Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-15 / 139. szám

Miért maradtak falun? Minden harmadik: fiatal A mai napún, az országgyű­lési képviselőválasztásokon me­gyénk 15 választókerületében 17 jelöltre szavaznak a válasz­tópolgárok. A 17 országgyűlési képviselőjelölt, közül bét tarto­zik a fiatalok korosztályához. Ez azt jelenti — figyelembe véve a kettős jelöléseket is —. bőgj’ Békés megyében az elkö­vetkező öt evben minden har­madik képviselő egyben ben­nünket. fiatalokat is képvisel. Skaliczki Károlyné, Szigeti Gábomé, Szőke Józsefné. dr. Szentkereszty Tamás, Németh Ferenc,' Fekete Lászlóné és özv. Fajó Lajosné jelölésekor a vá­lasztókerületekben tehát á vá­lasztókerületek, a megye ifjú­sága is bizalmat kapott a vá­lasztóktól — jelezve, hogy tár­sadalmunk mind nagyobb sze­repet szán a fiataloknak terve­ink valóra váltásában. SÁNDOR LAJOSNÉ (Balogh Margit): Mező- herényi vagyok. Debre­cenben szereztem agrár­mérnöki diplomát és „vé­letlenül’’ kerültem a dombegyházi Petőfi Tsz- hez. Idevaló volt az egyik diáktársam Épp csak el akartam kísér­ni. Hát ez lett belőle. Már három éve lakom itt. Férjhez mentem. A férjem dombegyházi, most felvételizik Gödöl- Í lőre. Van egy öthetes ; kisfiúnk. Lajoska. A ; szövetkezeti lakásunk S nemsokára felépül, ad­táig a tsz szolgálati to- ! kásában lakunk. m ; Végeredményben nem ; keresünk rosszul. Ága- j zatvezető vagyok. A Stsz-ben 16 fiatal diplo- ; más dolgozik. Van pin­• ceklubunk. Nyaranta el. : jutunk külföldre is vagy S a Balatonhoz. Tavaly ■Bulgáriában voltunk. í BARANYI LAJOS: ■ Én Eleken tanultam ki l a sertéstenyésztő szak- i mát, de ide jártam a 5 tsz-be gyakorlatra, mi- ; velhogy dombegyházi • vagyok. Eszembe se ju- ! tott elmenni itthonról. j Hova? A nyüzsgésbe? S Ismeretlenek közé? Azt ! hiszem nemcsak a gye­• rekkorám, a szakmám is ; faluhoz köt. m > Hogy mit csinálok a ! szabad időmben? Őszinte ■ legyek, nem túl sok időm 5 van. Reggel hattól tízig ■ dolgozom, meg délután A város — különösen a nagyváros — min­dig valamiféle megmagyarázhatatlan csáberő­vel hatott a fiatalokra. Szociológusok, pszicho­lógusok, de a statisztikák megállapítása szerint is egyre fokozódik — legalábbis napjainkig — a kis faluból nagy faluba, nagy faluliól kis vá­rosba. kis városból nagy városba áramlás. De ne keressük most ennek a vándorlásnak különben is érthető, nyilvánvaló okait, hanem hallgassuk meg azokat a fiatalokat, akik isko­láik elvégzése után sem hallgattak a városi szi­rénhangokra, falun telepedtek le és ott is él­nek már hosszabb-rövidebb ideje, A kérdés: miért maradtak falun? A falu: Dombegyház. háromtól hatig. Közben és utána az otthoni jó­szágokat látom el. Há­romezret keresek, ebből úgy futja is, amire kell. Nézem a tv-t, olvasok, ha meg valami érdeke­set csinál a KISZ, hát arra is elmegyek. De idegenbe? Minek? GÉCZI ISTVÁN: Vá­rosi gyerek vagyok. Hódmezővásárhelyen nőttem fel. Onnan jár­tam át Szegedre a jogot is elvégezni. Hogy mi­ért éppen Dombegyhá­zát választottam. Itt ön­álló munkakört kínál­tak. Én meg nagyon szeretem a szakmámat. Még csak négy hónapja vagyok itt és már azt is valaminek tartom, hogy nem érzem rosszul ma­gam. , Az otthoni társaság persze nagyon hiányzik. Hogy képletesen szóljak: azok a gyökerek nagyon erősek, itt meg még nem nőttek újak. Mégis ma­radok. Ügy érzem, eb­ben a faluban nagyon sokat tanulok. Itt vala­hogy közelebb élnek egy­máshoz az emberek. Ne­hezebb is megnyerni őket. Erőpróba ez szó. momra. SÁNDOR JÁNOS. Nem unatkozunk mi itt sem. Mindig van mit csinálni. Megbeszéltük például a tsz vezetőivel, hogy mi a keverőtői ingyen el­szállítjuk a selejtes pa­pírzsákokat a MÉH-hez, ha az ára a KISZ-é le­het. Kétszáz mázsa lett végül is a papír, így 200 sorsjegyet kaptunk a MÉH-tól. Még Zsigulit is nyerhetünk. Most 19- én Mártéjra utaztunk mi, KISZ-esek egy hétre tá­borozni. Mit mondjak még? Mezőgazdasági gépszere­lő vagyok, most próbál­kozom az agráregyetem­mel, Ha sikerül, akkor is csak itt maradok Dombegyházán. Amilyen rohanó élet van a vá­rosokban, az csak ide­gessé teszi az embert. Itt nem kell keresni, hogy hol focizzunk, hol süssünk szalonnát, legfel­jebb kulturált szórako­zóhely kellene több. ILLÉS KÁROLY: Fél éve vagyok itt. Ahogy megnősültem, rögtön kaptunk szolgálati la­kást. A falu nekem r\em újdonság. Nagybánhe- gyesi vagyok. Hívtak a Mezőhegyest Állami Gazdasághoz is, de ott már öt állatorvos dol­gozik. Önálló munkára vágytam. Bizonyítani akartam. Ebben a tsz- ben megvan rá az al­kalom. Van még egy dolog. Szerintem nem az a lé­nyeg, hogy hol — falun vagy városban — lakik j az ember. Az életben az j a döntő, hogy miképp i és kikkel lakik egy he- \ lyen, együtt az ember. ! A dombegyházi tsz-ben j nagyon sokan vagyunk : fiatalok, nem számít fe- j hér hollónak, „nem a fa- j luba valónak” az, aki j farmerban és hosszú j hajjal jár — nem mint- \ ha ez döntő lenne, de j azért az sem mindegy, ] hogy a hatás a környe- '• zet és az egyén között \ kölcsönös legyen, egyik \ se kényszerítse -egyolda- j lúan rá a másikra saját i akaratát. Lejegyezte: j Kőváry E. Péter ; 1 fiatalok arcképssariíúka m — m {Mindig az élen Három kislány táborozni indul AZ EZERARCÚ DIÁKÉLET EGYIK ÉRDEKES JELLEMVO­NÁSA. HOGY NYÁRON SOK SZÁZ DIÁK VESZ RÉSZT KÜ­LÖNBÖZŐ IFJÚSÁGI TÁBOROKBAN. E FIATAL TÁRSADAL MI MUNKÁSOK KÖZÜL MOST HÁROM KISLÁNYT MUTA­TUNK BE: Csomós Ilona, a békéscsabai Szlovák Tanítási Nyelvű Gim­názium i. osztályos tanulója ed­dig még sosem volt táborban. — A tervek szerint július 13- tól Balatonbogiáron dolgozunk majd — mondja Csomós Ilonka. — Ügy tudom, kajszibarackot szedünk, bár az is lehet, hogy a termelőszövetkezet szőlőskertjé­ben ügyködünk, mert a barackot tavasszal komoly fagykár érte. Még sose voltam építőtáborban, de a lányok azt mesélik, hogy nagyon vidám ott az élet. Azt hiszem, nekem is jó lesz egy kis kikapcsolódás, hiszen a gimnázi­umban elég nehezen szoktam meg a szlovák nyelvet. Otthon. Mezőmegyeren, anyuék mindig szlovákul beszélnek, de az iro­dalmi nyelv az egészen más. A nyár elején először a Békés­csabai Kötöttárugyárban dolgo­zom. Az elmúlt évben is ott vol­tam, nagyon jól éreztem magam es szépen kerestem. Remélem, közben lesz alkalmam, hogy a csabai strandon az úszást is gyakoroljam. Nem szeretném, ha Balatonbogiáron a vízirendőr­ség miattam lenne állandóan ké­szenlétben, hogy kirángassanak a térdig érő habokból. Gondo­lom, egyelőre nem célszerű bene­veznem a Balatont átúszó ver­senyre, ezért inkább a munká­ban próbálok érdemeket szerez­ni? És ha az idő engedi, renge­teget napozok, mert pillanatnyi­lag olyan fehér vagyok, mint egy mentőautó. Spiegel Zsuzsa már veterán táborozónak számit. A mezőbe- rényi Petőfi Sándor Gimnázium IV. a osztályos tanulója eddig hatszor volt építőtáborban. A szép rekordról hallgassuk meg Zsuzsa véleményét: — Mióta középiskolás vagyok, eddig minden nyáron két tábor­ban is voltam. Először mindig itthon a megyénkben, kukorica- címerezéssel kezdődött a szün­idei munka. Evvel meg pénzt is kerestem, általában ezer-ezer - kétszáz forintot. Alig érkezem haza a kukordcaföldről, szüleim már készítik a csomagomat az országos táborba. Voltam már Helvécián, Törökbálinton és Lengyeltótiban, idén a Balaton mellé készülök. Nagyon szeretem a közösségi munkát, mert min­dig jó kis társaság verbuváló­dik belőlünk, Törökbálinton pél­dául őszibarackot csomagoltunk és hatalmas versenyeket rendez­tünk, amelynek az volt a lénye­ge, hogy ki tud többet enni Hatórás megfeszített barackevés után a táborban érdekes prog­ramokat szerveztünk A táboro­zás befejezésekor borzadva néz­tem a balga civilekre, akik bolt­ból vették az őszibarackot „Hogy szabad ilyesmiért pénzt adni” — gondoltam sokáig. Lengyeltótiban gyönyörű he­lyen laktunk és két héten át cseresznyét szedtünk. Néha szin­te sajnálom, hogy véget érnek ezek a szép nyári munkák, bár az Is lehet, hogyha jövőre szakmunkástanuló leszek, akkor még egyszer visszajövök tábo- i-ozni a régi iskolámmal. Érdekes program várja azo­kat a fiatalokat is, akik ezen a nyáron Zsadányban töltik a szünidő egy részét. Az itt tábo­rozó fiatalok ugyanis megpró­bálják összegyűjteni a Zsadány községben fellelhető néprajzi hagyományokat és a régi élet tárgyi emlékeit. Grónás Margit, a 1 gyomai Kiss Lajos Gimnázium II. osz­tályos tanulója is a néprajzi tá­borba készül. Nyári terveiről a következőket mondja: — Az irodalom, a történelem és a földrajz mindig kedvenc tantárgyam volt, s a gimnázium befejezése után könyvtáros és népművelő szeretnék lenni. Ezért is örülök, hogy ilyen tá­borozáson vehetek részt, hiszen a néprajz is azok közé a tudo­mányágak közé tartozik, ame­lyekkel remélhetően sok dolgom lesz. Békéscsabán, Beok Zoltán muzeológus vezetésével mór ta­vasz óta rendszeresen készülünk a táborozásra. Mindenki hozzá­jutott a kívánt szakirodalom­hoz, filmeket néztünk, doku­mentumokat tanulmányoztunk. Engem különösen a babonák és népi hiedelmek érdekelnek. Gyomén és Endrődön már ed­dig is foglalkoztam néprajzi gyűjtéssel. Nagyon boldog vol­tam, amikor az endrődi öreg­szőlőkben szép balladákat sike­rült lejegyeznem. Gondolom, Zsadányban is sok értékes emléket tudunk majd megmenteni Azt hiszem, a tá­borban a szabad idő eltöltésé­vel se lesz gond. Nagyon szere­tek tollaslabdázni, s remélem, az unalom ritka vendég lesz ná­lunk Andody Tibor CHfHtnHfliu tinin» Emlékeztető Június 17: Huszonöt éve ezen a na­pon kezdte meg munkáját i a Dolgozó Ifjúsági Szövet­ség (DISZ) alakuló kong- | reszusa. Az ifjúság felada- j tát négy jelszóban fogai- ! mazta meg: DOLGOZZ! TANULJ! HARCOLJ! NE- ] VÉLJ! 1948-ban ezen a napon iktatta törvénybe az or- | szággyűlés az iskolák álla­mosítását! 1950-ben ezen a napon kezdődött meg első szocia­lista városunk, Dunaújvá­ros építése. 80 éve — 1895-ben — ezen a napon született LÉ­KAI JÁNOS kommunista újságíró, a Kommunista If­júmunkások Magyarországi Szövetségének (KIMSZ) tit- j kára, t I „ Aranyos” furulyások Képünkön két kétegyházi furulya-együttest mutatunk be. A bal oldalon álló négy úttörőpajtás kisdobos korában három­szor is aranyoklevelet nyert a járási, illetve megyei verse­nyen. A második osztályos kisdobosok (jobb oldalon) követve a „nagyok” példáját, ebben az évben ugyancsak arany minő­sítést szereztek mind a két versenyen Májusban találkoztam vele Szeghalmon a járási KlSZ-bi- zottság ünnepségén, ahol arany­koszorús KISZ-jelvénnyel tün­tették ki eddig végzett kiemel­kedő ifjúsági munkájáért. Kíváncsi voltam erre a fia­talemberre, hát beszédbe ele­gyedtem vele, így derült ki hogy 28 éves, nős és van egy négy és fél éves aranyos kislá­nya is. S hogy a legfontosab­bat el ne felejtsem, Szász Pé­ternek hívják. Ahogy mondani szokták, tősgyökeres szeghal­mi. Szülei is itt élnek, ő pedig apjával együtt dolgozik a gyár­ban. Itt mindjárt el kell, hogy mondjam: a Csepel Autógyár szeghalmi gyárrészlegében mint beállító lakatos tevékenykedik. A mindennapos munka mellet* minden erejét, idejét az ifjúsági mozgalomnak szenteli. Kisdobosként kezdte, majd úttörő lett, most pedig a KISZ- ben dolgozik, a fiatalok érde­keit képviselve. Az általános iskola elvégzése után a helyi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola diákjaként 1966-ban sikeres érettségi vizs­gát tett. A gimnáziumi évek alatt a KISZ-vezetőség tagja volt. Diáktársaival együtt min­den évben részt vett az építő­táborokban és külön büszke ar­ra, hogy egyszer első helye» végeztek a táborban. Az érettségi megszerzése utón tovább képezte magát és Gyu­lára került a 611. számú Mun­kácsy Mihály Iparitanuló Inté­zetbe. ahol vasesztergályos szakmát szerzett. Itt is bekap­csolódott az ifjúsági munkába és egy évig KISZ-titkárként dolgozott. A szakma megszer­zése után visszatért Szeghalom­ra és a gyárban helyezkedett el. Itt hamar felismerték a szervezőképességét, ifjúsag- szeretetét. Meg is választották az üzem KISZ-titkárává. Szinte természetes, hogy a katonai szolgálat letöltése után ugyanott folytatta tevékenysé­gét, ahol abbahagyta. Sőt jelen­leg is a gyárrészleg KISZ- csúcsvezetőségének szervező titkára. Közben azért egy-két jelentősebb esemény is történt életében. Először is az, hogy 1974- ben a párt tagja lett. Az 1975- ös év két fontos eseményt hozott számára. Megkapta a magas KISZ-kitüntetést, másod­szor pedig az év április 29-én beköltözhetett a Béke utcai új négyemeletes lakóház egyik la­kásába. Ö az, aki a nagyközségben mindig segít a társadalmi ak­ciókban, nem kevés része van abban is, hogy a gyár 110 fős KlSZ-tagságára mindenkor le­het számítani. Ezért is jegyez­tem fel gyorsan beszélgetés köz­ben, hogy ha Szász Péter je­lenleg 28 éves, akkor 13 éve KISZ-tag és ebből; nyolc évig mint titkár tevékenykedett. Amikor elbúcsúztam tőle, ne­vetve mondta, hogy ő már so­hasem tud elszakadni a moz­galmi munkától, mert úgy ér­zi: arra született. Nátor János A Min) Magazint összeállította Kőváry E. Péter r iaeaES9»s-£se<

Next

/
Oldalképek
Tartalom