Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-03 / 78. szám
53. „A 2. és 3. Ukrán Fron! csapatai befejezték Magyarország területének íelszabadiíását” Egy esztendővel ezelőtt kezdtük meg sorozatunkat, ötvenkét vasárnapon mintegy kétszáz korabeli dokumentumot idéztünk az ország teljes felszabadulását megelőző tizenkét hónapból. Harminc évvel a negyvenötös április 4-e után tallózzunk utoljára azoknak a napoknak az eseményei között... A hatalmaikat már csak az ország nyugati szögletéiben fenntartani tudó nyilasok egyik legutolsó rendeleté március utolsó napjaiból arról tanúskodik, hogy ez a „hatalom” már csaik töredék-mozzanatokban érvényesülhetett: „Az ország meg nem szállt részén a lakosság túlzsúfoltsága és a járványok fellépése miatt felkérem az illetékes hatóságokat, hogy az 1876. évi XV. te. 140. §-a értelmében haladéktalanul rendeljék el a pöcegödrök és trágyadombok azonnali kihordását.” Persze, a fasizmus szelleme még erős volt. A japán miniszterelnök ugyanebben az időben — nem sokat törődve a realitásokkal — így nyilatkozott: „Rendíthetetlenül tovább nyomulunk előre, míg sikeresen be nem fejezzük a háborút.” j Az Orosházi Hírek április 4-i számában első oldalas címek adjak hírül: „A Dunántúl felszabadítása befejezéshez közeledik’’ és hogy „Népgyűlésen ünnepelték a demokratikus pártok a földosztás megkezdését”. A szovjet tájékoztató iroda jelentése pedig ugyanezen a napon így fogalmaz: „A március 16-a és április 4-e közti időben végrehajtott előretörés következtében a 2. és 3. Ukrán Pront csapatai befejezték Magyarország területének felszsabadítáisát a német megszállóiktól.” Búcsúzott hallgatóitól a moszkvai Kossuth Rádió: „A dicsőséges Vörös Hadsereg teljesen felszabadította a náci fasiszta hordáktól Magyarországot, visszaadta függetlenségüket és kezünkbe adta sorsunk további intézését Az ideiglenes magyar nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány döntő léptekkel halad előre a demokratikus népi Magyarország megalkotása felé. A Kossuth Rádió feladatát befejezettnek tekinti. A búcsúzás pillanatában felhívjuk hallgatóinkat, folytassák a harcot a fasizmus gyökeres kiirtására, a magyar demokrácia felépítésére és biztosítására. Éljen a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amelynek lobogóját elsőnek emelte magasra a Kossuth Rádió! Éljen a demokratikus, független, szabad » Magyarország!” Április 5-i számában így irt a Szabad Nép: „Magyarország teljes felszabadulásának napja történelmünk legjelentősebb dátuma. A Vörös Hadsereg szuronyai hegyén a szabadságot hozta népünknek. Csak ki kell nyújtani kezünket érte. Ez a .szabadság még nem teljes. De történelmünk folyamán még soha nem adódtak olyan páratlan lehetőségek szabadságunk teljessé tételére, mint ma. A fölszabadult Dunántúlon a tízezer holdak már várják új gazdáikat. .Lerombolt városaink az építő kezeket. Egész nemzetünk pedig a békét és szabadságot.” (daniss) 4 Btmmmszn 1975. ÁPRILIS & Szakszervezeti választások előtt v Beszélgetés Nagy Istvánnal, az SZMT vezető titkárával A na pókban kezdődnek és év végéig tartanak a szakszervezeti választások. A szervezett dolgozók megvitatják az utóbbi választások óta eltelt időszakban végzett munkájukat és megválasztják a különböző szintű szervek tisztségviselőit. A szakszervezeti életnek e fontos eseményéről, a választások előkészítéséről, lebonyolításáról és az azt követő tennivalókról beszélgettem Nagy ^ Istvánnal, a Szakszervezeteik Békés megyei Tanácsának vezető titkárával. Bevezetőben tájékoztatást adott arról, hogy a megye csaknem 115 ezer szervezett dolgozója 8 ezer bizalmit és bizalmihelyettest, 390 műhely-, osztály- és munkahelyi bizottságot, 300 szakszex-vezeti bizottságot, 50 üzemi és vállalati szakszervezeti tanácsot, 8 ágazati, megyei bizottságot választ. Újraválasztják a szakmaközi szervezetek bizottságait, a számvizsgáló bizottságokat és a Szakszervezetek Megyei Tanácsát. —- Hogyan készítsék elő a szakszervezeti szervek a választásokat? — összhangban az 1975. évi termelési feladatok teljesítésével, a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésével, a dolgozó nők és fiatalok helyzetének javításával, a szakmai, politikai továbbképzéssel, az (üzemi demokrácia kiszélesítésével, a termelés belső tartalékainak a feltárásával, a kollektív szerződésekben foglaltak értékelésével, esetleg módosításával. A IV. ötéves tervidőszak utolsó esztendejében vagyunk. Gondot. kell fordítani arra, hogy a feladatok teljesítését elősegítő szakszervezeti határozatok megvalósuljanak. — Mit tartalmazzanak a beszámolók? — Értékeljék az elért eredményeket, szóljanak a gondokról, amelyek' akadályozzák a munkát. Ismertessék az élet- és munkakörülményekben bekövetkezett változásokat, adjanak számot a szocialista kollektívák kialakulásáról, a szocialista közgondolkodás, a szakszervezeti, az üzemi demokrácia, a szakmai és általános műveltség , fejlődéséről. "Lényegében tehát minden szakszervezeti tevékenységgel összefüggő kérdésről tájékoztatást kell adni, mégpedig őszintén, kendőzés nélkül. Egyúttal foglaljon, állást a beszámoló a dolgozókat érintő legfontosabb kérdések- j ben. ■ — Mik a mostani válasz- • tás új vonásai? — Először is megemlítem az • új formaként bevezetett két- ■ szakaszos választási módszert, jj Ennek az a lényege, hogy ott, ! ahol a dolgozók létszáma nem jj túl magas, de a taggyűlésen a ! választásokat különböző okok ! (például több műszaki miatt J végrehajtani nem lehet, a • szakszervezeti szerv titkára a « bizalmi küldöttértekezleten tart- jj ja meg a beszámolót. A kül- : döttek elfogadják, hogy ^kik ■ kerüljenek a szavazólapra és ! az utána következő napon az s adott egység minden szakszer- ■ vezeti tagja — műhelyenként, • osztályonként. ( szalagonként 5 stb. — szavaz az általa leg- ! alkalmasabbnak tartott jelöltek- • re. így jobban érvényesül a • szakszervezeti tag alaoszabálv- j ban biztosított „közvetlen rész- s vételi joga. * • — Ismeretes, hogy biseal- jj mihelyettese.ket is kell vá- jj lasztanl, Nekik mi a felada- ; tűk? — Nem elsősorban az^ hogy ; a bizalmit, mondjuk betegsége ■ idején helyettesítse, hanem a j vele való együttes munka. Ezt S a bizalminak a megnövekedett ; jog- és hatásköre, valamint az ■ ezzel járó több feladat tette S szükségessé. : — Miben mutatkozik met ; a bizalmiak nagyobb jog- és ! hatásköre? — Mint mgridottam, a szak- s szervezeti szervek megválasztását — ahol azt megvalósítani nem lehet — bizalmi küldöttértekezleten kell végrehajtani. A bizalmi küldöttértekezleteken a küldöttek többségének bizalminak kell lennie. Indokolt ez azért, mert a bizalmit a tagság közvetlenül választja, kapcsolata a legszorosabb a választóival, ezért a tagság első számú képviselője, illetve küldötte. Kisebb egységeknél, ahol kevés a bizalmi, valamennyien — mint választott küldöttek — vesznek részt a küldöttértekezleten, míg a többi küldött a régi szakszervezeti vezető szerv tagjaiból és más, a dolgozók által választott személyekből tevődik össze. Nagyobb üzemeknél, vállalatoknál, ahol a bizalmiak száma túl nagy, nem lehet biztosítani valamennyiük részvételét a küldöttértekezleten, ott a bizalmiak közül jelölt küldötteket választ a tagság. — Mikor kell a jelölő bizottságokat megválasztani? — Minden szinten egy hónappal a választás előtt. Indokolt azért, hogy a jelölő bizottságnak legyen ideje tájékozódnia, a tagsággal beszélgetnie, s véleményét meghallgatva, az akaratát érvényre juttatnia. Itt említem meg, hogy a különböző tisztségekre több személyt is lehet javasolni, ami ugyancsak új vonása a most kezdődő választásoknak. A jelölő bizottság azonban csak az elfogadott vezető testületi létszámnak megfelelő javaslatot tehet. Több jelölet a tagság, illetve a küldöttértekezlet javasolhat. — Kiket célszerű a különböző tisztségekre jelölni? — Minden szakszervezeti tag választható és választó. Lényeges azonban, hogy a különböző tisztségekbe olyanok kerüljenek. akiknek politikai felfogása, képzettsége és az emberekhez való viszonya megfelel a követelményeknek. Képesek és törekednek arra, hogy a társadalmi. érdekeknek megfelelően irányítsák azt a kollektívát, amely megválasztja őket. Legyen erkölcsi alapjuk és bátorságuk követelményeket támasztani, a törvényeket betartatni, a szakszervezeti törekvéseket megértetni és elfogadtatni. — Milyen legyen a személyi összetétel? — A vállalat, üzem, intézmény személyi összetételének megfelelő arányban szükséges munkásokat, értelmiségieket, alkalmazottakat, nőket és fiatalokat javasolni. Általában növelni kell a munkások arányát, mert jelenleg a szakszervezeti bizottságokban, a vállalati, üzemi szakszervezeti tanácsokban kevesebben vannak, mint ahogy azt a létszámarányuk indokolná. Velük erősödik az érdek- képviseleti szerep. Szükségesnek tartjuk azt is, hogy az eddigieknél több nőt és fiatalt jelöljenek, válasszanak be a vezető testületekbe, mert elsősorban a személyük nyújt biztosítékot a nő- és ifjúság- politikai határozatok helyes gyakorlati végrehajtására. — Hogyan történik a választás? — Nyílt szavazással választják meg a bizalmit, a bizalmi helyettesét, a vezető bizalmi* és annak helyettesét, a társadalom-biztosítási tanács tagjait (ahol SZTK-ki fizetőhely működik), szakszervezeti csoportértekezleten a felsőbb szervet választó bizalmi küldöttértekezletre a küldötteket, - a szám- vizsgáló bizottságok saját soraikból az elnököt, a választóértekezlet tisztségviselőit (elnököt, jelölő bizottságot, szavazatszedő bizottságot', mandátumvizsgáló bizottságot, jegyzőkönyv-hitelesítőket). Titkosan választják az összes többi szak- szervezeti szerv tagjait, a választóit tisztségviselőket és a küldötteket: — Mik a szakszervezeti választások utáni feladatok? — Azzal kezdem talán, hogy már a választások alatt tájékoztatást kell adni az MSZMP XI. kongresszusénak a határozatairól, az azokból adódó olyan feladatokról, amelyeknek a megvalósítása egy-egy üzemFekete Gyula: A fiú meg a katonák 44. Egyik reggel a házmester felkiabálta a nevét az udvarral. Két fiatalember várakozott a kapualjban. Egy tömzsi fiú meg egy hosszabb, sápadt és sovány. A ruhájukból ítélve nem látszottak egyetemistáknak, de hát ilyenkor, amikor átvonul a front, -mindem civil egyforma. Legfeljebb a tolmács kivétel, viszont a tolmács már nem is az az egyszerű civil. Végtére sokat- nem tudott meg tőlük. Legalábbis azt, amit keresett — a Márti címét — nem tudta meg. Ahogy lement hozzájuk, csak egymásra nézték. A nyúlánk fiú azután megkérdezte: — Te vagy a Márta öccse? ... ök együtt voltak Budán az ostrom alatt Mártival. Majdnem végig. Egy romos bérház padlásán, a mosókonyhában bújtak a nyilasok elöl ; ki sem mozdulhattak onnan, még a házbeliek sem tudtak róluk. A harmadik társuk odaveszett, de őlk szerencsésen megúszták. Márti nagyon rendes volt, enni-, innivalót hordott nekik, az életét kockáztatva, a mosökony- bába, igazolványukat szerzett... — Tudják a címét? — kérdezte a fiúktól. — Mert ez az, hogy hiába keresem. Ha egyszer a címét tudom. Megint egymásra néztek. — Az utolsó napokban ... — kezdte volna a lingár, de a másik közbevágott: — Te persze a nyilasokról nem sokat tudhatsz. Mondta a házmester, hogy az oroszokkal jöttél... — Ismerem én a nyilasokat is, hogyne ismerném!... A hungaristák a nyilasok. Erre is csak egymásra néztek. Titkoltak ezek valamit. — Egyszóval... — húzta a szót a lingár — egyszóval mi se tudjuk a Márti címét... Elvesztettük valahogy egymást... Sajnos ... Azért is jöttünk, hátha már kaptál értesítést valakitől a "kiírásra. Mi se tudjuk, sajnos, a címét. De ha megtudjuk, feltétlenül szólunk. Azonnal értesítünk, hogyne, ez természetes. .. No, hiszen, ezekké! sokra megy. Ide jönnek, és nem tudnak semmit. — Mi az otthoni címetek? — kérdezte a zömökebb. Ez olyan elgondolkozó, komoly fiúnak látszott. Hiaba a másik re, vállalatra,, intézményre hárul. Fontos, hogy mindenki ismerje a terveket, célkitűzéseket, annak a szűkebb körnek, műhelynek, brigádnak a tennivalóit, amelyikhez tartozik, valamint a megtermelt anyagi javak elosztásának a módját is. Az új szakszervezeti vezető testületek, tisztségviselőik a választások során elhangzott bírálatokra, észrevételekre, javaslatokra kötelesek választ adni, mégpedig lehetőleg már az első taggyűlésen. Arról is tájékoztatni kell őket, hogy milyen intézkedések történteké A szervezett dolgozók érezzék, hogy a szavuknak súlya, jelentősége van. Elsősorban persze azoknak, akik fegyelmezettek, becsületesen dolgoznak és törekvéseikkel az egész társadalom javát szolgálják. Gondolok különösen a szocialista brigádok tagjaira, a munkában élenjárókra. — Mik legyenek a szakszervezetek fő törekvései? — Erre a kérdésre az MSZMP XI. kongresszusának a határozatában foglaltak adják meg a pontos választ: „A párt a szocialista társadalom építésében továbbra is erőteljesen támaszkodik a szakszervezetekre, ugyanakkor elvárja, hogy a szakszervezetek politikai befolyásukkal, mozgalmi eszközeikkel is segítsék a termelési feladatok sikeres teljesítését, a korszerű technika bevezetését, a naiaao termelési mozgalmak elterjedését, a munkakörülmények javítását az üzemi, munkahelyi demokrácia kibontakozását. Követeljék meg tagjaiktól a fegyelmezett, pontos munkát, a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését. Végezzék színvonalasabban a dolgozók politikai, szakmai, erkölcsi és kulturális nevelését. Minden szinten éljenek jogaikkal, képviseljék és védjék bátrabban a dolgozók érdekeit, lépjenek fel a törvények, a rendeletek megtartásáért.” Van tehát tennivaló és lesz az újjáválasztott szakszervezeti szerveknek, tisztségviselőknek is. Munkájuk azonban csak akkor lesz eredményes, ha minden célkitűzést a társadalom szolgálatától áthatva és a dolgozókkal együtt törekednek megvalósítani — fejezte be a beszélgetést Nagy István elvtárs. . Pásztor Béla beszélt többet, erre keltett inkább figyelni. — A falubeli címeteket mondd. Az édesapádét. Felírta az otthoni címüket, ő várta, hátha mondanak mégis valamit. De rögtön elköszöntek a fiúk, amikor az otthoni címet felírták. Olyan hirtelenséggel, hogy az is csak utána jutott eszébe: Jani bátyjáról meg sem kérdezte őket. Pedig ahogy Mártit ismerték, épp úgy isrnarlhiették a férjét is. „Nesze semmi, fogd meg jól — gondolta bosszúsan. — Ezek tőlem akarják megtudni, hol van Márti. Hiszen ez az, hogy én is éppen őt keresem .. De maradt benne valami szorongás. Azóta sem szívesen gondol vissza erre a beszélgetésre. Jobb volt a szénában. A szár- kévék nem fogták úgy a szelet. Már az előbb, a patakparton feltámadt a szél. Nem túl erős, csak dermesztőén hideg. Ha ide hordana egy másik szárcsamát, és körülrakná a kazlat, akkor nem volna ilyen huzatos. De semmi kedve sem volt már hurcolkodni, éjnek évadján. Még jobban a fejére húzta a takarót. Most aztán merre? Sem sötétben, sem világoson, semmikor sem mehet tovább. Mindenütt katonák meg katonák. Visszafelé, igaz mehetne. De — hová? ÉS — meddig? Odahaza sohasem érezte ezt a szorongást. Bármelyik oldalára keveredett a frontnak, mindenütt otthon volt. Ha irtt megallapodm a front
