Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-23 / 70. szám

KORÖSTÁJ

KULTURÁLIS MELLÉKLET

Történelem

alulnézetben

Y

R

endhagyó színházi élmény indítására írom ezt a cikket. Ezért nem tartom indokolatlannak, hogy bevezetésképpen rendhagyó kívánsággal álljak elő: azt szeretném, ha László- Bencsik Sándor darabját a Thalia Színház után néhány vidéki együttesünk is bemutatná. A publicista és a kritikus legjobb esetben is csak közvetett módon számíthat némi szerepre a színházi műsorrend alakításában. Irányzatokat, vonulatokat javasol vagy kifogásol, anélkül, hogy egyes drámák bemutatását ajánlhatná a rendezőknek* igazgatóknak. Ha most kivételt lesiet tenni, azért van, mert a szóban forgó mű az irányzatok és elvek általános problémáit nemcsak érinti, hanem egyenesen, közepükbe vág. Jó néhány kérdés -közül választom ki az alábbiakat, »hogy két csomópont, a közönség .és az új magyar dráma fejlődésének igényei köré rendezhessem érveimet. Mindegy-e vajon, hogy milyen osztályhoz-réteghez tartozó, miféle fog- lal kozású -iskolázó ttságú szereplők lépnék színre a drámában? Ez a kérdés — igaz, más-más változatban — három évtizede foglalkoztatja a dramaturgokat, írókat, rendezőket Sokféle válaszuk közül idézzük tel most az. egymást kizáró végleteket.

Az, hogy kik népesítik be a színpadot — mondja az egyik szélsőség —- tökéletesen közömbös, csak az a fontos, hogy jó drámában összecsapó, hiteles hősök szólaltassák meg igazunkat. Ha az író történelmi parabolában képes erre, üdvözöljük, ha az érett szocialista, társadalom konfliktusait 'értelmiségi szereplők ábrázolásában mutatja fel hatásosan, méltatjuk és megértjük. Nincsenek tematikus előítéleteink, de úgy véljük, hogy alacsony hatásfokú, félig vagy egészen sematikus drámák születéséhez vezetne, ha munkás- és paraszthősök színpadra vitelét követelnénk.

A szocialista dráma, a szocialista színjátszás népi- ségének legfőbb biztosítéka — feleli erre a másik szélsőség képviselője — a munkás- és parasztélest mindennapjainak színpadra vitele: azoknak a gondoknakt örömöknek ábrázolása, amelyekben százezrek, esetleg milliók ismerhetnek magukra, családjukra, munka- és lakóhelyük kömye- assfcére. Eszméink ebben a

keretben szólhatnák hatásosan a nézőtéren ülő munkásokhoz és parasztokhoz. Az új közönség érdeklődése felkeltésének, színházhoz vonzásának legjobb módja az úgynevezett egyszerű embereik szerepének, helytállásának erőteljes hangsúlyozása.

Mindkét álláspont tartalmaz igazságokat, de túlzásai miatt egyik sem alkalmazható. A jó gyakorlat ugyanis nem a vagy-vagyok merevség lefegyverző kizárólagosságokra, hanem az igények sokoldalú, változatos kielégítésére törekszik.

Ezért lehet azt mondani: szocialista társadalmunk dtámai formák közé kívánkozó életanyaga különböző osztályok és rétegek felől egyaránt megközelíthető. A választott irány — önmagában — sem a sikert, sem a kudarcot nefti indokolja; a mű hatásának ismérve az esztétikai' minőség, a szerkezet, .a lélekrajz, a jellem, zés, a nyelv kifejező ereje stb. Mindezek persze aligha függetleníthetők a dráma témájától, világától, szereplőinek hovatartozásáról, •világnézetétől.

Az elmúlt években a munkás-paraszt tematika mégis visszaszorult. Az okok bonyolultak, szokások, hatások, rossz emlékek, áz új életanyag ábrázolási nehézségei, az együttesek előítéletei egyaránt szóhoz jutottak. A következmény: joggal támadt hiányérzetük mindazoknak, akik szerint a fizikai munkát végzők hosszabb ideig nem maradhatlak távol színpadjainktól.

E hiány pótlására, reméljük, sor kerülhet anélkül, hogy végletessé zavarná a higgadt korrekciót. László- Bencsik Sándor darabja mindenesetre ezt a célt szolgálja. A szerző sok éven keresztül nehéz fizikai munkával kereste kenyerét. Szegvári Gyula szocialista brigádjában exporttermékeket csomagolt. Lécet vágott, éket hasított, súlyos gépeket arhelt, és mestere' lett a szegező kalapácsnak. Tíz-tizenkét órát dolgozott naponta. Közben is, szabad idejében is kérdezett, jegyzetelt, magnófelvételeket készített. Adatokat és megfigyeléseket gyűjtött. Ezek alapján írta meg Történelem alulnézetben című sikert aratott könyvét, a Sziegivári-hrigád krónikáját.

Könyvének telt házaik előtt játszott színpadi változata láttán felújul a vita irodalmunk egyoldalúságáról. Az értelmiségi szereplők fs színhelyek túlten- géséröl, a kallódó, szorongó fiatalok indokolatlan inflációjáról, a munka és a családi-társadalmi ólet kötelmeit vállalók kiszorulásáról. A valóság érdesebb felületeitől riadozó széplel- kekre nem kívánok szót vesztegetni, de tudom, hogy nem csak ők a vitapartnerek, Sokan mondják: jó lenne, ha nem pan- gana a munkásteroati- toa, de nem lehet véletlen, hogy pang. A kétkezi munkás élete — vélik — nem elég érdekes. .Szűk a horizontja, alig van közvetlen kapcsolata korunk nagy kérdésfelvetései, vei- szűri«:, egyhangú és gondolatszegény. A történelem alulnézetben elvont érveknél hatásosabban cáfolja ezt az álláspontot.

Ez a színpadi dokumentum-dráma a valóság legizgalmasabb metszeteit helyezi a néző elé. Akarva- akaratlan felel a köznapi és irodalmi, /mozgalmi és tudományos kérdésekre: milyenek a mai munkások? Erre perese sikeres alkotások egész sorozata is csak részleges választ adhat. Egyetlen dráma érvényes- ' sége — az egészet tekintve — sokszorosan kérdőjeles. Erről győz meg, amit a színpadon látunk.

Szegváriék hűséggel kötődnek hajnali ország”

Alex’n Andor

Orosházi részlel

Körök télutóján

Símen Emil

Négy-öt fekete, kóré emlékezik a hóról.

Szedésből kifelejtett szárukon dideregnek.

Délután, puha szélben, dudorászón zenélnek, '

ahogy hegedű-fákon eres kezű cigányok.

Este. mikor a szántott földek friss szaga szállón s lehull a fény a holdról, feküsznek mind a kórók.

— a kora reggeli óráikban munkahelyre sietők — osztagaihoz, a csúnyán is otthonos külváros tájaihoz, a brigádhoz, a munkásközösséghez Pénzért dolgoznak, keményen élnek, de lehetőségeik javulnak, s ezért remények kísérik őket. Ezt világosan látják és végig is gondolják. Szívesen elmélkednek a természetről és a társadalomról, egy-egy jó könyvről, szép festményekről, moziról, tévéről és főleg egyéni sorsukról.

Mitől érdekes egy dráma, mitől a szereplői? A színpadi feszültség alapforrása az összeütközések élessége, az ábrázolt sorsok változatossága, a fordulatok gazdagsága. Ezt tekintve, a Szegvári-brigád tagjai szinte arra születtek, hogy drá'„ mahősök" legyenek.

'Mindezek után, választ vár még egy fontos kérdés: milyen a színpadi hatása ennek a műnek? Írtam már, hogy a Történelem alulnézetben: dokumentumdráma. Lóítunk-ballottunk ilyen darabokat az elmúlt évtizedben. A közönség, ismeri a valóságfeltárásnak ezt a formáját. Annál meglepőbb, ha egyesek mégis egyoldalúan a színrevitel dramaturgiai gondjaira figyelmeztetnek, s nem hívják fel a figyelmet arra, hogy a mindennapi élet szereplőire és jelenségeire épült színpadi dokumentáció ezúttal sem kevésbé drámai, mint a történelmi témák feldolgozásában.

Színháznak, rendednek, színésznek tehát nem- félnivalója, hanem vámivalója lehet László-Bencsik darabjától. Izgalmas feladat vár az együttesre, amely elhatározza bemutatását, felújítását. Megoldhatja a munkások gondolatvilágának felmutatását, eszmei arculatuk kirajzolását: bebizonyíthatja, hogy nemcsak atomfizikusok és unatkozó 'ri dámák (hogy ismét a két végletre emlékeztessek) esz. mélkedése lehet drámai módon feszült és vonzó. A színészek nagy lehetősége ebben a darabban a nem szokványos rutin nélküli alak- és jellemformálás. Jó ez az előadás. Méltó arra, hogy kedvet osináljon a Történelem alulnézetben miskolci, győri, szegedi vagy.. felújításához.

Dersi Tamás

Az ünn

könyvhét

*■ *

Az utóbbi években az ünnepi könyvhét sikeresen járult hozzá ahhoz, hogy a könyv minél több emberhez eljusson, olvasásra, önművelődésre szoktasson, szórakoztasson, neveljen a szépre, a jóra, lelkesítsen a mindennapi munka színvonalas végzésére, a nagy és nemes feladatok ellátására, segítsen felismerni és elítélni a rosszat, a visszahúzót, a közönyt.

Az elmúlt évben a könyvhét idején 124 könyv jelent meg 2 049 300 példányban. Az 1973. évihez viszonyítva a könyvvásárlás forgalma pedig 23 százalékkal nőtt. Az, utóbbi 5 esztendőben a munkások és a termelőszövetkezeti parasztság könyvvásárlásra fordított kiadása megduplázódott.

Az országosan elért jó eredmények azt bizonyítják, hogy az ünnepi könyvhetet megelőző propagandával, a közreműködő rendező szervek alkotó együttműködésével sokszínűén, hatásosan, érdekesen és nem különben vonzóan kell előkészíteni és lebonyolítani, úgy, hogy a közreműködő társadalmi és tömegszervezetek, a közművelődési intézmények a sajátosságuknak megfelelő formákat, módszereket és lehetőségeket maximálisan használják ki a könyv népszerűsítésére, az olvasók táborának további növelésére.

Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy az olvasóvá, önművelődővé válás folyamatában, az olvasottak hasznosításának minél eredményesebbé tétele érdekében az olvasónak legalább olyan és annyi segítséget kell nyújtani a rendezőknek, mint a könyvek terjesztésében. Többször és több helyütt sző esett és esik arról, hogy nem elég a könyvet csak eljuttatni az emberekhez: eladni vagy kikölcsönözni a könyvtárból. Tudnunk keli, hogy mi a könyv, illetve a könyvek sorsa, valóban elolvasták-e, vagy csak a házi könyvtárat gyarapítja szobadíszként, presztízsteremtő látszatként.

Az ünnepi könyvhét alkalmából nagyon fontos ezeket a kérdéseket is feltenni és egyben a művelődési intézmények — elsősorban a könyvtárak — dolgozóinak a figyelmét ismételten felhívni áldozatos és eredményes munkájuk elismerése mellett tevékenységük ez- irányban való további szélesítésére és gazdagítására.,

Természetesen az alapok lerakásánál nélkülözhetetlenül fontos az iskolák könyv- és olvasásszeretetre, az olvasottak hasznosítására irányuló oktató-nevelő tevékenység, a pedagógusok gondos és pontos felkészítő munkája,

Az MSZMP Központi Bizottságának közművelődési határozatából adódóan szocializmust építő népünket folyamatosan olvasóvá, művelődévé kell tennünk az elkövetkezendő esztendőkben. A tömegek politikai, szakmai és általános műveltségének emelése szükséges ahhoz, hogy politikai, gazdasági, társadalmi feladatainkat eredményesebben valósíthassuk meg.

E fontos feladat érdekében természetesen nemcsak a közművelődési intézményeknek van tennivalójuk, hanem mindenkinek: a családnak, az iskolának, a munkahelynek, a társadalmi és tömegszervezeteknek; mert csak egymásra épülve és tudatosan együttműködve járhat eredménnyel minden erőfeszítés.

Az 1975. évi ünnepi könyvhét május 31-től június 7-ig tart, a megyei és városi megnyitóra május 31-én kerül sor.

Ebben az évben 127 mű lát napvilágot az ünnepi könyvhét idején, és féláron árusítják majd a könyvesboltokban és a sátrakban, a könyvutcákban, könyvudvarokban a Szép versek 1974, a Körkép 1975, a Kivalela 1973'74. című kötetet, valamint az Égszinfátyol szovjet és az Irószemmel 1974. című antológiát.

Az idei ünnepi könyvhét hazánk felszabadulásának 30 évfordulója jegyében és az MSZMP XI. kongresz- szusa határozatainak széliemében várja az olvasókat. A Békés megyei szervező bizottság mindent elkövet majd, hogy a könyvhét valóban ünnep legyen, olyan ünnep, amely a folyamatos olvasást, az önművelődést segíti elő, teszi eredményesebbé mindenki számára.

Csejsde Béla