Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-06 / 104. szám

KÖZLEMÉNY külügyminiszterünknek az EÄE-ban tett látogatásáról Púja Frigyes, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere Iszmail Fahminak, az Egyip­tomi Arab Köztársaság minisz­terelnök-helyettesének és kül­ügyminiszterének a meghívásá­ra 1975. május 1—4. között hi­vatalos látogatást tett Egyip­tomban. Púja Frigyest fogadta Mo­hamed Anvar AI Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság el­nöke, találkozott Szajed Marei- vei, az Egyiptomi Arab Köz­társaság Népi Gyűlése elnöké­vel és Mamduh Szélem minisz- ter el nőkkel. Szívélyes légkörű megbeszélést folytatott Iszmail Fahmival. amelynek során át­tekintették a két ország kap. csői átért és megvitatták tovább­fejlesztésük lehetőségeit. Meg­állapították, hogy az együtt­működés mindkét ország javá­ra gyümölcsözően fejlődik és aláhúzták további fejlesztésé­nek és erősítéséinek szükséges­ségét. A két külügyminiszter aláírta a magyar—egyiptomi idegenforgalmi egyezményt és a magyar—egyiptomi műszaki­tudományos együttműködési egyezmény 1973—76. évi mun­ka tervét. Á felek kifejezték reményü­ket, hogy az aláírt egyezmé­nyek tovább szélesítik a két ország sokoldalú együttműkö­dését. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy a kapcsolatok fejlő­dését hathatósan segítik a magas szintű látogatások és eszme­cserék. Szükségesnek tarttják és bátorítják a két ország politi­kai, gazdasági, műszaki-tudo­mányos és kulturális intézmé­nyei közötti közvetlen kapcso­latokat. A két fél elhatározta, hogy tovább mélyítik a két or­szág kapcsolatait és tanul­mányozzák annak a lehetőségét, hogy a közeljövőben az együtt­működés legkülönbözőbb terü­letein új megállapodásokat kös­senek, közöttük konzuli és egészségügyi egyezményt. A két külügyminiszter véle­ményt cserélt az időszerű nem­zetközi kérdésekről, különösen a közel-keleti térségben kiala­kult helyzetről. Megállapították, hogy az alapvető nemzetközi, kérdések többségében állás­pontjuk megegyezik vagy kö­zelálló. A közel-keleti térségben ki­alakult helyzettel összefüggés­ben a felek hangsúlyozták, hogy az igazságos és tartós béke alapvető feltétele az iz­raeli csapatok kivonása minden 1967-ben megszállt arab terü­letről, valamint a Palesztinái arab nép törvényes 'jogainak helyreállítása, beleértve a füg­getlen állam alapításának jo­gát is. Egyetértettek abban, hogy a térség minden népének jogot kell biztosítani arra, hogy független lehessen, béké­ben es biztonságban élhessen. Elítélték Izraelnek az arab or­szágokkal szembeni agresszív tevékenységét Kifejezték, hogy a jövőben is minden támoga­tást megadnak a Palesztin Fel- szabadítási Szervezetnek, ame­lyet a Palesztinái arab nép egyetlen törvényes képviselőjé­nek ismernek el. A tárgyaló felek kinyilvání­tották, hogy alapos előkészítés után, de mielőbb fel kell újí­tani a közel-keleti helyzet vég­leges rendezésével foglalkozó genfi békekonferencia munká­ját Lehetővé kell tenni, hogy a Palesztin Felszabadítási Szer­vezet e konferencia önálló és teljes jogú résztvevője lehes­sen. A két fél kifejezte teljes meggyőződését az iránt, hogy a Szovjetunió hatékony szerepet fog játszani a közel-keleti vál­ság rendezésének minden sza­kaszában, beleértve a genfi konferenciát is. A külügyminiszterek, üdvöz- lik a nemzetközi feszültség enyhülésének 'folyamatát és áz európai politikai légkörben be­következett pozitív változásokat. Szükségesnek tartják, hogy to­vábbi erőfeszítések történjenek az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet sikeres be­fejezése érdekében. Egyetértet­tek abban, hogy az európai biztonság összefügg a Közel- Kelet, valamint az egész világ biztonságával, ezért az értekez­let sikeres befejezése nemcsak az európai kontinensre, hanem az egész világra kedvező ha­téiba! lesz. A tárgyaló felek egyetértet­tek abban, hogy határozott in­tézkedéseket kell tenni a fegy­verkezési verseny megszünte­tésére. Támogatják a teljes le­szerelést és a leszerelési világ- konferencia mielőbbi összehí­vását, minden ország részvéte­lével. A két fél kifejezte aggodal­mát a ciprusi válság elhúzódá­sé miatt és hangsúlyozták, hogy tiszteletben kell tartani a Cip­rusi Köztársaság területének egységét, szuverenitását, füg- I getlenségét és el nem kötele­zett politikáját. A két fél kifejezte örömét a « kambodzsai és a vietnami for- 1 radalmi erők győzelmével kapcsolatban. Ezt a győzelmet a világ haladó erői és a felsza­badítási mozgalom nagy nye­reségének tekintik. A magyar külügyminiszter hivatalos, magyarországi láto­gatásra hívta meg Iszmail Fah- -mi miniszterelnök-helyettest és külügyminisztert, aki a meg­hívást köszönettel elfpgadta. A látogatás időpontját dinlomá- ciai úton egyeztetik. (MTI) Nagygyűlés Budapesten Csehszlovákia felszabadulásának 30. évfordulója a&almából Csehszilovákia felszabadulásá­nak 30. évfordulója alkalmából hétfőn Budapesten nagygyűlést rendezett az MSZMP Központi Bizottsága, a budapesti pártbi­zottság és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Danuvla Gorkij Művelődési Házában. A csehszlovák és a magyar himnusz elhangzása után S. He­gedűs László, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának tit­kára nyitotta meg a nagygyű­lést. Ezután Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyet­tese lépett a mik­rofonhoz. Szólt Csehszlová­kia népének szenvedéséről a második világháború éveiben, méltatta a partizániháború részt­vevőinek hősiességét. Szólt né­peink haladó történelmi kap­csolatairól, a jelen sokoldalú együttműködéséről, végezetül él­tette a szocializmust építő Csehszlovákia és Magyarország barátságát. Václav Moravec csehszlovák nagyköveit mondott ezután be­szédet. Köszönetét mondott a nagygyűlés megrendezéséért és a Csehszlovákia népének szóló üdvözletért, a felszabadulásának 30. évfordulójához kapcsolódó jókívánságokért. Szólt a Vörös Hadsereg felszabadító harcáról, Csehszlovákia sikereiről a bé­kés építő munkában, majd a szocialista országók összefogá­sának eredményeit méltatta. Az elnöki zárszó után a nagy­gyűlés — amelynek programjá­hoz kulturális műsor is tarto­zott — az tnbernacianálé hang­jaival ért véget. Megkezdődő« az MTA közgyűlése Kádár János levele as Akadémiához (Folytatás az 1. oldalról) Beszéde végén Losonczi Pál átnyújtotta Erdey-Grúz Tibor­nak az Akadémia részére adomá­nyozott Munka Vörös Zászló Érdemrendet. Ezután Erdey-Grúz Tibor fel­olvasta Kádár Jánosnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titká­rának a jubiláló Akadémiához intézett levelét. A levél így hangzik; Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a megalapításának 150, évfordulóját ünneplő Magyar Tudományos Akadémiát és tol­mácsoljam a Magyar Szocialista Munkáspárt üdvözletét és jókíván­ságait. A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása olyan korszak­ban történt, amikor a történelem a polgári átalakulás feladatait tűzte napirendre, s amikor a társadalmi haladásért, a nemzeti fel- emelkedésért és a nemzeti függetlenségért vívott harc céljai egybe­estek. Az Akadémia létrejötte maga is e küzdelmek egyik jelentős állomása volt. A tudomány a magyar társadalomban azonban csalira felsza­badulás után, népi államunkban nyerte el méltó helyét, s az azóta eltelt három évtizedben tudta betölteni az Akadémia ezt a funkciót, amelyet megalapítói szántak neki. A szocializmust építő magyar nép olyan feltételeket teremtett a kutatómunka kibontakoztatásá­hoz. amelyek lehetővé tették a magyar tudomány felzárkózását a vi­lág tudományos élvonalához. A szocializmus azért is biztosítja a tudomány fejlődésének fel­tételeit, mert társadalomátalakító tevékenységében nem nélkülöz“ heti a valóság törvényeinek ismeretét, a tudomány művelőinek aktív közreműködését. A szocializmus és a tudomány egymásra utaltak és szövetségesek. A Magyar Szocialista Munkáspárt erre a felismerésre alapozza tudománypolitikáját. Bízik tudósainkban, a tudomány művelőiben, igényt tart részvételükre a politika formálásában is. Pártunk vallja: o tudomány egészséges fejlődése feltételezi a kutatás szabadságát, s támogatja az újat felelősséggel kutatókat, az olyan tudósokat, akik az új problémák iránti fogékonyságukat és az új kérdések alkotó megoldásának képességét párosítani tudják a népük, hazájuk, a tár­sadalmi haladás és a szocializmus ügye iránti elkötelezettséggel és felelősséggel. Szívből gratulálok ahhoz a magas kitüntetéshez, amelyben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa részesítette a Magyar Tu­dományos Akadémiát a jubileum alkalmából. Ez a kitüntetés az Akadémia sokoldalú tudományos és tudományszervezői tevékeny­ségének elismerése mellett egyben kifejezi a tudomány növekvő szerepét és megbecsülését szocialista társadalmunkban. A Magyar Szocialista Munkáspárt azt várja a Magyar Tudo­mányos Akadémiától, hogy — méltón dicső múltjához — vegyen részt a fejlett szocialista társadalom építésében. A Központi Bizott­ság nevében kívánom, hogy az Akadémia és tudósai érjenek el to­vábbi tudományos sikereket, munkálkodjanak eszméink, célkitű­zéseink megvalósításán , ahogy eddig is tették: népünk javára. A közgyűlés részvevői nagy tapssal fogadták a Központi Bi­zottság első titkárának üdvöz­letét. Erdey-Grúz Tibor megha­tott szavakkal mondott köszö­netét az Elnöki Tanács elnöké­nek üdvözlő szavaiért, áz Aka­démiát ért magas kitüntetésért és Kádár János megtisztelő le­veléért. Ezután Köpeczi Béla akadé­mikus mondta el főtitkári expo­zéját, amelyben az Akadémia in­tézményeinek 30 éves fejlődését elemezte. r9S9s&.üSBesaaezsseeasasssas3aeiaaee»aeasaei9»aaeaeaassssaei aessaeaseaaasDossaaceseceaeasaae Dél-Vietnam újraéled „Most, miután egész hazánk felszabadult, legfontosabb fel­adatunk a gazdasági helyreál­lítása, s Észak- és Eél-Vietnam- mák a vietnami nép egyetlen áilammá való egyesítése” — mondotta a TANJUG jugoszláv hírügynökség hanoi tudósítójá­nak Nguyen Van Thien,' a Dél­vietnami Köztársaság forradal­mi kormányának tagja, a VDK- beli állandó képviseletének ve­zetője. Arra a kérdésre, hogy mikor és hogyan fog sor kerülni az ország egyesítésére, Nguyen Van Thien azt válaszolta: Az a Vi­etnami Demokratikus Köztársa­ság kormánya és a Dél-vietna­mi Forradalmi Kormány tár­gyalásainak és megállapodásai­nak témája lesz. A dél-vietnami gazdasági re­konstrukcióról szólva Nguyen Van Thien megállapította: „A felszabadult Dél-Vietnam nagy részében. normalizálódott az élet. A városokban zavartalan a víz- és villanyáram-szolgálta - tás, nincs hiány alapvető élel­miszerekben. Am még sok probléma vár megoldásra, egye­bek -között magasabb színvo­nalra kell emelnünk a fogyasz­tási cikkeik termelését”. A társadalmi struktúrák eset­leges módosításával, így példá­ul az államosítással vagy az agrárreformmal kapcsolatos kér­désre válaszolva Thien le­szögezte • E pillanatban a legfontosabb az, hogy az egész gazdasági kapa­citás — amelynek zöme még magánkézben van — megkezd­je a normális termelést. Hoz­záfűzte, hogy eddig csak azo­kat é katonai létesítményeket és támaszpontokat vették álla­mi tulajdonba, amelyek köz­vetlenül szolgálták a vietnami amerikai agressziót. A Hitler-sllenes koalíció katonai szerepe A. szovjet diplomácia a két világháború között és különö­sen a hitleri fasizmus uralom­ra jutása után, minden lehető­séget megragadott a kollektív biztonság, a béke megvédése, az agresszió veszélyének elhárítá­sa érdekében. A második vi­lágháború kirobbantását azon­ban nem sikerült megakadá­lyoznia, annyit tudott elérni, hogy a hitleristák által kirob­bantott világégés nem a Szov­jetunió területén kezdődött meg. Ez a szovjet külpolitika nagy eredménye volt. Nem szabad elfelejteni, hogy a nyugati im­perialista hatalmak, főként Anglia és Franciaország veze­tő körei a Szovjet-Oroszország elleni intervenciók kudar­ca után, jelentős anya­gi támogatást nyújtot­tak a vesztes Németországnak mielőbbi talpraállásához, a re- vanspoli tikéból fakadó milita­rista törekvések realizálásához. 1933—1939 között a nyugati diplomácia nyíltan táplálta a hitlerista vezetés világhódító ábrándjait Azt remélve, hogy ezek a törekvések Hitlert Ke­let felé, a Szovjetunió éllen orientálják. Csakhogy Hitler vi­láguralmi terveiből nem ma­radt ki sem Franciaország, sérti Anglia, sem az Egyesült Álla­mok, mint ahogyan beletarto­zott az európai közép- és kis­államok leigázása is. És Hitler a hódító hadjáratot ez utóbbiak bekebelezésével, illetve a fasisz­ta tömbbe csalogatásával kezd­te. Folytatta Franciaország meg­támadásával és Anglia közvet­len veszélyeztetesével. Csak ez után érezte magát elég erősnek a Szovjetunió elleni agresszió­ra. Vagyis, amikor 1941.1 június 22-én a hitleri. hadigépezet meg­indult a világ első szocialista állama ellen, már Európa je­lentős része — a leigázott és a szövetséges országok gazdasági, földrajzi lehetőségei, erőforrá­sai — a hitlerista érdekeket szolgálta. Akkor már nem csu­pán a szocialista rendszer meg­semmisítése volt a tét, hanem az egész emberiség jelene és jövője, ezen belül bizonyos nemzetek, a polgári demokrácia léte éppúgy veszélyben forgott, mint a nyugati nagyhatalmak imperialista érdekei. A Szovjetunió elleni hitleris­ta agressziót éppen ezért az angol és amerikai imperialista, vezető körök egészen másként ítélték meg, mint tették 1939- ben. Érdekes ennek bizonyítá­sára idézni Churchill rádióbe­szédéből, melyet közvetlenül a Szovjetunió megtámadásának hírére mondott: „Senki sem volt 25 év óta kérlelhetetlenebb ellensége a kommunizmusnak, mint én. Egyetlen szavamat sem vonom viissza, amit e kér­déssel kapcsolatban mondot­tam . . Az Oroszországot fenye­gető veszély minket és az Egye­sült Államokat is fenyegeti és ifZ oroszok élethalálharca min­den szabad ember harca is . , . Ebből következik, hogy minden lehetséges segítséget megadunk Oroszországnak és az orosz népnek, ami módunkban áll”. Felismerte, hogy az Anglia ér­dekeit veszélyeztető hitleri Né­metországot a Szovjetunió kato­nai részvétele nélkül nem le­het megsemmisíteni.' Az 1941 júliusában megkö­tött angol—szovjet megállapo­dások jelentették az első lépést a Hitler-ellenés koalíció kiala­kulásához. Ezt követte augusz­tus 2-án Roosevelt nyilatkozata, majd a Churehillel augusztus 14-én New Foundlandban meg­fogalmazott ún. Atlanti-óceáni Államok okmánya. Ennek az okmánynak a nemzetközi meg­vitatására 1941 szeptemberében került sor Londonban. Ott a Szovjetunió képviselője beter­jesztette a szovjet, kormány el­vi álláspontját és programját a Hitler-eHenes harcra, a fa­siszta államokkal szembeni ma­gatartásra vonatkozóan. Ez vált a koalíció programjává. A meg­beszélésen elfogadott megálla­podáshoz 1942. január elsején már 26 ország csatlakozott. Ezek az államok a később hoz­zájuk csatlakozókkal képezték és alkották az Egyesült Nemze­tek Szövetségét \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom