Békés Megyei Népújság, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

o A négy év „mérlegén” 596 millió forintos Két hét a 2. Ukrán Front útján Ezer évből as utolsó forgalom Tisztújító igazgatótanács-ülés a SZÖVüER vállalatnál Három esemény jegyében tar­totta idei első ülését február 28-án Békéscsabán a fogyasztási es értékesítő szövetkezetek áru­beszerző közös vállalata, a SZÖVKER igazgatótanácsa. Pau- lik János e testület megnyitó beszédében emlékeztetett arra, hogy négy évvel ezelőtt hozta létre 34 ÁFÉSZ ezt a vállala­tot, Majd azzal folytatta, hogy ezen az ülésen kerül sor a múlt évi számvetésre, továbbá az igazgatótanács és az ellen­őrző bizottság újjáválasztására. Nátor István igazgató szóbeli kiegészítőjének bevezető részé­ben sokoldalúan bizonyította, hogy a SZÖVKER vállalat lét­rejötte első percétől teljesíti azt a feladatát, melyet alapító ok­mányában az ÁFÉSZ-ek meg­határoztak. Vagyis azt, hogy e vállalat mindenekelőtt lét­rehozóit, az ÁFÉSZ-eket szol­gálja. E kitűzött cél valóra vál­tását a szövetkezetek igénye alapján beszerzett áruk sok mil­liós értékévéi, vagyis a for­galom gyors ütemű növekedé­sével bizonyította. Azzal, hogy amíg 1971-ben a vállalat áru­forgalma 48 millió forint volt, 1972-ben 95 millió, 1973-ban 182 millió, 1974-ben pedig már 271 millió forintos forgalomról ad­hattak számot. A négy év alatt — hallottuk a vállalat igazga­tójától — 596 millió forint ér­tékű árut szereztek be a SZÖV­KER vállalat vezetői és dolgo­zói az ÁFÉSZ -éknek, jórészt előre bejelentett igények sze­rint S amíg 1971-ben a vál­lalat 500 ezer forintot tudott a szövetkezeteknek vásárlásaik után nyereségrészesedésként visszafizetni, a múlt évi for­galom következtében ez az ősz- szeg már 4 millió 8?0 ezer fo­rint volt Sok irányú árubeszerző fel­adataik mellett is kiemelten szóit Nátor István a termelési kedvet elősegítő tevékenységük­ről, Arról, hogy 1974-ben a i5»9* *B»80BBBBBffiisaBCBeBefflB.isB0B00BtseaBiaaessa8BBeijii Erőlködött, de cső* halk, vinnyogó hangokat préselt ki magából, az sem hallatszott se- meddig. Akkor vette észre, hogy nem fölfelé néznek a katonák a pad­lásra, hanem mind a présház bejáratát nézi. S ebből azonnal megértette, hogy nem őmiatta jönnek, hanem Mártira. Le kel­lene kiabálni, hogy Mária nén­iéhez menjenek. Márti nem olyan lány, és egyetemre jár iskolába, és úrinő lesz belőle, tanárnő, ha kitanul. De hiába kiabálna ezeknek, bánják is azt a katonák, kicsoda, csak nő legyen. Futott volna, hogy szóljon Mártinak, meneküljenek. Nem, az sem jó Hová mene­külnének már. Itt a jó búvó­hely a kéménylyukban, csupa­szon az sem olyan nagy baj. ha összekormozzák magukat Maja lemosakodhatnak a kainál Futott volna, de nem érte el a talajt a lába Súlytalanul lebe­gett a kerek ablaknál, é5 hiába kalimpált a lábával, nem ha­ladt. Végtére a gerendákba kapaszkodva, kézzel tornászta el magát a padlásíeljáróig amely most nyitva volt — érde­kes, az előbb még nem volt nyitva —, de elkésett: .alul, a pitvarban már ott tolongtak a katonák. Várta, hogy majd Jani báty­ja, a Márti férje, elébük áll. Te sehol sem látta már Jani báty­ját. Lehet, megkötözték vagy talán fel is akasztottá-c azóta. Márti a sarokba húzóivá, a kezét védekezőén maga elé tart­va kiáltozik: — Ne, ne Én egyetemre já- jtkL kondorosi takarmánykeverő üzemtől kétezerkétszáz vagon különböző takarmánytápot szer­zett be a SZÖVKER vállalat. Ez a tetemes mennyiségű ta­karmánytáp az ÁFÉSZ-ek köz­vetítésével jutott el a megye háztáji gazdaságaiba. A vállalat alapvető tevékenysége azonban a szövetkezetek kereskedelmi munkájának az elősegítése. Ezen belül is a nehezen besze­relhető árukon van a hangsúly, amelyek jelentős hányadát ipori vállalatokkal, ktsz-ekkel gyár­tatja le a SZÖVKER. Ugyan­akkor — csak a múlt évben — 1209 vagon tűzifát, továbbá 28 millió forint értékű bútort szer­zett be a vállalat az ÁFÉSZ- eknek —, hogy csak a kurren- sebb cikkeket említsük Az eredmények említésekor azonban nem hallgatta el a vál­lalat igazgatója a gondokat sem. így tette szóvá, hogy az árukészlet választékának és mennyiségének igények szerinti növeléséhez mindinkább több forgótőkére lenne szüksége a vállalatnak. Bizonyítja ezt az, hogy erre az évre a szövetkeze­tektől 350 millió forint értékű áru beszerzésére érkezett be igény. A vállalat pénzügyi le­hetősége azonban csak 260 mil­lió forintos forgalom teljesítését teszi lehetővé. A gondok között említette, hogy a társulásos ala­pon megkezdett ABC-üzletek építési üteme — melynek gesz­torságát a SZÖVKER vállalta — nem mondható kielégítőnek. Be­fejezésként az idei esztendő sok irányú tennivalóit elemezte Ná­tor István. Bejelentette az igaz­gatótanácsnak, hogy hamarosan új tevékenységként „lép be” az irodagép-javító részleg. A szóbeli kiegészítőt és az el­lenőrző bizottság beszámolóját vita követte. Ezután került sor az igaz­gatótanács és az ellenőrző bi­zottság újjáválasztására. Balkas Imre Még az a szerencse, hogy fel £ van öltözve teljesen. Magára * kapkodhatta gyorsan a ruhát, j amikor észrevette, hogy jönnek : a katonák. • Lesuttyan a padlásról utánuk. £ Neki nincs mit félni, őt nem • bánthatják a katonák. Csak ar- : ra vigyáz, nehogy a bilgeris £ nyilas meglássa, akinek a lova ! mellől megszökött. Valaki rászól a tömegből: — £ Te gyerek, mit tolakodsz te itt!... £ Nem neked való ez! — De igen, ez az én néném! S — mondja ő bátran, és nem tö- £ rődve a rosszalló fejcsóválások- £ kai, tovább tolakszik. Hiába tolakszik, nem jut £ előbbre a lökdösődő tömegben. 5 Felkapaszkodik azután a te- S rasz karfájára, hogy láthasson. £ Onnan már látni valamennyi- j re, bár nem olyan jól, ahogy : szeretné. A világit^ meztelen £ fehérséget — mintha ez már £ nem Márti volna —, nem, ez : nem Márti. j „Akkor meg jól van, ha nem £ Márti — gondolja megkönnyeb- £ bülve. — Ót azért féltettem vol- j na. Mindenféle katona van, be- £ tegséget is lehet szerezni tőlük”. £ „Meg azért hogy jönne már az £ ki. Éppen Mártit kapják el"? S A katonák is felismerhették, ! hogy ez a nő nem Márti, mert S elszéledtek a hegyen. Csak né- : gyen-öten maradtak ott a dió- £ fánál. I Nézte őket, de besötétedett £ már. Erőltette a szemét, de £ nem látta köztük a nagy mellű £ nőt. Kár volt másfelé pillantani : az előbb. Addig tűnhetett el. £ (Folytatjuk) évtizedek A fülemülék városa s második világháborúban... és harminc évvel felszabadulása után A kunszikiak roppant büszkék' városukra. Ez, persze, nem va­lami csak rájuk jellemző sajá­tosság. De nekik ősi joguk van hozzá. A költő Szidorenko így fogalmazta a legnagyobb okot: „Amikor Moszkva még csak bölcsőjében ringott, Kurszk már fegyvert fogott érte.” És ezt mondja a történelem is: a vá­ros jövőre ünnepli alapításának 1000. évfordulóját. Az itt lakóik büszkeségének másik forrása a jelen, pontosabban szólva a for­radalom győzelme óta eltelt fél évszázad. Erről beszéltek kísé­rőink, a helyi lapok munkatár­sai valamennyien. Feljegyeztük úgy, ahogyan elmondták... Kurszk kisváros volt október előtt Kupecek tanyája. Sokkal többen hemzsegtek itt a keres­kedők, mint a jóval nagyobb Harkovban, Voronyezsben. És uralkodott a reakció. Amikor a múlt század eleijén valakinek eszébe jutott, hogy egyetem kel­lene, lehurrogták. A városatyák attól félték, a tanulás isten ta­gadóvá teszi a diákokat. És lett egyetem helyett börtön. Később megépítették a rendőraltiszti és csodák csodájára a földmérő is­kolát. Az ipar: a két kolostort és huszonnégy templomot ellátó néhány gyertyamártó üzem. A második világháború előtt kezdődött meg az ipar fejlődé­se, ami aztán az 50-es évektől vált egyre erőteljeseb­bé. A lakosság száma három évtized alatt száz- hetvenezerről háromszázhatvan- ezerre nőtt. Az ország hajdan „leglaposabbnak” tartott váro­sában szinte a földből nőtt9k ki a többszintes lakótelepek, ame­lyek közül a legnagyobb a mű- anyagszálgyáré. Negyvenezer embernek ad otthont — a házak mellett kórház, óvoda, kultúr­otthon, egészségügyi szakiskola. Kurszkban működik a Szov­jetunió legtöbbet termelő kö­töttárugyárainak egyike. Akku­mulátorgyáruk hozzánk is szál­lítja termékeit Cserébe tőlünk zöldborsó-feldolgozó vonalakat kap az ottani konzervgyár. Most épül az ország legnagyobb rna- láitaüzieme és sörgyára. Millió- számra ontja a lábbeliket — igaz, a helyiek szerint nem va­lami jó • minőségben — a cipő­gyár. A traktoralkatréxseket gyártó üzem ötvenhat országba exportálja termékeit. A műsza­ki gumik gyárának pedig egész Európában nincs párja. Ami az össztermelést illeti: a városban ma néhány óra alatt állítanak elő annyi értéket, mint a for­radalom előtt egy teljes eszten­dőben. Négy Bőiskolája van a város­nak és tizenöt kutatóintézete. Színtársulata ugyanabban az év­tizedben játszotta első előadását, mint Pest-Budán Kelemen Lász­lóéit Rádióadó, tv-stúdió sugá­roz helyi műsort, a megyei lap száztízezer, a komszomolisták or­gánuma huszonháromezer pél­dányban jelenik meg naponta. Minden harmadik kurszki pol­gár tanul valamilyen nappali vagy esti iskolában, tanfolya­mon. ötven városlakó nyerte el a tudományok doktora és fél­ezernél több a kandidátus címet. Ezzel együtt is — szovjet vi­szonylatban Kurszk kisvárosnak számít. Lakosságát tekintve hát­rább foglal helyet az országos rangsorban, mint nálunk Békés­csaba, sőt mint Orosháza és mint Gyula. Igaz, ez a helyezés bi­zonyára változik majd a követ­kezőkben. A fejlődés ugyanis ■Son gyors. A város 25 éves terve szerint 2000-ben hatszázezer lakosa lesz a városnak, mégpedig úgy, hogy a növekedést nem odaköltözések sora, hanem a természetes nép­A mczöherényl Műszaki és Vasipari Ksz felvételre keres: lakatos, hegesztő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Női dolgozókat présmunkás munkakörbe. Bérezés: Országos Szakmai Bértáblázat alapján. Kéthetenként szabad szombat. Jelentkezni lehet: Mezőberény, Gyomai u. 26. sz. alatt a személyzeti vezetőnél. x szaporulat biztosítja majd. A családokban általában már ma is kettőnél több a gyerek. A közeli években korszerűsödik, megszépül a belváros. Eddig ugyanis inkább a külső város­részek fejlődtek, ahol a gyárak tucatjai épültek fel. A város te­rülete nem növekszik tovább — ezt úgy érik;el, hogy maga­sítják a belső kerületeket és új üzennek építése helyett a meg­levőket korszerűsítik. A jelszó: jobban kihasználni az adottsá­gokat. Mindez azonban nem jelent valamiféle „sporf’^ot. A közel­ben atomerőmű épül, amelynek másfél „dnyeprogesz” lesz a tel­jesítménye. További beruházá­sokat terveznek a híres mágne­ses anomália kiaknázására. A mágneses zavarok oka: annyi vasércet' rejt a föld, amely meg­alapozott feltételezések szerint több száz esztendőre kielégít­heti a világigényt. A kitermelés gazdaságos: hetvenöt méter mé­lyen bukkan elő a vasérc, így nagyrészt külszíni fejtéssel is elérhető. A hatemeletes háznál magasabb gépek évente 10 mil­lió tonna anyagot mozgatnak meg. A kitermelt ércmennyiség meghaladja az évi 40 millió ton- t k J Ezeket mondták el városuk­ról kurszki kollégáink — az­tán nekiindultunk a késő dél­utáni utcának. Gsípett a hideg. Férfiak, nők, gyerekek egyaránt kucsmában. Megszámoltuk: har­minckét szembejövő hordott pré­mes sapkát, csupán a harminc­harmadikon volt kalap. Szánkó szánkót követett, ahol megvilá­gított teret találtak a gyerekek, hokicsatát vívtak. Az utca nyüzsgő forgalmát, az élénk zsi­vaj, a kipirult arcokat, Karenina Anna-tekinteteket hallva-látva jó lett volna úgy fogalmazni; az orosz ember igazi évszaka a tél. De aztán hamar rájöttünk, hogy nem lennénk igazságosak. Hiszen miért volnának szomo­rúbbak az emberek, ha nem hó szállingózik, hanem aranyos ru­hába öltöznek a nyírfák, ha kék ég csillan a folyó tükrén vagy ha virágot bont a zelnice-meggy, tavaszi dalba kezdenek a füle­mülék ... A madarakról külö­nösen nagy szeretettél beszéltek a helybeliek. Miattuk hívják Kurszkot a fülemülék városá­nak. Ez utóbbi nevezetességet Nyi- lcolaj Bezrukovtól tudtuk ímetg, aki aznap az estéjét is nekünk áldozta. Egészen különleges programról gondoskodott. Erede­tileg ugyan színházba akartunk menni, ő azonban mást ajánlott; nézzük meg a moszkvai jégciir- kusz vendógfellépésért. Nem bán­tuk meg Lenyűgöző maga az épület is, a 3000 személyt be­fogadó, technikailag pompásan felszerelt körcsarnok. És ugyan­ilyennek találtuk a műsort, A jégcirkusz furcsa műfaj* nem műkorcsolya, nem jégrevü és nem cirkusz. De mindegyik­ből felhasznál valamit. A mű­korcsolyázás harmonikus szép­ségét, a jégrevü pompás külső­ségeit, formai ötleteit, s a cir­kusz ügyességből-veszélyből-ne- vetésből elegyedő friss izgalmát. A bohócok természetesen kor­csolyával huppantak nagyot; négy zsonglőr — miközben tö­kéletesen egyforma sebességgel siklott körbe-körbe — szemkáp­ráztató gyorsasággal forgatta, hajigálta a csillogó buzogányo­kat; a medvék jégkorangoztak — némelyik nemcsak korcso­lyázni tudott, hanem a koron­got is látható élvezettel ütötte a kapu felé. A közönség nagy tapssal fo­gadta a produkciót. Telt ház volt. Pedig már a százhuszadik kurszki előadáson is túljártak az artisták. S még hatvan elő­adásra keltek el a jegyek. Több­re Is lett volna érdeklődés — a Szovjetunióban nagyon nép­szerű a cirkuszművészet —, de az együttesnek utaznia kellett: Dél-Amerika várta a moszkvai művészeket. Daniss Győző—Serédi János (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom