Békés Megyei Népújság, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-27 / 122. szám
Atomerőművek 6s környezetvédelem UDOMÁNY ECHNIKA Cj elképzelések az emlősök származásáról Sugárellenőrzés az üzemen kívüli reaktortérbe» Á ma élő emlősállatok annak a hosszú fejlődésfolyamatnak az eredményei, amely legkevesebb 300 millió évvel ezelőtt kezdődött. A vizet elhagyni tudó szárazföldi ősgerincesek (négylábúak) törzsfejlődése — egymással szinte versenyfutásban — két irányban haladt. Az egyik a mai gyikok felé vezetett, a másik az emlősszerű őshüllők. az ún. Therapsidák irányában -terjedj Hogy az utóbbiak vajon tojásrakók voltak-e meg, vagy már elevenszülők, azt még ma nem tudjuk. Mindenesetre az előnyösebb táplálékfelvételi lehetőség (fogazat) itt magasabb energiaszintre enged következtetni. A két út között a versengés nem mindig volt egyenletes. Kereken 220 millió evvel ezelőtt a gyíkszerűek csaknem teljesen elnyomták az emlős- szerűeket Természetes, hogy időközben mindkét fejlődési irány képviselőinél jelentős átalakulás zajlott le. Amíg a gyíkszerűeknél a hátsó végtag fejlődött jobban es ez felegye- nesedéshez, erős farok kialakulásához vezetett, addig az em~ lősszerűeic mindkét végtagpárja átalakult, és lassan, fokozatosan az emlős-jelleg kialakulása Jelé haladt. A. gyíkszerűek a 140 millió évig tartó uralmukat lassan elvesztették, fokozatosan az em- lősszerűéknek engedték át —* A világtengereket mintegy Z50 cápafaj képviselői népesítik be. Leggyakrabban a trópusi és szubtrópusi vizekben találhatók. Súlyuk — méretüktől függően — egy kilótól több tonnáig téried. A legkisebbek a 60—70 centiméteres macskacápák, a legnagyobb a 12—18 méter hosszú, érdes cápa. A cápáknak ahogy ezt a német Henkel professzor megállapította. A továbbfejlődés azonban még ma sem ismert eléggé A mai emlősök közvetlen őse a földtörténeti középkorban — érdekes módon — alig lehetett nagyobb, mint egy mai patkány. A foaszilis leletek legalábbis erre utalnak. A német régészkutatők most az emlősszerű őshüllőktől az igazi emlősökig vezető törzsfejlődés ma , még ismeretlen lépéseit igyekeznek megismerni. Eddig csak fogakat és állkapocs-maradványokat találtak e korszakból. Rémélik, hogy előbb-utóbb (különösen a bányászat segítségével) egész koponyák is kézrekerülhetnek s akkor igazolható lesz az a feltevésük, hogy az emlősszerű őshüllőktől az emlősök felé vezető fejlődés során az első állkapocs átalakulásának és a hallószerv kialakulásának jelentős szerepe lehetett A fogazatot viselő csontok lépésről lépesre megerősödtek, megnagyobbodtak, a fogat nem viselők pedig fokozotosan visszafejlődtek, a koponya belsejébe húzódva, s a hallószerv kialakulásában . játszottak további szerepet. Mindez feltevés marad mindaddig, amíg ilyen átmeneti, az emlősszerűek és emlősök közötti fejlődési szakaszból származó koponya kézre nem kerül. több tucat negyes, recezett foga van, amelyek ha kihullnak, helyükön rövid időn belül újak nőnek. A cápák kitűnő úszók, egyik-másik faj óránként 40—50 kilométert, sőt még ennél nagyobb sebességet is elér., A cápák többsége eleveneket szül, egyes fajok viszont tojáA világ első atomerőművét 1954-ben helyezték üzembe a Szovjetunióban. Az elmúlt két. évtized során hatalmas karriert futott be az atomenergetika, napjainkban már 19 ország 149 atomerőműve szolgáltat energiát, s 1930-ra várhatóan 335 atomerőmű működik majd a világon, \ Kezdetben és utána még igen sokáig félelem élt az emberekben, hogy veszélyes radioaktív szennyeződést okoznak majd az atomerőművek. Kiderült, hogy alaptalan volt az aggódás,, ugyanis az atomerőművek lényegesen kisebb szennyező hatással vannak a környezetre, mint a hagyományos erőművek (beleértve azt a radioaktív szennyeződést is. ami a szénben és az olajban előforduló uránium és tórium bomlástermékeiből származik). Mint ismeretes, az atomerőmű reaktorában lejátszódó fizikai folyamatokat erős radioaktív sugárzások kísérik, melyek az élő szervezetre káros biológiai hatást fejtenek ki. A sugárvédelem célja, hogy megakadályozza a sugárzó szennyező anyagok szabadba való kijutását, hogy az embert és környezetét kívülről semmilyen káros radioaktív hatás ne érje és , sugárzó anyagrészecskék (por, gáz. folyadék stb.) az élő szervezetbe ne kerülhessenek. Igen kiterjedt kutatási munka folyt és folyik ma is a sugárzás biológiai hatáságak mind alaposább megismerésere. valamint a biztonságos védelmi1 berendezések kialakítására. A kutatási eredmények gyakorlatba való átültetésének köszönhetjük, hogy jól „kézben tudjuk tartani” az atomerőműveket Biztonsági övezet Általános törekvés, hogy az atomerőműveket — amelyek kis . üzemanyag-szükségletük folytán a hagyományos erőműveknél a függetlenebbül telepíthetők — a reaktorüzem belső biztonságának fokozásával a lakott településekhez minél közelebb építhessék. Az erőmű körüli, úgynevezett biztonsági sokKai szaporodnak. Ez utóbbiak közé tartozik a vöröscápa is, amelyet fogságban eddig még nem sikerült szaporodásra bírni. A világhírű dániai Esbjerg tengeri akváriumában 'most megtörtént a szenzáció: a vöröscápa két tojást rakott és azokból ki is keltek a kis cápák. övezet, vagy egészségügyi védőzóna sugara a jelenlegi előírások szerint — az erőmű tel-» jesítményétől, a geológiai, hidrológiai, meteorológiai stb. viszonyoktól függően — 2,5—3 kilométer. Az atomerőművek tervezés! feltételei, hogy normál üzemi viszonyok között a környezetet radioaktív anyagok ne szeny- nyezzék. A hulladékot — ami lehet szilárd, folyékony és gázhalmazállapotú — különleges tisztítóberendezésekben fogják fel, majd megfelelő folyamatkezelés után (hígítás, pihentetés, szilárd végállapotúra való átalakítás) kerül ki az erőműből a hulladéktárolóba vagy izotóptemetőbe. A szellőztetőberendezések a helyiségek levegőjét megfelelő tisztítás, szűrés és ellenőrzés után kéményen át engedik ki a szabadba. Az erőmű környezetében — vagyis az atomerőmű kerítésén belül és kívül — az egészség- ügyi védőzónában és még azon kívül is, külső dozimetriai (su- gáradag-mérő) szolgálat végez folyamatos ellenőrzési munkát, amelynek során mintát vesznek a növényzetből, földből, vízből, esőből, levegőből stb. A külső dozimetriai ellenőrzést még az atomerőmű üzembe helyezése előtt elkezdik — ez az úgynevezett 0-szint mérés —, hogy a későbbi mérések adatait lehessen mihez viszonyítani. Az atomerőművek telepítésére vonatkozóan általános érvényű, nemzetközi biztonsági előírás nincs, de vannak országos érvényű előírások, követelmények, amelyeket kísérleti és tapasztalati adatok alapján határoztak meg. Az atomerőművek biztonságos üzemét, környezet-ellenőrzését hatósági feladatkörrel rendelkező szervek ellenőrzik minden érdekelt országban. Yeszélyforrások az atomerőműben Az atomerőművek radioaktív anyagokat tartalmazó berendezéseit (a reaktort, az elgőzölög- tetőket, a szivattyúkat, a nyomástartó edényt és az ezeket összekötő csővezetékeket) hermetikusan zárt. épületben helyezik el. Különleges kiképzésű épületről van szó, amelynek még az esetleges földrengést te sérülés nélkül keß á£nia. Végeredményben milyen veszélyes üzemzavarok következhetnek be az atomerőművekben? Legsúlyosabb a robbanás lehet, aminek minimális az esélye, de mégis gondolni kell rá. Nos, maga az épület, egyes megoldásoknál pedig az erőművet körülvevő acélgömb még ilyen esetben te biztonságot nyújt. Veszélyforrás lehet a reaktornyomótartály és az elsődleges kör csővezetékén esetleg képződő repedés, törés is (a primer- körben 120—130 kp/m2 nyomáson kering a víz). A rendszeres ellenőrzés és maga az á tény, hogy a fém alkatrészeket rendkívüli elővigyázattal és különleges hegesztéssel erősítik össze, kisebbíti a meghibásodás veszélyét. Az atomerőművek személyzetét speciális sugárvédő eszközökkel óvják a radioaktív sugárzás esetleges veszélyétől. Mindamellett olyan leállító rendszereket tartanak üzemben, amelyek a normálistól, a legkisebb mértékben eltérő észlelés esetén azonnal „lefékezik” a reaktort Radioaktiv temető Az atomerőművek biztonsági problematikájához hozzátartozik a radioaktív hulladékanyagok veszélytelen elszállításának és elraktározásának a kérdése is. Ha a radioaktív temető nem az üzem területén van, az ősz- szegyűjtött, besűrített, a rádióaktivitás bizonyos fokú csökkenéséig tárolt hulladékanyagokat speciális járműveken szállítják el, hogy örök időkre biztonságba helyezzék, Hazánkban 1960-ban létesült az első izotóptemető Solymár közelében, amely időközben megtelt és korszerűtlenné vált. Az újabb biztonságos föld alatti tárolóhelyet Vác közelében, Püspökszilágy térségében alakították ki. A terület talajának vízzáró tulajdonsága és az alkalmazott tárolási technológia kellő biztonságot nyújt. B I. 6 mmms 1875. MÁJUS gs ZOOLÓGIÁI SZENZÁCIÓ I
