Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-23 / 70. szám
KÖNYVJELZŐ a Biztatásra érdemes novellista 'Á SzSovákiában élő magyar írástudók között a novellának nincs nagy hagyománya; az 1972-es „Fekete szél’’ című antológiában mutatkozott' be hosszú várakozás után egy nemze- dóknyi új prózaíró. Onnan ismerős a közülük elsőként kötethez jutott Bereck József neve. Éppen a címadó „Vihar előtt’’ című novellája miatt. Nem kész elbeszélő, de Bereckben megvan az az epikusi alaptulaj, donság — enélkül pedig nincs elbeszélő —hogy tudniillik nem feltűnni akar, valamiféle formai újítással napi szenzációt produkálni, hanem mondani kíván valamit, ha dadogva is, da mondani a létről, a munkáról, a tájról és emberekről, természetesen saját szóval, egyéni módon. Már amennyire lehetséges ez. Ügy vagyok vele, nékem hiányzik, ha egy elbeszélőt, kiváltképpen 'egy realistát nem tudok elhelyezni a korban, a társadalmi-földrajzi miliőben. A Bareek 17 írásában körvonalazódó tájegység \a Csallóköz lehet, az általa' átélt és isimért társadalmi szakasz az ötvenes, hatvanas évtized. Falun nőtt férfi élményvilága a Beredké, átformálásának évedben élhetett egy magyar lakta kis községben. A termelőközösség megfor- málóit eleveníti meg egyik emlékezetes, a „Biliárd néTavaszi Szúdy hány hős emlékének” című elbeszélésében. Nemcsak a fizikai munka természetét ismeri, a kétkeziek lelkét is, a gépen ülő mai fiatalok érzékenységét és világképét is. Izgatja a faluból elkerülő és idővel oda visszatérő emberek tudata, konfliktusa. Az összeütközést keresd meg, fejti ki, írja meg legtöbb írásában. Nem modemhedik: ír jószerint anekdotát is, de ugyanakkora terjedelemben súlyos epikát is (Amikor harckocsis voltam.., Vihar előtt). A „Türelem” című elbeszélésének formai megoldása a „Fekete szél” antológiában jobban tetszett. Nem volt célunk az elemzés. Inkább figyelemkeltés egy induló elbeszélő érdekében, aki mutálásait/ vad. hajtásait elhagyni, a kort és a többi embert ábrázoló jelentékeny művet megalkotni csakis az olvasói odafigyelés, érdeklődés napsütése mellett Iw'sz képes. Erre pedig e kötet java írásai jogán igényt tarthat Varga Imre Újdonságok, űj kiadások A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között szerepel a Kommunista Intemaoioelégia Séxce nálé válogatott dokumentumai című kötet, amely a két világháború közötti időszak legfontosabb kérdéseiben hozott kommunista állásfoglalásokat, határozatokat ismerteti. A modernizmus című tanulmánykötet vázolja a XX. század legfontosabb . avantgardista- modernista képzőművészeti irányzatait, áramlatait. A marxista valláselmélet genezise a címe a lengyel Zdzislaw J. Czameoki könyvének, melyben a marxista valláselmélet eszmei előzményeit tekinti át. A szintén lengyel Jan Wierusz Kowalski olvasmányos könyve, a Szerzetesek, egyházak, társadalom a vallás- történet egy kevésbé ismert területéről tájékoztat. Az Európa Könyvkiadó jelentette meg Norbert Fryd: Mexikó császárnéja című regényét, a pozsonyi Madách Kiadóval közös gondozásban. Makszim Gorkij elbeszélésedből készült válogatás a Diákkönyvtárban jelent meg Malva címmel. Az Erőpróba Annie Guéhenno visszaemlékezéseit tartalmazza. A Modem Könyvtár sorozat új kötete Malcolm Bradbury: Embert enni nem való című regénye A magyar— szovjet közös kiadás keretében, az ungvári Kárpáti Kiadóval együttes gondozásban adták ki Olesz Hon- csar Emberék és fegyveresek című regényét. A Népek meséi sorozat legújabb kötete román népmesékből tartalmaz egy csokorra valót, címe Szegény ember, okos leánya. Ismét megjelent Kertész Ákos regénye (melyből nagy sikerű film is készült), a Makra. A Darvas József munkái sorozatban látott napvilágot az író legújabb kötete, mely tartalmazza A térképen nem található című esszét, továbbá a Pitypang, a Részeg eső és a Hunyadi című drámáit is. Az Olcsó Könyvtár köteteként látott napvilágot Henry de Montherlant Agglegények című regénye, melyet Illyés Gyula fordított és Illés Endre látott el utószóval. Palotai Erzsi visszaemlékezéseit tartalmazza a Költők, versek, találkozások című kötet. Űj nap virít az égen Űj levél leng az ágon Űj kedv pezsdíti vérem Győzködni a halálon Érzem hogy minden újul Kiáltom mániával Magam áltatva rútul Csalárd szómágiával \ Üj nap virít az égen Űj levél leng dz ágon Minden újul csak én nem Csak én nem a világon Gyürűm tengerbe hullott Egy hal tán visszahozza Ifjú időm elmúlott Vissza semmi se hozza, Alexin Ändof SZÍNÉSZ, JELMEZ NÉLKÜL Interjú Ats Gyulával Katona József Bánk bánjának címszerepét Ats Gyula eddigi pályafutása során harmadszor vitte színpadra. Beszélgetésünk alkalmával erre az érdekés sorozatra igy emlékezett: —- Pályáim kezdetén a Déryné Színházban találkoztam először Bánk figurájával — mondta Áts Gyula. — Stúdióelőadásként egy sajátos kísérlettel próbálkoztunk: jelmez és díszletek nélkül, oratóriumszerűen adtuk elő Katona Józsefre, mekművét. Később, a kecskeméti színházban osztották rám Bánk szerepét. Akkor „országos rekordot” állítottam fel; egyfolytában 44-szer játszottam nemzeti drámánk főhősét. A szarep- pel való harmadik találkozásom azt is jelentette, hogy megdöntöttem saját csúcsomat: most hatvanszor játszottuk a Bánk bánt. “ Milyen érzés újra visszakapni a korábban színpadra vitt szerepet? — Amikor az ember egy jelentős szerepet játszik, akkor napközben seim tud szabadulni a figura hatásától. Azután, ha utoljára eljátszotta az alakot, akkor egy furcsa üresség marad csupán. Mintha egy kicsit a színész is meghalna, ami. kor elcsattan az utolsó taps. Ha sikere volt, azt sajnálja, hogy ennek imxnán már vége, ha valamit nem jól csinált, akikor azért szomor- kodhat, mert többé nem lesz alkalma a javításra Aztán, ha úgy hozza a sors, hogy évek múlva, egy másik színházban ismét életre keltheti kedvenc hősét, akkor káderül, hogy nem is olyan egyszerű a feladat. Mert az alap, a leírt dráma mindenütt azonos ugyan, de változóak a partnerek, más a rendezői felfogás és az sem biztos, hogy amit egyszer jól csináltam, az évek múlva ismét megfelelő lesz. Arról nem is beszélve, hogy a publikum is állandóan változik! — A Békés megyei közönség hogyan fogadta a mostani Bánk-előadást? — Remélem nem tévedek, 'ha azt hiszem, hogy sikerünk volt. Nem szeretem a nagy szavakat, de felemelő érzés arra gondolni, hogy különösen a táj- előadásokon nagyon sok ember általunk ismerkedett meg Katona József drámáiéval. Ezek a nézők megérdemelnék, hogy némely kultúrotthonban a művészethez méltóbb körülmények közt játszhassunk. Igaz, van olyan vélemény, hogy egy hordó tetején is lehet színházat csinálni, de szerintem a színházi hangulathoz hozzátartozik a látvány hatása is. A látvány hiányát mindig a mondanivaló , sínyli meg. Hiszen egy 3x3 méteres „színpadra” nem hogy a díszleteket, nem lehet elhelyezni, de néha még a szereplők se férnek be mindnyájan. Az is előfordult például, hogy amikor indulatai hevében Petur bán kirántotta kardját, akkor a penge beleakadt az alacsony menyezetbe... A színészek munkakörülményeiről, némely zsúfolt öltözőről jobb nem is beszélni. Lehet, hogy ezek apróságnak tűnnek, pedig nagyon lényeges dolgok. Nem tudom, nem volna-e célszerűbb, ha az ilyen helyekről autóbusszal behoznák a közönséget Békéscsabára, ahol igazi színházi környezetben láthatnák az előadásokat. — A Bánk után milyen feladatok várnak Ats Gyulára? — Fogalmam sincs! A közeljövőben Budapestre utazom, ahol a filmgyárban szinkronizálunk. Viszonylag gyakran szerepelek a rádióban is, bár a fővárosi rendezőknek olyan véleményük van, hogy a vidéki színészekkel pagyom nehéz együtt dolgozni. Ez sokszor igaz is! Legutóbb például egy szinkron-szerepet kellett visszaadnom, mert táviratot kaptam Békéscsabáról: azonnal jelentkezzek a színháznál! Lóhalálban utazom haza, s itthon kiderült, hogy mértéket akarnak venni Bánk készülő csizmájához. Nekem egy hatezer forintos szerződést kellett azért felbontanom, mert senki sem gondolt arra, hogy előkeresse a színháznál meglevő méreteimet. S a dolog komédiája az, hogy egyedül az én csizmám lett végül is használhatatlan ... — Tehát idézhetjük Bánk szavait: „csak buzogj vér, buzogj!”? — Igen, úgy látszik, Katona József gondolatai ma is érvényesek. Ennek ellenére nem vagyok kiábrándult ember, csupán véleményem van némely dologról. Jó lenne például, ha többet találkozhatnánk színházon kívül is a közönséggel. Szívesen járnánk gyak. rabban üzemekbe, szocialista brigádokhoz, mert érdekel bennünket a közönség véleménye. Életre való kezdeményezés volt, hogy az Előre sportolóival közös programokat csináltunk, de ezt hasznos volna tovább szélesíteni. Szükséges lenne, hogy a színészek rendszeresen sportoljanak, nem versenyszerűen „csak” a szebb mozgás, a jobb kondíció érdekében. Én például vasakat hurcoltam haza, azokat emelgetem, de más rendszeres mozgásra nincs lehetőség. Pedig nagyon hiányzik a sport, hiszen egykor versenyszerűen úsztam és 36-szor válogatott is voltam a vízilabda „aranycsapatban”. A Szabadság Tsz lovaglási alkalmat biztosított nekünk, de a színháznak arra már nincs autója, hogy a színészeket elvigye a helyszínre. Egy időben itt Békéscsabán is próbálkoztunk a színészek továbbképzésével. Nagyon hasznosak voltak a beszéd technikai órák, kár hogy abbamaradt a kezdeményezés .., Sokan azt mondják, hogy a fiatal színészek nem szeretnék vidékre menni, és ha már muszáj, akkor csaik azt nézik, hogy hány kilométerre van a színház Budapesttől. Szerintem nem igaz, hogy ilyenek a mai fiatalok. Azt hiszem, egy izgalmas feladatokat biztosító, jó színházért még Kamcsatkára is elmennének. Itt, Békéscsabán tehetséges rendező- és színészgárda van kialakulóban. Olyan együttes, amply még nagyon sok élményt adhat a megye színházat szerető közönségének. Andó% Tlteoir Ats Gyula Németh László: Villámfénynél című drámájában
