Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
Huszonöt év. Ennyi kötődik Munkácsy életéből Békéscsabához. Édesapja halála után, 1852 májusában érkezhetett a városba — bár ő maga 1351 novemberére teszi a csabai utazást —, s hat és fél évig élt egy. folytában a városban. Ezután is vissza-visszajött Reok Istvánnak, nagybátyjának és nevelőapjának 1877- ben bekövetkezett haláláig. Később már ritkábban láthatta a világhírűvé vált művészt a város. Gyermekkorának történetét maga írta meg á nyolcvanas években négy hosszú levélben, s ez az Emlékeim néven ismertté vált önéletrajz 1863-ig kíséri el életét. A mindvégig lebilincselő életrajzhoz keveset tudott hozzáadni az utókor, s a helytörténeti kutatásra várt az a feladat, hogy megpróbálja azonosítani a Munkácsy által említett személyeket, helyeket, igazolni vagy elvetni a róla szóló szájhagyományt, emlékeket. Ezekből teszünk közzé néhányat a nagy művészre emlékezve. REÖK ISTVÁN Agglegénynek hittük, aki Csabán fog megnősülni, amikor a szabadságharc bukása után a városban telepedik le. Valójában nem így volt. A mándoki tiszttartó legkisebbik fiát, Munkácsy édesanyjának öccsét az eperjesi kollégiumban találjuk az 1830-as években. Ezekben az években élte fénykorát a kollégium diáktársasága, amely radikalizmusával, a hazafias eszmék hirdetésével a leghíresebbek közé tartozott a kor diák- társaságai között. Közülük a negyvenes évek sok kiválósága került ki, s egyikük, Vahot Imre, a múlt század közepének ismert írója és lapszerkesztője, elismerő hangon emlékezik meg az eperjesi diák Reök Istvánról: „Rök Pista volt közöttünk a legkitűnőbb színészi tehetség, s dörgedelmes hangjával mind a komikum-, mind a tragikumban nagy hatással működött; — ügyvéd, utóbb gazda lett belőle, pedig legfőbb hivatása volt Thália papjává lenni.” A harmincas évek végén Pestre kerül, s hamarosan az írói körök ismert tagja lesz. Képességeit, tehetségét bizonyítja, hogy 1847 januárjában az alakuló Ellenzéki Kör jegyzője lesz, s tizenöt hónapon át olyan emberek társaságában találjuk, mint a tudós Fényes Elek és az irodalmi vezér Vörösmarty Mihály, akik a kör alelnökei voltak, de a szűkebb választmány tagja volt Kossuth Lajos, Bajza József, Irányi Dániel is. Ekkor már két éve nős, felesége egy budai polgárcsalád leánya. A szabadságharc végső szakaszában vidéki rokonainál húzódott meg, s amikor vissza mert térni Pestre, jobbnak látta elhagyni a fővárost: vidékre költözött, Csabán lakó nővére pártfogását keresve. Egy kislányuk még Pesten meghalt, Csabán a másikat is eltemette, felesége elhagyta, így amikor az árván maradt Miskát Csabára hozta, valóban „agglegény életet” élt. A 975. számú ház, amely Reök Istvánnak és Munká- csynak első csabai lakása volt, ma is áll. Igaz, megváltozott az utcai frontja, de az udvari szárny ma is őrzi a régi épület beosztását. Másfél évig laktak itt, az evangélikus kístemplom- tól a Kner Nyomda felé eső harmadik házban. STEINERÉK Munkácsy nem szeretett itt lakni. A miskolci jólétből csöppent bele az alacsony, szegényes csabai házba. Annál vidámabban teltek a nappalok a nagy- aéninál Steiner Jakabné, Hunkácsy-emlékek nyomában Békéscsabán a jó lelkű Sarolta néni Reök István legidősebb testvére volt. Férje a nagy hírű Apponyi grófok 5500 holdas csabai birtokának uradalmi inspektora, Csaba egyik legtehetősebb polgára volt. Házuk, Csaba legszebb nemesi .kúriája, ma is áll. Munkácsy a város legvégére teszi ugyan önéletrajzában Steinerék lakását, ebben azonban Csaba a ludas. A város központja ugyanis a város „végére” esik. A piactértől száz-kétszáz méterre folyik a Körös, s azon túl csak elvétve épültek házak abban az időben. Ebben az azóta beépült városrészben áll Steiner egykori kúriája a Gyulai úton, alig száz méterre a Körös hídjától. Ma is ott a lépcsőt ahol a nagynéni, Steiner bécsi és Giza, Munkácsy húga várták a megérkező Miskát. Itt élt 1852-ben, nagybátyja lakásába csak este járt haza. A VÉGZETES BETYÄRTAMADAS 1852 boldog napjainak egy vakmerő betyártáma- dás vetett véget A- szomorú este történetét közel negyven év távlatából is olyan részletességgel írja le önéletrajzában, hogy mi is áitéirezzük az esemény borzalmait. Hogyan kötözték még a családot —■ köztük Mumká- csyt és a kis Gézát —, bogi’an kínozták meg Sarolté nénit á pénzért és egyéb! értékeiért, hogyan garázdálkodtak tovább mint négy órán át, s még arra is volt bátorságuk, hogy ráérősen megvacsorázzanak, s mindez egy mulatság színhelyétől alig száz méterre. Alig hisszük az eseményt, pedig szóról szóra igaz. A Békés megyei Levéltár megőrizte a csabai főszolgabíró helyettesének jelentését a betyártámadás- ról, s ez. ha tömörebben is. megegyezik Munkácsy visszaemlékezésével. A jelentésből tudjuk, hogy a támadást kilenc fegyveres rabló hajtotta végire december' 6-án este hat és fél tizenegy között, s a ráblott holmik mellett háromezer forintnál többet vittek magukkal elsősorban Steiner pénztárából, de nem kímélték a vendégeket sem. A betyártámadás végzetes volt Munkácsy számára. Sarolta néni néhány hét múlva belehalt a bántalmazásokba, s a boldog napoknak meg annak a tervnek, hogy Sarolta néni átveszi Munkácsy nevelését, ezzel vége szakadt. Később Steiner Jakab a házát is eladta Omaszta jegyzőnek, elköltözött Csabáról, s. a törökbálintiak Kövy néven ismerhették a hatvanas években. VIDOVSZKYÉK SZOMSZÉDSÁGÁBAN 1853 őszén Reök és Munkácsy otthagyták az említett csabai kis házat, s Vi- dovszkyék mellé költöztek. A főtéren egymás mellett volt a város két földesurának, a Trautmannsdorf és az Apponyi grófok tiszti lakása. Vidovszkyék az Apponyi-féle lakásban laktak, s előtte a Trautmannsdorf- féle házba költözött Reök Munkácsyval. Előkelő háznak számított ez abban az időben. Három szobája volt az utca frontján, elegendő helyiség az udvar felől, a folyosó .ajtaja közvetlenül az utcára nyílt, s az egész ház úgy állt ki az utca sorából, hogy az ajtóból végigláthattak az egész főtéren. Munkácsyt mégsem az új. kényelmes ház kötötte le, hanem a szomszédiban lakó család vendégszeretete, ahol új otthonra talált, „hetedik gyermek” lett a Másfél év telt . el -VJ- dovszkyék mellett, s a 11 éves Miskát asztalosinasnak adta nagybátyja. AZ ASZTALOSINAS Munkácsy gyermekkorának ismerői- joggal kifogásolják, hogy a nagybácsi keveset törődött Miska nevelésével. A megítélés nem ilyen egyszerű. Reök István csabai életéből ugyanis az derül ki, hogy Reök igen gyakran lehetett távol otthonától: tudunk több hétig tartó utazásáról ügyvédi tevékenységében és családi ügyeiben, jelentés földibérmert a taníttatást ilyenkor az egyház vállalta.) Ott is halt meg a papneveldében egészen fiatalon. Lángj uram minden bizonnyal rászolgált arra a képre, amelyet Munkácsy festett róla. Mi nem tudjuk ezt megítélni, az iratok csak száraz adatokat tartalmaznak, elhallgatják a jellemet. Munkácsy 1858. május 3-án szabadult. 3 év, 3 hónap és 27 nap telt el azóta, hogy »Láng Györgyhöz inasnak szegődött — ennyi volt inaskodásia. A következő vasárnap, máMunkácsy 1803-ban. (Fotográfia) családban. Vídov&zky János Apponyi kaszsnárja, így Steiner beosztattja volt, annak távozása után pedig ő vette át Stedner hivatalát. Felesége, Urszdnyi Karolina, jómódú csabai polgár- család leánya. Kedves, megnyerő egyénisége végigvonul ■ Munkácsy életrajzán. Ö lett Munkácsy „harmadik édesanyja”. Hat gyermekük köziül János tű] volt már a huszadik életévén, amikor Munkácsy a családhoz került, Matild a főszolgabíró helyettesének ifjú felesége, a legkisebb. Gyula, alig hároméves volt. A középső gyermekiek: a 13 éves Károly, a 10 éves László és a 8 éves Ferenc voltaik Munkácsy játszótársai. Különösen Lászlóval és Ferenccel kötött szoros barátságot. A családi hagyomány szerint a sok-sok rajzolással eltöltött délutánon Ferenc ügyesebb rajzolónak bizonyult, ez a tehetsege a nemrég elhunyt fiában, Vidovsziky Béla festőművészben élt tovább. Munkácsy évtizedeik múlva is szeretettel emlékezett meg a kedves Vidov&ziky. családról. Vidovszky Jánost és feleségét, valamint Matildot 1865-ben meg is fesette a Csabán időző Munkácsy. László később Dobozon gazdatiszt, Ferenc gyomai főjegyző, majd csabai árvaszéki ütnek lett. lete volt a gerendási pusztán, s egyéb munkássága is azt mutatja, hogy tevékeny, közéleti ember volt, aki megpróbált valamit megteremteni Csabán is abból a környezetből, melyet Pesten kellett hagynia. 1855 Januárjában adja asztalos inasnak Miskát; több mint három év szenvedés következik ezután Munkácsy számára: az inasévek életének legkcse- rűbb napjait jelentették, az önéletrajz légkeserűbb emlékei fűződnek ezekhez az évekhez. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezekért a szenvedésekért Reök bácsit hibáztassuk, aki túladott Miskán, méghozzá olyan kegyetlen emberhez adta inasnak, mint Lángj mester. A családi hagyomány szarint nemcsak Miska lett asztalosának, hanem három testvére közül még kettő. Ügy látszik tehát, valamiféle családi megegyezés lehetett Munkácsy asztalosssága mögött: egyforma foglalkozást biztosítottak a testvéreknek, hogy sem ők, sem a nevelőszülők ne vethessenek egymás szemére bármit is. A negyedik fiú, Aurél, tehetségesebb lehetett vagy alkalmatlan a fizikai munkára, mert őt kis- papnak adták (Többé az ő neveltetése sem került, jus 9-én Lieb Mihály asz- baloslegényt beírták a céhlegények közé. A beírást őrző céhkönyvet a békéscsabai Munkácsy Múzeum őrzi. Munkácsyt ott találjuk a június 6-i legény- gyűlés tagjai között is. Ügy látszik tehát, hogy néhány hónapig asztaloslegény is volt Láng uram műhelyében, mert önéletírása szerint néhány heti pihenés után — melyet nagybátyja tanyáján töltött — egy őszi napon Aradra utazott. Ez bizony csak október 25-e után történhetett, mert a Szolnok—aradi vasútvonalat ezen a napon nyitottált meg, ekkor futott be a csalbaá vasútállomásra az első ,, Person enizug’ azaz személyvonat. Láng György nem sokáig élte túl Munkácsy távozásait Viszonylag fiatalon, 1867-ben halt meig. Két év következett ezután : aradi asztalossága. 1860 őszén tartás és súlyos betegség támadta mieg, hazajött nagybátyjához, aki akkor ideiglenesen Gyulán lakott. Itt találkozott Saa- mossy Elek festővel, altó a gyulai kastélyban restaurálta a gróf családi képeit, s aki felismervén a 17 éves Munkácsy tehetségét, magával vitte, hogy a festészet titkaiba bevezesse. Másfél év múlva, 1862-ben bocsátotta el magától, amikor úgy látta, Munkácsy fejlődéséhez saját tudásával már nem tud hozzájárulni. Valamilyen festőiskolába kell mennie. k Ehhez az úthoz készülődött, amikor 1862 őszén nagybátyjához jött Gerendásra erőt s némi pénzt gyűjteni. A GERENDÁÉI PUSZTA Munkácsy életrajzában jó néhányszor szerepel ez a név: Gerendás. Ide szökött Langi uramtól végső elkeseredésében -a pusztán lakó nagybátyjához, ide járt ki a béresekre felügyelni gyulai tartózkodása idején 1861-ben, s most itt készül a nagy útra, a festőakadémiára. De itt ‘találjuk majd 1865-ben és 1887-ben is, és olyan híres képei születtek itt,- mint a Levélolvasás, a Fonó lány, az Estebéd a pusztán, Búsuló betyár. A pusztán lakó Mun- kácsyról apró történeteket jegyeztek fel ismerősei, máskor maga ír barátjának hosszú levélben a pusztai élet gyönyörűségeiről. Hol van ez aa isten háta mögötti puszta, ahová fél napig gyalogolt végeláthatatlan búzatáblák között a szökött asztalosinas, s ahonnan Reök István is csak hetenként egyszer, vasárnaponként járt be Békéscsabára? Az 1830-as években még hatalmas legelő volt Csaba határa Orosházáig és Szarvasáig. Az Orosháza felé eső határ nagy részét nevezték Gerendásnak. Ennek szögletében, Apáca határában egy 255 holdas birtokot bérelt Reök István 1852 és 1867 között. Reök bérlete így mintegy 25 kilométerre volt Békéscsabától, valóban olyan távolságra, ahová nem lehetett naponta kijárni a városból. Reök 1867-ben feladta bérletét; felesége akkor örökölte Csaba mellett a kismegyeri birtokot, itt folytatta a gazdálkodást. A gerendás! tanyát azonban gyakran emlegették Reök is, Munkácsy is. Néhány év múlva, amikor a tanya omladozófélben volt már, Reök nosztalgiával írja Munkáosynak: „Ma pusztaság, rom az egész, az a kis ház, mely nekünk akkor oly jó hajlékot adott.” A gerendási birtokon jó néhány tanya épült azóta. Hol állt Reök egykori tanyája? Ki tudja. Eltűnt, mint ahogyan hiába kéressük Reök kismegyeri tanyáját is, ahol külön műtermet építtetett Reök István a kert közepén a hia- zakészülő Munkáosynak, amelyben azonban csali egyetlen egyszer festett a már világhírű művész: 1874-ben. Előzőleg Munkácsy éveken át haza készült, aztán váratlan fordulat következett be: házassága De Marche báró özvegyével. Reök István megértette, hogy ez Munkácsy külföldi letelepedését jelenti. Az ígért látogatásból nászút lesz 1874 őszén, s a néhány hetes vendégeskedés alkalmával készült a Kukorica című olajfestmény és több tanulmány a Falu hőséihez. Eltűnt a két tanya, mégis megilletődötten járunk a gerendási birtokhoz vezető, hatalmas fasornál szegélyezett úton, Munkácsy mindennapi útvonalán, " s elmerengünk a mezőmegyeri vasúti megálló közelében, ahol csak a föld domborulata jelzi az egykori tanya helyét, amelyről oly sokat olvashatunk a Párizs és Békéscsaba között megfordult levelekben., Dr. Czegledi Imre (Cikkünk a szerzőnek Munkácsy Békéscsabán című, a közeljövőben megjelenő tanulmánya alapján készült, — A szer kJ
