Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-06 / 104. szám

Kongresszusi oklevél tulajdonosok

Terven felül 3500 mázsa süldő-súlygyarapodás

Az átlagos életkor 30 év a füzesgyarmati Ságvári

Szocialista Brigádban

„HÚSKOMBINÁT!” Ez a jelző illik legjobban a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz szakosított sertéstelepére. A bábolnai rendszerű 26 egyforma épület alumínium faián ezüstösen csillog a napfény. Amerre a szem ellát, rend, tisztaság! Az ólak környékén haragoszöld fű. frissen ültetett facsemeték és sövénybokrok „vallanak” az itt dolgozók szépérzékéről. Benn az ólakban friss, tiszta levegő, egészséges állatállomány és jó kedélyű brigád fogadja az érkezőt:

— Az idén két versenyt nyertünk — mondja erről Fekete Sándor, a Ságvári Szocialista Brigád vezetője. — Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt versenypályázatán olyan előkelő helyezést értünk el, hogy 50 ezer forint pénzjutalmat kapott a SERKÖV, s a napokban vettük át az MSZMP megyei bizottságának kongresszusi oklevelét. Ezzel 30 ezer forintról szóló betétkönyvet kaptunk. Amikor beneveztünk a felszabadulási és kongresszusi versenybe, nem a pénzre gondoltunk először. Szerettünk volna jelentős részt vállalni a Vörös Csillag Tsz felajánlásából: minél több húst adni a népgazdaságnak, s minél olosóbban. Persze nagyon jól jött a pénz is. Itt azelőtt is jó volt a hangulat, most pedig valameny- nyien úgy érezzük: még többet kell tennünk a lehetőségek kiaknázásában.

MEGTUDTUK azt te. hogy a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz évente mintegy '30 ezer mázsa hízott sertést ad a népgazdaságnak. Ebből ötezer mázsát a környékbeli falvak ellátására és a saját üzemi konyhán hasznosítanak, a többit hazai és külföldi értékesítésre szállítják. Az ossz sertéshústermelés felét a szakosított telepen állítják elő.

— A telep „lelke” a Ságvári brigád — magyarázza Benedek József, a sertéságazat vezetője. — Ök gondozzák. a kocákat, az apaállatokat, náluk történik a termékenyítés, a fiaztatás és 80 napig ők gondozzák a malacokat, Csak sikkor lesz eredményes az egész telep munkája, ha ők szigorúan betartják a technológiai fegyelmet, s az előírt rotáció szerint szépen fejlett süldőállományt kap a hizlalda.

—■ Az első kocákat 1970 karácsonyán fiaztattuk — emlékszik vissza ez indulás nehézségéire, örömeire Csontos János brigádtag. — Én már azelőtt is a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz- ben voltam állatgondozó. Szóltak, hogy ha van kedvem, kijöhetek erre az új telepre. Nem bántam meg. Nagyon jó itt a kollektíva. 25-en vagyunk. Egyszerre 2—3 tag tarthat pihenőt, a többi idebent dolgozik. Segítjük egymást. A vezetőség nem tud olyat kérni, amit meg ne tennénk. Gyakran éjszakára itt kell maradni, mert fertőtleníteni kell a kutricákat a következő rotáció számára, vagy el kell mennünk fűrészporert. Nem tudnánk nemet mondani. Itt olyan környezetben dolgozunk, mintha nem is sertéseket gondoznánk. A sertésólakra jellemzó kellemetlen szag, párás, nehéz levegő itt ismeretlen. A kocák nyugodtak, a kismalacok életerősek. Így tudunk aztán fejlett süldőket adni a hizlaldának.

Fekete Sándor brigádvezető — egyben a nevelőtelep vezetője — mindössze 25 éves. Fiatalok általában a munkatársai is. Az átlagos életkor 30 év.

— Én a 8. általános után jöttem a Vörös Csillag Tsz-be állatgondozónak — mondja Fekete Sándor. — Akkor nem volt kedvem továbbtanulni. Apám is itt dolgozik. Szerettem mindig az állatokat és örültem, hogy felvettek. De ma már nem lehetünk meg tanulás nélkül. Nagy öröm, de nagy felelősség is* hogy rám merték bízni a nevelőtelep vezetését. Karcagra járok szak- középiskolába. A brigád tagjainak 80 százaléka szakmunkás. Arra törekszünk, hogy mindenki tanuljon, csak akkor tudunk lépést tartani a követelményekkel. Kirándulni is csak kisebb csoportokban mehetünk, a társadalmi munkát is aprólékosan végezzük, de semmiből nem húzzuk ki magunkat

A Ságvári brigád évente legalább 19 ezer süldőt nevel. Az ő munkájuk sokat segített abban, hogy 1974-ben például a szakosított telep 3,7 millió forint tiszta nyereséggel zárt. A kongresz- szusi versenyben vállalták: terven felül 3141 mázsa süldő-súlygyarapodást érnek el. A tény három és fél ezer mázsa volt. Az egy eilésre jutó malacszaporulatot szintén túlteljesítették.

JOGGAL büszkék arra is, hogy balesetmentesen dolgozik a telep, ami a brigád jó szakmai félkészültségének, becsületes munkájának köszönhető. .

Ary

► esaaasasecsea.

1941. szeptember 29-én zajlott le az első moszkvai értekezlet a szovjet, amerikai és angol kormányok képviselőinek részvételével. Roosevelt reálpolitikáját tanúsítja, hogy bár az Egyesült Államok nem volt hadiállapotban a fasiszta tömbbel, kifejezte készségét Európa népeinek támogatására a hitleri Németország elleni harcban. Ezt az álláspontját akkor is fenntartotta, amikor 1941 decemberében Japán megtámadta Pearl Karbonnál az amerikai haditengerészeti támaszpontot és az USA hadat üzent Japánnak. Rooseveltnek az volt a véleménye, hogy az európai fasiszta rendszerek felszámolása előfeltétele a japán fasizmus szétverésének.

A Hitler-ellenes koalíció jelentős dátumai az 1942 májusában aláírt angol—szovjet, majd a június 11-én létrejött amerikai-szovjet együttműködési megállapodás. Ezek a diplomáciai és jogi aktusok előzték meg a ténylegesen megvalósuló szovjet—amerikai—angol vezetésű Hitler-ellenes koalíciót.

A Hitler-ellenes koalíció katonai sikerének egyik alapvető oka tehát, hogy a politikai oél, amiért létrejött — a fasizmus megsemmisítése — az egyetemes emberi haladás

érdekeit fejezte ki. Ebben keresendő a koalíció ősz- sze tartó ereje. A közös ellenség leverésének szükségessége háttérbe szorította az imperialista hatalmak és a Szovjetunió közötti lényegi ellentéteket, elodázta az imperialisták egymás

közötti ellentétein«* kiéleződését. Ezért tölthette be ez a koalíció történelmi hivatását.

Az is a történelmi igazsághoz tartozik, hogy a közösen megfogalmazott politikai és katonai cél elérése, a fasiszta koalíció szétverése érdekében, a szövetséges nagyhatalmak erőfeszítései korántsem voltak egyönloek. A szovjet—német arcvonal 47 hónapig létezett. A hitleri hadvezetés főerőit mindvégig a keleti arevonalra összpontosította. Tények és adatok sokasága bizonyítja, hogy a háború fő terhét 1941. június 2%—1945. május 9. között a Szovjetunió viselte. A nyugati szövetségesek mindvégig érzékenyen figyelték a hadiesemények alakulását a keleti arcvonaiom korlátozott mértékben ugyan, de anyagilag is segítették a szovjet hadvezetést, hogy a Vörös Hadsereg kibírja a hitlerista hadigépe- zet roppant nyomását. Megnyugodva vették tudomásul, hogy a Vörös Hadsereg Moszkva alatt nemcsak megállította a német támadást, hanem véget vetett a hitlerista hadsereg legyőzhetetlenségéről táplált illúzióknak. Nem kívánok kitérni a második európai arcvonal problémájára. A körötte zajló huzavona szemléltetően bizonyítja — főként az angol imperialisták politikai taktikázásait, arra irányuló törekvéseit, hogy a Szovjetunió minél jobban legyengüljön a hitleristákkal vívott véres küzdelmekben.

A második arcvonal megnyitásában végül is alapvetően az alábbi tények játszottak szerepet: a Vörös Hadsereg 1944. évi támadó hadműveleteinek sikere, az a körülmény, hogy a szovjet csapatok felkészültek nemcsak hazájuk teljes felszabadítására. hanem arra is, hogy ezt követően folytassák az ellenség üldözését egészen Berlinig. 1944 nyarán teljes mértékben tapasztalható volt a fasiszta koalíció további bomlása, ami azt is jelentette, hogy meggyorsult a Vörös Hadsereg nyugati irányú előnyomulása. Igen fontos tényező volt a népek antifasiszta mozgalmának kiszélesedése, az, hogy több országban paxtizánháború bontakozott ki, partizánhadseregek jöttek létre és kifejlődtek egy új, demokratikus és im per: alistaelleneí államiság csírái is.

A Hitler-ellenes koalíció a történelemben az első olyan szövetsége volt, amelyet különböző társadalmi rendszerű nagyhatalmak hoztak létre. Nagymértékben a rugalmas szovjet diplomáciának köszönhető, hogy a koalíció belső, feszítő ellentétei, amelyeknek számos jele mutatkozott 1943-ban, a teherá- ni konferencián nagyrészt levezetődték és a háború befejező szakaszában ez a szövetség — a fasiszták reménykedéseit szétzúzva — nem gyengült, hanem ellenkezőleg: megerősödött. Képes Volt a kitűzött cél következetes végrehajtására, a hitleri koalíció, katonai szétverésén túlmenőén a háborús főbűnősök feletti igazságos ítélet meghozatalára is.

Dr. Godó Ágnes alezredes, badtörtónész

!

Reflektorfényben a IV. ötéves terv teljesítése

I, Jó úton, jó irányban

Nyolc hónap sincs már a hatvanból, s befejeződik a negyedik ötéves terv végrehajtása. Átfogó mérlegelésre ugyan majd csak jövőre lehet vállalkozni, a reflektorfény azonban már most megvilágíthat néhány jellemző tényezőt. Elsősorban azt, hogy a népgazdaság egésze és fő arányai tervszerűen fejlődtek, s a tervben meghatározott célok, valamint a tényleges gazdasági folyamatok között jobb az összhang, mint bármelyik korábbi tervidőszakban. Joggal állapította meg a párt Központi Bizottságának beszámolója a XI. kongresszuson: „ ... minden feltétele níegvan annak, hogy a X. kongresszus által jóváhagyott gazdaságpolitikai célokat, a IV. ötéves terv előirányzatait elérjük. A IV. ötéves tervünk négy évének eredményei kielégítőek

Megváltozott feltételek

1970. október 3-án fogadta el az országgyűlés a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényt. A reális célokat felsorakoztató program kemény munkát feltételezett, de azt nem vehette számításba, hogy váratlan világgazdasági folyamatok megváltoztatják a végrehajtás körülményeit. Ennek ellenére s szocialista gazdaságunk .erejének bizonyságaként — a nemzeti jövedelem ezekben az esztendőkben a hatvanas évek végénél gyorsabban, átlagosan 6,5 százalékkal nőtt, s várhatóan 3—5 százalékkal több lesz, mint a tervezett

Ugyancsak lényeges mozzanat, hogy az ipar termelése szintén meghaladja — várhatóan öt százalékkal — a számított növekedést. Míg a negyedik ötéves terv azt tűzte ki célul, hogy a termelés bővülésének 75—80 százalékát a termelékenység fedezze, 1970 és 1974 között a tényleges eredmény 96 százalékra emelkedett, azaz itt is tetemes a többlet.

Szükséges szembenézés

Terjedelmes lista tükrözné csak. hűen, mi mindenben sikerült, sikerűi elérni a negyedik ötéves tervben meghatározott célokat. így például: ahogy a terv előírtai, az átlagot jóval ‘ meghaladó mértékben bővítette termelését, s új áruik sorát állítja elő a vegyipar, a számítottnál többet ad, az élelmiszeripar, a mezőgazdaság. Hasonlóan a gépipar legtöbb területe és a könnyűipar, a kiterjedt rekonstrukcióknak köszönhetően. E tagadhatatlan sikerek sem fedik el a gondokat, sőt, megkövetelik az azokkal való szembenézést.

Annák ellenére ugyanis, hogy a népgazdaság egésze és fő arányai a tervezettnek megfelelően fejlődtek, voltak és vannak gondok a külkereskedelmi mérlegben, a beruházási tevékenységben éppúgy, mint a gépipar termékszerkezetének korszerűsítésében, az állóeszközök kihasználásában, a zöldség-, a -cukorrépa-termelésben. Egy-két, szabályt erősítő kivétéltől eltekintve nem a Célok bizonyultak hibásnak, hanem időnként és helyenként a végrehajtás lassúnak, következetlennek, a népgazdasági érdekekkel nem mindig egyezőnek,

Ha egy lég’a h'ányzik

Ha mindezek hatásá megmaradna egy-egy vállalat, iparág i keretein belül, akkor nem lehet-|

ne könnyen belenyugodni, hiszen a társadalmi erőforrások kamatoztatásáról van szó. Mivel azonban egy-egy terület elmaradása kisugárzik a többi munkájára is, nagy hibának bizonyulna a beletörődés. Főként azok résziéről, akik tehetnek a változás, a több, a jobb érdekében. Egy-egy tégla hiánya veszélyeztetheti az egész, építmény stabilitását. Téglából ugyan sok van — fölhalmozódtak a készletek, csökkent a kereslet —, de az építőanyagipar várhatóan nem teljesíti az ötéves tervét. Emiatt viszont importra kényszerülünk — idén a négymillió tonnás hazai termelés mellett te 800 ezer tonna cement behozatala szükséges — s ennék fedezetét valahannét el kell venni!

Hasonló a helyzet a cukorrépánál és a zöldségféléknél. A mezőgazdaság egésze a tervben szereplőnél gyorsabban fejlődött, die némely területe a számítottnál kisebb haladást mutathat feL

Utalásszerű példáink azt húzzák alá, hogy a népgazdasági terv teljesítéséért a maga területén mindenki felelősséget visel. A jelenlegi középtávú nép- gazdasági programnak — a korábbiaknál még inkább ez volt a helyzet — gyenge pontja, hogy nem érvényesült szigorú következetességgel mindig és mindenben a társadalmi érdek. Indokoltan emelte ezt ki, s állította a teendők élére a párt XI. kongresszusa, mint fontos tapasztalatot a negyedik ötéves terv végiréhajitásának eddigi szakaszából.

Gyorsan költünk, lassan kamatozta ;unk

Társadalmi érdek ugyanis — a gazdasági növekedés lényeges feltétele —, hogy a tervezőmunka javulásánál is nagyobb mértékben tökéletesedjék a megvalósítás, a végrehajtás! Mert örvendetes, hogy a beruházásoknál, ami a pénzösszeget illeti, az ötéves terv és a tényleges teljesítés között nincs elmaradás — sőt. 60 milliárd forinttal többet használnak fed —, azzal azonban aligha büszkélkedünk, hogy 1975-ben már 120 milliárd forint körül lesz a befejezetlen beruházások értéke. A pénzt gyorsan költjük, de lassan kamatoztatjuk! öt esztendő alatt 14 százalékkal nőtt a beruházások árszínvonala. Emiatt az úft, naturális mutatókat — ennyi tanterem, ennyi állami lakás, ennyi út stb. — nem sikerül mindenütt úgy teljesíteni, ahogyan azt 1970. októberében a törvényben rögzítettek. Ismét csak azt írhatjuk: nem a terv volt a rossz. Akadták ugyan váratlan tényezők is, de a terv azzal nem számolhatott, hogy ki, hol, mit mulaszt, miben sérti meg a technológiai fegyelmet, mennyire hanyagolja él a szervezést, az előkészítést.

Nem a tervet kell tehát az ilyen és hasonló okok miatt kárhoztatni, megváltoztatni, hanem a terv végrehajtásának módját, eszközeit.

Mészáros Ottó (Folytatjuk)

1975. MÁJUS 6

3