Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-09 / 82. szám

Földosztástól földegyesítésig Amiről megyénk lapjai írtak 1944. október 6«tól 1948 végéig Békés megye 1344. október 6-an szabadult fel végleg a nagybirtok elnyomás alól. Az­zal, hogy a szovjet hadsereg át­lépte a román—magyar határt, á szenvedések nagyobbik fele ugyan véget ért, de minden mégsem oldódhatott meg. Az életben maradottaknak még csak idejük sem maradt el­vesztett szeretteiket megsirat­ni. Itt állt az ország valameny- nyi megyéje, a megyék vala­mennyi városa, községe élelem nélkül. Legtöbb helyen a föl­deket legfeljebb a tankok szán­tották fel. Valósággá lett álom 1944 októberében vagyunk. Bar a földosztásról szóló törvény még csak egy fél év múlva lát majd napvilágot, az Orosházán megjelenő kommunista lap, a Népakarat 1944. október 19-1 vezércikkében világosan és egyértelműen leszögezi: „Most újra és véglegesen ke­rül napirendre a földkérdés év­százados nagy r»Hte és teljes bizonysággal állíthatjuk, hogy Dózsa unokái ezt a port mara­déktalanul megnyerik. A magyar földmunkásság és törpebirtokosság megkapja azt a darab földet, amelyen szor­galmas munkával, hozzáértés­sel, emberi életet tud maga és családja részére biztosítani. Ezt akarnia kell a földmun­kásságnak, a törpebirtokosság­nak is, mert a nagybirtok ki­váltságait mindig a kisbirto- kosság és a munkásság fizette meg.” , Élni azonban nemcsak 1945 márciusától —. a földosztástól —, hanem 1945 márciusáig is kellett. S ha az első szabad Péter-Pálkor aratni is akartak, ahhoz 1944 őszén szántani, vet­ni kellett. Hogy ezen túl mire számíthatott az ország, a me­gye népe? Az idézett lap egy nappal korábbi vezércikke erre is vá­laszt ad: „Az új rendszerben munkanélküli jövedelem nincs. Mindenkinek dolgoznia kell, akár a maga kis földbirtokán, akár a munka más területén... Mindenki dolgozzék a maga he­lyén, elsősorban a földművelő társadalom végezze a maga munkásságát, hogy megindul­hasson újra a termelés. Taka­rítsák be az őszi termést, szánt­sanak, vessenek.” És a földéhes parasztok, zsel­lérek, gazdasági cselédek és ivadékaik nem csalatkoztak. 1945. június 9-én a „Viharsa­rok”, a Békés megyei mutrkás- és parasztújság az alábbiak sze­rint "számol be a Békés megyei földosztásról: „Az Ideiglenes Nemzeti Kor­mánynak a nagybirtokrend­szer megszüntétéséről Szőlő ren­deleté alapján, a vármegye te­rületén teljes felosztásra ke­rült 481 birtok 180 ezer 383 katasztrális hold területtel. Eb­ből létesült 11 ezer 002 telje­sen új kisbirtok, melynek össz­területé S3 ezer 121 katasztrá­4 SiSMMMlL íots. április 9. lis hold. Birtok kiegészítés ben részesült a legalacsonyabb bir­tokcsoportból 0333 földműves. A kiegészítés céljából kiosztott földnek összterülete 43 ezer 24U katasztrális hold. Tehát összesen 106 ezer 361 katasztrális hold került kisem­berek kezébe, míg 54 ezer 022 katasztrális legelő és rét, vala­mint erdő került a községek közös használatába. A birtok- reform a rendelkezésre álló eszközöket és erőket figyelembe véve, aránylag rövid idő alatt zavartalanul ment végbe.’’ Az első szabad aratás Nézzük.^milyen napok követ­ték a felszabadulás, a földosz­tás napjait? „Az idei aratás... sok ezer ember szent örömünnepe is. A földreform után földhöz jutot­tak az Idén először aratnak sa­ját maguknak. Régebben csak mint föld nélküli munkások, napszámosok dolgoztak ott, ahol ma földhöz jutottak” — írja szinte elragadtatással Péter- Pál napja elé a Viharsarok ve­zércikk-írója. Az eddig elmondottak kellő­képpen igazolják ezt az elra­gadtatást. Még tartott, szár­nyalt, vitt az a lendület, amely- lyel „falun hatalmas erejű tö­megmozgalom bontakozott ki, elsöpörve a földreform elodá­zására és meghiúsítására tö­rekvő reakciós erőket.” Nem szorul különösebb bizo­nyításra, csak említsük meg, hogy a nagybirtokrendszer azonnali felszámolását köve­telte meg az ország válságos élelmezési helyzete, a mezőgaz­dasági munkák megindítása is, hiszen a nagybirtok jó része gazdátlanul, felszerelések nél­kül állt, a földet ezer éve perlő I parasztság pedig mindenre kész | volt jussáért. , Egymást követték az azonnali | földosztást követelő népgyűlé- | sek, s röviddel a felszabadító : csapatok átvonulása után újabb ! hadsereg lepte el a földeket, [ a több, mint háromezer föld- ! Igénylő bizottságnak csaknem \ negyvenezer tagja. Valóságos 5 felszabadító hadsereg volt ez, a 5 földosztó munkások és parasz- j tok hadserege. Végül is a kommunista párt | elsősorban a szegényparasztság ; érdekeinek hangot adó Nem- ; zeti Parasztpártra támaszkod- ; va Vitte keresztül a kormány | híres, nagy jelentőségű 6U0/1945. ■ számú rendeletét. x Amiről a Viharsarok cikkíró- 5 jg emelt hangon szól — az 5 első szabad aratás — ez tulaj- : dóriképpen a földreform igazi • szimbóluma — a valósággá vált I ólom igazi megtestesítője. Am innen, a jogosan és lért- ; hetően emelkedett réTókból ; idejekorán vissza kellett térni j a földre. A földosztás ugyanis j elsősorban a feudális nagybir- j tokokat számolta fel, egy elma- j radt demokratikus Forradalom J követelményeinek megfelelően. j A földosztást tehát egyáltalán ] nem lehet egyszerűen az ezer- | éves paraszti per lezárásának j tekinteni. Ez. egyben új per ! megindítása volt, melyben .. j a nagybirtok felszámolása után j súlyos gazdasági és politikai | harcok folytak az új gazdák megvédése és megsegítése érdé­Kriváry E. Péter (Folytatjuk) Harminc éve történt Ezerhétszáz aláírás A VIHARSAROKBÓL igen sokan teljesítettek katonai szol­gálatot a 19. gyalogezrednél. Az ezred I. zászlóalja és parancs­noksága Békéscsabán, a II. zász­lóalj Mezőtúron, a Hí. zászló­alj Orosházán állomásozott. Így a következő történetben a Vi­harsarok népe is képviselve volt. A megye minden községé­ben talán még ma is él két-hó- rom olyan ember, aki 30 évvel ezelőtt tett valami keveset az új Magyarországért, hazánk talpraállásáért! A háború sodrában az ezredet 1944 novemberében, Ágcsernyő —Csap vonalán helyezték el. November 22-én éjjel az egysé­get leváltották, pihenőre küld­ték. A II. zászlóalj B® község­ben kapott elszállásolást azzal, hogy háromheti piiienő követ­kezik. De ez alig néhány órás volt, mert 23-án 13 órakor ria­dót fújtak és újra az első vo­nalba vezényelték azzal a fel­adattal, hogy az Ágcsernyő előt­ti Cifra-majort vissza kell fog­lalni. Az emberek fáradtak vol­tak, a hangulatuk rossz volt. Sok egyéb körülmény is közre­játszott abban, hogy a zászló­aljparancsnok engedélyt kért az ezredtől, hogy Ágcsernyőrt fog­lalhasson tüzelőállást, mível a Cifra-majot felé sík, zsombékos, vizes területen képtelenek vol­tak magukat beásni. A parancs megmásíthatatlan volt, tovább­ra is előre. A 4. század és a 6. század volt az első vonalban, az 5. Század tartalékban helyezkedett el. Éj­fél tájban jelentkezett a 4, szá­zad parancsnoka, kereste a zászlóaljparancsnokot, akivel közölte, hogy a szovjet katonák az óvóhelye előtt állnak. A szá­zad átment hozzájuk és így ő is megy velük. Az történt ugyanis, hogy a század parancs­noka este átment a szovjetekhez és megállapodtak abban, hogy fehér rakétajelre átáll az egész század. Ügy is történt. Követte őket a 6. század, később pedig az 5. század egy része is. A zászlóaljparancsnok jelen­tette az eseményt az ezrednek, ahonnan most már engedélyt kapott az Agcsernyőre való visZ- szavonulásra. De ekkor a II. zászlóaljnak már csak töredéke tharadt meg. A visszavonulás reggel 5-6 órára fejeződött be. AZNAP DÉLELŐTT csend i volt. A szovjet csapatok nem lőtték Agcsernyőt. Kora délután Csap felől két oldalt a vasút és műút mentén harckocsik indul­tak felénk, de a szovjetek még mindig nem lőttek, 15 óra táj­ban megjelent a szovjet gyalog­ság. A községben maradt ma­gyar honvédek a parancsnokság, valamint a tisztek egy részének kivételével mindenki átállt a felszabadítókhoz. Így fejeződött be a háború a II. zászlóalj tör­ténetében. Az átállt erőket a szovjet pa­rancsnokság Szőj vára, onnan Stari-Samborba irányította. De­cember 29. és 31. között megje­lentek a szovjet parancsnokság­tól és felhívással fordultak a táborhoz azzal, hogy jelentkez­zenek az új magyar demokrati­kus hadseregbe. 1945. január 4- én 1700-an sajátkezű aláírással hitelesitették korábbi állásfogla­lásukat. A névsort elküldték Moszkvába. Február 16-án in­dult az egység Magyarországra. Tíznapi utazás után érkezett Debrecenbe. Február 27-én Úiabb szerelvény érkezett ezer , magyar katonával Moszkva kör­nyékéről, így az új magyar de­mokratikus hadseregben már 2 ezer 700-an szolgáltak. Az elhe­lyezés körülményes volt, így ezer katonát Békéscsabára, 1700- at pedig Nyírbátorba, illetve Berettyóújfaluba irányítottak. Az egység a 6. hadosztály 17/3 zászlóalj elnevezést kapta. Eb­ben teljesítettem szolgálatot ma­gam is. Berettyóújfaluba vonultunk. A község apraja-nagyja kivo­nult elébünk, míg a környező községekből is eljöttek fogadá­sunkra. Mindenki hozott vala­mit; kenyeret, tésztát, zsírt. Ez az akkori állapotban nagyon nagy ajándék volt. Hirtelen annyi élelem került a raktá­runkba, hogy a gh-nak nem volt gondja két hónapig élelme­zésünkkel. Példánk nyomán a debreceni és a jászberényi fo­golytábor „lakói” csatlakoztak hozzánk, jelentkeztek az új had­seregbe. Néhány héten ét ké­szültünk a frontra. Április 22- én az ausztriai hadműveletek­ben vettünk részt a szovjet pa­rancsnokság irányításával. A há­ború befejeztével Székesfehér­várra irányítottak bennünket, ahová június elején érkeztünk meg. EKKOR KEZDŐDÖTT a bé­keidőbeni szolgálat. A tűzsze­részek aknákat szedtek, a sze­mélyi állomány őrségi, készült­ségi szolgálatot teljesített együtt a szovjet katonákkal. Október- nen kezdődött a leszerelés. Elő­ször a több gyermekes apákat, nősöket bocsátották el az állo­mányból, majd a többieket, meg­köszönve a hazának tett szol­gálatot. Így fejeződött be az új hadsereg első önkénteseinek 8— 10 hónapos katonáskodása a há­ború utolsó szakaszában. Sinka Pát Sebessógesökkenftő az MTZ—50-esekro A mezőgazdaságban használa­tos traktorok többsége (képtelen olyan kis sebességgel haladni, amely egyebek között az ülte­tőgépek vontatáséhoz szükséges. A Gödöllői Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézet kertészeti gé­pesítési főosztályán ezért olyan új sebességcsokkentő berende­zést szerkesztettek, amely a ha­zánkban általánosan használa­tos MTZ—50 traktorokra szerel­ve óránként 0—2,7 kilométer ha­ladást tesz lehetővé. Az MTZ—59 traktort így nem csupán az ültető, palántázó, de az ugyan­csak „mászó” sebességet igénylő gyümölcsszedő, komlószüretelő és takarmány kiosztó kocsik von­tatására is alkalmassá tették. A berendezés üzemi próbája meg­történt s a vizsgálatok jó ered­ménnyel zárultak. (MTÍ) Ősz Ferenc; RÓ 1 s (KISREGÉNY) lisztből, korpából, krumpliból és kukoricából gyúrt kenyeret és pénz nélkül osztogatta, csiipán egy-egy imát kért vevőitől. Tet­te ezt mindaddig, míg a nyila­sok el nem vitték az utolsó csepp lisztjét is. Ettől kezdve magának sem sütött többé Ült a kialudt kemencéi előtt és ek­kor döbbent rá, hogy milyen szörnyű a háború. Ezalatt a Prónay-különítmény tagjai végigjárták a budai há­zakat, a 16 éves fiúkat is kihaj­tották a Széna térre és tank­csapdát ásattak velük. Ezalatt két ismeretlen fiatal­ember tüzet nyitott a németek lövészárkaira, melyek a budai Duna-parton húzódtak végig. Hat német fizetett életével, ket­tőjükért. Ezalatt sokan azt találgatták, hogy ha sikerül a németeknek kitartani, akkor az angolok Vo­nulnak be Pestre, ami ugyebár mégis más, elvégre kultúrné- pek. Ezalatt nagy szerencse érte a környékbelieket. Egy kenyérrel megrakott német lovas kocsiba belecsapott az akna. A kenyér és a némét kocsi nyomtalanul eltűnt, de megmaradt a két friss lótetem, melynek fél óra lefor­gása alatt egy csontját sem ta­lálták a helyszínen. Ezalatt egy nagv bajuszos nyi­las keretlegény tíz embert kí­sért a Duna-partra. I,ebújt a sé­tány kőpárkánya mögé és önnaft ordította: — Tudtok úszni, kutyák? — majd sziszegve hozzátette! — Én most a fejetek fölé lövök, de essetek bele a vízbe. Muszáj lőnöm, mert az a dög Köpetzy í *• Egy szovjet rakéta repült el I a Halászbástya felett. Ezalatt lent a Duna-parton be- | csapódott áz akna, pontosan ab- I ba a romhalmazba, amely egy ha- ! talmas háztömbből maradt. A ! ház előtti villamosvágányon fel- | robbant egy lőszerrel megrakott I szerelvény. Ezalatt egy öregasszony elin- i dúlt, hogy feljelentést tegyen is- j meretlen tettesek eilen, akik az j óvóhelyen ellopták három üveg ■ áíonyabefőtt.lét. Alig lé- j pett azonban ki a kapun, ! leverte a lábáról egy hatalmas [ repeszdarab. Szegény, úgyis j hiába ment volna: a rendőrség ! helyén is csak egy romhalmazt S talál. I Ezalatt a város pesti oldalát ■ már felszabadították a szövje- 5 tek és néhány színész meglaí­Í tóttá a béke első színházi elő­adását. De ezalatt Budán még dúlt a háború és Köpetzy Mihály nyi­las ezredes nagy beszédet taf- | tott a testvéreknek, a talajgyö- I kérrői. az. élettérről, a Kárpát— I Duna Nagy házáról. A testvérek csak annyit értettek a dumából, hogy győzünk és erre addig it­tak, amíg győzték. Ezalatt egy, az Orsolya apá­cák gimnáziumában nevelkedett úrileány odaadta magát egy fia­tal nyilas suhancnak, mert nem akart úgy meghalni, hogy ne is­merje meg a szerelmet. Ezalatt, ugyanebben a házban, a viceházmester leánya, aki a békében > egy Conti utcai ház bentlakó tagja Volt, örök szü­zességet fogadott arra az esetre, ha élve megússza az ostromot. Ezalatt sok vallásos ember hangosan gyalázta az istent, aki ezt a sok szörnyűséget megen­gedi. Ezalatt sok ateista buzgón imádkozott Istenhez, hogy ve­gye el a keserű poharat. Ezalatt a Budát egyre szoro­sabban körülzáró gyűrűben a németek reszketve vártak a cso­dafegyvert, a felmentő serege­ket és dicső mundérjuk alatt már legtöbben civil ruhát vi­seltek. Ezalatt Ztmka pék a saját há­za padlásgéZéndáinak tüzért megszakítás nélkül sütötte a

Next

/
Oldalképek
Tartalom