Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

TARKA kaíüák&k

2sse«««ifi3isses9Dasacazxasa>aararaana9aaMra»a9easaBBSBSscss3S£Z8aMB«scss»siaicsnuv«

Tréfák

QSSKX

Terheiségmeg'iza kítás

Az elmúlt év januárja óta új szabályozás alapján történik a művi terhességmegszakítások engedélyezése. A beérkezett kérelmekkel a városokban és járásokban 12 elsőfokú és a megye székhelyén egy másodfokú bizottság foglalkozik. Ez utóbbi a fellebbezésekkel. A bizottságok egészségügyi intézményekben (kórházak, rendelőintézetek stb.) működnek. Az új rendelet szigorúbb, mint a régi volt és elsősorban a felesleges, a felelőtlenségből származó műtéteket kívánta korlátozni.

Kényszer vagy tervezés

— Békés megyében egy év alatt — 1974-ben — 43 százalékot esett a művi terhességmegszakítások száma. Ezt a rendelet következetes alkalmazásának lehet tulajdonítani? — kérdeztük dr. Nagy Judit megyei orvost.

— Az új rendelet pontokba foglalta, milyen esetben ad vagy adhat a bizottság engedélyt. Ez a korábbihoz képest — amikor egyetlen eszköz a meggyőzés volt — valóban szigorítást jelent. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a mi megyénkben a születések aránya ezer lakosra számítva évekig 14 körül mozgott s ez 1974-ben 18 lett, köny- nyen kényszerre gondolhatnak az emberek. De erről szó sincs, mert a bizottságok a beérkezett kérelmeknek csak mintegy 4 százalékát utasították el. Már első fokon engedélyt kapott a kérelmezők 94,4 százaléka.

— Ezek szerint 1974-ben már eleve jóval kevesebben akarták megszakíttatni terhességüket, mint az előző esztendőkben. Tehát a családok és az állam szándéka hasonló volt, vagy legalábbis köziéi került egymáshoz.

— Részben. Ugyanis a csökkenő folyamat fokozatosan már 1968' után megindult a család- tervezési felvilágosító munka nyomán és az újabb és hatékonyabb fogamzásgátló szerek terjedésével. S a hetvenes években az egyes szociálpolitikai intézkedések hatása is mutatkozik. Ez tovább fokozódott a népesedéspolitikai határozattal. A családi pótlék és a gyermekgondozási segély fölemelése, egyéb más kedvezmények, s nem utolsósorban a kedvező lakáspolitikára gondolok. De közrejátszott az is, hogy most vannak szülőképes korban azok a nők, akik az ötvenes évek közepe táján születtek.

— A rendelet tehát nem kényszerít szülésre, hanem inkább gondos családtervezésre serkent. S ehhez ma már többféle védekezési lehetőség áll rendelkezésre. De akik a bizottságok elé kerültek, nyilván egyiket sem vették igénybe.

— Egyesek védekeztek, csak a használatban hibát követtek el, pl. nem szedték rendszeresen a tablettát. Aztán vannak nők — bár egyre kevesebben —, akik idegenkednek a tablettáktól, mások meg nem szedhetik. Nekik egyéb módot kell találniuk és így a kisebb hatású módszerekre vannak utaléa. De több azoknak a száma, akik egyáltalán nem védekeztek, a legkülönfélébb okot hozva föl erre. A bizottságok fontos munkája, hogy meggyőzze a nőket: a saját és a következő utód egészsége érdekében fogadja meg a szakorvos tanácsát. S a születésszabályzás módja a fogamzásgátlás

legyen, hogyha majd szülni óhajt, egészséges gyermeknek adhasson életet.

A fellebbviteli fórum

— Az előbb már szó esett róla, hogy az összes kérelmező 94 százaléka azonnal engedélyt kapott. A többiek mind fellebbeztek? — A kérdésre dr. Domoki Irén, a másodfokú bizottság jogásza válaszol:

— Az elutasítottak egy része — kb 1,5 százaléka — belenyugodott a döntésbe, a többiek hozzánk fordultak, s a fellebbezőknek több mint a fele itt kapta meg a terhességmegszakí- tási engedélyt.

— A fellebbezések nem egyszerű, egyértelmű ügyek. Sok egyéni, családi probléma van bennük, viszont minden egyes emberre nincs paragrafus. Sok nehézséget jelent ez a döntésnél?

— Igen. És valóban nincs két egyforma eset. Mégis arra törekszünk, hogy a hasonló ügyekben hasonló és következetes joggyakorlatot alakítsunk ki, hogy senkit hátrány né érjen. Különösen nehéz ez igazolhatatlan indok esetén. Egy szélsőséges példa talán érzékelteti: ha az anya állítása szerint nem a törvényes férj az apa. Ugyancsak gond a megromlott családi élet elbírálása olyankor, amikor a feleség inkább takargatja azt, nemhogy panaszkodna, és így még a szomszédok sem Áldják, milyen rosszul élnek. Aztán vannak fellebbezők, akik ügyüket előnyösebben tudják képviselni, míg másoknak megszólalni is nehéz. Ezeket az utóbbiakat nekünk kell segítenünk.

Panaszra mód van

Kötött mellény

A modeült gyapjúfanaJlal kötjük, kb 1 kg-ot igényel, A patentrészt 3-as, a mintás részt 4-es tűvel kötjük. A mámta leírása: 1, 3, 5, 7 sarak 3 sima és 3 fordított váltakozva. A páros sorokat végig fordítottan kötjük, a 9, 11, 13, 15 sorokat 4 simával kezdjük s utána 1 fordított és 5 sima váltakozásával kötünk a soron végig. így az egy fordított szem az előző sor középső szeme fölé kerül. A hátát 110 Sizemmel kezdjük a vékonyabb tűvel 1 sima, 1 fordítottal 3 cm-t kötünk, utána a vastagabb tűvel kötjük) a mintás részt a szabásmintának megfelelően. Az elejét 75 szemmel kezdjük. A hátával azonos módon kötjük, de a középfelé eső szélén 20 szemet a színén mindig simán, bal oldalán pedig fordítottan kötünk. A karöltő 16 cm_.es magasságánál elkezdjük a nyak kerekítését, éspedig a sima kötésű csík 16 szemét fejezzük be (a tűn maradnak szemek, ezeket azután kötjük tovább). Folytatjuk a nyak kerekítését 3, 2 és 1 szemet fogyass tunk el minden második sorban, majd befejezzük a vállat. Ezután megkötjük a másik elejét a gomblyukakkal együtt. Az ujjúkat 50' szemmel kezdjük és 6 cm patentkötés után a mintával és a vastagabb tűvel a szabásminta szerint szaporítva

BlHEJ MEC/zJ v ;ív:1975. JÚNIUS 8.

11

— Öttagú a bizottság, nem valószínű, hogy minden esetben azonos véleményen vannak. Nehezen hozzák meg a döntést?

■— Könnyű ügy ezen a szinten már nincsen és általában sokat vitatkozunk. Volt jó pár eset, amikor hosszan és élesen, s csak a szavazás hozott eredményt.

— A másodfok döntése végleges. Viszont panaszra mód van. Éltek ezzel az elutasítottak?

— Egy esztendő alatt öt esetben fordultak panasszal a megyei tanács vb-titkárához, aki új tárgyalásra visszaadta hozzánk az ügyet. Egy kivételével új határozatot hoztunk, mivel a panaszos újabb és hitelt érdemlő indokot szolgáltatott.

* * •

• A művi terhességmegszakítások száma ebben az évben tovább csökkent. És most sem a , kényszer miatt. Az első negyedévben 12 százalékkal kevesebben kérték, mint 1974 hasonló időszakában. A fellebbezések pedig a tavalyinak csak az egy- harmadát tették ki.

Vass Márta

és kerekítve folytatjuk műin- : kánikat. Gallért kb. 90 szem- ; mel kezdjük szántón simán, bal • oldalán fordítottan. 15 cm után j a szemeket mindkét oldalon ■ szemenként fogyasztjuk, 3x4 • szem után a maradék szemeket ! egyszerre fejezzük be. Zseblap- jj ja csak dísz- és dupla kötéssel ; készül. A gallér felvarrásánál • a fokozatosan befejezett részt á • színén, a többit a bal oldalon • varrjuk a mellényhez. A gom- ■ bolási pántot és a gallért visz- • szafelé haladó (bálról jobbra) ■ kispálcával horgoljuk köirül. S

MEGOLDÓDOTT A KÓKUSZDIÓ HÁMOZÁSA

Jelentéktelen problémának tűnik, pedig nem az. Nehéz feladat azoknak a gyáraknak a számára, amelyek a kókuszdió beléből olajat és stearint vonnak ki. A francia Benn cég megnyerte az „élelmiszeripari technológiai újítás” témakörében kiírt nemzetközi pályázatot azzal a géppel, amelynek segítségével óránként 6000 kókuszdiót lehet meghámozni.

— Ottó, mindenütt azt híresz- teled, hogy nem iszol szeszes italt. Én pedig tegnap láttam, amint felhajtottál egy konyakot.

— Ez teljességgel lehetetlen- vágy pedig tökrészeg voltam.

• • •

A skót beront a gyógyszertárba:

— Gyorsan adjon 5 pennyért mérget, véget akarok vetni az

életemnek.

— Sajnálom, uram — válaszolja a gyógyszerész, csak 6 pennys méreggel szolgálhatok.

— Ember! öngyilkos akarok lenni, nem tönkremennil

0 * *

— Miért mondtad meg anyunak, hogy mikor jöttem haza? Hiszen nyomatékosan megkértelek, hogy ne áruld el!

— En nem is árultalak el, papa — mondja önérzetesen a fiú. — Csak amikor anyu megérkezett, annyit mondtam, hogy nem néztem az árára, amikor hazajöttél, mert éppen a reggelimet készítettem.

*00

EZ EGY KIS TÚLZÁS

Joachim Ringelnatz ugyancsak barátja volt az italnak. Egy napon háziorvosa így szólt hozzá:

— Mint lelkiismeretes orvos, csak annyit mondhatok önnek, Ringelnatz úr, hogy helyesebb lenne, ha minden egyes konyak helyett egy almát fogyasztana.

— No, de kedves doktor — válaszolta Ringelnatz — ez képtelenség. Hogy tudnék én naponta 30 almát megenni?

f

Tegnap dolgozatot irtunk. A tanító néni azt mondta, nem adja meg a témát, mindenki írjon, amit akar. Sokáig törtem a fejem, ugyan mit is akarjak, amikor az ablakra néztem és láttam, hogy teljesen beborult és mindjárt zuhogni fog az eső. Erről eszembe jutott, hogy mi volt nálunk a napokban és elkezdtem írni:

félóra

A földrajzban azt tanultuk, hogy az olaszországi Velence olyan város, amit az alapítók a vízre építettek. És cölöpökre. Ott éppen ezért az utcákon víz folyik és gondolával közlekednek az emberek. Ez biztos, hogy így van, mert filmen már láttam. Aztán van még egy másik is, Észak Velencéje, de ez csak olyan becenév, mert valójában Leningrád- ról van szó. Azért mert sok a csatornája és sok utcában ezért itt is víz folyik.

A mi Velencénk a Szabadság tér, mert időnként itt is vízben vagyunk, csak éppen gondola nem jár rajta. Még csónak sem. És hídja sincsen.

Persze még más különbség is akad. Mindjárt az, hogy sem nem olasz, sem nem szovjet, sem nem város, hanem csak egy tér és Békéscsabán van. Meg hogy a városalapítóik nem vízre és nem cölöpökre építették. És nincsenek galambjaink sem, mint ott a Szent Márk téren. Mindebből nálunk

csak a tér van meg. Aztán itt a Velence hol van, hol nincsen. Ezt úgy értem, hogy a mi terünk csak zápor és zivatar, meg más nagy eső idején válik Velencévé. És akkor is lépcsőzetesen. Azzal kezdődik, hogy ahány ház, any- nyi patak, mert a tetőkről az esővíz a járdán keresztül az útra zúdul, ahol már folyó lesz belőle. Aztán amikor ezek a folyók a tér két oldalán a sarokra érnek, tavakká szélesednék. Azt hiszem ilyen egyik Velencében sincsen. Sem északon, sérti délen. Csak nálunk.

A közlekedés itt ilyenkor borzasztóan érdekes. Legutóbb is kiültünk apukámmal az erkélyre és onnan izgultuk végig. Én a motorosoknak szurkoltam, apukám meg a gyalogosoknak. De azért az autókkal kezdem. Egy Trabant kivételével szinte úsztak a vízen, akár a szárnyas hajók. Meg se koty- tyant nekik. A Trabant viszont lefulladt és leállt, éppen a sarok előtt. Se előre, se hátra, se be, se ki,

pedig tele volt utassal. De azért a motorosok mégis érdekesebbek voltak, mert féltették a lábúkat és igyekeztek felhúzni, hogy ne érjen a vízbe. Egy-kát srácnak ez teljesen sikerült, úgy mint a cirkuszban szokott lenni. A kerékpárosok nem voltak ilyen mutatósak. Vagy leszálltak és fölmentek a járdára, amikor nem bírták tovább, vagy végig pedáloz- ■tak a téren és a sarkon szálltak le, mert ott már végképp kifulladtak. így is, úgy is megmerült a cipőjük. A gyalogosok is főleg két nagy csoportba tartoztak. Egyesek sokáig tűnődve álltak és nézték, hogyan kelhetnének át a vízen, s aztán csak belegázoltak cipőstől: mások meg gondolkozás nélkül kiléptek a csukából, kézbe vették és szinte vígan szelték a vizet. Mire átértek, már föl se vették az egészet. A cipőt se, úgy mentek tovább. Ezek leginkább a lányok voltak, felgyűrt nadrággal, oda se neki.

Aztán elállt az eső, lassan lefolyt a víz és vége lett Velencének. Újra száraz-föld lettünk. De nem sokáig, mert késő este kezdődött élőről minden. Igaz csak kis forgalommal. Ahogy nézem, ismét a levegőben lóg egy jó kis zuhancs, aminek én csak örülök, mert a nagymamám azt szokta mondani, hogy a májusi eső aranyat ér.

V. M.

I

i

I