a legfontosabbakat. ft községi párttitkár Egy lengyel csoport érkezését várták a háziipari szövetkezetnél. Meghívták Jelenei Bálintot is a tanácselnökkel együtt. S mintha a végszóra érkeztek volna mindketten, örültem, hiszen végcélom az volt, hogy felkeresem a nagyközség vezetőit is. A tárgyalóteremből Elítélték az autútofvafokat A napokban tárgyalta az oros- názi járásbíróság Madai János, Orosháza, Kishegyi út 33. és Magyar János, Orosháza, Iskola u. 15. szám alatti lakosok bűnügyét. A két fiatalember 1973. szeptember 30-án együtt szórakozott Orosháza különböző italboltjaiban. Közben elhatározták, hogy Szentetornyára mennek. Igen ám, csakhogy későre járt az idő és busz már nem közlekedett. Betörtek a lakótelep egyik garázsába. Egy segédmotorkerékpárt találtak ott. Elhajtottak vele. A következő nap szétszerelték és alkatrészenként értékesítették. Október 20-án a „két jóbarát” ismét együtt italozott. Az az ötletük támadt, hogy felkeresik Magyar János volt élettársát Makórákoson. Űjra a lakótelep egyik garázsába törtek be, ahonnan elloptak egy Zsigulit. Makóra, majd Makórákosra hajtottak vele. A gépkocsit a kukoricásba rejtették el. November 6-án pedig a lakótelep hat garázsát törték fel. A gépkocsikat nem tudták beindítani. Végül a hetedik garázsban próbálkozásuk sikerrel járt. Az ott talált Zsigulival Mártélyra indultak. Útközben azonban belerohantak az árokba. A gépkocsiban jelentős kár keletkezett. A járásbíróság többrendbeli jogtalan behatolás útján elkövetett lopás és egyéb bűncselekmények miatt Madai Jánost, mint visszaesőt három év, Magyar Jánost pedig két év szabadságvesztésre ítélte. Ezenkívül az elsőrendű vádlottat öt, a másodrendűt három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést Madai Jánosnak fegyházban, Magyar Jánosnak szigorított börtönben kell letöltenie. Feltételes szabadlábra egyikük sem bocsátható. Az ítélet jogerős. t-di) PÁSZTOR FERENC: Fiúk a Leshegyen (REGÉNY) 28. — Értettem — nevet Csics- mann. — Legalább lesz miről írni az otthoniaknak. Ügyis mindig töröm a fejem, hogy mi a : ménkűt írjak. Mindig csak azt, hogy köszönöm, jól vagyok! Jó tudni, hogy van itt mese is. Nekem azt mondta apám, no, fiam, majd megtudod a seregben, ott aztán nincs mese. Hű, de jó. Majd megírom neki! Megírom, hogy van mese, méghozzá óriási. — Hány asszony volt az erdésszel? — kérdi a főhadnagy. Ez nem puszta kíváncsiság. — Jelentem, tizenegy. — Vittek valamit? — Igen, vittek. Ketten-ketten egy kétfüles kosarat. Zöld valami volt bennük. Valószínű, hogy kiültetésre való csemeték, vagy borókagallyák. Gyűjtik valaminek a gyenge borókabogyókat. Azt hiszem, orvosságot csinálnák belőle, vagy mosdószappant. — Hány kosár volt? — Öt. Az egyik asszony szerszámokat cipelt. Azt hiszem, az egyik nő Kati volt. Tetszik tudni, a postás Kati, aki Balogh miatt otthagyta a postát és eljött az erdészethez, hogy közelebb legyen. Nagy ott a szerelem, főhadnagy elvtárs! — Talán baj? — mosolygott a főhadnagy. — Hogy lenne baj! Balogh- nak a bajusza is kinőtt már. Ne tessék félni, olyan lovagias lett, mintha ő lenne az erénycsősz. Pedig azelőtt! — Faludi, maga irigykedik! — Én, főhadnagy elvtárs? Isten bizony egy cseppet sem érdekelnek a nők. Hátamra vegyek egy púpot? — No, ha rajta lesz, akkor maga is másként viselkedik majd. — Miért? Főhadnagy elvtárs, már lassan harminc éves lesz, mégse kötötték be a fejét. Nincs jó dolga? Dehogynincs. — Látja, ez az, amiben nem vagyok egészen biztos. Már nekem is illenék megnősülni. Ha segítség kell, szólok. Remélem, azzal nem járok úgy, mint a rádióval. Ezzel a rádióüggyel mindig telibe talál. A szeplős fiú fülig pirul, ijedten néz, mint a lekvárt csenő gyerek, akit fülöa- csíptek. — Még azt akartam jelenteni, főhadnagy elvtárs, hogy már harmadik napja figyelem. A túloldalra ilyen délr időben megérkezik egy fehér mikrobusz. Valami fehér színű tartályokat szednek ki belőle. — Jó megfigyelés. Pontosan megjegyezte az erdészeti munkásokat is. Valóban tizenegy asszony volt a csoportban. Valóban mindig ilyen időben érkezik a fehér mikrobusz. A túloldali erdészet kocsija, ebédet szállítanak vele. Szombaton és vasárnap még soha nem látták a járőrök. Tovább indultak. Szeretnék beérni Takácsot és Golubics határőrt. Itt kell haladniuk a nyomsáv mellett, akkor biztosan találkoznak. A főhadnagy szótlanná vált, kicsit gondterhelten kapaszkodott a nyeregbe, amikor a fűvel borított platóra értek. Vajon igazai van-e ennek a Faludinak? Vajon jobb lenne-e, ha egy asszony is állna mellette, akinek legalább elmondhatná, hogy néha elfárad, néha jó lenne elmenni színházba, koncertre. Néha szívesebben ülne össze egy társasággal, helyette éjszakai portyára indul, tüskékkel csapatja magát, esővel áztatja a bőrét, köves vadcsapásokon botorkál. Nem azért megy ilyen lelki- ismeretesen, mintha nem bízna a fiúkban, mintha kételkedne egy pillanatig is lelkiismeretességükben, hanem azért, mert tudja, hogy azoknak is iól- esik, ha éjjel, zord időben is