Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-10 / 134. szám

A nagy T betűt talán csak azért nem tették ki a kapura az iparitanuló fiúk, mert egyenlő­re nincs se kapu, se ke­rítés. De most nem is ez a lényeg, hanem a ház, az épülő kis családi ház, amely a maga szoba—konyha— előszoba—fürdőszoba—éléskam­rájával évek óta betölti a Kér­dő család életét. A cím a jegy­zetfüzetben mindössze ennyi: Kérdő Istvánná, Orosháza, Ju­hász Gyula utca. A ház­számot nem ismerem, tu­dom viszont, hogy ezt a családi házat az Orosházi Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet ta­nulói építik, társadalmi munká­ban, a III. évfolyam 6-os osz­tályának vezetésével, osztály- főnökük, Kovács Bajos irányí­tásával. Tanuló kőművesek, festők és TV-JEGYZET ^jSSZBBB*KESSX£ä9S3B9SS'S«SSSSSB95SSSSaaSB»S' Operett 95 percben Ha úgy mondunk véleményt az operettről, ahogyan kell és ahogyan igazságos, akkor szinte kizárólag a nÖÉzsikára keil gon­dolnunk, nenva „giccses, sziru­pos, tőlünk idegen” tartalom­ra Egy időben nem ezt tették, akadt olyan kultúrpolitikus is, aki „ellenséges ideológia hor­dozójának” bélyegezte, és úgy óvta tőle a szórakozni ■ vágyó embert, mintha méreg lenne. Az operett azonban túlélte a leg- szemellenzősebb támadásokat is, és ma már senki sem gondod arra, hogy a Lili bárónő társa­dalmi státuszát meg kellene változtatni, mert nincs mit megváltoztatni, mert nincs dyan rang hogy „bárónő”. Az operett, amit Huszka Jenő írt, és amelynek világsikerű számait fent emlegetett „kultúrpolitiku- sunk is előszeretettel fütyörész- hette amikor nem hallották; nos; az operett újból elérkezett es kitűnően szórakoztatta a né­zőt. “i Kalmár András rendező va­lósággal isfcoüajátékot produkált, bebizonyította, hogy 95 perces televíziós változatban is hibát­lan produkciót lehet adni, csak a tehetségen és a hozzáértésen txil két dologra van szükség: megfelelően odafigyelni, kon­centrálni arra, amit csinál; má­sodszor pedig megszabadulni a régi görcstől, hogy az operett ..gyanús”, hogy .kispolgári” és a többi. Ha azt hozza előtérbe egész koncepciójában, hogy az operett játék, akkor nyert ügye van, és kellemes szórakozás a rendelkezésére álló 95 perc. Mindezt a televízió zened színházának szombat esti Lüi bárónő előadása apropóján molndtam el, vállalva azt az ódiu_ mot, hogy a bővebb és sokol­dalúbb kifejezés hiánya nem győz meg mindenkit igazamról. Attól persze a Huszka-est kel­lemes és továbbiakra is jó pél­dát adó élmény marad, mert köztudott, hogy a tény (egyelő- adás színvonala) még akkor is makacs dolog, ha akadnak, akik leszólják azt, csak éppen azt nem tudják, miért. Egyszóval így kell, fegy jó! Hozzá mindehhez a remek (és nem rossz hagyományúan „ope- rettes”) színészegyüttes: a szép Kállay Bori, a robbanóan tem­peramentumos Galambos Erzsi, a percig sem bonviván Oszter Sándor, a nem nyegle humorú Szombathy Gyula és a többielc: Turay Ida, Dayka Margit, Már­kus László, és Huszka eleven, áradó, szép muzsikája az MRT nagyzenékarával. Ügy látszik a sikerhez ennyi is elég. S. G. . 4 Bimmms,' 1911 JÜNIUS 10. Építették a holnap munkásait 1975-beii A gyulai Várszínház Vizsgáznak szakmából, emberségből idei évadja villanyszerelők ügyködnek nagy buzgalommal ezen a házon 1974—75-ben. Szép, értékes „vizsgadolgozat”. Vizsga, de már az életben, a szakmából — és emberségből is. Házszámra tényleg semmi szükség. Messziről felismerni a csupa új, vagy most épülő ház­ból álló Juhász Gyula utcában Kérdőékét. A tetőn és a ház körül ugyanis munkaruhás fi­atalemberek serénykednek, és velük dolgozik osztályfőnökük, Kovács Lajos is. A homokku­pac mellé, egy téglarakásra te­lepszünk le beszélgetni. — Ügy kezdődöfi, — teszi le maga mellé a szekercét a tanár —, hogy a legnagyobb Kérdő kislány, aki fehérneművarró-ta- nuló ■ nálunk, beszélt az iskolá­ban az apa nélkül maradt csa­lád nehéz helyzetéről. Az osz­tályfőnöke javasolta: valaho­gyan segíteni kellene, hogy rendes födél kerüljön a fejük fölé. A szakszervezeti titkárunk azután egy napon megkérdezte tőlem, tudnánk-e segíteni? Megbeszéltem a fiúkkal — mu­tat körbe — és ők vállalták, hogy társadalmi munkában, va­sárnaponként, meg a szünetben felépítik a házat. (Emlékszem, tavaly ősszel, a? iskola diákparlamentjén fel­állt a hátsó sorban egy vékony fiatalember, s alig titkolt büsz­keséggel jelentette be, hogy „vállaljuk egy nehéz körülmé­nyek között élő iskolatársunk családjának támogatását, fel­építjük a házukat!” Bejelenté­sét elismerő moraj, majd kitö­rő taps fogadta.) A tervrajzot — természetesen díjtalanul — Ko­vács Lajos készítette el, és 6 vállalta a házért a műszaki-er­kölcsi felelősséget is. És októ­bertől kezdve szabad idejük egy részét itt töltötték, illetve a mostani vizsgaidőszak után is itt töltik, egymást váltva a má­sod- és harmadéves tanulók, kü­lönböző szakmák leendő meste­rei, kőművesek, villanyszerelők, szobafestők. Részt vállalt a munkákból Horváth János és Blastyák András szakoktató is. Nádra Pista és Szabó Pista, mindketten harmadévesek, a tetőről szállnak le rövid pihe­nőre, beszélgetésre. — Gondolom, főként a hely­beli tanulók jönnek ide dolgoz­ni szabad idejükben? — próbá­lom szóra bírni a fiúkat. Szabó Pista válaszából feltevésemnek épp az ellenkezője derül ki: — Most például két orosházi van köztünk, a többi vidéki. Én , Békéssámsonról járok be, Pis­ta —; néz Nádra Istvánra — gerendási. Bejövünk mi a tár­sadalmi munkára, erre meg kü­lönösen szívesen jövünk — int á ház felé —• Miért? — Nehéz ezt így megmonda­ni — néz zavartan hol a ta­nárra, hol a társaira, aztán a homokba rajzolgat. — Először is: segítűrik másokon, azután meg, érdekes a dolog. Sokat ta­nulunk munka közben, az épí­tés minden mozzanatát látjuk, csináljuk. Itt van például a te­tőzárás, vagy a szintezés, zsa­luzás, mennyezetgerendázás. Ta­nultuk, de csinálni más. —Tár­sai, Paulik Mihály, Ádám Jó­zsef, Megyeri László és a töb­biek egyetértőén bólogatnak. Sután-kamaszosan viselked­nek, alig várják, hogy újra ke­zükbe vehessék a szerszámot. Inkább dolgoznak, mint beszél­getnek. Ahogy Szabó István fo­galmazta, „érdekes a dolog”. A hét filmjei Békéscsabán j A Holnap lesz fácán című színes magyar filmkomédia két fő­szereplője Szegedi Eri ka és Lohinszky Lóránt Sára Sándor a filmművészet azon alkotói közé tartozik, aki egyszerre Vállalja a rendező, a forgatókönyvíró és az operatőr szerepét, feladatát. Űj, színes filmjében — amelynek műfaja Sára Sándortól szokatlan mó­don : filmkomédia, Páskándi Gé­zával írta a forgatókönyvet, Jankura Péterrel készítette a felvételeket. A komédia címe nem sokat mond: Holnap lesz fácán. Egy fura nyaralás gro­teszk történetét láthatjuk. A cselekmény a folyó egyik pa­rányi, lakatlan szigetén játszó­dik. Ide igyekszik Mária és Ist­ván (Szegedi Erika és Lohinsz­ky Lóránt), hogy végre kettes­ben lehessenek. De ide jön ugyancsak a csöndet keresve Kelemen professzor (Benkő Gyula), s Kozma elvtárs (Szir­tes Ádám), majd táborozok tö­mege érkezik. Egy-két óra alatt a lakatlan sziget túlnépesedik, a kialakuló anarchiát Kozma í igyekszik dirrel-cjurral meg- [ szüntetni. — A túlnépesedett 1 szigeten természetesen rengeteg | mulatságos dolog is történik, S amelyek alkalmasak a nevette- s tésre is. A Holnap'1 lesz fácán cí- ■ mű új magyar filmet a Brigád • moziban mutatják be a közön- S ségnek. ; A repülőszázad című szovjet • film a második világháború í. utolsó éveiben játszódik. Le- ! onyid Bikov rendező nem a há- ■ ború borzalmait ábrázolja, ha- ■ nem a katonaiskolából közvet- • lenül a frontra kerülő újoncok ; életét. Az új szovjet filmet má- ■ tói a Szabadság moziban veti- 5 tik, a Piedone, a zsaru című új : olasz vígjátékot .pedig csütör- : töktől a Brigád moziban lát- ; hatja a közönség. j A Békéscsabai Kertmoziban : csütörtökön és pénteken az • Apacsok című színes NDK ka- : landfilmet, vasárnap és hétfőn : pedig A fej nélküli lovas című ; színes szovjet kalandfilmet ve- I ütik, ■ S Izgalmas a fiúk — maholnap ifjú munkásemberek — számá­ra a feladat: „igaziból” házat építeni, kipróbálni eszüket-ere- jüket. És olykor talán kicsit virtuskodni, felelős munkát vé­gezni — fontos állomások ezek a felnőtté válás útján. Termé­szetesen ott motoszkál bennük megfogalmazatlanul az ember­ség szép motívuma, a segíteni akarás is. Kétkezi munkához szokott uj- jai zavartan babrálják kötője sarkát. Takarítónő az orosházi ÁFÉSZ-nél. Sovány, kis terme­tű, de szilárd akaratú asszony Kérdőné. — Három gyerekkel marad­tam magamra, tizenkettő, tizen­négy és tizenöt évesek. Egyedül nevelem őket. Átmenetileg édesanyáméknál lakunk, de el lehet képzelni, milyen szűkösen, egy eredetileg kamrának épült helyiségben. A házban három család él együtt. Az építkezés­hez sok pénz kell. — Kis szü­net után csendesen megismét­li: — Sok pénz kell. De ugye, apránként csak meglesz min­den, már tető alatt vannak a falak. Téglák, törmelékek, deszka­halmok között bukdácsolunk. — Itt, ez lesz a szoba, az meg a konyha. Az összes alap­terület 64 négyzetméter. A fi­úk segítsége nélkül nehezen boldogultam volna. 1972' óta gyűjtögettem a házra, és ami­kor annyi összejött, hogy meg tudtam venni a telket, majd az induláshoz az anyagot, édes­apámmal kezdtük el a munkát. Mi ástuk ki a helyét, és rak­tuk le az alapokat. Ügy jó egy méter magasan álltak a falak, amikor megérkezett a segítség. Először nagyon meglepett ez az egész. Nem kell megmagyaráz­ni, mennyire örültem. Legalább 50 ezer forint lesz tisztán, amit ők dolgoznak rajta! Mikorra tudtam volna én a magam ere­jéből házat építeni? Sürög-forí^g a nyers falak kö­zött, azután kiállunk a ház elé. Mutatja a szépen megművelt veteményes kertet, ahol két na­gyobb lánya szorgoskodik. — Kerítés még nincs — tárja szét karját mentegetőzve —, de már néztem nekivaló drótot. Ajánlottak is valakit, aki ol­csón megfonná. Vasoszlopok is kellenének hozzá. Vagy inkább betonból csináltassak? ... Ahogy az utcá végéről vissza­nézek a házra, eszembe jut, hogy nem is egy nagy T betű illene arra a leendő kerítés-ka­pura, hanem inkább ez a fel­irat: „Építették a holnap mun­kásai: 1975-ben.” Tóth Ibolya Megyénk hangulatos városa; Gyula ezen a nyáron is várja a •vendégeket. Szeged mellett az Alföld legrangosabb szabadté­ri színpadán az idén két ma­gyar szerző egy-egy drámája kerül színre. Veres Dániel: Vé­res farsang című történelmi drámája Erdély hanyatlásának korába, az utolsó Báthori ud­varába viszi el nézőt. Batho- ri Zsigmond beteges kényúr, gyilkosságok és bitók kísérik útját. Az ő alakját formálta meg drámájában Veres Dáni­el: a művet július 4-én mutat­ja be a Vígszínház Sík Ferenc Jászai-díjas rendezésében. Bá- thorit Iglődi István személyesí­ti meg, a további szerepekben Sunyovszky Szilviát, Vörös Esztert, Szalay Editet, Farády Istvánt, Csikós Gábor Jászai- díjast, Iványi József Érdemes művészt, Szénássy Ernő Já~ szai-díjast, Kézdy Györgyöt, Bicskey Károly Jászai-díjast és Jordán Tamást láthatjuk. A történelmi dráma július 5-én, 6-án, 7-én, 11-én, 12-én, 13-án és 14-én este fél 9 órakor ke­rül még színre. Görgey Gábor tragikus ko­médiát írt a Várszínház számá­ra. A címe: Törököt fogtunk. Bár a történet tragikusan vég­ződik, mégis sokat nevethe­tünk a nyilvánvalóan gyulai végváriak álhősködésén, a tö­rökök ügyefogyottságán. A mű­vet Sándor János Jászai-díjas állította színpadra, a dalbetéte­ket Vaszy Viktor Kiváló mű­vész szerezte. A főbb szerepek­ben Cserhalmi György, Pécsi Ildikó, Körmendi János, Kört- vélyessy Zsolt, Horváth Gyula Jászai-díjas és Cserényi Béla játszik. A tragikus komédiát jú­lius 19-én este fél 9 órakor mu­tatják be, a további előadások 20-án, 21-én, 22-én, 25-én, 26- án, 27-én és 28-án lesznek. Még két program ígér nagy­szerű élményt a gyulai Vár­színházban. Július 10-én a gyu­lai Kamarazenekar ad hang­versenyt, augusztus 1-én, 2-án és 3-án „Gyulai vásáron” cím­mel egész estét betöltő folklór- műsort rendeznek a békéscsa­bai „Balassi”, a gyulai „Körös”, a szegedi „ÉDOSZ” táncegyüt­tesek és az eleki Röpülj Páva­kor fellépésével. A műsort Born Miklós rendezi, a művészeti ve­zető Vavrinyecz Béla. AZ ALFÖLDI KŐOLAJ- ÉS GAZIPARI GÉPGYÁR azonnali belépéssel felvesz öntő, esztergályos, általános lakatos, hegesztő és villanyszerelő szakmunkásokat, VALAMINT öntő- és szerelömunkákra betanított munkásokat Jelentkezni lőhet: a gyár munkaügyi előadójánál (Orosháza, Bajcsy-Zs. út 41.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom