Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-27 / 73. szám
Ff1 Duna-parton állunk.. ff Egy régi fccp a jlUlfyarOfH&Sf harcok idejéből. Az ülő sorban jobbról a harmadik Eduard Ajanjan „A körülzárt Budapestet éjjel-nappal szünet nélkül robbanások zaja, tűzvész lángja veri fej, A város északi régzén, valamint a nyugati negyedek labirintusaiban kegyetlen, makacs utcai harcok dúlnak. Katonáink minden tapasztalatára szükség van, hogy megtörjék az ellenség ellenállását." — az Idézett sorok a Krasznaja Zvezda című újságban jelentek meg, egy nappal azután, hogy megkezdődött Budapest döntő ostroma Amikor a fasiszták aljasul ’megölték a szovjet parlamentereket, Oszta- penko és Steinmetz kapitányokat, villámként terjedt el a katonák között: „Ha az ellenség nem adja meg magát, megsemmisítjük." Az ezer és ezer katona, tiszt között ott küzdött Eduard Ajan- jan főhadnagy, egy légvédelmi egység parancsnoka. Akkor már három év katonáskodás volt a háta mögött. Rég elmúlt már az az idő, amikor számára a vizsgák tűntek a legszörnyűbbeknek az azerbajdzsánt állami egyetemen, Hiszen honnan tudhatta volna, hogy még egy vizsgát le kell tennie: a legnehezebbet, mely minden pillanatban maximális erőkifejtést igényel. Utolsó államvizsgája után közölte a rádió a szörnyű hírt; háború, Évfolyamtársaival együtt egyetemi évük befejező napján Baku katonai parancsnokságára ment, hogy katonának jelentkezzen. ■ —■ önkéntes? A frontra akar menni? —• kérdezték tőle. Kos, előbb menjen tanulni a légvédelmi tüzérek iskolájába. A frontnak tisztekre van szüksége. Gyorsan eltelt egy esztendő, Eduard 1942 decemberében vett részt az első harcban. A doni átkelést fedezte. Ezután a csata után számlájára írhatta az első lelőtt repülőgépet, egy Junkers— 47-et. Aztán megismerte Ukrajna, Moldva, Románia útjainak porát, Mikor az ezred Magyar- ország földiére lépett, Ajanjan már tizennégy lelőtt repülőgépről számolhatott be, s mellén ott A Kner Nyomda felvesz gyors-, gépírót Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni; Békéscsaba, Lenin u- 9 Terv- es munkaügyi osztály. 449031 4 bikís Mimssn 19-75, MÁRCIUS 27. ragyogott a Honvédő Háború érdemrend első fokozatának és a Vörös Zászló érdemrendnek a jelvénye. — A ml ütegünket — meséli Ajanjan — egy lövészszázadhoz kapcsolták, mely a pesti vasútvonal mentén harcolt. Az utcai harcok során egy ízben a katonák az ellenség erős ellenállásába ütköztek. A németek a szemközti hazakba fészkelték be magukgt. A pinceablakokból géppuska-tüzet zúdítottak a szovjet harcosokra, a [első emeletekről pedig mesterlövészek lőttek. A századparancsnok háromszor vezette rohamra harcosait — három ízben hiúsították meg a németek a rohamot, Egyre nőttek a veszteségek. Ajanjan akkor azt javasolta, hogy álcázott rohamot indítsanak, közben pedig közvetlen lövésre kívontat- ják az ütegeket. — Nem éri meg — vetette ellen a századparancsnok. A mesterlövészek egyenként fognak lelőni benneteket, Az ütegekre pedig még szükségünk lesz, De Ajanjan nem tágított. Megadták a jelet. Az ellenség a támadókra zúdította a tüzet. Egy pillanat elegendő volt, hogy a jégvédelmisek előguritsák az ütegeket és össztüzet zúdítsanak az épületre. Elhallgatott az egyik gépfegyver, aztán a másik .. Rohamra indult a gyalogság és kiverték a fasisztákat a házból. —■ Különösen emlékezetes marad számomra január ö-a, Bizonyára azért, mert ezen a napon sebesültem meg. Addig egyetlen karcolás nélkül megúsztam, ekkor viszont egy eltévedt lövedék halomba borította minden számításomat, s a kórházban találtam magam.,. Majdnem két óráig tartott a műtét. Tizenkét szilánkot spe- rált ki a sebész a testéből. Miután befejezte a műtétet, így szólt: „A csontjai egyben vannak, fekszik egy-két hetet, aztán tovább harcolhat." De Eduard az egy-két hetet lerövidítette egyetlen napra. A következő napon már elindult, hogy megkeresse katonatársait. —■ Hajnal! négy felé járt, amikor megtaláltam az üteget. Felhívtam az ezredparancsnokom, s jelentettem, hogy megérkeztem. Megkaptam mindjárt az utasításokat is .., Gyakran felidézem a január }7-ről 18-ra virradó éjszakát Is. Már a parlament környékén voltunk, amikor három tompa robbanást hallottam. Kitaláltam, hogy a hitleristák a hidakat robbantották fel. Gyorsan felkerekedtünk az üteggel együtt, hogy kijussunk a Dunához. A fasiszta egységek maradványai csak gyenge ellenállást tanúsítottak. Kis idó múlva már a parton voltunk. Amint összeköttetést teremtettünk az ezreddel, megszólalt a telefon. — Ajanjan — hallottam az ezredparancsnok hangját. — Mit ücsörögsz, h szomszédod mar a Duna felé igyekszik. Szede- iőzködj az ütegeddel! — De hisz innen már nem tudok hova menni! •— feleltem. Közvetlenül a Duna partján állunk ..." A háború befejezess után Ajanjan még egy évet szolgált a hadseregben, aztán leszerelt, Moszkvába ment, beiratkozott aspirantúrára, megvédte disszertációját és a Szovjet Tudományos Akadémia Mechanikai Intézetében kezdett dolgozni. I0f55-től az intézet tudományos titkára. Két fia apja nyomdokain, halad, Elvégezték a főiskolát, most dolgoznak. Az egyik Vo- rosilQvgrádban, a másik Jerevánban. Gyakran kérdezték apjuktól, miért kapta kitüntetéseit. — Ez azonban régebben volt — mosolyodik el Ajanjan. — Most már az unokámon van a kérdezőskődés scua ... Vlagyimir Zaikm (APN) Rádió jegy tét Emlékek két szólamra Kelszabadulásunknak tisztelgő Igeíi sok színvonalas műsor közül is kiemelkedik a Kossuth rádióban vasárnap délután su- : gáyzott dokumentumjáték.! Grosz András „Emlékek két I szólamra*' című összeállítása látszólag csupán egyetlen intézmény — a Magyar Rádió — felszabadulásának körülményeivel foglalkozott, mégis megerősítette azt a véleményt, hogy a rádió története önmagában is hűen tükrözi a modern társadalom történelmet. Archív-felvételek megszólaltatásával. jegyzőkönyveik anyagának ismertetésével és a korabeli munkatársak visszaemlá- kezaseivel sikerült fölösleges pátosz nélkül, emberközelságbe hozni a hősi korszakot A történelmi előzmények szemléletes bemutatása érdekében az emlékek ,!e*cyik szólama” kepéket villantott fel a tiorthy-korszak rádiójának utolsó éveiből. Ismét hallottuk a Szovjetunió ellen harcba küldött magyar katonáknak szóló eredeti üzeneteket, Az éter hullámain újra végigrecsegtek a frontra küldött szülői aggodalmak: „.,. édes fiaim, csomagot’ küldtünk, jól vagyunk, miért ném írsz?" A rádióban a sztálingrádi vereséget csak, mint „helyi érdekű ^csatározást” volt saabad megemlíteni. Felsőbb parancs előírta, hogy minden hírnél a legnagyobb óvatosság! A hadsereg helyzetével kapcsolatos hírt nem elsőnek, és nem feltűnő hangsúllyal kell közölni!” (A szerkesztő megjegyzése az utasítás szélén: majd átadom a hírt egy néma bemondónak .. J) Budapestem még dúltak a harcok, amikor a hitleristák által kifosztott rádióban elkezdődött az új élet. Először a pusztítás nyomait kellett el'ün- tetni, hiszen a felrobbantott stúdiókban, az elrabolt műszaki berendezések helyén csak lóhullák voltak. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy egyszer tatán majd megindulhat a rádiózás. A visszaamlékezők meghatódva idézték a percet, amikor 1945. május elsején a Budapesten fölszerelt hangszórókon először megszólalt a benronclónö hangja: „Kedves hallgatóink! A Magyar Rádió végre magyar!” (Andóiiy TAVASZI SZÜNET: Április 5-13-ia Az általános és a középiskolákban a tavaszi szünet április 5-töl 13-ig tart, A szünet előtti utolsó tanítási nap április 3-án lesz, a szünet utáni első tanítási napx április 14-e, hétfő, A szünet idején a napközibe járó általános iskolások ugyanúgy igénybe vehetik az iskola gondozását, jnint más alkalommal: a napközikben egész nap pedagógus-felügyelettel • folyik a szakszerű foglalkozás. Ami a tanév további menetrendjét illeti: május elsején tanítási szünet az általáne* és a középiskolákban less. Az iskolai év eredményes lezárásához az általános iskolákban változatlanul 198 tanítási nap szükséges. A gimnáziumokban a kötelező tanítási napok száma az első—harmadik osztályban 192, a negyedikben pedig 174. A tanévet mindkét iskolatípusban június 12—17-e Lökött az igazgatók által kijelölt napon fejezik be, a tanévzáró" ünnepségekkel. A középiskolák negyedik osztályában az utolsó tanítási nap május iO-e lesz. \ Fekete Gyula: 1 A ííu meg a katonák 5 IMBIIII l.lllllll I. I III» II—■ I— HIM—Ml l—ll ■IIIIII« I ■IIIIIIHIT 39. —• Én Is!... Én is!... — mondogatták körben a bokrok. — Tiköztetek lányok nincsenek? Mindnyájan fiúk a fák? — kérdezte, mert egyik sem lányhangon beszélt. — Dehogyis nincsenek, én is lány vagyok — szólalt meg váratlanul az a fűzbokor, amelynek a tövén kucorgóit, és bar- kas ágai föléje hajoltak. Hasonlított a hangja a Póta Rozikáéhoz. De nem az ő hangja volt, csak hasonlított hozzá. — Hát aztán, te üzensz-e valamit? -— kérdezte a bokoriul. — Én szívesén üzennék — válaszolta a bokor, és mintha sóhajtott volna hozzá egy leheletnyit. — De én úgyse mehetek innen sehova. És értem sem jön olyan messziről fiú-bokor senki. — Tudod-e mit? — mondta a bokornak. — Leszek én postás. Az rnár igazan semmiből se áll, Adj egy szép gallyat, bízd csak rám, elviszem én. — Juj, de Jól Juj, de jő! —- ujjongott a bokor. Elővette a bicskát. — No, lássam. Melyik gallyadat adod? Ez talán a legszebb — nyújtotta a bokor. — De választhatsz másikat is. Amelyik neked szép. ( Vágott egy leszúrni való galy- lyat, jó kétarasznyit. — De aztán kihajtsál nekem! — Kihajtok ón — mondta a gally. — Csak most már ne igen csavarogjál sokáig. Tavasszal kihajtok én — Én is’... Engem ts!... Ép is kihajtok! — kiáltoztak körös-körül mindenféle hangon a bokrok, a fák. De nem vágott több gallyat. Elég ez az egy. Ha csakugyan kihajt, Ilyen fája nem lesz a faluban senkinek. Idegen országból, idegen patakpartról való. Bedugta a degeszre tömött ol- da Izsákba. „Persze, csuk én képzeltem úgy, hogy a Rozika hangián beszél. Pedig én nem akarattal képzeltem úgy ... de nem, ez nem a Rozika hangja volt. Azt csak'én képzelhettem, hogy any- nyira hasonlít hozzá .. Elmúlt közben a szomjúsága, de azért Ivott néhány kortyot. S rögtön utánatöltötte a flaskát. Kár húzni az időt. Előbb- ulöbb úgyis az a vége, hogy hozzá kell látnia a szárkévék le- hordásához. Egynél többet nemigen bír elhozni egyszerre.,. Dehogyísnem. A kötéllel elhozhat a hátán hármat is. A takarót, persze, meg az oldalzsákot itt kellene hagynia. De hátha nem talál vissza, éppen ide, a sötétben? Vagy erre kódorog egy szökevény katona, s megtalálja és el- zabrálja. Ahal közel a front, ott szökevény kátonák is vannak. Még az a csudálatos, hogy nem akadt össze szökevénnyel idáig- Azok is a száresomót kereshetik pedig, meg a szénarudast; hol éjszakáznának máskülönben a kopasz határban. (Megörül majd az a szökevény, aki rátalál a rudasban a kekszre.) Nézte a túloldalt. Mégis a? lenne a legjobb — ha már iehordja a szárat —- nem várni hajnalig. Ha ott szemben, arra a dombtetőre telér.., — elakadt a lélegzete. Tompa fények parázslottak fel a messzeségben, Éppen abban az irányban, amerre ét akart vágni. Az már biztos, hogy katonák. Most egy ideig teljes sötétség volt a dombtető iránt, Aztán megint; valami fény Aztán megint: két-három helyen is. Persze, hogy katonák. „Még az a jó, hogy el se indultam — gondolta. — Ezek, /
