Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-20 / 67. szám

I

, A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XL KONGRESSZUSA

(Folytatás a 8. oldalról) aem engedjük kétségessé vagy vita tárgyává tenni.

Szorgalmazzuk, hogy az oktatásban — az állami oktatásban is — a marxista—leninista elmélet kipróbált, nemzetközileg érvényes és pártunk gyakorlatában igazolódott eszméit tanítsák, ennek jegyében neveljék a fiatalokat és a marxizmussal ismerkedő felnőtteket.

Pártunk tapasztalatai, a nemzetközi kommunista mozgaloméval egybehangzóan bizonyítják: az ideológia frontján nincs és nem is lehet kompromisz- szum. A hazai és a nemzetközi ideológiai harcot sem lehet szétválasztani.

Ezt a harcot nem egyedül vívjuk, hanem a szocialista országok közösségében, a nemzetközi munkásmozgalom részeként. Eredményesebbé kívánjuk tenni azzal is, hogy ideológiai tevékenységünket összehangoljuk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Kongresszusunk megelégedéssel állapíthatja meg, hogy ez az együttműködés — főleg a testvérpártok KB-titkárainak moszkvai tanácskozása óta — számot- ! tévőén fejlődött. A közelmúlt- i ban Prágában tartott tanácsko- 1 zás további lendületet adott a j közös munkához.

Pártunk a jövőben Is min- i dent megtesz, hogy az ideológiai együttműködésből rá há- ] ruló feladatokat hiánytalanul I végrehajtsa és más testvérpár- ! tok tapasztalataival gazdagodva, még eredményesebben vívja a harcot a békés egymás : mellett élés érvényesüléséért és az ezzel együtt járó ideológiai harcot az ellenséges és a marxizmustól idegen nézeteik ellen a nacionalizmus, a kozmopoli- j tizmus és a különösen kártékony maoizmus ellen.

Pártunk ezért a politikai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatok erőteljes fejlesztésével együtt tovább erősíti az ideológiai együttműködést a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szocialista országok testvérpártjaival és az egész nemzetközi kommunista mozgalommal.

Mi abban látjuk napjaink forradalmárát, aki a szocialista eszmeiséget, erkölcsiséget képviseli környezetének visszahúzó erőivel szemben, és egész életének példája fedezet erre. Ennek a harcnak a feltételei ma kedvezőbbek, mert társadalmunkban a szocialista bázis most sokkal' erősebb, mint bármikor ezelőtt

Az emberek ma más értékmérő szerint ítélnek, mint korában. Tömegesebbé — ha nem is általánossá — vált a kispolgári szellem legyőzésének, visz- szaszorításának igénye. Sokkal nagyobb politikai erő van a kezünkben, mint amennyit érzünk és mozgásba hozunk. Ezeknek a jóra kész erőknek ■ politikai, erkölcsi, szellemi koncentrációjára van ma szükség, itt van az ideológiai kulturális intézmények, de gazdasági, társadalmi szervezetek minden szintű vezetőinek nagy lehetősége, s egyben sürgető feladata is.

Még távolról sem tettünk meg mindent, hogy azokat is magunkkal ragadjuk, akikkel — ha nem is értünk mindenben egyet —, de a célokban, a szocialista tudat, erkölcs és közélet erősítésének szándékában sok ponton (találkozunk. Nekünk az a véleményünk, hogy a gondolkodó ember mindig kritikusan nézi a világot. De aki jobbító hatással akar lenni a viszonyainkra, annak meg kell érlelnie magában az elhatározást, hogy a valóságosan épülő szocializmust vállalja, nem pedig egy minden ízében tökéletes szocializmus ideálképét. És azt is tudnia kell, hogy társadalomformáló tetteket csak szervezett erő vihet véghez, s aki hatni akar, annak tudnia kell azonosulni is a cselekvőképes szervezetekkel. A

forradalmár itt válik el az utópistáitól, aki azért nem képes I vagy nem hajlandó a konstruk-l tív tettekre, mert az egyszemélyi szocializmus ábrándját kergetve elveti a reálisat, azit, ami a valóságban épül.

— Egy tudást és kultúrát is

kereső nép várja íróink, művészeink eligazító szép szavát, szemléltető alkotásait. Olyan alkotásokra vágyak, amik önmaga megismerésére, az ember otthonosan és igazságosan berendezett életének eszményeire tanítják.

íróinkról, művésaetakró! tudjuk, hogy vannak közöttük, a ki lenek még nem sikerült megtalálniuk a kiutat a mánéd nagyobb tömegekhez szólás és a csak kevesek, vagy azok által sem értett formai újítás dilemmájából. Mi is jól tudjuk, hogy a világirodalom és az egyetemes művészet történetében a szakmai bírálat és közönség nem i egy nagy zseni megítélésében tévedett, de azt is tudjuk: nem mindenki zseni, akit nem értenek. Sajnos korunkban mér az újítás vált konvencióvá, és a formai újítás görcsös keresésének gyakran az laz eredménye, hogy a műből nem hallani a 'felszólítást, nem érezr1

n? a vonzást e gazdagabb, iga- zabb életre; arra, hogy holnap legyünk jobbak, mint amilyenek mostanáig voltunk. A történelem által rájuk rótt kötelességet és nekik nyújtott lehetőséget ragadják meg azok a művészek, akik olyan életesz- ményt, erkölcsiséget sugalmaznak, amilyet egy szocializmust építő nép magáévá tehet.

Kritikusaink is akkor törhetnek ki felpanaszolt visszhang- talanságulaból, ha vállalják, hogy közvetítők legyenek művész és a közönség közéit, hiszen a művészre is csak az a kritikus tud igazán hatni, aki megtalálja az utat a közönséghez.

Pártunk művészetpolitikai koncepciója soha nem épült olyan feltételezésekre, mintha nálunk már egynemű és az értékes műveket könnyen befogadó közönség volna. Közművelődési. kritikai és más határozataink az igények és a befogadóképesség emelkedését célzó nevelő feladatokat is magukban foglalják.

Ez a koncepció feltételezi, megkívánja az odaadó, lelkes és jól képzett nevelők, propagandisták népes seregét; a tudományok és művészetek alkotóinak, az ideológiai élet, a közoktatás, a közművelődés munkásainak olyan gárdáját, amely annak tudatában tevékenykedik, hogy értékeket kínál, gazdagító javakat ajánl dolgozótársainak.

A programnyilatkozatban megfogalmazott távolabbi célokhoz az ideológiai és a kulturális életben is mindennapi tettekkel, a hétköznapi feladatok következetes megoldásával lehet eljutni.

Pártunk politikája a fő társadalmi folyamatokat úgy irányítja, hogy számításba veszi a különböző, a társadalom elértében kölcsönhatásban érvényesülő elemeket. A nemzeti érzelmek, az adottságok, a/ hagyományok, az egyéni szokások, életkörülmények és törekvések figyelembevételével érvényesíti a szocializmus általános, nemzetközi törvényszerűségeit, vezeti a milliókat a szocialista útra.

Ezek között a feltételek között munkálkodunk azon, hogy minden ember otthona legyen a fejlett, szocialista Magyarország — fejezte be beszédét Benke Valéria. (MTI)

Gáspár Sándor:

Alapvető kérdésként kell kezelni a munkásosztály életszínvonalának rendszeres javítását

A SZOT főtitkára bevezetőben arról beszélt, hogy a szakszervezetek egyetértenek a Központi Bizottság beszámolójával, a kongresszus elé terjesztett dokumentumokkal, a bennük kifejtett célokkal és törekvésekkel.

A szakszervezetek, a dolgozók magukénak érzik a pártunk tevékenységét jellemző törekvést, azt, hogy erőnkhöz mérten mindig lépjünk előbbre céljaink megvalósításában és gondjaink csökkentésében.

Joggal vagyunk büszkék rá, hogy pártunk politikája hosszú ■ idő óta töretlen. De amikor j azt mondjuk, hogy töretlen, ez nem azt jelenti, hogy változatlan. A mi pártunk politikájának az alapelvei — ha szabad így mondani: állandó elemei — változatlanok és azok is maradnak. Ilyen alapelvek: a munkásosztály a párt vezető szerepe; a tervszerűség a népgazdaságban; a proletár internacionalizmus. Más a helyzet a változó elemekkel, a politikánk megvalósítását szolgáló eszközökkel és módszerekkel, mert egy forradalmi pártot az is jellemez, hogy politikáját mindenkor tökéletesíti, csiszolja, a helyzethez igazítja. Ezt tette a Központi Bizottság akkor is, amikor 1972 és 1973 novemberében, majd az elmúlt esztendő márciusában az ismert kérdéseket megvitatta és az ösz- szes szükséges intézkedéseket megtette. A stabilitás és a dinamizmus tehát egy időben és egyszerre jellemzi pártunk politikáját.

Néhány éve erőteljesen törekszünk a központi irányítás és a helyi önállóság kombinációjából a tervgazdálkodáson alapuló még hatékonyabb irányítás kialakítására. Az előrehaladás e tekintetben sem kevés. Gazdaság- politikai céljaink megvalósításának alapja és feltétele a jövőben is a tervgazdálkodás állandó erősítése és fejlesztése, párhuzamosan a helyi önállóság és kezdeményezés, valamint a i felelősségérzet egyidejű kibon- , takoztatásával. Ezen az úton kell j haladnunk tovább, hogy terve- 1

ink még reálisabbak, a népgazdaságot még teljesebben átfogó- ak és a szocialista integráció keretében még összehangoltabbak legyenek.

A tervek hatékonyabb megvalósítása érdekében módosítottuk a gazdasági szabályozás sok elemét. E módosításokat az élet igényelte. Különösen jelentősnek tartják a szakszervezetek a vállalati nyereség és a bérek kapcsolatára, valamint az árakra vonatkozó szabályozás módosítását. A szabályozás alapelvei helyesek voltak, de még tovább léphetünk, hogy a nyereség teljesebb mértékben töltse be szerepét, a ténylegesen jó munka kifejezését, a népgazdasági és a vállalati érdek összehangolását szolgálja.

A továbbiakban Gáspár Sándor arról beszélt, hogy a szó- , cialista elosztás alapelvei mindjobban érvényesülnek, de erőnk- ! hoz, lehetőségeinkhez mérten ezt j is tovább kell tökéletesítenünk.

A két kongresszus között | a népgazdaság fejlődésével egy időben emelkedett a lakosság, a munkásosztály életszínvonala. Növekedtek a jövedelmek, a; reálkereset, felépült több mint' 400 ezer lakás. Ez és sok más tény eredményes munkának kétségtelen bizonyítéka, jóllehet ez a folyamat nem volt;

ellentmondásmentes.

A jövőben is olyan utat kell ( követnünk, amely szocialista társadalmunk alapvető kérdéseként kezeld a munkásosztály ' életszínvonalának rendszeres javítását. Változatlanul nagy fiigyeimet kell fordítanunk a nagyipari munkások életszínvonalának emelésére.

A jövőben is törekszünk rá, hogy a munkásosztály életszínvonalának alakulása legyen az az alap, amelyhez mérjük, alakítjuk a szövetkezeti parasztság és a társadalom más rétegeinek jövedelmi arányait.

Következetesebben kell érvényesíteni — elveinknek megfelelően — a munka szerinti elosztást. bérpolitikáink tervszerűségét.

Változatlan az a törekvésünk, hogy az árpolitikának a népgazdaság dinamikus fejlődését, hazánk gazdasági erejének növekedését kell szolgálnia. De számolni kell az árpolitika kialakításánál annak az életszínvonalait érintő hatásával is. Ezért úgy véljük, hogy az árváltozásokat a közgazda- sági lehetőségek határáig erős korlátok között kell tartanunk és erélyesen kell ellenőriznünk.

A SZOT főtitkára ezután hangsúlyozta, hogy kulturális életünkben továbbra is a legfontosabb feladatok között kell számon tartanunk; -a munkás- osztály műveltségének fejlesztését. Ennek a társadalom egészére ‘gyakorolt pozitív hatását senki sem vitatja, megvalósításáért azonban még sokat kell tennünk.

A szakszervezetekre is nagy feladat hárul ebben, a munkában. Annál is inkább, mert a dolgozók szocialista szellemű nevelése nélkül sem gazdasági feladatainkat, sem a demokratizmus fejlesztését és a tartalmasabb emberi életet sem tudjuk megvalósítani. A szakszervezetek ez irányú tevékenysége

a munkahelyeken folyik. A

munkásosztály meghonosította, életünk részévé tette jellemző, nemes tulajdonságait: a közösséget szolgáló áldozatkész aktivitást; a szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom széles körű kibontakoztatását, az önművelődés igényét, az öntudatos emberré válás megannyi útjelző eredményét.

De a szocialista közgondolkodás fejlődését ma még jelentősen fékezi, hogy a szükségesnél és a lehetségesnél kevesebbet tettünk a szocialista brigádokat jellemző pozitív szokások, tulajdonságok elterjesztéséért. Mindennapjainkban még mindig nincs eléggé középpontba állítva a jól dolgozó, tanuló, a közösségért ■ legtöbbet cselekvő munkások és kollektívák megbecsülése.

Gáspár Sándor ezután így folytatta: Életünk alakulása mindig szorosan összefüggött a Szovjetunióval és a többi szocialista testvérországgal. A magyar munkások érzéseiben együvé tartozik, közös üggyé válik feladataink végrehajtása, eredményeink öröme, népeink sorsa. Holnapi sikereinknek ezért is feltétele az országaink közötti kaocsolatok gazdagítása, elmélyítése.

A szocialista életünket, a pártunk politikáját meghatározó elvek sorában egyik legfontosabb és legtisztább alapelvünk az internacionalizmus.1 A Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz fűződő testvéri viszonyunk. Ez így volt a felszabadulás óta eltelt 30 év alatt, sőt pártunk megszületése óta. Nem is fogunk ezen változtatni soha. A Szovjetunióhoz fűződő viszonyunk tisztasága egész politikánk tisztaságát fémjelzi. A mi pártunk soha nem cselekedett és nem is fog másképpen cselekedni e kérdésben, akár a gazdasági kapcsolatokról, akár a külpolitikáról. akár a dolgozók internacionalista neveléséről legyen is szó.

Munkásosztályunkat, szakszervezeti mozgalmunkat az internacionalizmus magasztos eszméi hatják át a nemzetközi munkás- osztály céljainak megvalósításáért folyó világméretű harcban. A szolidaritásnak és az összefogásnak új, kedvezőbb feltételei bontakoznak ki világ- és európai méretekben egyaránt. A közös cselekvésre irányuló törekvések megvalósításának , új fejezetébe léptünk kontinensünkön. Több mint negyedszázadon át tartó szembenállás után, a tarthatatlan helyzet kölcsönös felismerése nyomán, Európa szakszervezetei kinyilvánították készségüket a munkásosztály ügyéért folyó harc együttes vállalásában. A magyar munkásosztály, a magyar szak- szervezeti mozgalom aktív résztvevője a nemzetközi, az európai szakszervezeti mozgalom fejlődésében bekövetkezett változásoknak. A testvéri szovjet szakszervezetekhez, a szocialista országok szakszervezeteihez fűződő szoros kapcsolatai útján kiveszi a részét abból a harcból, amely bizton elvezet a nemzetközi munkásosztály érdekeinek közös és tartós védelméhez, társadalmi igényeinek kielégítéséhez.

Gáspár Sándor ezután a munkahelyi demokrácia széles körű kibontakoztatásával kapcsolatos tennivalókról szólott, s a következőket mondotta: a dolgozók aktivitásának, az üzemi demokrácia érvényesülésének ' nagy szerepe volt, van és mindinkább lesz a szocialista társadalom építésében. Mindenkinek — vezetőnek és dolgozónak egyaránt — éreznie és értenie kell, hogy a szocialista társadalom építésében pótolhatatlan, a szó legmélyebb értelmében nélkülözhetetlen a tömegek politikai, termelési és társadalmi aktivitása. Ez a mi rendszerünk egyik leglényegesebb vonása.

(Folytatás a 4. oldalon)