Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-09 / 82. szám
Tizenhat deka kenyér Mit mondott volna el a tsongregsxüaon? Segítjük a közoktatás és közművelődés erőteljesebb térhódítását A huszonkilencedik és a harmincadik évforduló közötti ötvenhárom részes sorozatunk, a Harminc esztendeje a vége felé járt már, amikor Nyeste Já- nosné békést olvasónktól sárgult, szakadozott újságlapot kaptunk. A sorozatba nem illeszkedett bele, hiszen a Vidéki Magyar Sütőiparos című kiadvány 1943. júniusi számáról volt szó — a 44—45-ös dokumentumok után azonban külön is érdemes idézni belőle az olvasónk által megjelölt cikket. Amelyből egyebek mellett kitűnik, hogy a Magyar Sütőiparos Szakszervezetek Országos Központja negyvenhárom május végén kérelmet küldött Horthy Miklósnak. A kérelem szövege — kommentár felesleges hozzá — a következőt ,JFőm€ltóságú Kormányzó űri Mély hódolattal kérjük Főméltóságodat, méltóztassék utasítani a magyar kormányt és a magyar királyi közellátásügyi miniszter Urat, hogy aratás után az új magyar kenyérből a magyar gyermekek többet kapjanak. Ez a több kenyér ne csak az eredetileg felemelendő nagyobb fejadagot jelentse, amely véleményünk szerint legfeljebb 20—25 dkg lesz naponta, hanem minden magyar gyermek kapjon a rendes fejadagon túl még pót- adagot is és ez legalább annyi legyen, mint a nehéz testi munkások pótadagja. Főméltóságű Kormányzó Űri Amikor a magyar gyermekek érdekében Főméltóságod atyai beavatkozását kérjük, tulajdonképpen azt a magyar jövőt kívánjuk szolgálni, amelynek egykoron gyermekeink lesznek m cselekvő szereplői. Minthogy örök igazság az, hogy a munkabíró ét erős izmú, mindenkor A MSM-ben összesítették a mezőgazdasági szakmunkásképző-intézetek idei felvételi terveit Az 1975—76-os tanévben 27 szakmában várnak fiatalokat az iskolák, amelyekben összesen 5400 első éves tanuló kezdheti el tanulmányait. Miután idén az elmúlt évinél kevesebben végzik el az általános iskolát — a demográfiai hullám érezteti hatását —, néhány szakmunkás-ágazatban nagy erőfeszítést kell tenni a fiatalok érdeklődésének felkeltésére. Egyes szakmáktól ugyanis, például az állattenyésztéstől, a szőlő- és gyümölcstermesztéstől, egyelőre még idegenkednek a fiatalok. A szakmunkásképző-intézetek, a megyei pályaválasztási intézetek és a termelőszövetkezeti szövetségek ismeretterjesztő anyagok, tájéEbben az évben már 150 tonnányit állít elő a Péti Nitrogén- művek új műtrágyájából, a mű- komposztból. A tetemes meny- nyiség lehetőséget ad a nagyüzemi kipróbálásra. A műkom- poszt végső és széles körű „vizsgájához” több mint 200 000 forintos támogatást ad az AGRO- TRÖSZT, a kísérleteket pedig a Magyar Vegyipari Egyesülés harcrakész ember erejét már a zsenge gyermekkor idején meg kell alapozni, ebből önként következik az, hogy napi 16, esetleg 20 vagy 25 dkg kenyéren gyermeket úgy felnevelni nem lehet, hogy az valamikor az élet sokféle harcában keményen tudja megállni a helyét. Tehát nemzetvédelmi cél és a biztos magyar jövő kívánja azt, hogy az idén várható bővebb búzatermésből, amit az Űristen áldása igen jónak ígér, a magyar gyermekeknek nagyobb kenyér jusson.“ 9 • • Amikor a fentieket lepBtySejtettem az írógépen, úgy éreztem, be van fejezve egy cikk. Hazafelé menet azután „hozzá- íródott" valami. Kínos pontossággal, szinte már drasztikusan rímelt rá az olvasónk-küláte cikkre — de' hát ha már így történt kár volna említés nélkül hagyni. Néhány gyerek focizott a házak tövében, egy társuk figyelte őket. Vajas kenyeret evett — inkább majszolt —, aztán felét bedobta a szemétkosárba. Kérdeztem, mit evett ma a kenyér előtt. Mondta, hogy reggelire kakaót, felvágottat, kiflit, tízóraira valamilyen lekváros süteményt és almát, ebédre bablevest kolbász- szál és túrós csuszát. Természetes, hogy ezek után könnyű szívvel eldobhatta a vajas kenyér felét. Más kérdés persze, hogy jól telte-e... de hát ő még csak gyerek. A baj az, hogy néha mi, felnőttek is szemétbe dobjuk értékeink néha nem is olyan kicsiny hányadát. Mintha elfeledkeztünk volna például a sütőiparosok negyvenhármas gondjáról.«, (*—«> koztatők közreadásával segítik a fiatalok pályaválasztását. A mezőgazdasági nagyüzemek közül egész sor vállalkozott arra, hogy szakmai bemutatókon fogadja az általános iskolásokat-, megmutatják a diákoknak a korszerű gépeket és ismertetik a következő évek munkalehetőségeit. Egész sor üzem társadalmi ösztöndíj szerződést kot a leendő szakmunkásokkal. Ezen a téren szemléletváltoztatásra van szükség, mert — amint megállapították — a nagyüzemek az esetek többségében csakis a negyedéves hallgatókkal igyekeznek szerződést kötni, holott arra lenne szükség, hogy az első évtől folyamatosan támogassák a később hozzájuk kerülő fiatalokat tanulmányaikban. koordinálja. A sajátos összetételű műtrágyát a Péti Nitrogén- művek a Bányászati Kutató Intézettel, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Földtani Kutató Intézetével közösen állította elő. Gyártásánál a nitrogén, foszfor és kálium hatóanyaghoz felhasználják a környékén nagy mennyiségben található lignitet is. Így a fontos ásványok mellett az új műtrágya huminsavakat is tartalmaz. A szakemberek elsősorban a primőrök termesztéséhez 1 ajánlják, Nagy megtiszteltetés: Balázs Sándomé, a Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet békési üzemrészének munkásnője küldöttként vett részt az MSZMP XI. kongresszusán. Tizenkilenc éve dolgozik a szövetkezetben és 1967 óta tagja a pártnak, megválasztották alapszervi párttitkárnak is. Jól ismeri a munkások, a város mindennapi örömét, gondjait. Munkahelyén kerestük fel, hogy megkérdezzük: mit mondott volna el a kongresszuson? Kivelkezefes ntaakáspolitika — Mindenekelőtt elmondtam volna, soha életemben nem mertem arra gondolni — pedig ez- szocialista társadalmunkban immár megszokott dolog, gyakorlattá v41t —, hogy én valaha is olyan országos tanácskozáson veszek majd részt, amely pártunk és népünk történelmét, jövőjét formálja. Az elmúlt évek során figyelemmel kísértem — elsősorban pártalapszervezetünk és üzemünk mindennapos munkáján keresztül — pártunk intézkedéseit, politikáját. A kongresszusi előterjesztések és a szóbeli kiegészítés alapján végérvényesen megerősödött bennem az, amit éreztem és vallottam: az a politika, amelyet pártunk következetesen folytat, nekünk, munkásoknak a legtöbbet adja, és miértünk van minden úgy, ahogy van. Mi, munkások örülünk annak és büszkék is vagyunk rá, hogy pártunk töretlen és következetes politikája nyomán az élet minden területén olyan eredményeket mutathatunk fel, mint amilyeneket az előterjesztések megfogalmaztak. Tüdőm: az út, amit eddig megtettünk nem volt és a jövőben sem lesz gondtalan. Ezért munkánk sikerei mellett vállaltuk és vállaljuk annak gondjait is. — Ön egy teljes egészében nőket foglalkoztató üzemrészben dolgozik. Milyen sajátos gondok várnak megoldásra az elkövetkezendő időkben? — Igen. Éppen ezért érthető, hogy a kongresszus anyagaiból és a megjelölt feladatokból elsősorban a nőkkel kapcsolatos megállapítások, az értük való teendők ragadták meg a figyelmemet. Nem akarom bizonygatni — hiszen mindenki ismeri — a párt nőpolitikái határozatainak végrehajtása nyomán milyen ielen- tős intézkedések gyakorlati megvalósítására került sor. Elmondtam volna azokat a gondokat, amelyek részünkről közelebbi és a távolabbi időkben megoldásra várnak. Szinte mindenki előtt ismeretes, hogy a szocialista ipar és mezőgazdaság az utóbbi, közel két évtizedes gyors ütemű fejlődése mellett, a nrjúlt hagyományaként több százezerre tehető még mindig azoknak a száma, akik az ország egyik helységéből a másikba járnak el dolgozni, divatos szóhasználattal élve: ingáznak. Sajnos, jellegénél fogva ez a jelenség a mi megyénkre is jellemző. Helyi munkahely hiányában naponta mintegy 30 ezer ember jár el más településekre dolgozni. Nekünk, Békés város asszonyainak is hosszú éveken keresztül, főleg az ötvenes években és a hatvanas évek elején — a legnagyobb gondunk az elhelyezkedés, a munkába állás volt. Ez abból adódott, hogy a kosárfonáson kívül nálunk másra nem is igen lehetett gondolni, hiszen ipari üzemek akkor a községben nem voltak. Ennek következtében a férfiak és a nők kénytelenek voltak — kezdetben az ország szinte minden területén munkát vállalni, majd később Békéscsaba ipari fejlődésével elsősorban a megyeszékhelyen helyezkedtek el. Távol a város életéiül — Időközben azonban Békésen is történt iparfejlesztés. Ez mennyiben javított a helyzeten? — Sajnos, ez az iparfejlesztés teljes egészében nem oldotta meg gondjainkat Annál is inkább, mert általában az itt létrehozott ipartelepek csak telephelyek, amelyek központjai az ország szinte minden részén megtalálhatók, ezért ezekre az üzemekre kevés gondot fordítottak és fordítanák ma is a termelésen kívül. Többségüknél a kereseti lehetőség mellett átlagon aluliak a munka- és szociális körülmények. Mindezt azért kívántam volna elmondani, mert még valószínű, hosz- szú ideig számolnunk kell azzal, hogy városunkból sokan kénytelenek lesznek eljárni dolgozni. És nem kevés az a gond, amivel az ingázók és a velük foglalkozók küszködnek. A városi tanács felmérése szerint 1974-ben hatezer-hatvan- két munkaképes férfi közül kétezer 300 járt el dolgozni vidékre, a háromezer 861 munkaképes nődolgozó közül pedig mintegy hétszáz. Persze ehhez tudni kell azt is: a nőknek csak a fele foglalkoztatott és abból is minden harmadik vidéken. Ez azt hiszem, egyértelműen meghatározza az elkövetkezendő időkre feladatainkat is. Ezt alátámasztja az a tény is, miszerint például az összes foglalkoztatottakból a megyeszékhelyre Orosházáról 3,8, Gyuláról 3,2, Békéscsabáról pedig 10 százalék ingázik naponta. A Békéscsabáról ' eljáró dolgozóink számára a viszonylag jó közlekedési lehetőségek ellenére, a munkaidővel az utazás meghaladja a 10—12 órát. Mindezekből adódik, hogy az eljáró dolgozóink távol kerülnek a város életétől, közművelődési, kulturális hatása alól, talán még jobban, mint a munkahelyeiken. Eddig még megoldatlan a város közéletében, társadalmi életében való részvételük is. Nincs közöttük például egyetlen tanácstag vagy népfrontbizottsági tag. Mindemellett hátrányosan sújtják őket, főleg az anyákat, a városunkban levő bölcsődei, óvodai gondok is. Tudjuk, a megye vezetői igyekszenek segíteni gondjaink megoldásában, mégis úgy érzem: hathatósabb központi támogatásra lenne szükség. Műveltebben — kulturáltabban — A városi pártértekezlet határozata alapján — ha lehet így fogalmazni — Békésen kiemelten kezelik a munkások oktatását, művelődését. Mit mondott volna el erről? — Mi, nők. nagyon örülünk azoknak a párt- és kormány- határozatoknak, amelyek hatására tovább erősödött és fejlődött a közoktatás és közművelődés. Az eredmények láttán nagy fontosságot tulajdonítunk mi is a dolgozók általános 'és szakmai ismerete gyarapításának. Békésen az utóbbi két évben megnőtt az általános és középfokú oktatás levelező rendszerében továbbtanulók száma. Évente csaknem 300-an általános iskolában, 98-an a szakmunkások középiskolájában, 140-en szakközépiskolában tanulnak. Ezt az ütemet tartva 1980-ra a város 15 és 50 év közötti dolgozóinál 70 százalékról 82 százalékra nő az általá1- nos iskola 8. osztályát végzettek számaránya. — Bizonyára szólt volna a saját üzemében folyó tanulásról, művelődésről is? — Természetesen. Üzemünkben 140 nő dolgozik, ebből Jelenleg tízen vesznek részt vala. milyen oktatásban. Lehet, hogy az aránytalanul kevés, de szívesebben tanulnának nagyobb számban, ha arról volna szó: saját szakmánkból tehetünk szakvizsgát Mert felvetődik a kérdés: ha a társadalom egyöntetűen elismeri azt, hogy a szőnyegszövést művészi fokon lehet végezni, amit a termékeink is bizonyítanak, akkor mi“ ért nem ismerik el a mi tevékenységünket is szakmának ? Miért nincs ilyen szakmai oktatás, felkészítés intézményesen? Hiszen az a mesterségünk megszerettetését, elismerését és az utánpótlás biztosítását is jelentené. Azért is furcsa ez az állapot, mert évente megrendezik a „Szakma Kiváló Művelője” országos vetélkedőt, amelyre nagy lelkesedéssel készül az ország szinte valamennyi szőnyegszövője. És évről évre jelentős alkotások születnek. — Végül, kérem, beszéljen arról, milyen benyomásokkal, élményekkel tért haza a kongresszusról ? — Amit ezen a tanácskozáson tapasztaltam, láttam és hallottam, sokáig nem fogom elfelejteni. Megerősödött bennem az a hit, hogy műveltebben, kulturáltabban kell élnünk, termelnünk, irányítanunk. Ezt a követelményt láttam kiteljesedni a kongresszuson. Tudom, ehhez még.hosszú út, sokszor keserves munka vezet. Mert nem elég szólamokat hangoztatni a munkások képzéséről, a lehetőségeket kell megteremteni a művelődéshez. És rangot kell teremteni a munkának. A legnagyobb élményem az volt. bárkivel beszélt vagy bárkit hallgatott az ember, legyen az egyetemi tanár, orvos, szellemi életünk kiválósága, mind hitet tett a munkáspolitika mellett. Ez ad további munkámhoz erőt és optimizmust — fejezte be a beszélgetést Balázs Sándomé. Seres Sándor 0 felles taaukaáayi Min kössenek szerződést fitizer-négY$záz tanulót fámák a mezőgazdaság szakmunkásképző-intézetek Tudományos együttműködés a műtrágyagyártásban ülő. Április 9.
