Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
1. KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Sok SZŐ esik manapság a közművelődésről, ám ritkábban közelítjük meg e Bogaimat az önművelődés oldaláról. A közösségi művelődési forrnak a gazdasági-technikai fejlődésn dk, az életszínvonal emelkedésén ek, a megnövekedett szabad időnek nyomába szegődve a szocialista ember tudati, világnézeti műveltségének emelésére törekednek. Eredményt azonban csak akkor érhetnek el, hsa ez az egyes emberek belátásával, a nagyobb tudás iránti igényével és törekvésével párosul. A önművelődés és a közművelődés tehát csak együtt, egymással dinamikus kölcsönhatásban „létezhet”, igénylik, feltételezik egymást; az egyéni művelődés éppúgy része a társadalom közműveltségének, mint ahogyan a közművelődés különböző formáit, módszereit beépítheti az egyén önképzésének per- man enciá j ába. A kettő együtt bat, mert céljuk közös: a társadalom műveltségi színvonalának, ezáltal ideológiai életünknek javítása. A művelődési témák kap- csán soksizor eltűnődtem: miként lehetne az egyén " és a köz művelődésének összhangját megteremteni, a kettőt egymáshoz ( minél jobban közelíteni. Eredményt hoz-e a műveltség túlzott terjesztése, erőltetése? Nem fog-e ez vajon kampányjellegű közösségi művelődési tormáikat ölteni (mint például korábban a szocialista brigádok kulturális vállalásai vagy az olvasómozgalom) , s végül a mennyiségi mutatók papírformáiba fulladni? Egyáltalán: hogyan kell értelmezni az önművelődést? Ugyanazt jelentheti-e mindenkinek, mondjuk egy szocialista brigádon belül, még ha azonos iskolázottsági szinten vannak is egy Thomas Mann-regény, egy mai tv-játék vagy egy önkény- novella ? Lehet-e klasszikusokat kezébe adni a mű- véltségfejlesztés igényével annak, aki felszabaduló ideje jó részét a kocsmában vagy futballmeccsen tölti? Érdemes-e színházba vinni azt, aki családjával önző, munkahelyén áskálódó és gyakran — trágárul — káromkodik? Az önművelődésnek — úgy vélem — elsősorban is a kulturált magatartás, az emberibb, szocialista életforma iránti igiényt kell jelentenie. Nem a másokat okoló, elégedetlenkedő kö- vetelődzést, hanem a társadalomban a saját munkánkkal kivívott, megteremtett helyünket, életünk szebbé, belsőleg gazdagabbá, tartalmasabbá tételét. Az igénynek tehát belülről kell fakadnia (hisizen a jó, a szép iránti igény természettől fogva adott is az emberben), s először is emberhez méltó viselkedésre, kulturáltabb magatartásnormákra kellene irányulnia ... „A művelődés nem valamire jó, hanem önmagában jó. Olyan, mint a szerelem. Ahogyan a fajfenntartás is többet ér szerelemmel, mint nélküle, úgy a mindennapi élet is többet ér a műveltséggel, mint anélkül” — írja Benedek István a közelmúltban megje lent Pusztába kiáltott szó című könyvében, Dialógus a műveltségről címmel. Tovább visszük a párhuzamot: a szerelem, a fajfenntartás csak a család milliőjóben teljes, ott kap igiazi megvalósulási formát. S ahogyan a családok meghittebb, bensőségesebb sajiátos élete alkotja a nagy közösséget, a társa- daimat, ugyanígy az önművelődés befelé forduló, az egyénektől függően különböző területekben elmélyülő, belső igénye nélkül nem építhetők tovább a közösségi művelődés formái sem. S hogy a kettő milyen szorosan kapcsolódik: a közművelődés fejlődése nélkül a társadalom sem fejlődhet. A gyermeknek tehát mar a családban kellene megkapnia az első- intellektuális impulzusokat, s nein- csak arra vonatkozóan, hogy mit olvasson, mit nézzen meg a tv-ben, liánom például a szülők erkölcsi példaiadásával, egymáshoz való emberi és a munkájukhoz, társaikhoz való szocialista viszonyukkal, kulturált beszéd- és magatartásmód j ukkaiL Meggyszüret Soss Ervin meggyfa alá ülnék este azt a régit megkeresve vendégségben ahol jártunk meggyet szedtünk amíg láttunk kosaraink ahogy telték bejártam az egész kertet piros gömbök fényes arcán csillag izzott sápadt halvány de hogy kié nem tudtam én hittem talán hogy az enyém megszámoltam négyet-ötöt elrepült a tűzgömb fölött a Hold-sarló ezüst cikkely piros tóban ezüst pikkely és a meleg könnyű bársony elnyúlt csendben a faágon a verandán anyám nevet odaszólnék várjon megyek piros gömbök felett szállva érkezem a verandára az asztalnál nem ül senki nem is jöttünk meggyet szedni csak a meggyfa az a régi Uomt siratom nem is érti Tegyük fel, hogy a példamutató családi életet élő és a munkahelyén is helytálló munkásember elhatározza, műveltebb szeretne lenni, s nagyobb tudást adni gyermekének is. Mit olvasson, hová menjen? Mihez értsen, mit tanuljon? „Tűzzem ki magam elé, hogy a tv-ben- ezentúl csak a társadalmi és történelmi drámákat, a színházban a komoly darabokat nézem meg, míg az operettet és a krimit elhagyom?” „A mai általános művelt ség éppen abban különbözik a tegnapitól, hogy annak pontosan meg lehetett határozni a tartalmat, ennek nem lehet. A korszerű műveltség nem egy hivatalos jegyzékbe foglalt anyag ismerete. Általános műveltsége ma annak van, aki elegendő klasszikus és korszerű ismerettel rendelkezik ahhoz, hogy önálló yé- leínényt tudjon alkotni.” (Benedek István) Korunk műveltsége rendkívül bőséges választékot kínál és ez fokozza az egyéni választás i felelősségét» Kinek-kinek Takács István Csendélet alapképzettsége, megszerzett, s alkalmazott ismeret- anyaga, egyéni érdeklődése, hiányosságainak kritikus feltérképezése alapján kell döntenie, mi szükséges ahhoz, hogy önálló, biztonságos ízlése, határozott ítélőképessége alakuljon ki. Erőltetni a művelődé? iránti igényt nem lehet. Ismét Benedek István szavaival: „Akit csak szakmája érdekel, minek kőnyszerítsük általános műveltségre? Akit szakmája sem érdekel, sohasem lesz belőle műveit ember.” Az alapokat az egyéni választáshoz az iskolának kell leraknia. Az általános, de még inkább a középiskolának. Utóbbinak azért is fokozott a felelőssége, mert a legfogékonyabb, 14—18 éves korában szerzett ismeretek alapozzák meg az egész későbbi műveltség- szeitkezetet, valamint a világnézet és az ideológiai tudat is ebben az időszakban stabilizálódik. Az a fiatal, aki jól odafigyel az iskolai tananyagra, s akit a korszerű oktató-nevelő munka „egész emberként” igyekszik orientálni, az iskolából kikerülve, egyéniségétől függően képes lesz önálló műveltségét kifejleszteni. De térjünk vissza a művelődni vágyó munkásemberhez, akinek jobbéra a szakmai ismeretek megszerzésével, a munkába állás prózaibb gondjaival múlt el legfogékonyabb időszaka, s aki korunk infoimáció- dömpingjóben nem is igen érti, hol kellene nekirugaszkodnia a műveltségszerzésnek. Először is nem elkezdenie, „nekirugaszkodnia” kell, hanem folytatnia, hiszen az elmúlt 30 év alatt értünk el olyan eredményeket a kultúrában is, melyben neki, a kétkezi munkásembemek komoly feladat jutott. Ezt számba venni, felmérni, s ehhez kapcsolódva továbbfejleszteni — a feladatunk. És itt jön a családot a társadalommal, az önművelődést pedig a közművelődéssel összekötő híd: a kis közösségek, a munkahelyi kollektívák, a szocialista brigádok, művelődési intézmények szerepe. Segítséget nyújtani a munkásoknak az egyéni művelődés lehetőségeinek, tormáinak kiválasztásához, kialakításához, a kultúrát közvetítő eszközök helyes differenciálásával. Hiszen minden termelő közösség másfele, sajátos köz- vetítőeszközt, művelődési tormát kíván meg, s mindenütt olyanokat kell alkalmazni, amelyek a legközelebb állnak életmódban, szokásrendszerben is a dolgozókhoz. Ezért helyes a nem formális elemek szaporítása: a felmérések, beszélgetések életformáról, napi problémákról, továbbtanulásról; ankét közéleti emberekkel, vállalatvezetőkkel; ködös, előkészített színház- vagy olvasmányélmény; munkásakadémia; szocialista brigádklub..« Ezért kellene a vállalati ünnepségeknek, beszámolóknak, szónoklatoknak éppúgy kontaktust teremteni a mai életérzéssel, a hallgatóságot érintő, érdeklő problémáikkal, mint a színházi előadásoknak, munkás—művész találkozóknak. Meg kellene tanulnunk ösz- szekötni az ünnepeket a napi valósággal, persze már az iskolában, óvodában, s még korábban, a családban. A fokozatos elszürkülés ellen megtanulni az ünneplés mikéntjét, megteremteni a kultúrával való azonosulás, befogadás emberi- érzelmi feltételiéit. A munkások a 14—18 éves korban elmulasztotta- kait pótolhatják, a felnőttoktatás, általános és szak mai továbbképzés különböző lehetőségei állnak rendelkezésükre, hogy bővítsék, rendszerezzék ismerő teiket Az iskolában megalapozott vagy a munka mellett megszervezett ismeretanyag akkor válik korszerű műveltséggé, azaz önálló ízlés- és ítéletalkotás képességévé, ha ki-ki ál landóan, aktívan, öntevékenyen fejleszti azt tovább. Az együttélés hétköznapjaiban mindenkinek igénye az aktívabb részvétel, az in- timebb élmény, a tevékenység, a sikerélmény, önművelődés például a zenehall gatás, modellezés, amatőr képzőművészet, vers tanulás, a különböző hobbik vagy a barkácsolás is, hogy csak néhány példát említsünk, hiszen belső, önmegvalósító, embert gazdagító szórakozások. Ezekhez a lös közösségek, kúl túrcsoportok, brigádklubok, szakkörök ka váló lehetőséget nyújtanak. Ha körülnézünk, láthatjuk, van tehát mit tennünk közművelődési feladataink megvalósításáért. De legfontosabb ehhez saját helyünk ismerete, megtalálása a közművelődés rendszerében, saját felelősségünk érezte közös társadalmi, ideológiai, emberi cél jainlkért. S ha önmagunkba nézünk, láthatjuk, bőven akad (és mindig akad) tennivalónk önművelődésünkért.». Jurányi Anna Ébredj velem Székely Dezső Most háború van sokfelé szívem álarc mögött késes nyugalom Vértelen kardom az ének a szó halálig tart a riadó szeretlek nagyon Ha sírsz a szemed csillag-temető ébredj velem tartósabb örömre A csapzott éj a kifulladt komondor küszöbünkön horkol s álmában is értünk nő a körme, Önművelődéssel — a közművelődésért
