Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-22 / 69. szám
I Március 21: Kongresszusi nop & Posxiutszöirőben A Pamuttextilművek Békéscsabai Gyárának előkészítő részlegében dolgozó Petőfi Szocialista Brigád e hét elején felhívással fordult a gyár valamennyi dolgozójához, brigádjához. Felhívásukban a Petőfi brigád, tagjai arra szólították fel munkatársaikat, hogy közös elhatározással nyilvánítsák március 21-ét „Kongresszusi nappá” és ezen a napon, mind a három műszakban az átlagosnál is jobb munkát kifejtve, a minőségi követelmények fokozott* megtartásával tisztelegjenek pártunk XI. kongresszusa előtt. A Petőfi brigád felhívását a gyár többi brigádja szerdán, március 19-én röpgyű- léseken ‘ismerte meg és a dolgozó kollektívák ezeken a gyűléseken rögtön csatlakoztak is a kezdeményezőkhöz. A Békéscsabai Pamutszövő dolgozói elhatározták azt is, hogy felszabadulásunk 30. évfordulójáról a kongresszusi műszakokhoz hasonlóan szervezett „Felszabadulási műszak”-kal emlékeznek meg április első napján. ★ KommunSsta műszak a Férfifehérnesnű-gyárban A békéscsabai Férfifehér- nemű-gyárban a gyár KISZ- szervezetének kezdeményezésére a varroda 400 dolgozója március 23-án, vasárnap kommunista műszakot tart. A varroda szocialista brigádjai a vasár napi rendkívüli műszakkal jelképesen már a párt XI. kongresszusának alkotó szellemét ünnepük, ugyanakkor a kommunista műszak gazdasági eredményeinek egy jelentős részét Vietnam megsegítésére ajánlották fel. Az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok kommunista vasárnapja Háromezer márki megyénk nagycsaládos árvízkárosultjainak A Német Demokratikus Köztársaság vegyipari központjában. Halléban a „VEB MLK WERK Hallé”-ban dolgozik 58 magyar fiatal az államközi szerződésnek megfelelően. Többségük Békés megyei születésű. Amikor eljutott a Gyula és környéke árvízi helyzetéről szóló hír hozzájuk, a vállalatvezetés és a társadalmi szervek segítségével „Kommunista vasárnap” megszervezésére vállalkoztak. Céljuk az volt, hogy a napi keresetüket a Békés me- • gyei árvízkárosultak megsegí- J tésére fordítsák. Azt kérték, 3 hogy három, az árvíz által súj- 5 tott rászoruló több gyermekes: család részére juttassa el a Bé- : kés megyei Tanács Végrehajtó: Bizottsága a 3120 márkának ■ megfelelő összeget. A felaján- S lőtt összeget a károsult csalá- 3 dók körülményeinek figyelem- | bevételével március 21-én Gyű- 3 Ián, a városi tanácsnál tartott | kis ünnepségen adták át Kocziha János Sarkad, Gyulai u. 52. sz. alatti lakosnak, aki hadirokkant, öt gyermeke van, közülük három kiskorú. Kiss Imre Sarkad, Széchenyi u. 42. szám alatti lakosnak, a Gyulai Kertészeti és Városgazdálkodási , Vállalat segédmunkásának, aki három kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik. Pilinszki Mihály Gyula, Szabadka u. 8. szám alatti lakosnak, aki nyugdíjas és nyolctagú családot tart el. köztük öt kiskorú gyermeket. Az ünnepségen a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében dr. Klimaj János főtanácsos adta át a juttatást, kifejezte reményét, hogy a kiválasztás az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok elképzelésével találkozik. A megyei tanács vb munkaügyi osztálya képviseletében dr. Molnár Margit, a KISZ-szervezet képg mMmm \ 1975. MÁRCIUS 23. viseletében pedig Hevesi József jelent meg. Az érintett árvízkárosultak megható örömmel fogadták azt, hogy a hazájuktól, Békés megyétől távol dolgozó KISZ-fia- talok együttérzéssel gondoltak rájuk, áldozatvállalásukról külföldön is tanúbizonyságot tettek. Az ünnepségről fényképek is készültek, amelyeket az érintett fiatalok részére elküldenek. 35. A néni halálra váltan táto- gott, nyi fogatta a száját, de nem jött ki hang a torkén. — Nemet von?... — kérdezte most a másik katona. — Fa- siszt?... Dajcs von?... — Dehogyis van, kérem... nincsen itten... — kétségbeesve mutogatott a néni —, nincsen német... nincs, nincs... Angolok volnának ezek? De ilyen hirtelenséggel? Nem hitték el a katonák, hogy nincs néniét, mert összejárták a házat, benéztek az ágy alá, a szekrényekbe. Kutasz- kodtak a pincében, meg a padláson is. Külön kis ajtó volt a folyosó végén, onnan szolgált egy vaslétra, fel a padlásra. Amikor elmentek, Stefi néni keresztet vetett, és hangosan elsírta magát. — Mennyben lakó édes Atyám ... hát nincs bocsánat... nincs bocsánat... Próbára teszed ezt a bűnös világot... Legelőször a pincébe ment le. Azután végigjárta a házat, az udvart, sorra, a katonák után, még a padlást is. Megkönnyebbülve mondta: — Azért nemigen vittek el semmit. Ö kilesett az utcára, Ott is ugyanilyen katonák jöttek- mentek. Nem létezik, hogy ezek oroszok. Angolok vagy amerikaiak lehetnek ezek, megmondta Rezső bácsi Látott ő orosz 'foglyokat Miskolcon; nem Ilyenek voltak azok. Prémsapkájuk sem Emlékezés, koszorúzás Békéscsabán a Tanácsköztársaság évfordulóján Az MSZMP Békés megyei Bizottsága nevében Várai Mihályné és Baukó Mihály osztályvezetők helyezték el a kegyelet koszorúját Tegnap, március 21-én, a 19esek terén álló tanácsköztársaság! emlékműnél ünnepséget és koszorúzást rendeztek. Az első proletár állam eredményeire, dicsőséges harcaira Valentinyi Mihály, a békéscsabai Kulich Gyula munkásőregység parancsnoka emlékezett vissza. Beszédében egyebek közt szólt arról a tavaszról, mely meghozta a magyar proletariátusnak az első munkás államot. Szólt a Kommunisták Magyarországi Pártjának erőfeszítéseiről, melyeknek nyomán győzött a proletárdiktatúra Magyarországon. Beszélt az államhatalom kiépítésének munkájáról. Azokról a megvalósított eredményekről, amelyek célul tűzték a feudális maradványok felszámolását. Kiemelte, hogy az első munkáshatalom 133 nap alatt olyan sokat tett a munkások és az ország dolgozó népéért, hogy az a legmerészebb képzeletet is felülmúlta. A történelmi jelentőségű intézkedések alig néhány hét alatt, olyan körülmények között születtek, amikor a fiatal munkáshatalom élethalál harcot vívott a belső ellenforradalommal és a túlerővel támadó intervencióval. Szólt a magyar Vörös Hadsereg győzelmes csatáiról, melyeknek forrása az erkölcsi, politikai fölény volt. Árról a Vörös Hadseregről, ámelyben sok európai nép internacionalista fiai is életüket áldozták. Végül a következőket mondta: — Amikor az emlékezés és a kegyelet virágait helyezzük el a 19-esek emlékművénél, már azokat a történelmi időket éljük, amelyért elvtársaink életüket áldozták. És amelynek gyümölcseit ők csak nagyon rövid ideig, 133 napig élvezhették. Nagy szeretettel és 'őszinte tisztelettel tekintünk azokra a kommunistákra és ezen a napon köszöntjük őket, akik harcostársaik voltak a 19-es hősöknek &s most személyesen is jelen vannak.” A szónok beszédét követően a párt megyei, városi, valamint állami, társadalmi és, tömegszervezetek képviselői, valamint a fegyveres testületek Békés megyei parancsnokságainak -tisztjei helyezték el koszorúikat a fegyveres munkást ábrázoló emlékmű talapzatán. Fekete Gyula: _ \ fiú meg a katonák volt. És egészen másformák voltak. De Stefi péni állította, hogy ezek az oroszok. Becsukta utánuk a kaput: — Hogy az én istenem pusztítsa el a fajtáját... De hiszen eddig is be volt csukva a kapu. Ezek vagy a tetején léptek át, vagy valamelyik szomszédból, a kerítésen. — Ha akarnak, bejönnek így is, úgy is. Nincs ezek előtt törvény ... Ment vissza a pincébe, a szentképhez, imádkozni Egész délután csend volt. Stefi néni is felmerészkedett a pincéből. Bespalettázta az ablakokat. Csak egy rést hagyott, onnan leskelődött kifelé az utcára. Este zörgettek a kapun. Feljajdult Stefi néni, és keresztet vetett. Tett egy tétova lépést kifelé. De aztán még* is megállt és figyelt Most már dörömböltek, erélyesebben. — Menjél te, kisfiam... Más az, ha te mész ki... De ő is félt — Hogyisne. Még aztán lelőjenek. — Dehogyis lőnek le. Nem bántják azok a gyerekeket. Mindenki mondja, hogy az oroszok nem bántják a gyerekeket ... — Tehetetlenül topogott az ajtónál» sírásán kérlelte. — Péterkém ... menjél hát... Annál rosszabb... Ment, de nagyon félt. Csúnyán dörömböltek már akkor. Kiakasztotta a vaskapcsot, elhúzta a tolózárat Épp csak hogy elugorhatott, rögtön kivá- gódolt a kapu. Káromkodtak, persze oroszul, és a szemébe zseblámpáztak. Aztán csak nevettek, s tódultak befelé. Hatan voltak, és köztük volt Grisa is. ÉPP ez a csudálatos véletlen az egészben, hogy éppen oda zörgettek be, és hogy Grisa is köztük volt. Nem Is csak az, hogy köztük volt, mert három stráfjával a vállpánton ő volt a társaságban a legmagasabb rangú. Vagyis a parancsnok. Szerzsant. Kerék képű, élénk, szúrós szemű fiú volt; mindent meglátott, mindent észrevett. Azt is rögtön kitalálta, hogy ő nem Stefi nénihez tartozik. Mutatta a kővé dermedt házinéninek, hogy itt fognak aludni. Hat szoldát, vojna, vojna, Aztán szemügyre vette őt is, Stefi nénit is, s őrá mutatva kérdezett valamit. Nem értették. A néni csak reszketett Aztán mutatta is, mondta is: —- Az enyém... Unoka! Grisa hihetetlenül megrázta a fejét. — Nyiharós, mama. Nemjo. Mama nemjo. De honnan találhatta ki, hogy ő nem Stefi nénihez tartozik? Azóta sem kérdezte meg Gri- sától. Nehéz is volna ezt oroszul megkérdezni,' mert azért nem mindent tud még oroszul. Csak az egyik szobát foglalták el a katonák, de Stefi néni azt mondta, hogy ő inkább a pincében alszik. Neki odafent ágyazott, a szomszéd szobában. — Látod, kis szamár, ugye, hogy nem kell félni tőlük. A gyerekeket nem bántják ezek, mondtam én ... Itt leszel kéznél, aztán, ha kell nekik valami ... lavór vagy valami... vagy ha be akarnak gyújtani, megmutatod nekik a fáskamrát __ C sakugyan bekopogott nem sokára az egyik. — Vóda... vőda... — és mutatta, hogy inni akaí. — Vissz. fFolytatjuk)
