Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-26 / 72. szám
nemzedék egy termelőszövetkeze íb en A kosos konyhán cselédlakásokból fürdőszobás családi házakba A Sarkad—feketeéri RT. uradalom földjét 1945 tavaszán az országban az elsők között osztották szét a volt cselédek között. Kíváncsiak voltunk, hogyan élnek, mit kezdtek a saját földdel azok az emberek, akiknek már gyermekkoruk óta hajnali háromkor kopogtatott az éjjeliőr, akik 'mindig mindent parancsszóra tettek, önállóan soha semmiben nem dönthettek. Felkerestünk hát néhány olyan sarkadi lakost, aki 30 évvel ezelőtt földet kapott. Valamennyien az országban elsőnek alakult Lenin Tsz tagjai, akik a közös konyhás cse- lédlaRásokból csakhamar eljutottak a fürdőszobás családi házba. PRIBÉK ANTAL, aki nyolc gyermekes családapaként 20 hold földet kapott annak idején — így emlékszik vissza: — Apám gulyás volt az uradalomban. Mondhatni az állatok között nőttem fel. Már nyolcéves koromban magam is gyalogbéres voltam. Mire jött a felszabadulás, 44 éves, de már fáradt ember voltam. Tízen laktunk egy cselédszobában, a konyha közös volt. Azt hiszem, ez okozta két gyermekem koraj halálát. — A saját földnek nagyon megörültünk. Szinte megfiatalodtam. Tervezgettem: hogyan is lesz ezután. De egy-kettőre rájöttem, hogy egyedül nem boldogulok, összedugtuk a fejünket volt cselédek. Mit IS kellene tenni? Sokat tanakodtunk, akadtak köztünk olvasottabb emSerek is, no meg segítettek a faluban * élő kommunisták is. 1945. április 23-án megalakítottuk hatvanhatan a Sarkadi Földmunkás Szövetkezet őstermelő Csoportját, a mai Lenin Tsz jogelődjét. ■— Az indulás persze rendkívül nehéz volt. Birtokba vettük az őszi vetéseket, de a tavasziakat már nekünk kellett — úgy-ahogy — elvetni. Azért megbirkóztunk a nehézségekkel. Ma sem értem, hogyan tudtunk annyi nehéz esztendőn át szilárdan kitartani a szövetkezet mellett. Nekünk egyszer sem jutott eszünkbe, hogy kilépjünk. Pedig emlékszem, volt olyan nyár, amikor naponta egy kiló kenyeret kaptunk. Nemegyszer zártunk úgy, hogy nekünk kellett visszafizetni év végén, annyi volt az előleg. De valahogy mindig abba bíztunk: majd csak jobb lesz. És ez a bizakodás meghozta a gyümölcsét. És már 1950 óta saját családi házban lakom. A gyerekeim mind itt mellettem kezdték a munkát, az életet. Ma is három fiam dolgozik a Lenin Tsz-ben. Nekik már nagyon jó a soruk. Érdemes volt a földet a közösbe adni. MLROK LÁSZLÓN É férje a háborúban volt. Akkor még egy gyermeke volt s 3 hold földet kapott. — Én mindjárt azt néztem, hogy mit csinálnak a többiek — magyarázza. — Tudtam, hogy az uram is követné volt cselédtársait. így hát beléptem én is az őstermelő csoportba. Amikor a férjem hazajött, ő is belépett, azóta nem egyszer kapott kitüntetést. Egy fiam és a vejem is itt dolgozik. Mi na- gyom szép házat építettünk. Az első házunkat elpusztította a belvíz, most még szebbet építettünk. Megkerestük a ráva- lót. A fiam is most épít. Minden gyereknek lesz önálló otthona. Ök már nem laknak közös konyhán. — No persze voltak — főként az elején — nagyon nehéz esztendők. De mindig bizakodtunk és dolgoztunk szorgalmasan, Én most tejházban dolgozom. 53 éves vagyok, amint a XI. pártkongresszus beszámolóját hallgattam, jól esett arra gondolni, hogy hamarosan nyugdíjba mehetek. SZEGEDI JÁNOS 6.5 holdat kapott annak idején az ősi jussból. Amikor a 30 év előtti eseményekről beszélgetünk, hosszan elmereng, majd így szól: — Azt szavakkal ki nem lehet fejezni, hogy' mit jelentett /egy cselédembernek a saját föld. A bizonytalanság mégis nagy volt, hisz itt maradtunk a családdal „kopaszon”. Azelőtt azt a kis kom- menciót mégiscsak megkaptuk. Most nem tudtuk, hogy mihez kezdjünk. Ügy láttuk hát jónak, ha együtt maradunk. Hisz azelőtt is együtt dolgoztunk, csakhogy akkor az ispán parancsolt. most pedig az fog irányítani. akit mi a sorainkból megválasztunk. — Kollektíván dolgoztunk ugyan, de mindenki annyi földet művelt, amennyit kapott Amikor a terv készült, be- mondtuk,,hogy ki hány porció búzát akar vetni, mennyi kukoricát, cukorrépát termel. (Egy porció = 100 négyszögöl, a szerk.) Volt olyan év, amikor zsákszámra állt a cukor a kamrában és háromszor fordult a robotoskocsl, mire hazavittük a közösben termelt búzát. Munkaegységre később tértünk át. Eleinte kétévenként váltottuk az elnököt. Szívesen bíztunk meg fiatalt a vezetéssel. Váltakoztak a rossz és a jó évek. De most is azt mondom: ha újra kellene kezdeni, akkor is ezt tenném, csak kevesebb lenne a buktató. Két fiammal dolgozunk a Lenin Tsz-ben. BARTA PÉTER béres hat hold földet kapott. Mondókáját azzal kezdi, hogy csak a béresostor maradt a kezében, még egy bogara sem volt 1945 tavaszán. — Nagy volt bennünk az él- niakarás — magyarázza. — Az első perctől közösen akartunk dolgozni, mert éreztük, hogy úgy könnyebb lesz. Még ma is nevetnem kell, ha rágondolok: amikor befogtuk az öszvért és a bivalytehenet együtt, mennyi volt a néző. Egyik állat erre húzott, a másik amarra. De végül is elboronáltam velük a kézzel vetett búzát. A kúria udvarán beindítottuk az itt maradt gépek javítását. Később az államtól is kaptunk törzskönyvezett lovakat s lassan kibontakozott egy kezdetleges, de mégis nagyüzemi gazdálkodás. — A szövetkezetben mindjárt megválasztotok párttitkárnak. Négy évig töltöttem be ezt a tisztséget. Az intéző bizottságnak is tagja voltam s nyugalomba vonulás előtt 20 évig a szociális és kulturális bizottság elnöke. Sertésgondozó voltam. Az ellenforradalom szele mihozánk is elért annak idején. Én 17 anyakocát mentettem meg a közösség Javára. Nem is panaszkodhatok, mert több egyéb kitünte.és mellett a Mun Ica Érdemrend arany fokozatát is megkaptam. A Lenin Tsz állatai nem egy kiállításon , nyertek díjazást. Erre iá büszke vagyok. — Azt persze nem lehet letagadni, hogy az „úttörőknek” a tandíjat mindig meg kell fizetni. Mi sem voltunk kivételek. De mindig jóleső érzés hallani a Lenin Tsz eredményeiről. Hisz ehhez a magam módján én is hozzájárultam. Legbüszkébb mégis, arra vagyok, hogy már két unokám tagja a sarkadi Lenin Tsz-nek, Molnár Zsófia és Karácsonyi László. Ary Róza Fejlődő Békés megyei gépipari vállalat termelési osztályvezetői munkakör betöltésére keres lehetőleg nagyvállalati gyakorlattal rendelkező gépészmérnököt azonnali belépésre A pályázatokat részletes önéletrajzzal „Perspektíva- letelepedés” jeligére a Magyar Hirdető békéscsabai kirendeltsége címére kérjük megküldeni. 279095 Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet FELVÉTELRE KERES SZÁMVITELI ÉS PÉNZÜGYI OSZTÁLYVEZETŐI beosztásba főiskolai végzettséggel vagy mérlegképes könyvelői képesítéssel és 10 éves számvitelpénzügyi vezetői gyakorlattal, valamint BELSŐ ELLENŐRI beosztásba mérlegképes könyvelői képesítéssel, vagy technikumi végzettséggel és legalább 5 éves gyakorlattal rendelkező dolgozót Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni: a szövetkezet főkönyvelőjénél Gyula Zrínyi tér I—2. szám alatt lehet. * Számvetés a megtett útról Még nem volt húszéves, amikor 1946-ban Sopronban, a 950 dolgozót foglalkoztató pamutipari vállalat főbizalmija lett. Azóta 29 év pergett le az idó homokóráján. Ö azonban ma is vallja: számára a soproni két év jelentette a nagy erőpróbát, a születó új társadalmi renddel való végérvényes elkötelezettséget. Mert az akkori árutisztító munkáslány nemcsak szemlélője, hanem cselekvő részese volt annak, amely hazánk egész társadalmi arculatát, benne a dolgozó emberek életét is megváltoztatta. Elbeszélése nyomán szinte magam előtt látom az alig húszéves munkáslányt, amint dolgozótársai megbízásából a magasabb munkabérért, a jobb életkörülményekért hadakozik a pamutipari vállalat akkori tőkés tulajdonosaival. Két évvel később, 1948-ban Békéscsabán találjuk, a pamutipari vál- latnál, miközben esténként és szabadnapján a város III. kerületének MNDSZ-titkóraként dolgozik, fáradságot nem ismerve. Nem egészen három évvel később, 195t májusában — igaz, csak néhány hónapig — a földművesszövetkezetek akkori megyei központjához került. A soproni kezdet után ez jelentette számára élete második nagy fordulatát. Ugyanis ekkor jegyezte el magát a .. s zövetkezet! mozgalommal, amely társadalmi munkássága mellett, azóta is éltető eleme. A MESZÖV-nél eltol .ott mintegy félév után — 1951 novemberének első napjaiban — a mezőbe- rényi földművesszövetkezet bérszámfejtője és segédkönyvelője lett. Ez a lépés számára egyben a szülőhelyére hazakerülést is jelentette. Sziklai Sámuelné a szövetkezeti mozgalomban i tár 25 évet töltött el. A jubileumi számvetés során nem csak a csoportvezetői beosztás, két Kiváló Dolgozó jelvénye és az idei nemzetközi nőnap alkalmából Budapesten átvett kitüntetése láttatja . vele egy negyedszázad munkájának megbecsülését. Visszaemlékszik Sziklai Sámuelné Mezőberény- be érkezésének első megbízatására, amikor békebizottsági titkárrá választott''“, a községbeliek. Maga előtt látja minden bizonnyal azt a napot », amikor a község mintegy 1200 asz- szonyának felkérésére ő lett Mezőberényben az MNDSZ titkára 1955 óta pedig folyamatosan tagja az ÁFÉSZ szak- szervezeti bizottságának. És miközben nőfelelőse a szak- szervezetnek, a pártszervezetnek, 1971 óta a szövetkezet nőbizottságának 5 a titkára. Mindenütt ott van friss lendülettel ma is, ahol a községért, az asszonyokért és lányokért tenni kell. Tkus Imre Népművelők továbbképzése Holnap, március 27-én délelőtt 10 órakor kezdődik megyénk műveiődésiház-igazigatóinak és főhivatású népművelőinek soron következő továbbképzése Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központban. A snegíhfvottak dr. Durkó Mátyásnak, a debreceni Kossuth Tajos Tudományegyetem docensének két előadását hallgatják meg a néoművelői pálya, hivatás időszerű problémáiról, feladatairól. Fekete Gyula: A fiú meg a katonák 38. Ha elindulna a part mentén — nem arra, amerre a katonák vannak, hanem az ellenkező irányba —, hídnak valahol előbb-utóbb lenni kell. Bár ahol híd van, ott már út is van, meg katonák is vannak... Csónakot se igen találna sehol, nem olyan nagy patak ez. Eszébe jutott a kukoricaszár. Ha összekötözne vagy négy-öt kévét — a derekán a kötél, lám, ebben is szerencsét hoz!—, azon elérhetné a túlsó partot. A kutyával együtt. Legfeljebb a bakancsa merülne be. De azt lehúzná előtte, és 'jól feltűrné a nadrágszárat. Kellene egy bot is, jó erős karó, lökdösni a tutajt. Elsodorhatja különben a víz. Ez már semmiből sem áll. Bicska van, ág is van elég a fákon, lehet válogatni. Olyan élénken elképzelte, ahogy a túlsó partra áttutajo2ik a kukoricaszáron, meg is nyugodott. Mintha májis odaát volna. Az biztos, hogy még a sötétben le kell hordania a kukoricaszárat: nem hurcolászhatja világoson. És —- úgy van — vágni kell egy jó erős botot is. Telik az éjszakából. — Kitolok veled, te patak —- mondta a pataknak. — Akárhogy is akadékoskodsz, látod, én kitolok veled. — Vbleeeem?... Velem aztán nem! — Lányhangon válaszolta patak, olyan lány hangján, aki nagyon foghegyről veti a szót. — Te is mész az utadra, mi közöm hozzá, én is járom a magam útját, mi közöd hozzá! Semmi közünk egymáshoz. — Épp ez az, hogy miattad nem mehetek az utamra! Elállód az ütamat, épp ez az! — Miért kell neked éppen erre csámborogni?... Nem elég kerek a világ? — Ha egyszer erre van dolgom... Neked, neked, éppen, hogy neked miért kell erre csámborogni? — És miért nem jő neked a kövesút, mint másnak?... Azért vannak az utak, meg a hidak, hogy ki-kt járja a maga útját Az emberek is, meg én is. — Te a fronton is keresztülmész? — Keresztül hát. Nagyon érdekel engem a front! — És honnan tudsz magyarul? Akármikor? — Jó vicc! Mit számit nekem az országhatár! — De a hegyeken nem mész keresztül. Én meg a hegyeken is keresztül tudok menni. Meg a határokon is, meg a frontokon is! — De felvág valaki! Szeretem, ha egy fiú ennyire felvágós. Ha olyan legény vagy, a tengerbe gyere utánam! — A közepébe? — A közepébe hát!... S a fenekére gyere utánam. Ha olyan legény vagy. — És honnan tudsz magyarul? Német patak létedre... — Német vagy se, tudok, és kész. Nekem tanulni se kell. Csak tudok. — Oroszul Is tudsz?... Havaris tü paruszki? — Havárju, persze. Znójű. Még az a jó, hogy a patakok tudnak magyarul. Akármerre jár az ember a világban, oatakkal mindig találkozik. — Nálunk is folyik égy patak a szőlőhegy alatt, Nádérnek hívják. Nem ismered véletlenül? — Nádér... Nádér... Várjál csak. Az fiú-patak, ugye? — Én azt nem tudhatom. Lehetséges, hogy fiú-patak. Azt fl jobban tudjátok egymásról.
