Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-30 / 100. szám

MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS Y El TANÁCS LAP JA 1M5. ÁPRILIS SB., SZERDA 8® ffllée XXX. évfolyam, iw. szám Nemzetköziség jelen Mien A szocialista munkaversennyel is kifejezi népünk állásfoglalását a párt politikája mellett Isiiressziisi lásiiéáiatfásol a kiemelkedj! eredménfekétf Xődésében, s a parasztosáig hely­„Éte nemzetközivé lesz hol­napra a világ...” — hangzik .fel az Intemacioríálé világunk oly sok pontján és annyi nyel­vén, szinte átölelve a föld­golyót. A proletár nemzetközi­ség eszméje egyidős a mun­kásmozgalom megszületésével A proletárságot saját tapasz­talatai győzték meg arról, hogy a világgazdaság és világ- politika porondján összefonódó tőkésosztállyal szemben nélkü­lözhetetlen fegyvere az egy­ség. S amióta a marxizmus— len in izmus klasszikusai az in­ternacionalizmus követelményét a forradalmi elmélet szerves részévé tették, a szocializmus erői, a kommunista pártok a legnagyobb fokú tudatossággal törekszenek a nemzetköziség elmélyítésére, átültetésére a mindennapok harcéba. Használtuk a múlt időt a történelmi visszapillantás so­rán, s a jövő idő az Intema- eionálé utolsó sorának távlato­kat idéző kicsengésével. A leg­kézenfekvőbb igeidő számunk­ra mégis a jelen idő: mit je- ént a proletár internaciona­lizmus most, 1975 tavaszán, az idei május elsején? A proletár nemzetköziség lé­nyege természetesen nem vál­tozik évekkel, még hosszabb lélegzetű korszakokkal sem.. Változik és állandóan új ar­culatot nyer azonban a világ, amelyben élünk s ezáltal az internacionalista magatartás érvényesülése a gyakor'atban A szocializmus világrendszerré vált, három kontinensre terjed ki. A fejlődés menetében meg­határozó szerepet játszanak a szocialista közösség országai, gazdasági, politikai és védelmi együttműködésük, tengelyében a Szovjetunióval. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika hatalmas térségei többé nem a gyarma­tosítók szabad vadászterületei: fiatal nemzeti államok jöttek létre, amelyek nem minden nehézség híján, s nem kevés gonddal, de általában az anti- imperialista arcvonalon sora­koznak fel. A tőkés országok­ban is nő azoknak száma, akik felismerték, hogy a kapitaliz­muson nem segít a tüneti ke­zelés — más társadalmi rend­szerrel kell azt felváltani. Kü­lönböző feltételek alakultak ki, bonyolult világban élünk — eszerint kell elhatároznunk magunkat a döntésre, cselek­vésre. Az internacionalista állás- oont jelen időben annyit jelent, hogy megvalósítjuk mindazon erők világméretű összefogását, amelyek a társadalmi haladást és a békét írták zászlajukra. Ugyanakkor nem feledkezhe­tünk meg arról, hogy termo­nukleáris korszakban élünk, amikor a felhalmozódott tö­megpusztító fegyverek az em­beri civilizáció sokszoros meg­semmisítésére elegendők. Ezért küzdünk úgy. a haladó eszmék győzelméért, hogy közben el­hárítjuk az atom-világháború katasztrófáját. Az új társadal­mi rendszer győzelmét a pé’da erejével és vonzásával, vi­szonylag békés körülmények köpött, békés versenyben kí­vántuk megvalósítani. Mindebből logikusan követ­kezik, hogy az internaciona­lizmus első számú parancsa ma: erősíteni a szocialista or­szágok közösségét, fokozni gaz­dasági fejlődésüket és erejű- j két, politikai és diplomáciai tevékenységüket, társadalmi szilárdságukat, védelmi képes­ségüket. Ez a háttér biztosít­ja, hogy a szocialista országok külpolitikája alapvetően hoz­zájáruljon & feszültség csök­kentéséhez és visszafordítha­tatlanná tegye az enyhülés fo­lyamatát. A szocialista orszá­gok közösségében is megkü­lönböztetett hely illeti meg a Szovjetuniót, amely történelmi tapasztalatait és dicső múltját, eredményeit és erőforrásait, valamint következetesen inter- 1 nacionalista politikáját tekint­ve kiemelkedő szerepet vállal ebben a küzdelemben. A szocialista országok kő-1 zösségének erősítése, az egy­ség megbonthatatlanná tétele ! erdeke e szövetség közvet-, len részeseinek, de egyúttal a világ minden jóakaratú és jó­sán emberének. A ma internacionalizmusa a tettek internacionalizmusát jelenti. Nem elegendőek te­hát a hangzatos jelmondatok. Pedig, sajnos, erre is van pél­da: a pekingi maoista vezetés, miközben „forradalmiságát” ismételgeti, az internacionalis­ta összefogás megbontására tö­rekszik, éket akar verni a bé­kéért és a társadalmi haladá­sért küzdő különböző osztagok közé. Vajon az úgynevezett ...szuperhatalmi tézisek”, ame­lyek az osztályszempontok el­kendőzésével egy furcsa és torz világképet festenek fel, a „gazdag észak" és a „szegény dél” szándékolt szembeállítá­sa nem arra szolgálnak-e, hogy viszályt szítsanak s a szegény és támogatásra egyelőre való­ban rászoruló nemzeteket ép­pen leghívebb barátaikkal ál­lítsák szembe? S nem feled­kezhetünk meg azokról sem, akik internacionalizmusukat hangoztatják, s közben nacio­nalizmust szítanak, önös érde­keiket a közös ügy, a közös harc elé helyezik. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköztár­saság poétikáját és cselekede­teit mély internacionalizmus vezérli. Áz MSZMP egyszerre érzi magát felelősnek a ma­gyar nép s az egész nemzet­közi kommunista mozgalom előtt. Tevékenységükben így forr össze a nemzeti érdekek képviselete az internacionaliz­mus ügyével, a kettő egysége mutatja a helyes utat A min­dennapok során ez a fejlett szocialista társadalom hazai építését, a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal való töretlen együttmunkálko- dást jelenti, messzemenő rész­vételt a KGST-ben, a Varsói Szerződésben, a szocialista in­tegrációban; a szolidaritást az antiimperialista politikát foly­tató országokkal, s a tőkés or­szágok munkásosztályaival, a küzdelmet az enyhülés folyta­tódásáért. És nemzetközivé lesz holnap­ra a világ... A nagyszerűnek ígérkező jövőt azonban most, a jelenben alapozzuk meg — mindenekelőtt tettekkel. Sétt Ervtai Kedden ismét több vállalat­nak adták át az MSZMP XX. kongresszusa tiszteletére és a hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából indított munkaversenyben elért kiemel­kedő eredményeikért a Közpon­ti Bizottság kongresszusi zász­laját. A CSEPEL VAS- ÉS FÉMMÜVEK dolgozói a fémmű új fémszaíag- hengerdéjének nagycsarnokában rendeztek munkásgyűlést. Az ünnepségen felszólalt Biszku Bé­la, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Bevezetőben tolmácsolta a Központi Bizottság jókívánsá­gait a csepeli dolgozóknak abból az alkalombóí, hogy a kong­resszusi munkaverseny első sza­kaszában kimagasló eredménye­ket értek el. Ezután emlékeztetett arra, hogy alig egy évvel ezelőtt né­hány nagyvállalat — köztük a Csepel Művek — dolgozói szo­cialista brigádjai kezdeményez­ték a munkaversenyt, elsősor­ban a IV. ötéves terv teljesíté­séért. A munkaverseny hamar országos méreteket öltött, s je­lentős munkasikereket hozott. A munkások, parasztok és értelmi­ségiek ezzel is kifejezték állás­foglalásukat a párt politikája, a szocializmus ügye mellett. A Központi Bizottság megkü­lönböztetett figyelemmel kíséri a Csepel Művek dolgozóinak helytállását, példamutatását — mondotta a továbbiakban Bisz­ku Béla. Különösen jelentős, hogy a 33 000 dolgozót foglal­koztató gyáróriás minden válla­lata teljesítette 1974. évi tervét, összességében 8,5 százalékkal nőtt tavaly a termelés, elsősor­ban olyan termékekből állítot­tak elő többet, amelyekre a népgazdaságnak nagy szüksége van. Ugyanakkor jelentős anyag- és energiamegtakarítást is elér­tek. ennek értéke 88 millió fo­rint volt. Ezeken kívül bővítet­ték, korszerűsítették a szociális létesítményeket, több mint 240 új munkáslakás készült el. új óvodát és bölcsődét is átadtak. Ezután a Központi Bizottság kongresszusi zászlaját a Cseoel Művek dolgozói nevében Sol­tész István vezérigazgató, és Borbély Sándor, a CSM párt- bizottságának első titkára vette át Biszku Bélától. A KB titkára átnyújtotta a kongresszusi okle­veleket a Csepel Művek két brigádjának, majd egyéb kitün­tetéseket nyújtottak át. A munkásgyűlés résztvevői vé­gül levelet küldtek Kádár Já­nosnak, az MSZMP KB első titkárának, amelyben ígéretet tettek, hogy a mnnkaverseny kö­vetkező szakaszában űiabb si­kereket érnek el. AZ EGYESÜLT IZZÓBAN Németh Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára adta át a kongresszusi zászlót Dienes Béla vezérigazgatónak és Vadas Sándornénak, a pártbizottság titkárának. Az ünnepségen jelen volt Gérnyi Kálmán, a Budapes­ti Pártbizottság titkára is. Németh Károly a vállalat kol­lektíváját üdvözölve rámutatott, hogy az Egyesült Izzó 30 000 főt számláló kollektívája, minde­nekelőtt szocialista brigádjai, akik elsők között voltak a kong­resszusi és felszabadulási mun­kaverseny kezdeményezésében, élen jártak a megvalósításban is. A verseny tavalyi, első szaka­szában példamutatóan teljesítet­ték mindazt, amit vállaltak. Mint mondotta, a szocialista munkaverseny nagy tömegeket átfogó lendítőerővé vált a gaz­dasági építőmunkában. Ennek köszönhető, hogy a magyar nép­gazdaság eredményesen teljesí­tette 1974. évi tervét, s dolgozó népünk életkörülményei a ter­vezettet is meghaladó mérték­ben tovább javultak. Nemcsak a magas kitüntetést nyert vál­lalatokat, hanem a dolgozók millióit elismerés illeti, mind­azokat, akik hozzájárultak ered­ményeinkhez. A népgazdaság ér­dekei azt kívánják, hogy az Egyesült Izzóban, s az ország valamennyi más munkahelyén újabb jó eredményeket érjenek el a kongresszusi és felszabadu­lási munkaverseny második sza­kaszában, mindenütt sikeresen teljesítsék az idei feladatokat, eredményesen zárják a negyedik Ötéves tervet. Megelégedéssel szólt az Egye­sült Izzó dolgozóinak felajánlá­sáról, amely szerint negyedik ötéves tervüket 1975 októberére teljesítik. A kongresszusi zászló átadá­sa után a két legkiválóbb bri­gádnak átadták a Központi Bi­zottság kongresszusi oklevelét, s egyéb kitüntetéseket adtak át. A SZENTESI ÁRPÁD TERMELŐSZÖVETKEZETNEK Apró Antal, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke adta át a zászlót. A kollektíva nevében' a magas kitüntetést Szabó Lász­ló, a szövetkezet elnöke és Lantos Gergely, a tsz pártszer­vezetének titkaira vette át. Az ünnepségen részt vett dr. Ko­mócsin Mihály, a Csongrád me­gyei pártbizottság első titkára is. Apró Antal hangsúlyozta, hogy mezőgazdaságunk ma 60 száza­lékkal többet termel, mint a felszabadulás előtt, s a növe­kedés kétharmad részét a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás legutóbbi tíz évében értük el. A fejlődésre különösen jellem­ző az az adat, mely szerint ha­zánkban 10—12 évre volt szük­ség ahhoz, hogy megkétszerez­zük a búza termésátlagát, míg ugyanezen idő alatt a világ átla­gos búzatermelése csak egyhar- madával nőtt, a Közös Piac or­szágai pedig csak 40 száza­lékkal több gabonát adtak. A magyar kenyérgabona-termesz­tés elérte a világszínvonalat. A mezőgazdaság nagyarányú fej­zetsnek gyökeres változásában döntő szerepe volt a munkás- osztály vezető szerepének és testvéri segítségének. Az egy­kor embertelenül nehéz parasz­ti munkát ma összehasonlítha­tatlanul megkönnyítik a gépek, a műszaki eszközök, a vegyi anyagok. A termelés korsze­rűsítésének ezeket az elenged­hetetlen eszközeit az állami ipar és a külkereskedelem te­remti elő. A szónak kiemelten szólt ar­ról a fontos szerepről is, ame­lyet az agrárérte&miség ját­szott szocialista mezőgazdasá­gunk nagyarányú fejlődésében. Végül arra kérte a szövetkezei tagságát, hogy a kongresszusa verseny lendületével folytassák tovább munkájukat. A SZÉKESFEHÉRVÁRI VIDEOTON Rádió- és Televíziógyárnak s Ságvári Endre nevét viselő üzemrészében rendezett munkás- gyűlésen Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára ad­ta át a magas kitüntetést. A zászlót a kollektíva nevében Papp István vezérigazgató és Brunner István, a nagyüzemi pártbizottság titkára vette át. Az ünnepségen részt vett Ta­kács Imre, az MSZMP Fejér megyei bizottságának első tit­kára is. A kongresszusi zászló átadása előtt mondott beszédében Gás­pár Sándor méltatta azokat a kimagasló eredményeket, ame­lyeket a 15 ezer dolgozót fog­lalkoztató híradástechnikai nagyüzem a párt XI. kongresz- szusa és a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére kibonta­kozott szocialista munkaverse­nyen ért el. A 43 SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT dolgozóinak az Építők Szak­szervezete Dózsa György úti székházában rendezett ünnepsé­gén Katona Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára adta át a kongresszusi ztószlót. A PAPÍRIPARI VÁLLALAT dolgozói több ezer tonnás ter­ven felüli teljesítményükkel, si­keres minőségjavító törekvése­ikkel és rekonstrukciós felada­tok példás végrehajtásával ér­demelték ki a kongresszusi zászlót, amelyet Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke adott át a csepeli munkásotthonban Juhász Mihály vezérigazgatónak és Gerda Sándor párttitkárnak. Kedden még a Miskolci Vas­úti Csomópont dolgozóinak, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat­nak Százhalombattán, az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak, a Zalaegerszegi Ruhagyár dol­gozóinak és a Tiszántúli Víz­ügyi Igazgatóság dolgozóinak Debrecenben adták át a kosng= resszusl zászlót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom