Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Művészet és közönség M ióta művészetet pro. dukál az ember, az volt a célja, hogy másokhoz szóljon általa. A többiekhez: a közönséghez. A két fogalom tehát elválaszthatatlan egység — ezt úgy gondolom, felesleges bizonyítani lényegesebb annak vizsgálata, hogy ma és nálunk mit kell — mit lehet — tenni, hogy a művészet és a közönség kapcsolata erősödjék. Imponáló statisztikai adatok szólnak arról, hogy a legutóbbi esztendőkben mennyivel növekedett a könywásárlók és a könyvtári tagok, a koncertlátogatók, a kiállítások látogatóinak száma. De hát adatok nélkül is tudjuk, hogy ez így van, ha figyelmesen körülpillantunk a környezetünkben, valamennyien tapasztalhatjuk. Mégsem mondhatjuk el, hogy a társadalom számára hasznos művészet és a közönség kapcsolata kielégítő, hogy a művek sima úton jutnak el azokhoz, akikhez szólnak. Bizonyos mértékig ez az „aka- dályozottság” természetes is, hiszen aligha volt arra példa a művészetek történetében, hogy egy-egy mű, megszületése után azonnal belekerült a küztudatba, hatást váltott ki, alakította az emberek gondolkodását, Folyása« «ss — » bármely oldalról Közelítjük meg. erre mindig gondolnunk kell. Hogy csak a legegyszerűbb példát említsük: a televíziós adaptációk sorsát Gondolhatunk A fekete városira, a Forsyte Saga-ra, vagy akár a Feleire, amely napjainkban milliók élménye. Megszületésekor szűkebb körben hatott mindegyik, csak lassan-lassan jutott el odáig, hogy a legszélesebb fórum elé került. Nem mintha egy klasszikus mű számára a képernyő volna a karriercsúcs; erről sző sincs. Éppen ezért került oda, mert könyvként, vagyis eredeti formájában kiállta az idők próbáját, nem tűnt el a múló idővel — megmaradt szellemi kincsnek. A televízió révén milliók ismerkednek vele —, de lényegében irodalmi alkotásként él majd ezután is. Maradjunk még a televíziónál. amely hatalmas erejű fórum, tevékenységével ízlést emelhet, gondolkodást befolyásolhat. Véletlen-e, hogy a televízió elterjedésével egybeesik a művelődési, tanulási kedv növekedése? Nyilván nem véletlen: a világgal nagyobb felületen találkozik a néző — s nagyobb felületen az ismeretlennel, miáltal rádöbben ismereteinek korlátai- xa, to jól g«tóolkodifc — s felébred benne a természetes ambíció: jobban megismerni, jobban megérteni embert, környezetet, társadalmat, múltat és jelent. Mű és közönség kapcsolata ez is, — mit sem jelent, hogy a „mű” ebben az értelemben nem mindig művészeti alkotás, hanem egy-egy tudományos vívmány, technikai siker, újdonság, stb. A közművelődés irányítóinak e kapcsolat szilárdításán kell munkálkodniuk. S nem csak a televízió segítségével, természetesen. Művészet & Közönség kapcsolatának sok-sok új formáját láthatjuk manapság. Hogy ■— társadalmunkban — a legősibb formát említsük: író- és olvasótalálkozók. Mennyit kárhoztatták — kiváltképp a hatvanas évek derekán ■— ezt a kapcsolatformát, s mégis él. Sőt, napjainkban mintha reneszánsza kezdődne: gyárakba, vállalatokhoz, szövetkezetekbe mind gyakrabban hívnak meg írókat, művészeket, hogy elbeszélgessenek az összegyűltekkel, egy-egy könyvről, sikeres műsorról, színészi alakításról. Ezeket a találkozókat azok szervezik, akiket időszerű. — vagy örök érvényű, tehát mindig időszerű — művészeti problémák ér. dekelnék, a részvételt nem írja elő senki. Sokszor ke■WBefei'fjem — Jövai Kevesebben — vannak, mint amikor a találkozó még „rendezvény” volt, amelyre „illett”. elmenni. De akik ott vannak, azok nem azért ülnék a széksorokban, hogy őket lássák, hanem azért, mert kérdéseik vannak, kérdéseikre válását várnak, érdeklődnek. Ok: a közönség, S így van ez más művészeti ágaknál is. Elsősorban akkor, ha a környezetben olyan közművelődési aktivisták vannak, akik felfigyelnek az embereknek erre az igényére és a lehetőség szerint igyekeznek kedvükre tenni. A közönség és a művészek kapcsolatának erősítésére a művek érdekébe« van szükség, pontosabban: a művek hatásának érdekében. Minden, amit az emberek egy-egy mű keletkezésének körülményeiről. egykori és mai fogadtatásáról, utóéletéről, kritikai visszhangjáról tudnak, közrejátszik abban, hogy nagyobb érdeklődéssel fogadják. S abban is, hogy eljusson azokhoz, akiknek „több közük van hozzá”. Mit jelent ez a kifejezés? Nagyon egyszerű dolgot: nyilvánvaló, hogy a közönség érdeklődés tekintetében is rétegezett; ízlésvilágában, iskolázottságban sem azonos, tehát a művek, művészek ismertetésével mindenkihez fordulni nem lehet. Sokan emlékeznek még, milyen vadhajtásai nőttek egykor az erőszakoskodó műveltség-terjesztésnek: előadás- sorozatokon, előadóesteken ültek olyanok, akiket más dolog jobban érdekelt volna, csak azért, hogy illetékesek „kipipálhassák” a részvételi százalékokat. Erre semmi szükség nincs, Zuhataq * Nagy Lánlé A meggyfa meghajol boldogan leheli termékeny illatát 11 torony égbe nyúl zordonan kereszttel hősködő Ararát a paraszt homloka csörgedez előtte ropog a faeke áldásért kiáltoz istenhez elapadt csutorás tehene tavasz van földben és növényben gyárakban vígak a motorok fiatal asszonyok ölében harmatos palánta mosolyog gyártsatok ekéket vasasok parasztok adjatok kenyeret líraim féltsétek magatok ostoros zivatar fenyeget tavaszi haragunk lobbosodj harsogd a dalunkat mérgesen tavaszi szerelmünk lombosodj lepd el a kerteket szélesen tudatunk erősödj csontosodj bennünk az új élet veleje tudásunk gyarapodj bokrosodj legyünk az új élet teteje! Csendes köszöntő édesanyámnak Cslpri Éva Elszakadt télből varród meleg ruhánkat, szemed friss víztől csillanó pohár, szived piros kesztyű fűzős kezeinknek, s meleg takaró is, mint a drága nyár. Reggelire adsz szép, vékony kezeddel magányos életedből egy karéj örömet, és gyermekeid lám kinőttek már öledből, e fiad lehajol, hogy megértse szemed. Karod messze kinyújtod, csak gondolatom ül rá, s fáradt homlokodra új ráncot simít kezed: bőröddel foltozod meg elszakadt kabátom, s minden héten írsz egy hosszú levelet. Wem tudom én ezt szóval megköszönni, szégyentől hallgatag leszek, mert így szeretsz; virágot küldök inkább fény-szinűt, mit, ha megpihensz, hajadba tehetsz. mert látszat, öncsalás, inkább rontja, mint javítja a kapcsolatot. Szóljon egy- egy mű kevesebb emberhez, de azok értsék meg jobban, éljék mélyebben át — ez az igazi hatás. Hajlékony, szervezőkész közművelődési munkások erre mindenkor tekintettel vannak. S nem toboroznak közönséget a létszám kedvéért Terjedőben vannak az úgynevezett „kis-körök”. Egy-egy művelődési központban összehívják azokat, akikről biztoson tudják, hogy valamely, a közeljövőben sorra kerülő előadóest. megjelenő könyv, koncert, színházi előadás érdekli őket. Meghívják a produkció valamely részvevőjét, adott esetben az írót s elbeszélgetnek vele. A beszélgetésen elhangzottak tovább gyűrűznek, Va® olya« klub, ahol a filmekről megjelent kritikákat tárgyalják meg rendszeresen. Egyetértőleg vagy elma- rasztalólag — de hát nem ez a dolog lényege, hanem az, hogy foglalkoznak vele, s elemzés során közelebb kerülnek az alkotáshoz. Számos más, új. sarjado- zó fonnát említhetnénk, amely mind segíti a művészet és a közönség kapcsolatának erősödését Nem véletlen, hogy ez a napirendre került —, mert nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy milyen szellemi közeg fogadja a műalkotásokat. Amelyeknek nem jár „eleve tisztelet” kritikátlan elismerés — szó sincs erről —, de az igen, hogy értékeiket. vagy hibáikat tájékozott közönség fogadja. Ezért fontos a kapcsolat erősítése. & it Anyaság. 1975 Martincsek Gábor felvétel®
