Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
Miért maradtak falun? Minden harmadik: fiatal A mai napún, az országgyűlési képviselőválasztásokon megyénk 15 választókerületében 17 jelöltre szavaznak a választópolgárok. A 17 országgyűlési képviselőjelölt, közül bét tartozik a fiatalok korosztályához. Ez azt jelenti — figyelembe véve a kettős jelöléseket is —. bőgj’ Békés megyében az elkövetkező öt evben minden harmadik képviselő egyben bennünket. fiatalokat is képvisel. Skaliczki Károlyné, Szigeti Gábomé, Szőke Józsefné. dr. Szentkereszty Tamás, Németh Ferenc,' Fekete Lászlóné és özv. Fajó Lajosné jelölésekor a választókerületekben tehát á választókerületek, a megye ifjúsága is bizalmat kapott a választóktól — jelezve, hogy társadalmunk mind nagyobb szerepet szán a fiataloknak terveink valóra váltásában. SÁNDOR LAJOSNÉ (Balogh Margit): Mező- herényi vagyok. Debrecenben szereztem agrármérnöki diplomát és „véletlenül’’ kerültem a dombegyházi Petőfi Tsz- hez. Idevaló volt az egyik diáktársam Épp csak el akartam kísérni. Hát ez lett belőle. Már három éve lakom itt. Férjhez mentem. A férjem dombegyházi, most felvételizik Gödöl- Í lőre. Van egy öthetes ; kisfiúnk. Lajoska. A ; szövetkezeti lakásunk S nemsokára felépül, adtáig a tsz szolgálati to- ! kásában lakunk. m ; Végeredményben nem ; keresünk rosszul. Ága- j zatvezető vagyok. A Stsz-ben 16 fiatal diplo- ; más dolgozik. Van pin• ceklubunk. Nyaranta el. : jutunk külföldre is vagy S a Balatonhoz. Tavaly ■Bulgáriában voltunk. í BARANYI LAJOS: ■ Én Eleken tanultam ki l a sertéstenyésztő szak- i mát, de ide jártam a 5 tsz-be gyakorlatra, mi- ; velhogy dombegyházi • vagyok. Eszembe se ju- ! tott elmenni itthonról. j Hova? A nyüzsgésbe? S Ismeretlenek közé? Azt ! hiszem nemcsak a gye• rekkorám, a szakmám is ; faluhoz köt. m > Hogy mit csinálok a ! szabad időmben? Őszinte ■ legyek, nem túl sok időm 5 van. Reggel hattól tízig ■ dolgozom, meg délután A város — különösen a nagyváros — mindig valamiféle megmagyarázhatatlan csáberővel hatott a fiatalokra. Szociológusok, pszichológusok, de a statisztikák megállapítása szerint is egyre fokozódik — legalábbis napjainkig — a kis faluból nagy faluba, nagy faluliól kis városba. kis városból nagy városba áramlás. De ne keressük most ennek a vándorlásnak különben is érthető, nyilvánvaló okait, hanem hallgassuk meg azokat a fiatalokat, akik iskoláik elvégzése után sem hallgattak a városi szirénhangokra, falun telepedtek le és ott is élnek már hosszabb-rövidebb ideje, A kérdés: miért maradtak falun? A falu: Dombegyház. háromtól hatig. Közben és utána az otthoni jószágokat látom el. Háromezret keresek, ebből úgy futja is, amire kell. Nézem a tv-t, olvasok, ha meg valami érdekeset csinál a KISZ, hát arra is elmegyek. De idegenbe? Minek? GÉCZI ISTVÁN: Városi gyerek vagyok. Hódmezővásárhelyen nőttem fel. Onnan jártam át Szegedre a jogot is elvégezni. Hogy miért éppen Dombegyházát választottam. Itt önálló munkakört kínáltak. Én meg nagyon szeretem a szakmámat. Még csak négy hónapja vagyok itt és már azt is valaminek tartom, hogy nem érzem rosszul magam. , Az otthoni társaság persze nagyon hiányzik. Hogy képletesen szóljak: azok a gyökerek nagyon erősek, itt meg még nem nőttek újak. Mégis maradok. Ügy érzem, ebben a faluban nagyon sokat tanulok. Itt valahogy közelebb élnek egymáshoz az emberek. Nehezebb is megnyerni őket. Erőpróba ez szó. momra. SÁNDOR JÁNOS. Nem unatkozunk mi itt sem. Mindig van mit csinálni. Megbeszéltük például a tsz vezetőivel, hogy mi a keverőtői ingyen elszállítjuk a selejtes papírzsákokat a MÉH-hez, ha az ára a KISZ-é lehet. Kétszáz mázsa lett végül is a papír, így 200 sorsjegyet kaptunk a MÉH-tól. Még Zsigulit is nyerhetünk. Most 19- én Mártéjra utaztunk mi, KISZ-esek egy hétre táborozni. Mit mondjak még? Mezőgazdasági gépszerelő vagyok, most próbálkozom az agráregyetemmel, Ha sikerül, akkor is csak itt maradok Dombegyházán. Amilyen rohanó élet van a városokban, az csak idegessé teszi az embert. Itt nem kell keresni, hogy hol focizzunk, hol süssünk szalonnát, legfeljebb kulturált szórakozóhely kellene több. ILLÉS KÁROLY: Fél éve vagyok itt. Ahogy megnősültem, rögtön kaptunk szolgálati lakást. A falu nekem r\em újdonság. Nagybánhe- gyesi vagyok. Hívtak a Mezőhegyest Állami Gazdasághoz is, de ott már öt állatorvos dolgozik. Önálló munkára vágytam. Bizonyítani akartam. Ebben a tsz- ben megvan rá az alkalom. Van még egy dolog. Szerintem nem az a lényeg, hogy hol — falun vagy városban — lakik j az ember. Az életben az j a döntő, hogy miképp i és kikkel lakik egy he- \ lyen, együtt az ember. ! A dombegyházi tsz-ben j nagyon sokan vagyunk : fiatalok, nem számít fe- j hér hollónak, „nem a fa- j luba valónak” az, aki j farmerban és hosszú j hajjal jár — nem mint- \ ha ez döntő lenne, de j azért az sem mindegy, ] hogy a hatás a környe- '• zet és az egyén között \ kölcsönös legyen, egyik \ se kényszerítse -egyolda- j lúan rá a másikra saját i akaratát. Lejegyezte: j Kőváry E. Péter ; 1 fiatalok arcképssariíúka m — m {Mindig az élen Három kislány táborozni indul AZ EZERARCÚ DIÁKÉLET EGYIK ÉRDEKES JELLEMVONÁSA. HOGY NYÁRON SOK SZÁZ DIÁK VESZ RÉSZT KÜLÖNBÖZŐ IFJÚSÁGI TÁBOROKBAN. E FIATAL TÁRSADAL MI MUNKÁSOK KÖZÜL MOST HÁROM KISLÁNYT MUTATUNK BE: Csomós Ilona, a békéscsabai Szlovák Tanítási Nyelvű Gimnázium i. osztályos tanulója eddig még sosem volt táborban. — A tervek szerint július 13- tól Balatonbogiáron dolgozunk majd — mondja Csomós Ilonka. — Ügy tudom, kajszibarackot szedünk, bár az is lehet, hogy a termelőszövetkezet szőlőskertjében ügyködünk, mert a barackot tavasszal komoly fagykár érte. Még sose voltam építőtáborban, de a lányok azt mesélik, hogy nagyon vidám ott az élet. Azt hiszem, nekem is jó lesz egy kis kikapcsolódás, hiszen a gimnáziumban elég nehezen szoktam meg a szlovák nyelvet. Otthon. Mezőmegyeren, anyuék mindig szlovákul beszélnek, de az irodalmi nyelv az egészen más. A nyár elején először a Békéscsabai Kötöttárugyárban dolgozom. Az elmúlt évben is ott voltam, nagyon jól éreztem magam es szépen kerestem. Remélem, közben lesz alkalmam, hogy a csabai strandon az úszást is gyakoroljam. Nem szeretném, ha Balatonbogiáron a vízirendőrség miattam lenne állandóan készenlétben, hogy kirángassanak a térdig érő habokból. Gondolom, egyelőre nem célszerű beneveznem a Balatont átúszó versenyre, ezért inkább a munkában próbálok érdemeket szerezni? És ha az idő engedi, rengeteget napozok, mert pillanatnyilag olyan fehér vagyok, mint egy mentőautó. Spiegel Zsuzsa már veterán táborozónak számit. A mezőbe- rényi Petőfi Sándor Gimnázium IV. a osztályos tanulója eddig hatszor volt építőtáborban. A szép rekordról hallgassuk meg Zsuzsa véleményét: — Mióta középiskolás vagyok, eddig minden nyáron két táborban is voltam. Először mindig itthon a megyénkben, kukorica- címerezéssel kezdődött a szünidei munka. Evvel meg pénzt is kerestem, általában ezer-ezer - kétszáz forintot. Alig érkezem haza a kukordcaföldről, szüleim már készítik a csomagomat az országos táborba. Voltam már Helvécián, Törökbálinton és Lengyeltótiban, idén a Balaton mellé készülök. Nagyon szeretem a közösségi munkát, mert mindig jó kis társaság verbuválódik belőlünk, Törökbálinton például őszibarackot csomagoltunk és hatalmas versenyeket rendeztünk, amelynek az volt a lényege, hogy ki tud többet enni Hatórás megfeszített barackevés után a táborban érdekes programokat szerveztünk A táborozás befejezésekor borzadva néztem a balga civilekre, akik boltból vették az őszibarackot „Hogy szabad ilyesmiért pénzt adni” — gondoltam sokáig. Lengyeltótiban gyönyörű helyen laktunk és két héten át cseresznyét szedtünk. Néha szinte sajnálom, hogy véget érnek ezek a szép nyári munkák, bár az Is lehet, hogyha jövőre szakmunkástanuló leszek, akkor még egyszer visszajövök tábo- i-ozni a régi iskolámmal. Érdekes program várja azokat a fiatalokat is, akik ezen a nyáron Zsadányban töltik a szünidő egy részét. Az itt táborozó fiatalok ugyanis megpróbálják összegyűjteni a Zsadány községben fellelhető néprajzi hagyományokat és a régi élet tárgyi emlékeit. Grónás Margit, a 1 gyomai Kiss Lajos Gimnázium II. osztályos tanulója is a néprajzi táborba készül. Nyári terveiről a következőket mondja: — Az irodalom, a történelem és a földrajz mindig kedvenc tantárgyam volt, s a gimnázium befejezése után könyvtáros és népművelő szeretnék lenni. Ezért is örülök, hogy ilyen táborozáson vehetek részt, hiszen a néprajz is azok közé a tudományágak közé tartozik, amelyekkel remélhetően sok dolgom lesz. Békéscsabán, Beok Zoltán muzeológus vezetésével mór tavasz óta rendszeresen készülünk a táborozásra. Mindenki hozzájutott a kívánt szakirodalomhoz, filmeket néztünk, dokumentumokat tanulmányoztunk. Engem különösen a babonák és népi hiedelmek érdekelnek. Gyomén és Endrődön már eddig is foglalkoztam néprajzi gyűjtéssel. Nagyon boldog voltam, amikor az endrődi öregszőlőkben szép balladákat sikerült lejegyeznem. Gondolom, Zsadányban is sok értékes emléket tudunk majd megmenteni Azt hiszem, a táborban a szabad idő eltöltésével se lesz gond. Nagyon szeretek tollaslabdázni, s remélem, az unalom ritka vendég lesz nálunk Andody Tibor CHfHtnHfliu tinin» Emlékeztető Június 17: Huszonöt éve ezen a napon kezdte meg munkáját i a Dolgozó Ifjúsági Szövetség (DISZ) alakuló kong- | reszusa. Az ifjúság felada- j tát négy jelszóban fogai- ! mazta meg: DOLGOZZ! TANULJ! HARCOLJ! NE- ] VÉLJ! 1948-ban ezen a napon iktatta törvénybe az or- | szággyűlés az iskolák államosítását! 1950-ben ezen a napon kezdődött meg első szocialista városunk, Dunaújváros építése. 80 éve — 1895-ben — ezen a napon született LÉKAI JÁNOS kommunista újságíró, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének (KIMSZ) tit- j kára, t I „ Aranyos” furulyások Képünkön két kétegyházi furulya-együttest mutatunk be. A bal oldalon álló négy úttörőpajtás kisdobos korában háromszor is aranyoklevelet nyert a járási, illetve megyei versenyen. A második osztályos kisdobosok (jobb oldalon) követve a „nagyok” példáját, ebben az évben ugyancsak arany minősítést szereztek mind a két versenyen Májusban találkoztam vele Szeghalmon a járási KlSZ-bi- zottság ünnepségén, ahol aranykoszorús KISZ-jelvénnyel tüntették ki eddig végzett kiemelkedő ifjúsági munkájáért. Kíváncsi voltam erre a fiatalemberre, hát beszédbe elegyedtem vele, így derült ki hogy 28 éves, nős és van egy négy és fél éves aranyos kislánya is. S hogy a legfontosabbat el ne felejtsem, Szász Péternek hívják. Ahogy mondani szokták, tősgyökeres szeghalmi. Szülei is itt élnek, ő pedig apjával együtt dolgozik a gyárban. Itt mindjárt el kell, hogy mondjam: a Csepel Autógyár szeghalmi gyárrészlegében mint beállító lakatos tevékenykedik. A mindennapos munka mellet* minden erejét, idejét az ifjúsági mozgalomnak szenteli. Kisdobosként kezdte, majd úttörő lett, most pedig a KISZ- ben dolgozik, a fiatalok érdekeit képviselve. Az általános iskola elvégzése után a helyi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola diákjaként 1966-ban sikeres érettségi vizsgát tett. A gimnáziumi évek alatt a KISZ-vezetőség tagja volt. Diáktársaival együtt minden évben részt vett az építőtáborokban és külön büszke arra, hogy egyszer első helye» végeztek a táborban. Az érettségi megszerzése utón tovább képezte magát és Gyulára került a 611. számú Munkácsy Mihály Iparitanuló Intézetbe. ahol vasesztergályos szakmát szerzett. Itt is bekapcsolódott az ifjúsági munkába és egy évig KISZ-titkárként dolgozott. A szakma megszerzése után visszatért Szeghalomra és a gyárban helyezkedett el. Itt hamar felismerték a szervezőképességét, ifjúsag- szeretetét. Meg is választották az üzem KISZ-titkárává. Szinte természetes, hogy a katonai szolgálat letöltése után ugyanott folytatta tevékenységét, ahol abbahagyta. Sőt jelenleg is a gyárrészleg KISZ- csúcsvezetőségének szervező titkára. Közben azért egy-két jelentősebb esemény is történt életében. Először is az, hogy 1974- ben a párt tagja lett. Az 1975- ös év két fontos eseményt hozott számára. Megkapta a magas KISZ-kitüntetést, másodszor pedig az év április 29-én beköltözhetett a Béke utcai új négyemeletes lakóház egyik lakásába. Ö az, aki a nagyközségben mindig segít a társadalmi akciókban, nem kevés része van abban is, hogy a gyár 110 fős KlSZ-tagságára mindenkor lehet számítani. Ezért is jegyeztem fel gyorsan beszélgetés közben, hogy ha Szász Péter jelenleg 28 éves, akkor 13 éve KISZ-tag és ebből; nyolc évig mint titkár tevékenykedett. Amikor elbúcsúztam tőle, nevetve mondta, hogy ő már sohasem tud elszakadni a mozgalmi munkától, mert úgy érzi: arra született. Nátor János A Min) Magazint összeállította Kőváry E. Péter r iaeaES9»s-£se<