Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-22 / 69. szám

1975. MÁRCIUS 22« SZOMBAT ÄRA: H FORINT XXX. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM Folytatja arankáját a XI. pártkongresszus Befejeződött a beszámolók feletti vita Pénteken reggel 9 órakor az Építők Rózsa Fe­renc Művelődési Házában folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszu­sa. Friss István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, Állami-díjas akadémikus, a tanács­kozás soros elnöke üdvözölte a küldötteket és a meghívottakat, majd ünnepélyes szavakkal em­lékezett meg a Magyar Tanácsköztársaság kiki­áltásának évfordulójáról. Beszédét az alábbiak­ban közöljük. A kongresszus ötödik napján a küldöttek meghallgatták a munkabizottságok je­lentését, határozatot hoztak. A Tanácsköztársaság bizonyüotta: egyedül a munkásosztály hívatott a dolgozd osztályok vezetésére Friss István beszéde Kongresszusunk ma!, ötödik napja március 21-ére, a magyar kommunisták nagy ünnepnap­jára esik. ötvenhat évvel ezelőtt, 1919. március 21-én Magyaror­szágon győzött a szocialista for­radalom. A kommunista párt és a szociáldemokrata párt egye­sülésével megszületett a magyar munkásság forradalmi egysége, a munkásság pártja a proletariá­tus képviseletében kezébe vette az államhatalmat. Létrejött a proletárdiktatúra. Egy kis nép hangja a világ népeinek nagy hangversenyében ritkán hallható. A magyar pro­letárforradalom hírére mégis felfigyelt a világ. Ez az esemény azt mutatta, hogy a világhábo­rút követő forradalmi hullám még nem ült el, a mérhetetlenül sokat szenvedett és szenvedő tö­megek mindinkább követik a munkásosztályt, a forradalomtól várják sorsuk jobbra fordulását. , Oroszország, ahol már koráb­ban győzött a forradalom, Euró­pa peremén feküdt és a konti­nens gazdaságilag és kulturáli­san legelmaradottabb országa volt. Most ez a forradalom Eu­rópa szívében nyomult előre, egy gazdaságilag és kulturálisan jóval fejlettebb országban győ­zött. Nem kiseDO jelentősége volt a magyar proletárforradalom győ- < zelmének a nemzetközi munkás­mozgalom számára. Mutatta: a magyar munkásosztály az évti­zedek óta folytatott osztályharc­ban megérett arra, hogy az el­nyomott és kizsákmányolt nép vezetője legyen. Példája bizo­nyította, hogy a munkásosztály egyedül képes és egyúttal hiva­tott az összes dolgozó tömegek vezetésére egy kevéssé fejlett polgári országban is. A kommunisták vezette mun­kásosztály tudott és csak ő tu­dott biztató jövőt ígérő utat mu­tatni a súlyos politikai és gaz­dasági válsággal küzdő társada­lomnak. Történeti jelentősége volt an­nak, hogy Magyarországon a proletárság békés úton vette ke­zébe a hatalmat. A magyar bur­zsoázia vezetői ráébredtek arra, hogy a kétségbeejtő és remény­telen helyzetből polgári hatalom számára nincs kivezető út. Ezért önként lemondtak a hatalomról. Először történt meg, hogy fegy­veres felkelés nélkül, polgárhá­ború és vérontás nélkül győzött a szocialista forradalom. Létrejött a Magyar Tanácsköz­társaság és megalakult vezető testületé, a Kormányzó Tanács. Másnap az egyesült párt és a Kormányzó Tanács így fordult az ország népéhez: „Nélkülözé­sek, nyomorgás, szenvedés vára­kozik ránk ezen az úton, mégis rá merünk lépni, mert bízunk a magyar proletárság hősiességé­ben és áldozatkészségében”. Joggal bíztak benne. De a proletárságon messze túl is, i örömmel és reménykedve üdvö­zölte a munkáshatalmat a dol­gozó nép nagy többsége és jó­formán az egész magyar haladó értelmiség. Az írók, művészek I szfne-java mind ott volt a forra­dalom táborában. Az Oroszországi Kommunista Pártot Vili. kongresszusán érte a hír a Magyar Tanácsköztár­saság megalakulásáról. Március 22-én, a kongresszus szikratávi­ratban lelkes jókívánságait küldte. Lenin külön is üdvözöl­te a 'Tanácsköztársaságot. De alig is akadt olyan ország Eu­rópában, ahonnan munkáspár­tok és munkásszervezetek ne tolmácsolták volna testvéri jó­kívánságaikat a magyar mun­kásságnak. Nem volt viszont olyan pol­gári ország Európában, amely­nek burzsoáziája ne kísérte vol­na rettegéssel vegyes gyűlölet­tel a magyarországi eseménye­ket. Mivel Közép-Európában a magyar proletárdiktatúra elszi­getelt maradt, a nemzetközi im­perializmus megfojtotta. Véres ellenforradalom következett. Az urak hónapokra meg voltak fosztva hatalmuktól és ezt nem bocsátották meg a szegények­nek. Ezrével kínozták halálra, akasztották, lőtték agyon, foj­tották vízbe a kommunistákat és kommunistagyanúsakat. Sokan ezek közül büszkén kiáltották oda hóhéraiknak: „Mi megha­lunk, de az eszme győzni fog!” Munkások és szegényparasztok tízezreit vetették börtönbe, hur­colták internáló táborba. Tízez­rek kényszerültek emigrációba. A terror, a kíméletlen elnyo­más és kizsákmányolás évtize­dei következtek. Az ország urai Keserű Jámosné könnyűipari miniszter bevezetőjében Kádár Jánosnak a X. kongresszuson elmondott zárszavából idézte sT következőket: „A magyar tex­tiliparnak komoly jövője van. Nagyarányú rekonstrukciót ter­vezünk és az meg is fog való­sulni. A magyar textilipar nép­gazdaságunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágazata lesz; és szükséges, hogy ennék megfelelő legyen az ott dolgo­zók helyzete is.” Azóta négy év telt el, s most a miniszter beszámolt a XI. kongresszusnak a könnyűipari rekonstrukció eredményeiről. — Az (eredmények kcxaé ao­Európa legreakciósabb hatal­maihoz láncolták Magyarorszá­got, majd kiszolgáltatták a ná­ci Németországnak és magyar fiúk százezreit vágóhídra küld­ték Hitler őrült világuralmi ter­veinek megvalósítására. Huszonöt éven át a magyar munkásság legjobbjai, ezrek és ezrek, kegyetlen körülmények között vállalták az üldöztetést, a megkínzatást és ha kellett, a ha­lált, de nem hagyták abba a har­cot a munkásság felszabadításá­ért, a magyar nép függetlensé­géért és szabadságáért. Huszonöt év után a szovjet hadsereg győ­zelmei, amelyek szétzúzták Hit­ler világhódításra indult hadait, hazánk felszabadítását is meg­hozták. A munkásosztály pedig ismét megteremtette egységes pártját és meghódította a hatal­mat. Igazuk lett azoknak, akik 1919-ben és utána is azt hirdet­ték, hogy bár az első magyar proletárdiktatúra elbukott, dia­dalmasan fel fog támadni. Kongresszusunk elégedetten tekintheti át a felszabadult nép 30 év alatt elért eredményeit. Indokolt ezért, hogy március 21- én, büszkén és hálával emlékez­zen azokra, akik hazánkban elő­ször vitték diadalra a proletár- diktatúra ügyét és azokra is, akik az elnyomás nehéz évtize­deiben ezt az ügyet szolgálták. Munkánktfen, küzdelmeink­ben az ő folytatóik vagyunk, si­kereink az ő dicséretüket is hir­detik. \ roljük — mondotta —, hogy a termelést a tervezettnek megfe­lelően, dinamikusan növeltük, a lakosságot több, szebb ruhával, cipővel, bútorral, papír, és nyomdaipari termékkel láttuk el, az exportot majdnem meg­kétszereztük, korszerűsítettük a gyártmányokat és a géppark je­lentős részét kicseréltük. Javult a vállalatok gazdálkodása, ver­senyképesebb, gazdaságosabb a gyártmánystruktúra. Javultak a könnyűipari dolgozók munkakö­rülményei, növekedett kerese­tük. De vannak gyenge pont­jaink, vannak tartalékaink, és nem kevés a teendőnk a meg- (Folyjjg&s a 2. oldalon) Járult a vállalatok gazdálkodása, de nem kérés a teendő a meglevő eszkozok jobb kihasználásában Keserí Jánosné könnyűipari miniszter felszólalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom