Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-21 / 68. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XI. KONGRESSZUSA (Folytatás az l. oldalról) gássál találkozunk — főként ugyanazokban, a körökben —•, mely szerint a tőkés világ vál­ságának további mélyülése el­kerülhetetlenül jobboldali for­dulathoz vezet, ami a nem­zetközi enyhülési folyamatot is visszaveti­Ilyen veszély valóban fenn­áll s csak a demokratikus és szocialista erők együttes harca birkózhat meg vele. Márpedig a baloldali erők sikeres harca nemcsak elméleti, hanem na­gyón is gyakorlati lehetőség- Ezt tanúsítja a progresszív erők küzdelmének általános fejlődé­se, a portugál fasizmus és gyar­matbirodalom bukása, a görög katonai junta letűnése, a béke- világmozgalom jelentős megerő­södése és sok más tény. A nemzetközi osztályhare fej­lődésének olyan szakaszában vagyunk, amikor a tőkés vi­liágban gátlástalanul folyó an- tikommunista propaganda elle­nére. a munkásmozgalom kü­lönböző irányzatainak együttes akciói szélesednek és mind erő­tel lesebbé válnak. , A testvéroártok nagy figyel­met fordítanak az antimonopo­lista összefogás feilesztés“re. a tőkés oligarchia hatalmának fel­számolásáért és a valódi demok­ratikus nénbatalomért folyó.har­cuk erősítésére, f A szociáldemokrata pártok és a szociáldemokrata szakszerve­zetek vezető köreiben növekszik az érdeklődés a szocialista or­szágok kommunista pártiaival és szakszervezeteivel — ígv az MSZMP-vei és a mag var szak- szervezetekkel — való kapcsola­tok iránt. Mi rokonszenvezünk azokkal, akik mernek dacolni az anti- kommunista nyomással és úgy tekintik a békés egymás mellett élést, hogy abban nemcsak a kormányoknak' és a diplomaták­nak vannak tennivalóik, hanem a különböző irányzatú munkás- szervezetek képviselőinek is. Érdekeltek vagyunk az együtt­működésben, hiszen ez része azoknak az erőfeszítéseknek, melyeknek célja, hogy az eny­hülés folyamata visszafordítha­tatlanná váljék. Az MSZMP és hazánk különbő- • ző társadalmi szervezetei nem­csak készségeden fogadják a kap­csolatok fejlesztése iránti szociál­demokrata érdeklődést, hanem maguk is kezdeményezik ezeket, s a jövőben is készek további erőfeszítésekre. Nemes Dezső ezután arról a helyzetről beszélt, amit a kínai párt maoista vezetésének szaka- dár tevékenysége idézett elő. — Ami a kínai helyzetet illeti — mondotta —, itt csupán arra utalok, hogy az imperialista ha­talmak távolról sem mondtak le arról, hogy ismét kiterjesszék uralmukat erre a nagy országra. A kínai nép győzelmes forradal­mi harcával negyedszázaddal ezelőtt csapást mért az imperia­lizmusra és az 1950-es években jelentősen hozzájárult az anti- imperialista küzdelem általános fellendüléséhez. Ekkor még a kínai vezetés az SZKP-val és a Szovjetunióval való barátságot hirdette. Az 1950-es évek végén azonban Mao Cetung kultusza jegyében felülkerekedett a kis­polgári nacionalizmus. Ez rá­nyomta bélyegét a jelenlegi kí­nai vezetés egész politikájára, s ennek talaján alakult ki a mao­ista nagyhatalmi sovinizmus. Mi rejlik emögött? — teszik fel a kérdést gyakran. Kína el akarja kerülni a fegyveres ösz- szecsapást az imperialista hatal­makkal, ami rendjén is lenne, de a pekingi vezetés pálfordulá- sa óta ezt nem a Szovjetunióval való szövetség további erősítésé- I vei akarja elérni, hanem szov- ! jetellenes politikára térve j az imperialisták táborában egy szovjet—kínai háború lehe- I tőségének a reményét keltette fel és táplálta. E remény, az Im­perialisták bánatára, irreálisnak j bizonyult, s úgy vélem, az is ma­rad. Viszont élő valóság a mao­izmus szov jetellenes propagan­dahadjárata és szakadár tevé­kenysége. S amíg ez a. helyzet, addig Kína nem töltheti be a nemzetközi kommunista mozga­lomban az imperializmus ellen küzdő erők javára azt a szere­pet, amit be kellene töltenie­Ha a kínai vezetés feladja a saovjetelienességet és a szatea- dár tevékenységet, ha visszatér az összefogás és az együttmű­ködés útjára, amit a kínai nép elesni érdeke is követéi — s amire előbb-utóbb sor ke­rül —, akkor új szakasz fog nyílni Kína fejlődésében és gyorsulni fog az imperializmus térvesztésének folyamata is. Ma azonban a maoista vezetés a szovjet—amerikai háború elke­rülhetetlenségét hirdeti, ebben bizakodik, s ettől várja hege­mén törekvéseinek érvényesü­lését. Ugyanezen célból egy új európai háborúban is remésny- ikedik, esztelen propagandát folytat az európai béke intéz­ményes biztosítása ellen. Mint a szovjetellenesség általában, a maoizmus szovjetellenessége is egyet jelent a nemzetközi béke- mozgalom elleni aknamunkával és a béke híveinek él kell uta­sítaniuk az európai népeknek és a világ biztonságának ezt a hátbatámadását is. Szeretném külön IdemelnJ, hogy az MSZMP és a hazai tán. sadalmá szervezetek nemzetközi tevékenységében rendkívül in­tenzív a vietnami nép melletti nemzetközi szolidaritásban való szenvedélyes részvétel, az iz­raeli agresszorok ellen küzdő arab népek határozott támoga­tása, a chilei junta vérengzése és terrorrendszere elleni nemzet­közi tiltakozó mozgalomban való erőteljes közreműködés, s mindazok segítése, akik a világ különböző térségeiben küzdenek népük szabadságáért. Az MSZMP nemzetközi mun­kájában növekvő helyet foglal el a fejlődő országokban mű­ködő antiimperialista, nemzeti demokratikus pártokkal és moz­galmakkal való kapcsolat. Bár ezeknek az országoknak nem mindegyikében progresszív jel­legű a kormányzat, a nemzeti függetlenség védelme és meg­erősítése megköveteli, hogv_ a dolgozó nép s így az erősödő munkásosztály a nemzeti de­mokratikus fejlődés hatékony tényezőiévé, a hatalom része­sévé váljék. Természetesen a he- ívi 'burz^oázis. mindenekelőtt az imperialistáktól függő komprá­dor burzsoázia, a földesurak. valamint az imperialista hatal­mak gátolják, hogy a dolgozó nép. az erősödő munkásosztály a nemzeti demokratikus fejlő­dés hatékony tényezőjévé, a hatalom részesévé váljék. Csak­hogy e haladó erők hatékony részvétele az országuk függet­lenségét és társadalmi hala­dását célzó erőfeszítésekben obiektív követelmény. Mind gya­koribb tehát, hogy a nemzeti demokratikus pártok és kor­mányzatok törekvéseiben és cél­jaiban jellemzővé válik a szo­cialista orientáció, ama magával hozza a növekvő érdeklődést a szocialista országok fejlődésé­nek. valamint, pártjaink és j tár­sadalmi szervezeteink tevékeny­ségének tapasztalatai iránt. Ez fejeződik ki abban is. hogy az MSZMP kapcsolata eme orszá­gok nemzeti demokratikus párt­jaival szintén szélesedik és rend­szeresebbé válik. Nemzetközi feladataink a kö­vetkező években tovább növek­szenek. Folytatódik a két világ- rendszer történelmi versenye és harca, amely érinti az egész emberiség és minden nép sorsát. Döntő jelentőségű a küzdelem a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért és a kölcsönösen elő­nyös gazdasági és kulturális együttműködés fejlesztéséért, az enyhülési folyamat visszafordít­hatatlanná tételéért, valamint kedvezőbb nemzetközi feltételek teremtéséért minden nép szabadsága, nemzeti független­sége és társadalmi haladása szá­mára. Ebben a küzdelemben halad előre — új győzelmeket érlelve és új győzelmeket aratva — a kapitalizmusból a szocializmus­ba való átmenet történelmi fo­lyamata. Ennek útja a békéért és a szocializmusért küzdő erők összefogásának és együttes har­cának továbbfejlesztése. A test­vérpártok túlnyomó többségét ez vezérli, amikor a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése mellett napirendre tűzik újabb regioná­lis tanácskozások, majd általá­nos nemzetközi értekezletek megrendezését. A forradalmi pártok számára nélkülözhetet­len a világ különböző térségei- i ben, az egyes földrészeken és | földünk egészén végbement és "folyamatban levő változások együttes elemzése és a szüksé­ges következtetések közös meg­vitatása. Pártunk határozott' állásfogla­lása, hogy az internacionalista összefogásnak elengedhetetlen követelménye a tapasztalatok1 rendszeres kicserélése és időn- I kénti együttes értékelése, a kö­zös kérdések együttes elvtársi ] vit^i, az összehangolt és közös cselekvést biztosító egységes ál­lásfoglalás kialakítása sok fon­tos kérdésben. Nincs más út az összefogás és a közös küzdelem fejlesztésére, az elkülönülési tendenciák es a szakadár törek­vések visszaszorítására. Európában most földrészünk kommunista és munkáspártjai­nak regionális értekezlete van napirenden, mely az európai •munkásság összefogásának és n összes haladó erőkkel való szö­vetkezésének fejlesztését, s egy­ben az általános antiimperia­lista küzdelem erősítését lesz hi­vatva szolgálni. Ennek előkészí­tése folytatódik, s pártunk meg­tisztelő feladatot teljesítve, más testvérpártokkal együtt kiveszi a részét ebből a munkából. Az MSZMP ott lesz a kommunista és munkáspártok újabb világ­értekezletén is, amelynek meg­rendezéséhez érlelődnek a felté­telek. Az MSZMP a Szovjetunió Kommunista Pártjával szoros testvéri együttműködésnek, a kommunista világmozgalom marxista—leninista egységének, az összes antiimperialista és bé­keszerető erők hatékony együtt­működésének szilárd híve és az is marad — mondotta befejezé­sül Nemes Dezső. Pullai Árpád: ' % A pártban olyan erkölcsi normák árványesülnek, amelyek szigorúbbak a társadalmi átlagnál Bullái Árpád, a Központi Bi­zottság titkára a beszámolóval egyetértve, megállapította: a két kongresszus között erősödött a párt vezető szerepe. Felszólalá­sát így folytatta: — A kongresszusra készülve, a párton balül és a közvéle­ményben élénk, alkotó és sok tanulsággal járó eszmecsere, vita zajlott le. Legfőbb monda­nivalója volt áz á kívánság, hogy a párt folytassa eddigi po_ litikáját, s végrehajtásában, le­gyen* még következetesebb. Ez a népi méretű kívánság egyben elismerése és nagyrabecsülése pártunk törekvéseinek; kifeje­zése annak is, hogy állampolgá­raink nagy többsége saját mun­kája szülöttének érzi a haza és a dolgozó nép javára kivívott eredményeket. A párttagság állásfoglalása és a közvélemény alapján a Köz­ponti Bizottság nagy tömegek egyetértését és támogatását él­vezi, amikor a tisztelt kongresz- szusnak azt javasolja, hogy a párt haladjon tovább a kipró­bált, sikeres úton, folytassa to­vább politikáját. E politika két alappillérein nyugszik: egyfelől a szocializmus olyan általános törvényszerűségein, mint a munkásosztály, a párt vezető szerepe, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt szövetség, a szocialista tervgazdálkodás és az internacionalizmus; másfelől azon, hogy a párt idejében fog­lalkozik a döntésre érett társa­dalmi kérdésekkel, szorgalmaz­za, ösztönzi a haladást, politi­kája képes a szüntelen /n eg áju­lásra. A politikában tanúsított következetesség nem jelent vál­tozatlanságot, az elviség me­revségét, mert ez a politikát sé­mákba zárná és eltorzítaná. Társadalmi fejlődésünk szem­pontjából a marxizmus—leni- nizmus alkotó alkalmazásának mindig is nagy volt a jelentő­sége. Az építőmunka során idő­ről időre új jelenségek és el­lentmondások is keletkeznek. A pártnak kötelessége, hogy gon­dosan tanulmányozza az új fel­adatokat és az ellentmondáso­kat, s megoldásukra, illetve le­küzdésükre a helyes politikai irányvonal alapján helyes vá­laszokat dolgozzon ki. A párt ezt tette a két kong­resszus között is. A Központi Bizottság kiemelkedő jelentősé­V gű 1972. novemberi ülése új len­dületet adott a X. kongresszus határozatainak megvalósításá­hoz azokon a területeken, ahol a végrehajtás akadozott, helyes­bítette az irányt, ahol az nem volt megfelelő. A X. kongresszus határoza­tait teljesítettük — mondotta ezután. Mégis — az irányelvek vitája alapján — jogos igénynek tekintjük és bírálatnak is ért­jük, hogy a végrehajtásban kö­vetkezetesebbnek kell lennünk, mert ez munkánknak hosszabb ideje ismert gyengéje. Előfordul ugyanannak a ha­tározatnak többféle értelmezé­se, ez zavarja az egységes fel­lépést, bizonytalanságot szül. A vezetők, a testületek egy része nem teljes szívvel és erő­vel dolgozik, könnyen tudomá­sul veszi az elmaradást. Egye­sek politikai vezetőhöz méltat­lanul sodródnak az események­kel, nem követelik meg a fe­gyelmet. Vannak, akik nem sze­retik a problémák szóvá tevé­sét, mert meg kell őket oldani, ez pedig töprengést, munkát, harcot kíván. Inkább tompítják, agyonmagyarázzák a problémá­kat Esetenként nem keltő időben döntünk. Sok még a határozat is, emiatt nehéz áttekinteni és a végrehajtás folyamatába szerve­sen beilleszteni őket. Talán túl sok energiát fekte­tünk az elemzésekbe — bár ez könnyebben megbocsátható, mint a felszínesség vétke, de nem fordítunk ekkora energiát a feladatok megvalósításához szükséges feltételek megterem­tésére. Az ellenőrzés nem elég rend­szeres, és inkább tényeket álla­pít még, mintsem gyakorlati­asan segít. A mulasztókat a kel­leténél ritkábban vonják fele­lősségre. A párt-, az állami, a társadal­mi szervek munkájában még sok az átfedés. , Az okok országosan és helyi­leg is többfélék lehetnek. Tü­relmesen meg kell őket keresni a végrehajtás minden láncsze­mében. A felsoroltakban is ér­zékelhetjük, hogy leküzdésük mennyire összetett feladat, mennyire egységes megítélést és cselekvést követel. A párt életében tovább kell szilárdítani és fejleszteni a de­mokratikus centralizmust — hangoztatta a továbbiakban. Ez a társadalom minden szervezeté­re kedvező hatással lesz. Az utóbbi négy és fél eszten­dőben pártunkban erősödött a demokratikus centralizmus. A pártszervezetekben fokozódott a kommunisták részvétele a poli­tikai döntésekben, és ezzel a megvalósításukért folyó harcban is. A párttestületekben elvtársi, vitatkozó légkörben döntenek; a határozatok demokratikusak, mert a többség véleményére épülnek. A demokratikus centralizmus a párt életében és munkájában egyaránt biztosítja az alkotó, szabad vita lehetőségét — benne a tévedés lehetőségét is —, és a fegyelmezett végrehajtás feltéte­leit. Kifejezi, hogy vita nélkül nincs helyes következtetés és döntés: kommunista fegyelem nélkül viszont a legiobb elha­tározásból sem születik tett. Erről azért kell szólni, mert egyesek a demokratizmust elvá­lasztják a centralizmustól; aktí­vak a vitában, felszólalásaik szenvedélyesek, de amikor a cselekvésen a sor, sehol sem látni őket, árnyékba húzódnak. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom