Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-03 / 78. szám

SzaI vassal ismerkedett a penzai delegáció Szovjet vendegein* az fliO-ben, az álfám! tangazdaságba« és a vas-, fémipari szövetkezetbe« Ä legnagyobb jóindulattal sem lehet azt mondani, hogy az időjárás kegyeibe fogadta a há­zigazdák tervét: a felszabadulá­si évfordulóra megyénkbe érke­zett penzai delegáció tegnapi szarvasi programját ólomszürke felhők, időnként hűvös eső fosz­totta meg egyik különösen em­lékezetesnek szánt élményétől... az arborétumban olyan sár volt, hogy senkinek sem lehetett ked­ve végigmenni a park máskor hangulatos útjain. S hogy mind­ezek ellenére kellemesen érezték magukat a szovjet vendégek, an­nak magyarázata: a korábbi jő kapcsolatokból eredő, azokat folytató őszinte barátság, A délelőtti órákban a megye- székhelyről a városi pártbizott­ságra autózott a testvérmegye küldöttsége. Vrbovszki György első titkár köszöntötte a dele­gáció vezetőjét, V. F. Ogarjovot, az SZKP Penza megyei bizott­ságának titkárát, A. Ny. Viasza- \ vöt, a megyei tanács elnökhe­lyettesét, valamint J. F. Ananye- | vet és L. Sz, Baranovát. Még- ■ hozzá — mint mondotta — ugyanolyan forró szeretettel, mint amilyennel Penzában fo­gadják az odaérkező magyar lá­togatókat WA Pár lépés séta az esőtten percekben. \ szovjet delegáció tagjai s őkel elkísérő megyei és városi vezetők Megismertette á delegáció tag­jait Szarvas múltjával, az el­múlt harminc esztendő koráb­ban nem tapasztalt ritmusú fej­lődésével, s az ott élők sikerei­vel, az előttük álló feladatokkal. Majd átnyújtotta a vendégek­nek a város történetét képekben bemutató kötetet, amit V. F. Ogarjov a testvéri Szerdobszk- j bői küldött ajándékokkal vi- szonzott. Beszélt a szovjet me­gye termelési eredményeiről, s ' egyebek között megemlítette, j hogy a szerdobszki üzemek kii- ; lönféle autóalkatrészeket szállí- ! tanak a moszkvai Líhacsov gyár­nak. Olyan mennyiségben, hogy minden második szovjet gépko­csi Penza megyében készült lárppákkal hagyja el a szerelő- szalagot. Az Öntözési Kutató Intézet volt az át következő állomása, ahol dr. Kovács Gábor igazgató tájékoztatta a vendégeket az in­tézetben folyó kísérletekről. Szólt a szovjet szakemberekkel kialakított gyümölcsöző munka- kapcsolatról, megismertette ve­lük a kutatóik-kidoJgozta igen eredményes öntözési módszert, az ahhoz szükséges gépekkel s 1 egyéb berendezésekkel. Szóban azonnal megállapodás is szüle­tett, hogy eddig szerzett tapasz­talataikat a penzai kollégák ren­delkezésére bocsátják, ezzel is . szorosabbra fűzve megyéink I konkrét gazdasági kapcsolatait. Ebéd közben folytatódott a ta­pasztalatcsere s adódott egy sú­lyos, hosszú csendet teremtő mozzanat. Egy kérdésre vála­szolva a küldöttség vezetője el­mondta, hogy hazaindulva, Bu­dapest közelében fel akarja ke- i resni közeli rokonának a sírját, \ aki három évtizede az életét ad- | ta a fasizmus feletti győzele- ; mért. Ä háborút még harminc * esztendő múltával sem lehet el­felejteni . Délután az állami tangazda­ság húsüzemét tekintették meg a delegáció tagjai. Nagy József igazgató és az üzem vezetői ka­lauzolták a fehér köpenybe öl­töztetett vendégeket a képzelet­beli futószalag mentén, magya­rázták el a munkafolyamatot, amelynek során elkészülnek az immár csaknem a fél országban ismert termékele, A napi program befejezése­ként Székely László elnök ve­zetésével a vas-, fémipari szö­vetkezet műhelyeit járták be a testvérmegyéből érkezettek. Kedves, baráti sorokat írtak a Kállai Éva Szocialista Brigád naplójába, majd a marógép mel­lett váltottak néhány mondatot Kituljak Györggyel, aki kong­resszusi élményeiről beszélt s felelevenítette négy esztendővel korábbi penzai és szerdobszki élményeit. A vendégek nagy fi­gyelemmel kísérték végig a vi­lágítótestek, villanyvasalók útját a szerelőszalagon, érdeklődtek a szövetkezet export-tevékenysé­géről, a más termelőegységekkel kialakított munkakapcsolatokról, megnézték a készülőben levő üzemcsarnokokat, szociális léte­sítményeket. Látogatásukat az Inkább ké­ső őszinek, mint kora tavaszinak számító időjárás ellenére is jó hangulatban fejezhették be. Mint ahogy A. T\v. Vlaszov meg­fogalmazta: itt-tartőzkodásuk minden pillanatában érezték a vendéglátók őszinte barátságát, amely tovább erősíti a megyé­ink közötti sokoldalú kapcsola­tokat. A testvérmegye delegációját tegnapi szarvasi látogatására el­kísérte Nagy Jertő, a megyei pártbizottság titkára és Nagy Já­nos, a megyei tanács elnökhe­lyettese. Kovács Gábor tájékoztatója az öntözési Kutató Intézett»«« (ÍFotó: Demény Gyula) Munkáscsaládok Hétköznapok boldogsága Milyen a sorsa, hogyan €! egy munfcáscsalád — tagjai mi­ként vélekednek a munkáiról, a jelen gondjairól, örömeiről, sa­ját és gyermekeik jövőjéről, dol­gos életűikről? 0 0 0 Békéscsaba, Pater Jilemnicz- ky utca 14. Tágas, több szobás állami lakás a megyeszékhely keleti részén. Az előszoba-hali barátságos Légkörében foglalunk helyet A családfő Krizsán Já­nos, a Volán 8. számú Vállalat gépkocsivezetője; felesége a Férfifelhémemű-gyár műszaki raktárosa. Két fiuk van, a 23 éves János, a 21 éves László és egy lányuk, a 19 éves Katalin. A televízióban a XI. párt- kongresszus negyedik napi ese­ményei peregnek. Az édesanya csendesen szól: — Rákoscsabán születtem. Apóm munkás volt. Mindig aat mondogatta: a munkásemberek csak akkor boldogulhatnak, ha összefognák, mert az érdékeik közösek. Az apám mindig a jó­ra tanított, s nagyon bízott, hogy egyszer bekövetkezik a munkás- hatalom. Mozdulni nem nagyon nwadulhatott, mert figyelték, hiszen vöröskatona volt. Tizen­négy évesen értem meg a fel­szabadulást. Egy évre rá beirat­koztam a, ruhaipari technikum­ba, máj tj SZIT-titkár lettem. Itt ismertük meg egymást a fér­jemmel. Persze, akkor még nem gondoltuk, hogy házasság lesz a végié... Középtermetű, feke­te hajú, kerek arcú asszony. A „hőskorszakról” leplezetlen szen­vedélyességgel beszél: — Nehéz, de mégis csodála­tos évek voltak azok. Három év után abbahagytam a techniku­mot, a bátyám egyetemre járt, nem bírtuk anyagilag. Beirat­koztam a gyors- és gépíró is­kolába. Nagyon sokat dolgoz­tam. A mozgalomban is. Újjá­építés, szervezés... Lendület, vagy minek is nevezzem, szó­val lenni kellett valaminek, ami feldobta az embert és ami ma is izgalomba hoz, ha rágondo- kxk, mert ez már történetem. — Aztán 1951-ig, míg férjhez nem mentem, a SZIT-központ- ban a szociálpolitikai titkársá­gon dolgoztam — folytatja az emlékezést az asszony —, akkor már a Jancsi, néz férjére, fel­avatott tiszt volt a hadseregben. * * * — Hogyan alakult ezután a sorsuk? — kérdezem Krizsán Jánost Cigarettára gyújt, mi­előtt válaszolna. — Az első állomáshely So­mogy megyében, Tab volt. És aztán jött a többi... Bizony a családnevelés minden gondjia, baja a feleségemre hárult. Volt konyhalány, rizsarató, bedolgo­zó, ki tudná felsorolni az egé­szet ... ötvenhétben kerültünk Csabára. Itt már könnyebben boldogultunk, a gyerekek is nőt­tek. Hogyan lettem gépkocsive­zető? Értem mire gondol. Újra vándorbotot kellett volna venni a kezünkbe. Ezt már nem vál­laltam. A feleségem a ruha­gyárban kapott munkát, szala­gon dolgozott és jól is keresett, ezenkívül megválasztották párt- csoportbizalminak. Megszeret­tük ezt a várost. A jogosítványt már éveidcel ezelőtt megszerez­tem, munkás voltam én azelőtt is ... Hát így történt. — Igen — veszi át ja szót az édesanya —■, sokat küszködtem a három gyerekkel, ötvenhat­ban, amikor Mezőtúron a kerte­ken át kellett menekülni, ott a sötétben bizony reszkettem a félelemtől. Nem saját maga- mért, őértük. Kipirult arcát fi­gyelem és az; anyaságra gondo­lok. Van-e érzés az asszony éle­tében, amely felvehetmé a ver­senyt az egész lényét betöltő, kiteljesedő anyaság élménnyel? És lám, 6 is erre gondol, mert ezeket mondja: — Ahogy telik, múlik az idő, a gyerekhez fűződő érzelmek is változnak, átalakulnak. Az anya­gyerek kapcsolat kiszélesedik, beilleszkedik a szülők munka­helyi elfoglaltságába, a társada­lom és saját, maguk gondjai­ba... — És hogyan illeszkedtek be? — A legidősebb fiunk 1971- ben kitűnővel érettségizett a Kemény Gábor szakközépisko­lában. Majd beiratkozott a Ki­lián Repüiőműszalki Főiskolára, most a Szovjetunióban tanul ösztöndíjjal, egy éve van hátra és hazajön. * * * Laci, a másik fiú, mellettünk a rekaarnién ülve a hatalmas dán doggal bíbelődik. Magas, ho&z- szú hajú gyerek, motorszerelő szintén a Volán-vállalatnál. A kissé csendes fiatalembertől kí­váncsian kérdezem, miért " lett éppen motorszerelő, hiszen oly sok pálya közül lelhet válogat­ni. Szűk szavúan csak ennyit vá­laszol: Engem már így neveltek... Az édesapja árulja el, hogy technikai érdeklődésű, szeret barkácsolni. Nemrégiben sze­rezte meg a jogosítványt is. ízlésesen, kényelmesen berende­zett külön szobája van, magne­tofonnal, erősítővel felszerelve. Kati már csiak vendég a szü­lői házban. Öt hónappal ezelőtt ment férjhez, egy építésztechni­kushoz. Mindig vidám, nevetős fiatalasszony. Sassoon-frizurája van, barna tnapézmadrágot vi­sel, széles övvel. Kereskedő a Szabadság téri élelmiszerbolt­ban. — Mit mondják magamról? Nagyon szeretem a szakmám, erdekesn.dk, változatosnak tar­tom. Jelenleg közgazdasági tech­nikumba járok, jövőre érettsé­gizek. Most választottak meg alapszervi KISZ-titkárnak. Ket­ten a férjemmel 4 ezer 500 fo­rintot keresünk havonta. Még nincs önálló lakásunk, az anyó- soméknál lakunk a Lázár utcá­ban. Mik a terveink? Először gyerek, aztán lakás, a többit majd meglátjuk... * * * Kriasámnéról azt mondják a gyárban: fáradhatatlan. Ebben az évben, eddig 100 óra társa­dalmi munkát végzett. Ha va­lami sürgős, ha valami gond van, csak neki szólnak. Hat­vanhét óta műszaki raktáros, ötmillió forint értékű anyagért felel. Három éve megalakította a kilenctagú munkabrigádot, amely azóta elnyerte a zöld koszorús jelvényt. Az addig széthúzó kollektíva, politikailag érett közösséggé kovácsolódott. Az örökmozgó asszony most csendesen ül a karosszékben és a kérdésemen gondolkodik. — Miért csinálom? Jó érzés, ha elismerik az ember munká­ját, jó érzés, ha tehet valamit... Esetleg értékeset. Ne higyje, hogy szép szavakat akarok mon­dani, de valóban az kell most, hogy minél több ember meg­mozduljon. És ez nem brosúra: biztos bázis ebben az ország­ban, ha mindig mozgunk, te­szünk valamit.., Mi a hétköz­napokban akarunk boldogok len­ni. Milyen igaza volt annak a munkásasszonynak, amelyik a kongresszuson azt mondta: a munkások nem egyszerűek, ha­nem nagyszerűek..., Ezt az el­vet kellene követni mindenki­nek. A Marxizmus—Lenin izmus Esti Egyetem másodéves hallgatója. Egy év múlva elvégzi, azitán szakosítóra szeretne menni, fi­lozófia szakra. Fekete hajában addigra néhány ezüst szállal több lesz, szeme körül szapo­rodni fognak a ráncok. * * * Kinn az utcán, a szemerkélő esőben a beszélgetés részleteit visszapörgetve ama gondolok: harminc év nem nagy idő, de arra elég, hogy generációk éle­te, sorsa megváltozzon, szebbé váljon... Seress Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom