Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-27 / 73. szám

• Egy év alatt 68 űi konzervipari termék A tanaervallátás további Ja­vításéra tetteik még tavaly kong­resszusi vállalást a tartósító- straemek dolgozói. A verseny első szakaszában azon igyekeztek, hogy növeljék a választékot; eredetileg 51 új termék gyártá- í sál tervezték, a szakemberek azonban időközben felülviasigál- * ták, hogy van-e lehetőség újabb készítmények forgalomba hoza­talára. A technológia módosítá­sával, a génpark jobb kihaszná'á- sával 1974-ben összesen 69 új termék gyártását tették lehető­vé. Közöttük egész sor diabe­tikus készítmény és a termék­listáról sokáig hiányzó bébiétel gyártására is sor került Tervismeríeíő közgyűlés Nagyszénáson Ebben az évben egyesült Nagyszénás két termelőszövet­kezete. Az Október 6. néven működő termelőszövetkezet me­gyénk egyik legnagyobb szövet­kezete, kilencezer hektáron gazdálkodik. A napokban tar­tották meg a tervismertető közgyűlést a község kultúrott- honában. Hegedűs Béla, a ter­melőszövetkezet elnöke ismer­tette az ez évi termelési és pénzügyi tervet. Ebben az év­ben a termelőszövetkezet 220 millió forint termelési értéket állít elő. Az előző évekhez ké­pest növelték a cukorrépa ter­mőterületét, s mintegy 250 hek­táron termesztenek majd cu­korrépát ebben az évben. A termelési tervben a növényter­mesztés fő ágazatában tovább­ra is meghatározó helyet foglal el az ipari rendszerű kukorica­termesztés. A CPS-program ke­retében 4514 hektáron vetik el a kukoricát tavasszal. Tovább­ra is nagy gondot fordít a szö­vetkezet az országosan híres boylerpulyka-tenyésztés fej­lesztésére. A terv szerint az eb­ből származó árbevétel megha­ladja a 41 millió forintot. Az éves tervben jelentős helyet foglalnak el a beruházások. Be­ruházásokra több mint 31 mil­lió forintot költenek. Számot­tevően emelkedik majd a ta­gok jövedelme is. Az elmúlt évekhez képest új nyereség- javadalmazást dolgoztak ki. Az ágazati nyereség! terv túltelje­sítésében egy-egy ágazat vala­mennyi dolgozója érdekeltté válik. Tovább javul a szociális és kulturális ellátottság. Erre a célra a termelőszövetkezet több, mint hárommillió forintot költ A termelőszövetkezet elnöke. Hegedűs Béla ismerteti az ez évi termelési és pénzügyi tervet Tavaly 14 millió forinttal nőtt az árbevétel Hűsznapi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést koptak a HÍV 1-es számú gyáregységének a dolgozói Bővítik az üzemet A Híradótechnikai Vállalat (HTV) 1-es számú békéscsabai gyáregységének 1974. évi árbe­vétele 88 millió forint volt, ami az előző évinél 14 millióval tpbb. Ezt csaknem teljesen a termelékenység növelésével —1 főként éíszerűbb munkífc és üzemszervezéssel — érte el. Fontos szerepe volt ebben a munkaversenynek is, amelynek keretében négy szocialista bri­gád közül kettő ezüst, kettő pedig bronz fokozatot ért el. Két brigád tavaly ősszel tűzte célul a szocialista cím elnyeré­sét. A XI. pártkongresszus és ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulója tiszteletére valameny- nyi brigád vállalást tett, s lel­kes munkájával jelentősen hoz­zájárult az elért eredményhez, így vált lehetővé, hogy a vál­lalat tavaly ötszázalékos bér­emelést hajtson végre és nem­rég fizették ki a nyereségrésze­sedést, ami átlag 20 napi kere­setnek megfelelő összeget tett ki. A gyáregység már négy éve j gyártja többek között a köz- j ponti antennákhoz szükséges j csatlakozásokat és egyéb bérén- j dezéseket. Tavaly 60 százalékkal növelte a termelést. Jelentős mennyiségben készülnék rádió­hoz és magnóhoz csatlakozók, s ezekből más szocialista or­szágok is vásárolnak. Gyártanak többfajta (postaközpontokhoz is) olyan akkumulátortöltőt, amely a ma ismertek között a legkor­szerűbb. A termékek iránti igen nagy kereslet miatt szükségessé vált a gyáregység bővítése. Már ké­szül egy kétszintes üzemi épü­let, melynek földszinti és eme­leti részién egy-egy szerelőcsar­nok lesz. Az építkezés várható­an az év végén fejeződik be, amikor majd főként betanított j munkára 30—40 nőt vesznek fel. Az idén a szalagszerű terme­lés bővítésével, új szalagok ki­alakításával az árbevételi ter­vét 100 millió forintban állapí­totta meg a gyáregység. Jövőre az árbevétel várhatóan eléri majd a 120 millió forintot. A termelést eddig is elősegí­tették azok az eszközök, cél­gépek,'amelyeket a műszaki dol­gozók konstruáltak. Sok az ész- szerűsítés is. melyek közül ta­valy 24-et valósítottak meg, s a gyáregység ezekért több mint 12 ezer forintot fizetett ki. Há­rom nagyobb jelentőségű újí­tást a vállalat bírál el. Nagy gondot fordít a gyár­* termelőszövetkezet tagság» Fotó: Demény egység a szakmunkások képzé­sére és továbbképzésére. Minden évben 15—15 első- és másod­éves érettségizett elektrotechni­kai műszerészt képez a saját tanműhelyében. Tavaly öt fiatal szerezte meg a technikusi minő­sítést, az idén öten készülnek vizsgára. Szakközépiskolába * több mint húszán járnak, főként lakatosok, esztergályosok, maró­sok és betanított munkások is. A szakmunkások közül húszén vesznek részt a gyáron belüli továbbképzésben, amit a mű­szaki dolgozók tartanak. Har­mincán a TIT által szervezett munkásakadémia keretében fő­ként az általános műveltségü­ket bővítik. Négy szakmunkás és három középvezető a Marxis­ta—Leninista Esti Egyetemre jár. A gyáré'gység elősegíti a dol­gozók továbbtanulási törekvését és az iskolák, tanfolyamok sike­res befejezése után jutalomban részesíti őket. 1’. B. ' Az energia nem vész ei? Mióta a takarékosság figyel- | műnk középpontjába került, a j címben feltett kérdésre már | úgy válaszolunk: valóban nem vész el, csak átalakul, de saj­nos, egy része oly módon, hogy elpocsékolódik. Ezer formában. Ezért nehezebb megfogni, de meg lehet, hogy meg kell lel- , ni a réseket, ahol elillan a gőz, | eláfamlik a villamos énergia,! elcsorog a benzin, az olaj, ki­hull a szén, a lignit. A villa- mosenergia-ipar idén 1,5 szá­zalékkal kívánja csökkenteni a fajlagos hőfelhasználást. Ebben az esztendőben az erőművek­ben 1,9 millió tonna olajtermé­ket, 10 millió tonnánál több szenet égetnek el. Számoljunk csak, nem is olyan csekélység ez az 1,5 százalék, mint első látásra tűnik. Csalóka látszat A lisztből tésztát gyűrünk, a cipőt lábunkra húzzuk; egyi­ket sem azért vesszük, hogy ki­hajítsuk az ablakon. Az ener­gia ugyanolyan termék, mint bármi más, ám a csalóka lát­szat sűrűn az, hogy csak úgy van, jön valahonnét. Odahaza, ahol szemünk láttára forog a villanyóra, ürül az olajos- hordó, fogy a szénkupac, a gázpalack tartalma, még úgy- ahogy terméknek látjuk az energiát, hiszen fizetnünk kell érte. A munkahelyen azonban fogalmunk sincs, miből mennyi fogy, mibe kerül, s ha kárba vész, ki fizeti. Mi fizetjük! Rendkívül gyorsan nő a vil­lamos energia felhasználásában a lakosság részesedése. Követ­kezésképpen a háztartásban tör­ténő takarékosság jelentősége is egyre nagyobb. Az ésszerű takarékosságé természetesen; ahol a hangsúly a célszerűségen van; például azon. hogy értel­mesen alakuljon át a villany­áram, a földgáz. Ne üres szobát világítson meg. ne az utcát fűtse. Hasonló célszerűséget mindenütt elvárhatunk. A vasútnál észtén dónként két. milliárd forint értékű energiát fogyasztanak el a különböző be­rendezések, a mozdonyoktól az állomásokat megvilágító lámpá­kig. Ha sikerül öt százalékkal j mérsékelni az „étvágyat” — j amint idén ezt tervezik —, az 100 millió forint értékű energia I megtakarítását eredményezi! S j a vasút — legyünk stílusosak — csak egy állomás a takarékosság messzire vezető spiráljai mellett. | Ha tovább járjuk a hasonló ál- j lomásokat, végül is oda jutunk j — az a végállomás —, hogy j mód van a kőolajnál és kőolaj- j termékeknél ötszázalékos nép- gazdasági méretű megtakarítás­ra, s ez félmillió tonna olaj im­portálását, 50—60 millió dollár kiadását teszi feleslegessé n gazdagabb országokban már motetták Kezdjük fölfedezni, hogy az j energia érték, s korántsem mindegy, hasznosan, avagy ha-1 szontalanul alakul át hővé, ter­mékké, elszállított áruvá. A Mi­nisztertanács energiatakarékos­sági határozata 1975 januárja, tói központi gazdálkodást veze­tett be — a lakossági szabad- forgalom érintetlenül hagyásá­val — a benzinre, gázolajra, tüzelőolajra stb. Ez szükséges lépés, d« csak egy a megtehetők közül. Mert azt is ide sorolhat­juk, hogy a közületi gépjármű­veknek, mezőgazdasági erőgé­peknek üzemanyag-felhasználá. si normáik lesznek. Eddig ugyanis nem voltak... S az sem elképzelhetetlen, hogy fokozato­san kialakítsák a népgazdaság­ban az energianormákat — elő­írva azt, mennyi energiát hasz­nálhatnak fel egy tonna cement, alumínium stb. előállításához —, ahogy ezt jó néhány országban már megtették. Nálunk gazda­gabb államokban. Nem elég csupán a tárgyi alakban levő energiával takaré­koskodni. Szoros összefüggések kötik az energiát az élet min­den területéhez. Ahhoz például, hogy a hatvanszázalékos hatás­foknál rosszabbul működő kazá­nok pocsékolják az energiát. Csakhogy a háztartásokon kívü­li gáz- és olajtüzelésű berende­zések száma 35 ezer! S akkor még hol vannak a szenet faló kazánok! Tehát a felülvizsgálat, a korszerűsítés nem megy né­hány hónap alatt. Ám meg kell kezdeni, a nagy szám aligha in­dok ía tétlenségre. Másik, nem kevésbé bonyolult eset. A nép­gazdaságban felhasznált energia 25 százaléka az épületek fűté­sét szolgálja. Számítások szerint az úgynevezett teljes szigetelés 40—50 százalékos (!) energiamég- takarítással járna. Ehhez azon­ban a különböző építési techno­lógiák ilyen célú kialakítása éppúgy szükséges, mint hatásos szigetelőanyagok gyártása, alkal­mazása logos diéta A népgazdasági terv az idén 26,6 millió tonnás hazai szén- termeléssel és 9,5 millió tonnás kőolajfeldolgozással számol. Ir­datlan tömegű .bankó az ellen, értékük, holott a földgázról pél­dául nem is szóltunk. A baj nem az, hogy növekednek az ener­giaigények — ez a társadalmi, gazdasági haladás természetes kísérője —, hanem az, ha mö­göttük ésszerűtlen felhasználás, magyarul pazarlás áll. Intézke­dések sora fogta jogos diétára az egészségtelen étvágyú fo­gyasztást, szorgalmazva egyebek mellett a kőolajfeldolgozásnál a fehéráru arányának javítását, az erőművek szénfelhasználásának fokozását, az ipari, mezőgazda- sági, szállítási üzemek energia­gazdálkodási tervének elkészíté­sét. Sokféle léoés, mert sokféle a veszteségek forrása. Itt rejlik közös teendőink találkozási pontja; a pótolhatatlan és egy­re drágább energia tékozlásának megakadályozása. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom