Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
Asszony vagy, bátor társ, őrök nő... „Termő éhes ág, te jó anya, életemnek első asszonya...” (Weöres Sándor) Mindenütt van egy ház, ahol örökké ki-bejárunk, ahová álmaink kötnek és emlékeink. ünnepi tányércsörömpölések, ajándékok, titkckat megőrző homályos zugok, ifjúkori szerelmek szalaggal átkötött üvegcserepei, a testvérek szétszaladó és összekapaszkodó eleven lánca, anyánk alakja. Anya, anyaság. Van-e szó az emberiség szótárában, mely szebben, meghatóbban csenghet ennél a gyermeket akaró — szerető — féltő asszony és gyerek számára? Van-e érzés a nő életében, amely felveheti a versenyt az egész lényét betöltő, kiteljesttő anyaságélménnyel? Most négyükben százezreket, a milliókat köszőnt- jük, négyükkel a százezrek, a milliók itthoni sorsát példázzuk. Négyen az anyák közül, a bátor társak, az örök nők, anyaink es gyermekeink anyái közül... Érettségiről a szülőszobába — Nekem az volt az életcélom, hogy anya legyek (Stcfanik Endréné) Stefanik Endréék OTP-társas- házban laknak Békéscsabán a Lencsési úti KISZ-lakótelepen. A földszinti lakás ajtajában a szöszke Beáta leplezetlen kíváncsisággal figyel. A 23 éves anyuka kissé meglepetten, de annál nagyobb örömmel és boldogsággal mutatja meg otthonukat és az aranyos ikerpárt, a 10 hónapos Miklóst és Edináít — Tizenhét éves koromban mentem el dolgozni a Kötöttárugyárba — meséli —, először betanított szabász voltam, majd betettek az irodába kalkulátornak. Közben beiratkoztam a ruhaipari technikumba, és férjhez mentem. Bea hetvenkettőben született, véle csak kilenc hónapig voltam itthon, kellett a pénz, és az iskolát is folytatni akartam. Ha visszagondolok, nem volt egy perc megállásom sem. Albérletben laktunk, vagy kétszer költözködtünk is, hiszen a gyerekekkel nem lehetett egészségtelen körülmények között lakni. Kei műszakban dolgozott, iskolába hol délelőtt, hol délután járt, egy héten háromszor. Ilyenkor a férje vigyázott a kislányra. — Nekem az volt az életcélom, hogy anya legyek; Ezt szépen megkaptam — mosolyo- dik el —, az ikrekkel nyolc hónapos terhes voltam, amikor elérkezett az érettségi ideje. Izgultam, kétszeresein is izgultam, a sikeres vizsgáért és a gyerekekért. Sose felejtem el, tavaly június é6-án az eredményhirdetés után azonnal bevitték » kórházba... És most már öten vágj’unk. Büszke, persze, hogy büszke vagyok. Ilyen fiatalon három szép gyerekünk van, ők nekünk az öröm kiapad! atatLan forrásai. A kis szobában a kicsinyek jóízűen alszanak, Bea csendesen járkál az ágyak között. Vigyáz az álmukra, s talán arra gondol, hogy mireany- nyi idősek lesznek mint ő, már mesélhet nekik. Az erdőről, a fákról, arról, hogy napos időben a levelek közé bújnak a fények, és ilyenkor tisztelni kell a csendet Játszani is megtanítja őket házat építeni, ilyen magasat, mint amilyenben ők laknak itt a lakótelepen. — A múlt év decemberében költöztünk ide. A boldogságtól alig tudtam megszólalni, amikor megláttam a gázkonvektorokat, a fényes csapokat. A férjem munkáskölcsont kapott a postától, ahol dolgozik, 416 forint a havi törlesztésünk. Mennyi pénz jön «azé egy hónapban? Ügy 6 ezer 400 forint. Nem panaszkodom, berendeztük a lakást, gépesátettük a háztartást, hogy is szokták mondani? Révbe jutottunk .., Játék és kacagás Két szülő és hét gyerek: kilenc ember — egy család. Olyan, „igazi” család, ami a .nagykönyvben meg van írva. Csak rájuk kell nézni a gyerekekre. Szépek. Szép a nyílt, sugárzó tekintetük, az egészséges nevetésük, az egész kiegyensúlyozott, harmőnikus lényük, amely mély családi összhangról, tartalmas életről tanúskodik. Tele van velük a ház. Még az ablakok is felragyognak, amikor sorra hazaérnek a munkából, az iskolából és megteremtik a családi együttlétnok azt a vidám nyüzsgését, meleget árasztó légkörét, amelyre csak sok ember képes. Olyan emberek, akik a bajukat, bánatukat mindig kilencfelé osztják, az örömet pedig kilenccel szorozzák. Békéseri a Fáy utca 5/1-ben, Szöllősi Gáboréknal vagyunk. Időbe telik, míg az édesanya a gyermekekről elmondja: kit hogyan hívnak, hány éves, melyik jár iskolába, melyik van még otthon ? Gábor a legidősebb. Utána a 14 éves Julika következik, most jár hetedik osztályba. Marika az általános iskola hatodik osztályát végzi. Peri kilenc éves, Kati hét. A két legkisebb, Anikó és Sanyi. Az előbbi három, az utóbbi pedig másfél éves. — Az igaz, hogy nem tudunk annyit adni a gyermekeinknek, mint ahol kevesebben vannak — mondja Szöllősiné —, a családi élet kovászának mindenekelőtt a saeretetet tartom, de ezt így szavakkal nagyon nehéz kifejezni. Tizenhat éve házasok. Nyolc éven át egy szoba-konyhás lakásban laknak. A férj több mint 10 éve a Sütőipari Vállalat he- lji üzemében dolgozik: és jelenleg 2 ezer 800 forintot keres havonta, amihez természetesein hozzájön a családi pótlék, amely 2 ezer 200 forint A kétszobás lakásba tavaly novemberben költöztek be, a 26 ezer forint „beugróból” 16 ezret a vállalat fizetett be, 10 ezret meg ők teremtettek elő. — Ha mindenki beköltözik a házba, a lépcsőház takarításáért 680 forintot kapok havonta. Jó étvágyuk van a gyerekeknek hál’ istennek. Reggelire két liter kávé, három káló kenyér fogy el. Ebédre két kiló húst és 50 palacsintát fogyasztanak. Szerény számvetés szerint a család napi kiadása élelemre átlagosan 100 forint Hét gyereket a világra hozni nem kas dolog Rendesen táplálni, öltöztetni, iskoláztatni, felnevelni őket szántén nem tartozik a legegj'szerűbb feladatok közé. Szöllősiné tréfáson megjegyzi: — Én is, a férjem is népes családból származunk, a hagyományt mi sem szakítottuk meg. Ennyi gyerek közül, ha valamelyik fel is bosszant, a harag nem tart sokáig. Belecsim pakkodnak a nyakamba, ruhámba, s már el, is felejtem korábbi bosszúságomat. Anyáik napján ott lesz az asztalom nyolc szál piros szegfű... Mária néni A 80 éves idős asszony pillantásával végigsimogatja a szoba falára akasztott fényképeket. Kopott, aranyozott keretbe zárt fiatalságát. Gyerekei: Éva és Klári, Gyula, Laci és Imre, az unokák ragyogó szemét, a világ dolgairól még oly keveset értő, csodálkozó gyermekszemeket. Elgondolkozva ül kedvenc karos- székébem. Hogy újból és újból végiggondolja a család nehéz életét. Ma meg szépséges elhinni azt, amibe fáradt tagokkal, ősz hajjal, megöregedve, de mégiscsak elérkezett. Mária néni, özvegy Gaál Ágoston Emőné, Békéscsabán a Szarvasi úton levő lakásában így emlékezik: — A magam forma egyszerű asszony nem tudja megmagyarázni a világot. Sok dolgára az életemnek talán nem is r Tülekszem. öreg vagyok. Csak hasonlítani tudok. A mostani a régmúlthoz. Magunk sorsát fiaiméhoz és lányaiméhoz. Ami elmúlt, megfakult, mint a kékfestő szoknya, aminek elszítta a nap a kékségét. De sokszor elmondtam: ne keseregj, Márna! Ha semmi másnak, legalább a gyerekeidnek örülj. Nehezen tudtam sorba rakni az éveket. Az egyik kislányom fiatalon meghalt, a férjem is korán, nagyon korán itthagyott. Keservesen, de becsülettel felneveltem őket. Meglátogatnak, persze, hogy meglátogatnak. Jönnek mindennap, tele van ez a kis szoba. Ök adnák mindent: pénzt, eimivalóit, a fényt, a boldogságot öreg napjaimra. Előtte könyveik. Kissé reszkető kézzel lapozza Zalka Máté Doberdó című művét. Felteszi fekete keretes szemüvegét és újabb könyv után nyúl. Nagy csaták után. Az új élet kezdete Magyarországon — ez a címe. — Jönnek mindennap, tele van ez a kis szoba (Mária néni) Az élet kovászának a szereletet tartom.- (Szöllősi Gáborné) Anya és kislánya — Az édesapját alig ismeri (Hoffman Mártonné) Mezőberény, Dimitrov út ti szám. Alacsony házikó. Itt él albérletben Hoffmann Mártonné és 14 hónapos kislánya, Magdi- ka Az egyszerűen berendezett konyha tűzhelyén piciny lábaskában a gyermek ebédje fő. A szobában kiságyában alszik a csöppség. A fiatalasszony alig van tűi a 22. életévén. A PATEX szövőnője, 1970-től Előtte ott is volt ipari tanuló. Á férje a bevonulásig a műszaki ktsz hegesztője volt. Hogyan is él egy édesanya kislányával? — Nehezen — válaszol szomorúan. Az anyagi gondok majdnem mindennaposak. És sorolja a kiadásokat: albérletre 500 forint, valamint élelemre, egy-egy százas a katona férjnek, no és ruhára ... A családi pótlékból, a gyermekgondozási és a családi segélyből nem boldogul köny- nyen. Gondjai még növekednek a második gyermek születésével, ugyanis szive alatt egy új életet hordoz. Időközben pici lánya Is felébred. Riadt, nagy szemeit tágra meresztve figyeli az idegeneket. Szőke, göndörödő haját édesanyja dolgos kezei simogatják. Lakkozatlan körmök, érdes tenyér. Mégis puha, meleg és lágy ez a simogatás. Benne van minden anyai szeretet, féltés, óvás. Az anyai szeretet az, amit nem pótolhat semmi, sem pénz, sem ékszer, sem vagyon. És ezt a szerefcetet adja 6, aki nem kapta meg, mert édesanyját, a család és az otthon melegét nem ismerte, nagyszülei nevelték. Magdika pedig bizonytalan léptékkel elindul, tétova mozdulatokkal magyaráz valamit. — Az édesapját alig ismeri, mert csak havonta egj'szer jöhet haza — int fejével a szőkeség felé. Időközben a június közepén születendő kicsiről beszélget link. Neve? Az még nincs, mert lehet fiú, vagy éppen kislány... Fontos, egészséges legyen. Ez a lényeg! S ha apuka decemberben leszerel, utána már más lesz — enyhülnek a gondok, együtt, nagy szeretettel, becsülettel nevelik gyermekeiket. És boldogan öleli magához a kicsit. Az anyai szívek értük, és értünk dobbannak, őket és minket néznek, simogatnak az év 365 napjában. Egy napon, az anyák napján viszont a mi szivünk dobogjon értük. Az érdem, a tisztaság és annak mélyén munkálkodó szeretet is úgy kívánná, hogy ne csak ezek a jeles napok, hanem az év minden napja egy kicsit az anyáké is legyen. (Fotó: Szekeres) tiafoo— Siakaeet
