Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

Palackba zárt hétköznapok

A fal mellé lapulvajitat adok a mindkét kezében zöld műanyag rekeszt cipelő fiatalembernek. A kövezeten víztócsák fénylenek. Benn, a szűk töltőüzemben nagy a zaj és a csattogás. A szalag egyik végénél a tisztára mosott üvegek csörömpölve dúródnak egyre tovább, hogy megtöltsék őket friss, habos Colával. Nagy figyelem az arcokon: mennyi szörpöt adagol a masina, mennyi szénsav kerül a palackba? Békéscsabán a megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat Szigligeti utcai telepén vagyunk.

ffyoíc éve — három műszakban

A vállalat az elmúlt öt hónapban változatlan munkáslótszám I mellett 36 százalékkal — 6,5 mii-1 lió palack üdítő itallal — gyártott többet, mint az előző év azonos időszakában. Ezt a szép eredményt a műszaki_fejlesztés- nek, a hatékonyabb _üzem- és munkaszervezésnek és nen* utol sósorban az egyre jobban szélesedő és eredményesebb munkaversenynek, szocialista brigádmozgalomnak köszönhetik. A 17 tagú Becsület üdítőital-töltő szocialista brigád tavaly érdemelte ki az aranyjelvényt. A kollektíva egy része a nemrég felépült kisréti új üzemben, a másik része pedig itt, a régi telepen tevékenykedik. Szaszák Pál- né, a brigádvezető-helyettes éjszakás volt Szemein látszik a fáradtság. Kezét az ölébe ejtve magyarázza:

— Nyolcadik éve dolgozom az üzemben, három műszakban. Tudom, most megkérdezi: hogyan birom? Elgondolkozik, majd töprengve folytatja: — Éveken át minden harmadik héten akkor feküdni, amikor a többiek kelnek, s akkor ébredni, amikor mások lámpát oltanak. Éppen ezért én a két műszakra szavazok. Az új üzemben a korszerű gép többet termel, így a műszakszámot is lehet csökkentem. Már alig várom, hogy kiköltözzünk. Elhallgat. Rám emeli tekintetét és újból megszólal*

— Persze, magát a brigád érdekli. Jó kis kollektíva a miénk. Elszakadni tőlük? Az ember az életében sokkal több időt tölt el a munkatársaival, mint a családjával. Nem mindegy, kik azok, akikkel összeszokik. Ilyenkor nyáron az idénymunkások miatt egy kicsit »szétszórnak” bennünket

Szaszákné a Kiváló Dolgozó jelvény után miniszteri kitüntetést is kapott: az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója lett

—■ Nem panaszkodom í—

mondja csendesen — megkeresem havonta a 2100 forintot. A múlt évben 3200 forint nyereséget kaptam, a brigádpénzből pedig 1200 forint jutott. Tavaly jutalomúton voltam az NDK- ban. Jártunk Berlinben, Magde- burgban. Csodálatos volt

Most már könnyebb...

Az elkészült takarékossági intézkedési terv az idén több mint félmillió forint többletbevételt irányzott elő. Ennek megvalósításánál szintén nagy feladat hárul a szocialista közönségekre. Puskás Magdolna, a brigád vezetője erről így beszél:

— yállalásaink között szerepel a termelés állandó fokozása, a gazdaságosság és célul tűztük a termékek minőségének a megóvását is. Hogyan lehet több üdítő italt gyártani? Például a munkaidő jobb kihasználásával. Szocialista szerződést kötöttünk a tmk-sokkal és a szállítókkal, hogy minél kevesebb ideig kelljen állni gépmeghibásodás, vagy éppen a göngyöleg hiánya miatt.

A brigád minden tagja kötelességének érzi, hogy az Extratermékek versenyképesek maradjanak a piacon. Itt elsősorban arra' kell ügyelni, hogy a tömény szörp ne legyen kevesebb az előírásnál, és nehogy több szénsav kerüljön az üvegbe, amely már nemcsak minőségi, hanem takarékossági kérdés is. Aztán, csökkentjük az üvegtöréseket, olcsóbb, nagyobb hatékonyságú mosószert használunk.

Barna arcú, kedvesen mosolygó fiatalasszony. Egyedül neveli 11 éves kisfiát. Újkígyósról jár be hatodik éve a munkahelyére.

Egy műszak alatt valamivel több, mint 19 ezer palackot kell megtöltenie, amiért 9.60-at fizetnek egy órára. Ha ezt a normát folyamatosan teljesíti, havonta 200 forint prémiumot is kap.

— Munkaidő után is összejövünk néha — folytatja —, politikai oktatásra járunk. Legutóbb Pécsen voltunk üzemlátogatáson, ■*”" Miskolctapolcán pedig kirándul- ni. Hárman Csehszlovákiába is eljutottunk jutalomképpen. Számomra nagy élmény volt, hiszen addig soha nem jártam külföldön.

Kukuk Mihályné lassú beszédű, őszhajú asszony. A régi időkről mesél: — Tudja, volt úgy, hogy három műszakot is végigdolgoztam egyfolytában. A legelső gép mindössze egyetlen palackot töltött meg egyszerre, és nem is volt tökéletes, az embernek állandóan a szemébe spriccelte a folyadékot. Most már

könnyebb. A munkafolyamatokat két óránként cseréljük, így nem fáradunk el annyira.

Szeretem a munkámat

Hazánkban évről évre növekszik az üdítőital-fogyasztás. Tehát' többet éS jobbat kell gyártani. Jelenleg a vállalat egy óra alatt 9 és félezer palack colát. jaffát állít elő. A világos, tágas, új 2 ezer 200 négyzetméter alap területű üzemcsarnokban már dolgozik az automata NDK töltőgép. Kiss Istvánná szőke fürtjeit fehér kendővel kötötte le.

— Nagyon szeretem a munkámat — szólt határozottan. — Két éve csinálom, azelőtt a Szabadság Tsz-ben dolgoztam. A férjem ötödik éve itt dolgozik: rakodó. Különbség? A régi üzemben egy műszak alatt 20 ezer üveget töltöttem meg, itt pedig 36 ezret. Ügyesnek kell lenni és figyelni a gép minden „mozdulatát”, ez a titka az egésznek. Március óta vagyok brigádtag. Szóltam a brigádvezetőnek: úgy gondolom én is dolgozom már annyit és olyan jól, mint a többiek, vegyenek közéjük. Nem szeretek kilógni a sorból, — teszi hozzá mosolyogva.

A gép lassanj méltóságteljesen megindul. Az üvegek vidáman táncolnak a beszűrődő napfényben. Színesebbé téve a sűrűsödő, palackba zárt hétköznapokat.

Seres Sándor

Ötvenéves „Új Március"

£

zzel a címmel bocsátotta útjára a Kommunisták Magyarországi Pártja 1925 nyarán új elméletipolitikai folyóiratát, amely Becsben jelent meg ugyan, de olvasói — ha titokban is — elsősorban magyarországi dolgozók voltak.

A folyóirat megjelenése szorosan összefüggött a magyar kommunista mozgalom szervezeti fejlődésével, 1925-re sikerült leküzdeni a Tanácsköztársaság utáni válságot és a nemzetközi kommunista mozgalom, a Komintern segítségével megvetni a jól szervezett, ideológiailag egységes, fegyelmezett kommunista párt alapjait. (Ezt a fejlődést tetőzte be a KMP első, újjáalakuló kongresszusa 1925. augusztus 18. és 21. között Bécs- ben.)

Fontos állomása volt ennek a fejlődésnek az Üj Március. A lap szerkesztősége így fogalmaz ta meg munkája fő célját: „Az a feladata, hogy szolgálja a kommunista pártnak az új márciust előkészítő munkáját és harcát. Olyan márciusét, amely nem rejti magában a bukás csíráját, amelyet nem az összeomlás követ, hanem a végső, Magyarország minden dolgozóját minden elnyomástól, minden kizsákmányolástól megszabadító, elhatározó győzelem.”

További feladatait is megfogalmazta a folyóirat beköszöntő

Megválasztották a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlési választási időszakkal összhangban — 5 éves időtartamra — megválasztotta a népi ellenőrzés legfelsőbb szervét, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot.

A bizottság elnöke dr. Dab- ronkai Gyula, elnökhelyettesei: Péteri István és dr. Molnár Imre; tagjai: Barabás Miklós, Bla- tenszky Kálmánná, dr. Békési

László, Dajka Ferenc,' Dobos Sándomé, Dobos István, Havasi Béla, Horváth Lajos, Pálmai La- josné, dr. Nyíró József, Révész Géza, Villányi Miidós, Zaná Károly és Zara László.

Az új Központi Népi Ellenőrzési Bizottság hétfőn letette az esküt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt. Az esköté- telen jelen volt Nánási László, az Elnöki Tanács tagja. (MTI)

cikke: tudományosan, marxista alapon vizsgálni és elemezni Magyarország gazdaságát és társadalmát, a forradalmat mozgató és az ellenforradalmat tá mogató nemzeti és nemzetközi erőket; terjeszteni. és propagálni a következetes marxista—leninista elméletet, segíteni új forradalmi vezető garnitúra felnevelését; ápolni a magyar forradalmi hagyományokat, elsősorban a proletárdiktatúra emlékét.

Az Üj Március hasábjain a magyar kommunista mozgalom vezetői és derékhada publikáltak. Nemzetközi kérdésekről Kun Béla, a magyar politikai életről Landler Jenő, a nemzetközi munkásmozgalom problémáiról Alpári Gyula, gazdasági kérdésekről Varga Jenő, elméleti, ideológiai és kulturális problémákról elsősorban Lukács György és Révai József fejtette ki a párt álláspontját. írtak cikkeket az emigrációban élők, de számos levelet is közölt a folyóirat — természetesen névtelenül — a hazai mozgalom harcosaitól. Később pedig, a harmincas években rendszeresen ismertette a Magyarországon megjelenő illegális kommunista üzemi lapok legfontosabb és legérdekesebb írásait.

A folyóirat munkatársai azonban nem elégedtek meg ennyivel. Az Üj Március összefogó és szervező erő volt az illegalitásban és az emigrációban élők között, kapocs a Magyarországon és a nemzetközi mozgalomban dolgozó kommunisták, » Komintern és a KMP között.

A fasizmus előretörése, az Osztrák Kommunista Párt betiltása után. 1933 nyarán megszűnt az Üj Március. Feladatát más folyóiratok, így például á Moszkvában már korábban megindult Sarló és Kalapács vették át. A KMP Bécsben megjelenő elmé leti-politikai folyóiratának jelentősége azonban tagadhatatlan. Az ötven évvel ezelőtt először megjelent Üj Március fontos helyet foglal el a magyar szocialista újságírás történetébert.

D. P

Negyei Ifjú Gárda szemle Békéscsabán

Hatodik alkalommal rendezi meg Békéscsabán az Ifjú Gárda megyei szemléjét a KISZ Békés megyei bizottsága. A háromnapos eseménysorozat pénteken délután 5 órakor kezdődik a Lenin szobornál felállított tribün előtt. A résztvevő csapatokat Kibédi-Varga Lajos, a KISZ Békés megyei bizottságának titkára üdvözli. Szombaton reggel

4

JÚLIUS SA

9 órakor kezdődnek a háromtusa

verseny számai: a lövészet, a fegyveres váltófutás és az úszás versenyei. Délután a menetdal- szemle jelent érdekes látványosságot a város lakóinak is: a Lenin szobortól a KISZ-táborig vonulnak énekelve a csapatok.

A megyei IG-szemle utolsó napján, vasárnap reggel 7 órakor kezdődik a város határában a harci túra. A szemle utolsó eseménye az ünnepélyes eredményhirdetés és a díjak átadása lesz ugyancsak a Szabadság téren, a Lenin szobornál. A szemle zárásakor Kibédi-Varga Lajos búcsúzik el a gárdistáktól

PÁSZTOR FERENCs

Fiúk a Leshegyen

(LEGÉNY)

18.

— Csak ne sértegess. Az sem volt valami rendes dolog. Illik más ember méltóságába belegázolni? Ki vette ki a szekrényemből a névkártyát, ki írta rá, hogy kutyasétáltató? Talán én? Soha nem sértődtem meg érte, de tőled nem vártam, hogy ezt a sértést vágod a fejemhez, pedig segíteni akarok neked. Tudom én, milyen a női lélék. Volt nekem egy osztálytársam, Pécsi Márta. Ha felmentünk hozzájuk a srácokkal, a többieknek hanglemezeket mutogatott, magnófelvételeket hallgattak, vagy külföldi lapokat nézegettek, engem meg belökött a konyhába. Azt mondta: menj Golubics, találsz valamit a hűtőszekrényben. Egyél nyugodtan. En pedig ettem. Ettem, mert imádom a jobb falatokat, ettem mérgemben, mert engem mindig a konyhába löktek ki, én nem voltam fontos. Pécsi néni, az egy aranyos asz- szony. Még virágot is vittem neki egyszer, a nőnapon. Hóvirágot. Négy forintomba került. Mondta a többieknek: látjátok,

ebben a Béiuskában legalább j'ő érzés van, ennek volt része nevelésben. Akkor hat darab buktát megettem. Több nem volt. Így voltam én Pécsivel. Most m'eg én vagyok a legjobb barátja. Egy évig jártunk együtt. Koncertre is méntünk, könyvtárba is jártunk, és mindennap meglátogattuk a vajas sütemények boltját. Ettünk két-két Rákóczi túróst, meg két-két 'Aida szeletet. A felét mindig nekem adta. Arany szíve van.

— Csak nem akarod mondani, hogy bele vagy esve?

— Bele. Egészen. Minden héten két levelet írok. A múltkor azt írta, hogy nagyon hiányzók neki, nagyon szeretne már látni, azt is írta, hogy még mindig igazán, rendesen szeret. Csak azért mondom, hogy értek én ehhez, jobban értek, mint gondolnád.

— No, jó. Mondj, amit akarsz, engem nem érdekel, de azt a Kati lányt nem engedem bántani— Ki akarja bántani? — húzta fel a szemöldökét Golubics. — Te akartad nyilvánosan lejáratni.

— En csak azt mondtam, hogy

elcsábítom. No, egyre megy Ö csábított el engem, annyi baj legyen. Nem is bánom.

— A bajusz?

— Bajusz? Legfeljebb úgy rendezem a dolgot, hogy ő kérjen rá. Úgyis csak Szúrná azt a finom kis bőrét.

— Én nem bánom, Balogh, engem ne okolj — szólt Golubics, és lélekszakadva rontott be a szobába.

Eltelt két hét. Balogh egy

szót sem szólt. Senkit nem értesített, de senki nem is várta tőle. Megjelent a kötelékrendezésen bajusz nélkül, sápadtan, keserű ábrázattal. Nekem, mint első rajparancsnoknak kellett jelentést adni. Nem tudtam rendet tartani, A legénység a puk- kadásig nevetett. Suhajda leült a földre, csapkodta a térdét, még a könnye is kicsordult a nevetéstől. Mi tagadás, Balogh úgy festett bajusz nélkül, mintha Franci bácsi szamarát kopaszra nyírták volna. Megszoktuk bajusszal, megszoktuk azzal a ronda nagy szőrpamaccsal.

— Bolondok, marhák, — tört ki Balogh. — Miit röhögtök. A lány akarta. Szúrta. Levágtam a kedvéért. Mi van abban? Más is járt már így. Aki egy rossz szót mer szólni róla, annak kitaposom a belét.

— Balogh, elvesztetted a szabadságodat?

— Balogh, hová lett belőled a Don Jani?

— Balogh, befűztek, mint a kövesdi lányok a gyöngyöt’

— Az irigység beszél belőle-