Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

Látogatás a Pécsi Ipari Vásáron TV-.IECíVZET sasBSB££SSB»ea»asH>B»iHHH«MaÍ9aMiufuaBUcs8ase*8Msss:« A Medgyesegyházl BŐRTEX férficípőinek sikere A m edgy esegy háziak Az ötödízben megrendezésre kerülő Pécsi Ipari Vásáron na­gyon látogatott a Medgyesegyhá- zi BÖRTEX Idállitóterme. A szövetkezet a múlt évben a Sze­gedi Ipari Vásáron is kiállított és cipőbemutatója az ott elért siker alapján kaptak meghívást Pécsre. A terembe belépve az érdeklő­dőt rögtön megragadja a dekorá­ció, az"elrendezés — Müller Ti­bor munkája —, amely a cipő­Mai tévéajánlatunk Veszély az utakon A televízió dokumentumfilm osztályának stábja egy hónapig a közlefcedésrendészetre tette át főhadiszállását. Azzal a céllal, hogy filmet készítsen a közle­kedési balesetek morális kérdé­seiről, a tetten ért balesetek alapján. Ez a filmsorozat a ko­rábban bemutatott „Halál után öt perccel” és „Ember a tűzben” című filmekhez hasonló mód­szerrel dolgozott. A forgatócso­port tagjai — szerkesztő Radvá- nyi Dezső, operatőr Kardos Sán­dor, rendező Bánki Szilárd — ott voltak a döbbenetes balese­teknél, beszéltek agresszív és félénk autóvezetőkkel, közömbös szemtanúkkal, a közlekedési sza­bályok ellen vétőkkel. Céljuk nem a borzalmak felidézése, ha­nem a megdöbbentés, a nézők figyelmének a közúti morál kér­déseire irányítása. Az első — ma látható — rész címe: „Az embernek elpusztul­hat így a családja”. Adásidő: 21.05 óra­•e**eaBSBassasB=ssBa5EasEseeasaeaB5=B«sM«as*! tek. Többet is ér az a lány egy bajusznál. Más is mehetett vol­na utána, szabad volt, de mától kezdve úgy nézzetek rá, hogy a védelmem alatt áll. — A menyasszonyod lett’ — kérdezte Golubics és kisétált a sorból. — Még nem, de annak tekin­tem. Tudjátok meg, hogy pisz­kok vagytok. Igazán lehetne ben­netek annyi intelligencia, hogy nem túrkáltok más érzelmeiben. — Vannak érzelmeid? — vi- • sított Suhajda. — Nem vagyok fából- nem va­gyok olyan faragatlan, mint egyesek! , Az őrnagy elvtárs ott állt az ablakban. Kivárta, hogy véget érjen Balogh vesszőfutása. Meg­érdemli, maga kereste. Úgy tű­nik, nem bánja, ellenkezőleg, még büszke is. Azóta a kocsiban a műszerfalon hordja postás Ka­ti fényképét. Mintha megszépüli volna azóta az a lány. No. azt hiszem véget ért Balogh Csikó­kora is. Voltak már így mások is. * * Ezen a tavaszon valahogy job­ban megnyíltak a házak kapui. Nemcsak a fák, a virágok nyíl­tak erőteljesebben, korábban. A jó indulás jó kedvre deríti az embereket is. Szívélyesebbek, vendégszeretőbbek lesznek. Azon mérem le, hogy tőlünk is mind gyakrabban járnak a falusiak­hoz vendégségbe. Balogh már Katiéknál volt tavaszi nyitáson. Ügy szokás errefelé, hogy a sző­lőnyitást egy kis családi mulat­sággal. kötik össze. Megbontják a legjobb hordót, kihordanak á !saas«93a«B«*=as*e*a«aeee*aaBHea«aa*eease9se®ai v « i borházba egy-két jő falatot, da- 5 nolgatnak, eszegetnek, a család- S fő pedig ráolvas a szőlőre min- j denféle rigmusokkal, arra biz- • tatja az öreg tőkéket, hogy any- S nyi termést hozzanak, hogy ősz- : re kipúposodjon a pince oldala. ; TEÜtács keresztelőn volt hiva- • tálos" Még kóstolót is hozott. : Majdnem mindenkinek jutott j bélőle egy-egy falat. Érdekes egy • ember ez a Takács. Ide is el- ! megy, oda is elmegy, mindenki- : vei jó barátságban van, de se- ; hova nem köti le magát. Farsangi mulatság is volt a : faluban, tízen kinn voltak. Jó ; lehetett, mert nagyon vidáman, • énekelve, és valamennyien józa- j non tértek haza. : Meghívót kaptunk Marótiék- I tói. Csík András őr vezető, Ta- ! kács Lajos- őrvezető,, Suhajda : István határőr, meg én. Együtt ■ mentünk az erdészház felé. Su- • hajda állítólag azért került a j szórásba, mert gitározással fel- ! hívta magára Zsuzsa valamelyik : barátnőjének a figyelmét. Lá- ! nyok is jöttek a városból, né- : hány civil fickó is jelen volt a ; születésnapi összejövetelen. Zsu- • zsa meg az apja, Zoltán bácsi • fogadott bennünket. Tegez mind- j Annyiunkat. Nem tartom ezt ki- : vetnivalónak, úgy tekint ránk. • mintha a fiai lennénk. Igaz is. j Naponta találkozunk vele az er- ■, dőben. Sokszor kérjük őt apróbb- j nagyobb szívességekre. De sok • fiút megtanított már arra, ho- ; gyan kell bánni a fákkal, virá- j gokkal, hogyan kell eligazodni | az erdőben. (Folytatjuk) I gyártás hagyományaiból kiindul­va hangulatot teremt a kiállított termékek megtekintéséhez. A férfifélcipők, melyekből jelenleg évente 200 ezer párat gyártanak, nagyon keresettek a hazai és a szocialista piacokon egyaránt.' A modellekből évente körülbelül 30—40 ezer párat értékesítenek külföldön. Az igényeket még nem tudják teljes mértékben ki­elégíteni, -de amenyiben sor ke­rül a Könnyűipari Minisztérium által is támogatott rekonstrukciós beruházásra, 1977-ben már évi 500 ezer pár cipő készül Med- gyesegyházán. Az ipari vásáron alkalom nyí­lik az üzleti és személyes kap­csolatok továbbfejlesztésére. Az előzetes tárgyalások a gyártó cé­gekkel (Pécsi Bőrgyár, Simontor- nyai Bőrgyár) és a nagykereske­delmi vállalatokkal elősegítik, hogy a BÖRTEX az igényeknek megfeleljen. Sor került az 1976- os év termelésének nagyvonalak­ban való lekötésére. A vásáron látható mintakol­lekcióban megtalálható az üzle­tekben jelenleg kapható és a jö­vőben piacra kerülő modellek nagyrésze. A vendégkönyvben található bejegyzések nagy szá­ma azt mutatja, hogy a szövet­kezet törekvései találkoznak a vásárlók igényeivel. Érdemes megemlíteni néhányat e vélemé­nyek közül: „A modellek szépek, korsze­rűek és divatosak. Ezekből a di- pőkből sok kell az- üzletekbe." „Nagyon tetszett a kiállítás és a szövetkezet képviselőinek figyel­messége.” ,rAz önök bemutatója méltóan képviseli az Alföld és Békés megye cipőiparát.” Sokan megjegyezték, hogy jó lenne, ha a helyszínen is lehetne vásárolni a kiállított termékekből, de a vá­sárnak nem ez az elsődleges célja. Az V. Pécsi Ipari Vásár hasz­nos volt a vevőknek és a gyár­tóknak egyaránt s a résztvevők azzal búcsúztak egymástól: Vi­szontlátásra 1977-ben! Megnyílt a TIT XII, pedagógiai nyári egyeteme Szegeden A TIT az idén tizenkette­dik alkalommal rendezi meg Szegeden a pedagógiai nyári egyetemet. A tíznapos előadás- sorozatot hétfőn az MTA sze­gedi biológiai kutató központ­jának nagytermében, nyitották meg. Az ország különböző vi­dékeiről érkezett több mint 300 hallgató — pedagógusok, ä mű­velődésügy munkásai — előtt Szabó G. László^ a szegedi pártbizottság osztályvezetője tartott előadást, Szeged helyéről az ország gazdasági és kulturá­lis életében. Ezt követően dr. Lénárd Ferenc, a pszichológiai tudományok doktora, főiskolai tanár szakmai referátumot tar­tott időszerű pedagógiai prob­lémákról, az oktatásügy soron következő feladatairól. A nyári egyetem programjá­ban július 23-ig tizennégy elő­adás hangzik el a pszichológia' és a pedagógia kapcsolatáról. A hallgatók a szakmai prog­ramokon túl megismerkednek Szeged nevezetességeivel, részt vesznek az ünnepi hetek külön­féle kulturális, és szórakoztató eseményein. (MTI) Eljutunk-e Érdemes arra szánni néhány sort, hogy véleményt fűzzünk Bán János szombat délutáni íilmkommentárjához, melynek címe: Miért csak egy műszak­ban? volt. Bevallottan és nyíl­tan azt kutatta Bán János eb­ben a ritka televíziós műfajban, hogy „miért nem szeretünk ma­napság Magyarországon több műszakban dolgozni?” Abból indult ki, és a témakörben tá­jékozatlan — de a tájékozot tabb! — néző is meglepetéssel hallgatta: hazánkban 1,4 műszak az átlag! Ha most valaki ügye­sen oszt és szoroz, vagy ha csak az ésszerűség és logika szférái­ban von le tanulságokat ebből az egyetlen tényből, feltétlenül értetlenül áll a kérdés előtt: mi­ért csak 1,4 műszakban? Mi len­ne népgazdaságunkban, ha a ré­gebben megszokott három mű­szak lenne — a divat? Nem akartam különösképpen leszólni a ma munkamegosztását azzal, hogy ,,divattá” kiáltom ki, de azért — tegyük csak a ke­zünket a szívünkre — van eb ben valami igazság is. Régen gondolt-e volna valaki arra, hogy egyszer olyan idők követ­keznek, amikor 1,4 műszak lesz az országos átlag? Hogy azt mondhatja egy televíziós újság­író, mint most a Bán: „Hazánk­ban délutánra minden második üzem elcsendesedik.” Hogy „ha áthidalnánk valahogy az 1 és a 3 műszak közötti űrt, akkor 10 százalékkal növekedne — mil­liókkal, mii li árdokkal — az or­szág termelése.” A műszakok csökkenése fel­tétlenül jó a munkás számára, az éjszakai műszakok nehezek, l,4<Tő! 3-fg? fárasztóak. Még akkor is azok, ha anyagilag is jobban megbe­csülik azt, aki vállalja. Meg az­tán olyan új, korszerű, sok he­lyen automata gépen dolgozunk már, melyek — úgymond — • hozzák a régi termelési ered­ményt, sokkal rövidebb idő alatt. De mi lenne, ha ezeket a kitű­nő gépeket jobban megdolgoz­tatnánk? Ha három műszakban dolgoznának? Az egyenletben nincs ismeretlen: az történne, hogy megnövekedne a termelés, a korszerű gépek kihasználása, költségük megtérülése is gyor­sulna. Erre azonban nincs lehetőség, mert súlyos pénzen vásárolt au­tomata masináink nagy része is pihenni tér az 1,4 műszak után (ami átlag persze), de a harma­dik műszakra szinte valameny- nyi. Megengedhetjük ezt magunk­nak. Nem hiszem. Mégis így van? így. Ezért tette fel a kér­dést filmkommentárjában Bán János: „Dolgozni tovább egy műszakban kényelmesen, vagy több műszakban és jobban él­ni?” Ez tehát itt a hamleti kér­dés. Nagy kérdés, és az érte­lemnek, nem a kényelemnek kel­lene rá válaszolni. Ha úgy tetszik önmagunk ér­dekének, mert ez esetben két- ségbevonhatatlan, hogy a több műszakban' dolgozók érdeke tö­kéletesen egybeesik a nagy kö­zösség érdekével. Mondhatnánk úgy is: az or­szág érdekével. Ez pedig már nem olyan dolog, hogy félváll­ról vegye akárki. & E. cif két /ilmfei Menekülés egy lutszaivilagoa. Luchino Visconti új kétrészes filmjének címe: Ludwig. Főszerepekben: Helmut Berger és Romy Schneider Egy fiatal nyelvtanár-nő tör­ténetét meséli el A legjobb em­ber, akit ismerek című színes, magyarul beszélő bolgár film. Georgievnát, a tanárnőt egy fel­nőttosztály vezetésével bízzák meg az egyik bányászfaluban. Nehezen, küzdelmek árán sike­rül közösséget kovácsolnia a túlkorosokból, idősebb munká­sokból összeálló osztályból. Fá­radságos munkáját siker koro­názza. Hogy mi is változott az emberek lelkében, erre akkor döbben rá- amikor A legjobb ember, akit ismerek című dol­gozatokat olvassa. Az új bolgár film — amelyet a Szabadság moziban mától - láthat a közön­ség — főszerepét Nevena Kokano- va alakítja. Enyém, tied, kié?: ez a címe annak a színes, magyarul beszé­lő olasz—francia—spanyol film­vígjátéknak, amelyet csütörtök­től láthat a közönség a Szabad­ság moziban. A világ öt orszá­gából hoz össze öt különböző foglalkozású, látásmódú embert valahol az afrikai sivatag közepén a második világháború. Az ő kalandjaikat, „megmene­külésüket” meséli el Duccio Tes­sari rendező vérbőem mulatságos vígjátéka. Századunk egyik hallhatatlan­ná váló filmművésze Luchino Visconti olasz rendező. A Halál Velencében, az El­átkozottak című nemré­gen bemutatott filmje után ismét bajor, ismét német témá­hoz nyúlt. II. Lajosnak, a tragi­kus sorsú bajor királynak élet- történetét foglalta csodás fres­kóvá Ludwig címmel Visconti. Az uralkodó a század elejei Eu­rópa legfurább, legkülöncebb alakja volt, halálának körülmé­nyei még ma sem tisztázottak. A történet a húsz éves fiatal­ember királlyá koronázásával kezdődik. Ludwig megretten a címmel járó felelősségtől; előbb a művészetekhez, Richard Wag­ner zenéjéhez, majd Erzsébet királynéhoz, Ferenc József csá­szár feleségéhez menekül. A nő csak rokonként fogadja a fér­fit . t. Ludwig körül mind kiis mérhetetlenebb a sors, agyán el­hatalmasodik a téboly ... Őrült­nek nyilvánítják, megfosztják hatalmától. A bergi kastélyból — ahová ellenfelei zárták — egy este sétára indul, amelyről nem tér többé vissza ... «nesuiHiataiMiiimHimaHiiBiBSueaaBnanuuHaM Békéscsabán

Next

/
Oldalképek
Tartalom