Békés Megyei Népújság, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

ötven évvel ezelőtt történt Aratásünnepség a békéscsabai felső mezőgazdasági iskolában tXUBRIS-RflCSMANV M. PéJss Qy©igy Ex libris Elbeszélések a rési Sárrét pásztoréletéből Ä ménes életéből Amikor kiverés vöt, egy paraszt gazda kihozott egy herílt lovat. Én akkor rá- tettem a cílt, hogy ez jó lesz nyergesnek, hamar meg tudjuk fogni. Harmad nap múlva valóban rá ke­rült a sor, amikor hat ide­gen csikó megfutamodott. Hogy ez olyan csendes lú volt, űtet kaptam meg. És gyerünk csak, elibe vágtam a csikóknak. Erős csikók voltak, olyan kétévesek. Akkor, mikor felpattantam, hogy megyek elibiik, az úton mikor mentem ke­resztül, felbukott az öreg nyerges, én meg elébe. Akkor rögtön felpattantam, újra tetejibe Icavarottam. A csikókat még első este Visszatérítettem. Az úgy vót, hogy egyik a másikat marta, mikor első este beálltak az állásba. Az egyik féltette a fiát. a másik irígye vót, rúgta, harapta. Mink pedig kö­rülötte. Két embernek vetetten, sokféle tala.iré fecskéből állott. Ifjú gaz­iájuk a kezdet-kezdetével isszegezte művelődésük és zakismeretszerzésük céljait. \ IX. osztály virágágya már t gyönyörűen feldolgozott iermőföld volt. Ifjú gazda uk komoly előrelépésükről jeszált, s a vers utolsó so- •aival együtt búzamagvak tál vetette be a „te rím ő- alajt”. A III. osztály vi- 'ágágya a termést bánta toztató zöld „búzamezőt" lépviselte,: s Ifjú gazdájuk lz érlelődést hangsúlyozta ti elmondott versében. A V. osztály virágágya már írett búzakalászoklral volt telítve, a képviselőjük kö- tzönetet mondott versében t felső mezőgazdasági isko- a emberi és szakmai neve ő és szakképző munkájáért. S ekkor az „öreg gazda” jyúlt az érett kalászok kö- 'é. A kiemelt maroknyi bú­sa magvait — a finom ter­mőföldből, s kövekből ösz- szaállított onszágténképen szórta szét. S aztán felhangzott a szózat, és a csabai „fing” végzősei újra elindultak az iskola kijárata felé .., * így záródott 50 évvel ez­előtt, 1925-ben a csabai fel­lő mezőgazdasági iskola .Aratása”. Az akkori helyi sajtó is beszámolt a felső me­zőgazdasági iskolások érett­légijéről és aratóünnepsé- jógéröl. Ettől kezdve nem- ’sak a békéscsabai gdmmá- dum és kereskedelmi isko­la, de a városi lakosság is w/.inte érdeklődéssel figyelt lei a félévszázaddal ezelőtt jj középiskolaként ki ala- cult felső mezőgazdasági Is- soflára. Id. Csorna Gyula ny. pedagógus indulók hangjai betöltötték az épületet. Az 1., a II. és a III. évfolyam tanulói az ünnepélyesen berendezett tornateremben várták fel- sorakozottan az ünnepség színhelyére érkező negyed­éveseket. Előttük tanáraik, i hivatalos meghívottak és a szülők ültek. A színpad- szerűen kiképzett dobogó­son asztalmagasságban, hat­vanfokos szemléltető beállí­tottsággal a négy évfolyam­nak megfelelő négy „virág­ágy”, és hazánk dombor­műként kialakított térképe állt. A bevonuló búcsúzó évfolyamot iskola társaik .vigyázzállással” fogadták, az I., II., III. évfolyamokat képviselő „ifjú gazdák” osztályuk virágágyához áll­tak. n a legidősebb végzett, az „öreg gazda” hazánk tér- ?ép-dombormű véhez. A Himnusz után mindjén ,tfjú gazda” versekkel jel­lemezte évfolyamát. Az I. isztály virágágya még mű­Századuník első negyedé­ben az akkori polgári isko­lák — a gimnáziumoktól lakezelten — mindig arra törekedtek, hogy a 10—14 évesek I—IV. osztályai fö­lé alakuljanak ki a 14— 18 évesek V—VIII. osztá­lyos évfolyamai. Így jött létre annak idején a „reál­iskola”, a „kereskedelmi Is­kola”, majd néhány „szak­ipari iskola” is. S így ala­kult ki — sok ellenzés után — 1924/25-ben a kö­zépfokú mezőgazdasági képzést jelentő felső mező- gazdasági iskola. Akkor még mindössze két alföldi helységben Békéscsabán és Orosházán. A békéscsabai felső me­zőgazdasági iskola IV. év­folyamának beindításához, az érettségire való felké­szüléshez a minisztérium egy akkor végzett tanító- képzős s egy ugyancsak ak­kor végzett polgári iskolai tanárt küldött le Békéscsa­bára, a most már (hivatalo­san elismert középiskolá­hoz. A két fiatal pedagó­gus csaknem azonos korú volt diákjaival, akik között néhány náluknál idősebb felső-tmezőgazdaságista i* akadt, mert ebben az új tí­pusú iskolában az első vi­lágháborús fogságból haza­kerültek is Igyekeztek ab­bamaradt iskolázottságukat befejezni. A tanítóképzős fiatal tanár magyar nyelv és irodalmat, a polgári is­kolai pedig történelmiét ta­nított Nos, ezek a fiatal peda­gógusok 1924/25-ban arra törekedtek, hogy a köztu­datban ismerjék meg ezt az iskolatípust is. Ez per­sze akikor nem tok lehe­tőséggel járt A békés­csabai gimnázium például lenézte, s a kereskedelmi iskola is „alacsonyabb ren­dűnek” minősítette a felső mezőgazdasági iskolát. Ezt a lakezéltséget először a békéscsabai két napilap út­ján sikerült némileg csök­kenteniük. Lehet, hogy még sokan emlékeznek 1925. végére, teliát ötven évvel ezelőttre, amikor megrendezték a felső mezőgazdasági ara­tásünnepségét, az akkori első érettségi alkalmából. Az érettségire a növényter­mesztés, a kertészet, az állattenyésztés területén Keszthelyen és Budapesten felső fokon végzett szakta­nárok, az általános művelt­ségi tárgyakból pedig pol gári iskolás tanáraik készí­tették fél az érettségiző­iket. Az érettségihez kap csőit aratásünnepséget ar ra szántál?, hogy a gimná ziumok hagyományos „bal lagásai” speciális formába! a felső mezőgazdasági isko Iáknál • is kialakuljanak Tradícióként ki is alakul tak aztán mind az oroshá zi, mind — a későbbi évei ben létrejött — emelked? számú felső mezőgazdasági iskolák nagy részében. A félévszázaddal ezielőtt: békéscsabai aratásünnepsé gén húsz végzős indult el hogy végigjárja az iskolát A csendesen elkezdett,' t aztán lassanként mégis csak felerősödő „Gaudea mus igitur” és más búcsú ezer darab körül. Mennyi kismalac vót! A kondások ettík a malacot. A gulyá sok bőidben vótak a tej­nek, a kondások pedig a kismalac-pecsenyének. Azok nem kaptak szemet soha, ahogy kihajtották ezeket a disznókat. Temérdek vót a szúnyog. Nappal nem, mert a melegben eleszi a fene, de este, égisz iccaka nem tu­dott aludni az ember. Osztán a farkasok is ki­jöttek a rítbűl iccakdra. Vonítottak a farkasok. Hogy a mínesben kárt ne tegyenek, a számadónak %>ót nígy nagy örvös kutyá­ja. Ezeknek a kutyáknak a nyakában örvek vótak. Hegyes vasok. Az örv he­gyes, szúrós vasok a nyaka körül, hogy a farkas a tor­kát ne bánthassa a kutyá­nak, Mert vótak olyan ku­tyák. hogy azok szembe­szálltak. Azután három, négy csikósbojtár égisz éc- coka luvon a mínest körül­kongatták, hogy a farkasok kárt ne tegyenek a lovak­ba meg a csikókba. Égisz iccaka mindig szólt a ka­rikásuk. Ezek a farkasok osztán napfeljött után men­tek be a ritbe. Láttam egy­szer hetet egy csoportban. Iskolás voltam. Bementek a rítt'­Lejegyezte. Mikl.va .Jené kába. Ha más illásbd hajt­ja az ember, akkor bele kell szoktatni. Olyan az mint az ember, ha idegen helyen alszik, ódóng, men­ni szeretne. Égisz nyáron mindig kint háltak a sza­badban. Vót nekünk egy kis kunnyó, egy nígykadrátos kunnyó. A kenyeret betet­tük, , meg a rongyunkat. Aki soros vót, annak a lú >iátán kellett estrázsálni. Csendes időben gyalogo­son, esős időbe nyerges Iá­val. A réli állattartás Ezekbe a rítekben sok farkasok is vótak. Irászt, ami a oáraüi káptalané vót — hatezer hód —, a vész- tőiek bírták. Legelő is vót ott, így aztán a bérlők jó­szágot vállaltak. Meg vót a mines nyóc-kilencszáz darab. Az ökörcsorda szinte annyi, a gulya szin­te annyi. Sok kis bornyá. Két nyáj, disznó, legalább mindig közelben kellett lennie, hogy ki ne men- )ík belőle egy sem. Mert olyan a ménes dolga, hogy ha egy kiugrik, akkor nem tudja megelőzni, a többi is utána megy. Mind kiugrik az állásából. Hajnalban osztán két órakor elbocsájtja az em­ber ükét legelni. Két óra hosszáig legelteti, akkor be hajt, szinte az állásra. Kongat zz ember, megy az befelé, mint akit ostorral hajtunk. Kongat, cserget, körülnyargalja az ember ükét. A jószág lefekszik pihenni, egy két óra hosz- száig pihen. Ügy nevezik, harmatszárattyára hever­nek. Akkor aztán virrad, jön a nap felfele, oszt el­indulnak a harmatos me­zőre legelni. Mint mikor az ember felkél, oszt me­nyen a faluból kifelé. Ami­kor a mező elfogy, akkor hajtani kell. noszogtatni Nem megy az eddig amíg mező van. Addig vá­gyik enni, mert a lú olyan, hogy az mindig en­ne. Szabadba háltak, kari­rnjtuil^ö Holnap lesz fácán Tulajdonképpen az alko- ók sem tudnak mit kez- ienj hősükkel. Kidolgoztak így múltbéli szituációt, ielfújták hozzá Kozmát, zt a cseppet sem félelme- es, inkább nevetséges fi- íurát, akivel végül is nem ,udtak mit csinálni. Mert iá végigvisszük a film íondolatait, akkor a rend- ssináló vezért el kellett volna kergetni a szigetiről, helyette azonban csupán :éltékenységi sablonnal izolgál a film: a nagy öt­leteket és gondolatokat íordozó vezéregyéniség lem a szigetlakok jogos íaragjától, csupán a sze- etője elől menekül. Mert az embereiktől, a jarancsiakat ha olykor asörtölődve is, de mégis végrehajtó kis társadalom- öl Kozma még ma is ural- ?od hatna a szigeten. A Ulm szerint persze! Ez a nad történet ugyanis ab- >an is sántít, hogy régi •etlex-ekkel, csendes bele- örődő magatartással ru- íázza fel a sziget lakóit, vleg sem kísérli, hogy vá- aszt adjon a miértre. Nem motiválja a kis társadalom nagatarlását, s így nem ad választ ams a kérdésre, niért támogatták az embe- ek a vezér elképzeléseit. A film természetesen •zép, a pompázó színek, a íaingulatos jelenetek ma­sukon viselik Sára Sándor, i rendező alkotókedvét, ■alamint az operatőr Jon- :ura Páter és Sára Sándor nűvészi egyéniségét. Ép- >an ezért sajnáljuk, hogy •lsősorban az írók hibájá­nál nem született igazán jó úomédia ebből a történet­iéi. A népes szereplőgárda >ól á Kozmát alakító Szir es Adám játékát lehet dt- •sérnl. Márkusz László •eket. A pihenni vágyó ■mberek elfogadják az új •endet, az önjelölt vezér tölteteit, s ettől kezdve oda i csendes semmittevés, íem érvényesül az egyén ikarata. A szigetlakok öbbségie megszokja az en- íedelmessiéget. Kozma pe- iig szinte megrészegül sa- át ötleteitől: sorakoztatja i sátrakat, kijelöli a férfi ;s a női napozókat, meg­határozza, meddig lehet .leúszni a folyóba, műsoro­st, sportversenyeket •endez, bevezeti a közös 'őzóst, seit még úszómeden- :ét is építtet a Duna köz­vetlen szomszédságában, útközben dicsér, jutalmaz, lorgál, kinél? mi jár, érde- ne szerint. így osztotta fel tozma a természet szépsé­gét és a rend kialakításá­val szinte táborrá változtat- a a szigetet. PáskáSt Géza és Sára Sándor írta a filmet, imaly számos ötlete elle- íére végül is elkésett, s ep­ren ezért elhibázott alko- ás, amelynek művészi ér­éke is vitatható. Nem elő- izör tapasztaljuk Páskán- linál, hogy egyébként szel- emes alapötletei, szituá- :iói kissé megkésve jutnak :1 a közönséghez. A film izigete a mai Magyarorszá- ;on van, lakói mai embe- •ek, s a kis társadalom négis úgy viselkedik, nint tették azt az elődök cet évtizeddel ezelőtt. A ilm ugyanis nem a túlbur- ánzoit bürokráciát, a nap­áinkban is előforduló fe- esleges korlátokat, kötött- légeket veszi célba, hanem i személyi kultuszt, s főleg innak mechanizmusát. Az önmaguk, vagy a izúkebb környezetük által elkent Kozmák, persze ma s lehetségesek. Egyéni ma- kitartásuk, módszerük em- ékeztethet a múltra, de a násokon való uralkodás 'Ilimben ábrázolt, demagó­giával alátámasztott me­chanizmusát már nyugod- an múlt időbe tehetjük, s ha ez így van — márpe- iig így van! — akkor mit nondhat számunkra ez a ilm, amely komédiának íem elég szórakoztató, pa- abolának pedig túl reális. M a nincs fácán, holnap lesz fá — ezt a dema­góg biztatást ismételgeti Kozma, az új magyar film- komédia hőse, így lelkesít ve embereit a kitartásra. Csakhogy az embereik — miként a múltban is — nem holnap, hanem ma, pontosabban ma is akarják azt a bizonyos fácánt. De nemcsak a fácánt akarják, hanem a nyugalmat, a csendet, a szabadságot, az életet, amelyet nem lehet mindig és mindenben meg- rendszabályozni. De ki is ez a Kozma va­lójában? Egy önkéntes or- ganizátor, a közügyek fel- kéretlen bajnoka, egy sér­tődött ember, akit hason­szőrű környezete kikiált vezérnek, s legnagyobb bű­ne, (hogy ő ezt el is hiszi. Ismerős ez a Kozma, igaz, már csak emlékezetből Sára Sándor filmje a Duna egy,-a térképen nem található kis szigetén ját­szódik. Nyári nyugalmat keresve száll partra egy szerelmespár, kettes együtt- létben remélve a boldog­ságot. A lakatlannak vélt sziget azonban nem is olyan csendes, kempinge­zők serege jő, fiatalok, idősebbek eveznek a part­ra, benépesül a kis sziget. Eddig még semmi baj, hi­szen ha kevesebb is a csend meg a nyugalom, ezért még az egymás után vágyódó szerelmesek talál-* nak maguknak egy árnyas helyet, a gyerekek szabad­jára hancúrozhatnak, a napi mű dók meztelen testü­ket is barníthatják, a folyó pedig mindenkinek egyfor­mán nyújt hűsítőt. Már so­kan vannak a kis szigeten, de mindenki azt csinál amit akar, amit kedve tart­ja. Ez benne a jó, ez a szabadság. Az önfeledt nyá­ri szabadság. Ekkor jön Kozma, s megzavarja ezt a szabadsá­got. Egyik napról a másik­ra irányítani kezdi a szi­getlakai? életét, rendet akar, pontosabban rendre akarja szoktatni az ernbe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom