Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
EGVÉVES „GYERMEKVÁROS Egy esztendővel ezelőtt épfllt fel az ország: legkorszerűbb gyermekinté-ménye, a miskolci „Gyermekváros”. Ma már több mint 850 gyermekkel foglalkozik a gyermekváros 61 nevelője. Az audiovizuális oktatás mellett zárt láncú televíziós stúdió könnyíti meg a gyermekek tanulását és tanítását. A szabad idő hasznos eltöltését tucatnyi szakkör és gazdag könyvtár biztosítja (MTI Fotó — Bisztray Károly felv. _ KS) i sssMMimsiüüsgsgeEeRmviiKtBgtgiisiiiiaMsiaiiiiiiiiiiiim» laaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa« Többet ésszel,•• PRIBOJSZKI Mátyás a békés- I csabai cserépgyár tok gépészeti * részlegének a vezetője. Nemrég került ebbe a beosztásba. A gépek üzemképességéért felelős beosztottjaival együtt, alak között lakatosok, esztergályosok, motorszerelők vannak. Valamikor ő is lakatos volt. A mesterséget a vállalat gépüzemében tanulta, ahol aztán tovább dolgozott. Innen is hívták be katonának. Amikor pedig 1962-ben a kötelező időt letöltötte és visszajött, 22 évesen beiratkozott a gépipari technikum esti tagozatára. Tanulmányai során a gyakorlati és elméleti ismeretei egyre jobban összekapcsolódtak. És egyszer aztán Pszota Frigyes lakatos társával együtt arra is vállalkozni mert, hogy a réginél jobb agyagkalácsvágó szerkezetet készítsen. Mindkettőjüknek sok-sok idejébe, fáradságába került, de megcsinálták. A vállalat is nagyon várta, az elbírálás mégis elég lassú volt. Végül azonban megvalósult. Kiszámították, hogy az újítás alkalmazása mintegy 80 ezer forint éves megtakarítást jelent, s ennek alapjain ö—5 ezer forintot kaptak. Pribojszki Mátyás élete első újítási díjának átvételére így gondol vissza: — Nagyon jól jött a pénz, de legalább annyira az erkölcsi elismerés is. Szakemberek körében nem a „szöveg”, hanem az számít, hogy ki mit produkál. Megtettem az első lépést, hogy az újítók sorába kerüljek. Ettől kezdve még nagyobb kedvet éreztem magamban a jobb megoldások keresésére. Ezután több kisebb jelentőségű újítása, ésszerűsítése látott napvilágot, majd 1966-ban sikeresen leérettségizett és a gépgyártó üzembe került művezetőnek. AZ AUTOMATA tóglagyártó gépsornál a tengelykapcsoló műszaki megoldása nem volt megfelelő, s emiatt akadozott a termelés. Ezen kellett változtatni. A tengelykapcsoló ugyan kis szerkezet, de a megváltoztatása annál nagyobb fejtöréssel járt. Könyveket olvasott, számolt, kísérletezett, sok-sok szabad —f Éhes vagy, mi? — kérdezte Hangosan a fiú. Aztán csak magában: „Majd bolond leszek...” Mostantól kezdve egyedül kell gazdálkodnia. Hagytak ugyan Gábor bácsiéi? valami kevés ennivalót. De nagy kérdés, kitart-e hazáig? Mert ezek itt, errefelé, barátságtalan népek. Még szállást se igen adnak, nemhogy ennivalót Egy idősebb házaspárral jött el idáig. A győri vasútállomáson, a lebombázott váróteremben találkozott velük először; azok lócán aludtak, lábasost, ő meg a sarokban, a betonpadlóit, mert nem jutott már neki lóca. Reggel az ember azt kérdezte tőle: — Hát te, öcskös? Te hová igyekszel? — Én-e?... Én sehova, — Hogyhogy sehova? Idevalósi vagy? — Nem olyan messzire innen — megmondta a falu nevét. — Miskolctól tudom az utat, megjártam én azt már többször is. Ds úgyse mehetnék most a front miatt. — Hogyhogy, Miskolcról tudod az utat?... Hát hol van ide Miskolc? — Itt kell annak lenni. Győr mellett, valahol. Nevetett az ember, csóválgat- ta a fejét. Az asszony mag csak nézett, nézett rá az arany keretes szemüveggel. Magyarázták aztán, hogy ez nem az a Győr, és nagyon mesz- sze van innen Miskolc. Még sokkal messzebb mint Budapest. Sokáig sugdalóztak. Közben a t őt is megvaHatták, ki félék a szü- S lei, hogyan keveredett ilyen « messzire hazulról. S a véigén azt : mondta a szemüveges asszony: : — Gyere velünk, kisfiam. Ne s félj csak, majd mi gondodat • viseljük. : — No? Eljössz velünk Német- j országba? — kérdezte a férje is, s Gábor bácsi. Megvonta a vállát. Hiszen nem ■ volna rossz. Volt már ügy az őszön, hogy : őt is kiviszi Magda nénje Né- ! metországba. De akkor nem lett : a dologból semmi, mert a né- ; met katonaság őt nem vállalta, • csak a nénjét. Pedig nem való : volna az egy asszonynak, elcsa- : varogni egyedül a katonasággal s Ahogy kiméht később félre, • dolgát végzeni — csak a fal mel- ! lé, mert csupa rom volt az ál- S lomásépület. s nem tudott eliga- : zodni, a klozet merre van —: az ember utánament. Megsimo- • gáttá az arcát. — Egyszóval elviszünk ma- ■ gunkkal, Péter, Németországba. ! De ne is haragudj, fiam, azt : tudnom kell, nincs-e valamilyen j betegséged... Ki kellett nyújtania a nyel- • vét, és az ember megnézte, mint : az orvosok szokták. Majd kigom- j boltatta vele a nadrágot. Tudta j ő már akkor, hogy nem a beteg- • ség miatt. • — Jól van, fiam. Jöhetsz ve- ■ lünk, nincs semmi bajod. Gábor bácsinak kellett szólí- j tani ezentúl. Az asszonyt meg ■ Rebus néninek. (Folytatjuk) : idejét áldozita rá, amíg 1959-ben elkészült az új szerkezet. Kitűnően be is vált. A vállalat előbb a Békés, majd a Csongrád megyei téglagyárakban vezette be, utána az ország más téglagyárainak is átadta az újítást, melynek gazdasági hasznára következtethetünk abból, hogy eddig mintegy 22 ezer forint díjat fizettek ki Pribojszki Mátyásnak. — Ennek elbírálása gyorsabb volt, mint az első újításomé. A pénz azért is jól jött, mert már nős, sőt családos voltam. Igaz, sohasem anyagi okok inspirálnak újításra. Van a kutatásban, kísérletezésben valami különös izgalom. Mint amilyen talán a vadászszenvedóly lehet. El kell ejteni a vadat... Meg kell találni egy új technikai megoldást, ami jobban szolgálja az embert. Ha végül is sikerül, az egészen különös örömet jelent számomra — mondja. TAVALY elkészítette az úgynevezett Keller-cserépvájgó módosított automata-szerkezetét, amiről így beszél: — Ez már aligha ment volna kellő gyakorlati ismeret és technikumi végzettség nélkül. Minden matematikai, fizikai, mechanikai, gyártástechnológiai tudásomat össze kellett szednem hozzá, ráadásul tanulmányoztam a szakirodalmat is. — Mi az újítás lényege? — A nyers cserép pontos méretre vágása, ami a jó minőség lényeges feltétele. Már kísérlet alatt áll. Ha beválik — amire minden remény megvan —, a vállalatnak bizonyára jelentős gazdasági hasznot hoz majd. Pribojszki Mátyás több éve foglalkozik a csigaprés módosításával, amivel az agyag saj tolását akarja magjavítani. Az erre vonatkozó újítási javaslatát is beadta, ami ugyancsak kísérlet alatt áll. A tapasztalat kedvező é6 talán hamarosan elbírálja a vállalat. Ügy véli, ez lesz a legjelentősebb újítása, mert csigaprés az ország minden tégla- és cserépgyárában van. — Most min dolgozik? — Van néhány elképzelésem, amelyeken egyelőre csak gondolkodom. Amikor valamelyiknek a titkára rájövök, arra összpontosítom a teljes figyelmemet. Tanulok, számolok, kísérletezek. Ha elakadok, kezdem elölről... És nem hagyom abba. — Mit vár a vállalattól? — SZERETNÉM, ha mindenki szívügyének tekintené az újítómozgalmat ... Célszerű lenne, ha pem egy valaki, hanem —■ mondjuk — egy háromtagú, minél képzettebb emberekből álló bizottság bírálná el az újítási javaslatokat. Ha pedig úgy dönt a bizottság, hogy az újítás jó és érdemes bevezetni, a vállalat tegye kötelezővé a végr'hajóst. p. a. M egyénk egyik jó nevű vállalatának igazgatójával beszélgettem a minap. A hogy vagy, mi újság nálatok? — közhelynek számító kölcsönös kérdések után mondanom sem kell, máris belecsöppentünk a kül- és belpolitikába; az áremelkedés, a termelés, a munkaverseny alakulásának polemizálásába. Társalgó partnerem az embereket is osztályozta: kommunista, nem kommunista, öntudatos és csak egyszerű dolgozó. Jellemezte, melyik-melyik típussal mire tudnak menni ott, a gyár kapuján belül. Amiért tulajdonképpen tollat fogtam, annak indítéka a következő kijelentése: „Naponta olvasom a lapotokat. Szocialista brigád itt, szocialista brigád ott alakult és a vállalásokat, na meg a jó teljesítményeket is. Elgondolkoztam : a mi üzemünkben szinte egyetlen nekifutással alakultak a szocialista ,címért dolgozó brigádok. Olyan is belépett, aki azt sem tudja, mi fán terem a szocialista brigád. Ám mégis jól termel. Hát nem jól csináltuk?” A válaszom akkor elmaradt. Elmaradt, mert aki egy ilyen kérdésre könnyen vagy éppen magabiztosan rá vág ja, hogy nem, az rosszul teszi. Aki viszont azt mondja jól, sőt! Főleg ezt kell tenni — alighanem még rosszabb tanácsot ad. Való igaz, ha térképet rajzolnánk megyénk termelőüzemeiről, gazdaságairól, szolgáltató vállalatairól, sok-sok pontocska jelezné: szocialista brigád- mozgalmunk terebélyesedik. Ám ha törölnénk azokat, amelyeket a ma brigádmozgalma divatjaként egyetlen nekifutással, egyetlen rohammal hoztak létre, egészen más térkép tárulna elénk. I gaz az is, hogy a szocialista brigádok fő hivatása a termelésben való példa- mutatás, hiszen a rosszul, kapkodva termelő szocialista brigád rossz reklámja a céltudatos munkának. Persze nagyon szomorú lenne, ha csak a szocialista brigádokban folyna lelkiismeretes munka. De a szocialista brigád mégiscsak más: az embernevelés nagyszerű műhelye ez. Az embert formáló kohójukban a brigádtagok gyorsabban válhatnak politikailag és erkölcsileg érett közéleti emberekké. A szocialista brigád, melyet valóban meggyőződésből hoztak létre, ideális keret az új ember formálásának. Ehhez vajon elég egyetlen roham? Az összeírásokhoz, névsorolvasáshoz igen. De a cél eléréséhez túl kevés ez az igyekezet. Ennek ellenkezője isigaz: ha csak akkor alakítanánk szocialista brigádot és csak akkor építenénk a szocializmust, majdan a kommunizmust, amikor már mindenki érti, mit miért tesz, akkor sok-sok év múlva is csak topognának -még az utódok is. Tehát nem egyetlen roham az egész! Engedtessék meg nekem egy kis kitérő ezzel a rohammal kapcsolatban. Sokat olvastam a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméről. Kezdetben, amikor olvastam, körülbelül csak ez a kép maradt meg bennem. Pétervár: feketén csillog a Néva, fenyegetően rajzolódnak az égre a Téli Palota körvonalai. A Szmolnijban órájára pillant egy magas homlokú férfi és jelt ad. Felberreg a telefon, villannak az Aurora tor- kolattüzei, hurrá! hurrá! kiáltás a Vörös Kapu boltozatai alatt s a tömeg ellenállhatatlanul özönlik a Téli Palotába ... De azóta sok-sok leírásból tudom, hogy a nagy orosz felkelés nem ilyen egyszerű volt. Sokkal hétköznapibb, véresen szigorúbb. Fegyelmezett és céltudatos. Pedig a kiéhezett katona csak annyit értett: két osztály van Oroszországban, a burmerte le, hova tartozónak érzi magát. ÉÍs voltak vezetők, akik ezt velük megértették. Így vagyunk valahogy a brigádokkal is ma. Van szocialista és nem szocialista címet viselő brigád. A választás ki-ki egyéni dolga. Ám ha van vezető, aki segít az egyes emberek hovatartozásának, elkötelezettségének megértetésében, annál életrevalóbb közösséggé válik a szocialista brigád. Sokkal hétköznapibb rohamokra van szükség. Széttörni azt a képet, melyet csak a címért örökítettünk meg magunknak, melyet csak néz, néz az ember és nem tudja, mit ábrázol valójában. A szocialista brigádokban általában a mai kort, a közös törekvéseket megértő emberek vannak. többségben. A felelősségteljes magatartás valósággal belesodorja a szocialista brigád tagjait a közélet gondjainak kellős közepébe. S ha jó kezekben vannak, állandó kisugárzásuk jól hat a környezetükre. Tapasztalataink vannak megyénkben, hogy egyesek kiváló aktivistákká fejlődtek a brigádban, vannak, akik ott nevelődtek párttaggá. Az ilyen brigádokat joggal nevezhetjük a pórt előiskolájának is. H ogy lehetséges ez? A mai világban a politikától távol levő ember érthetetlenül áll az események sodrában. Van olyan brigádtag, aki keresztet vet minden munkanap kezdése előtt — és jól dolgozik. Jóllehet néhány dologban nem ért egyet a kommunistákkal. Az ilyen mindennapos közös élet kikényszeríti a legfőbb tennivalót — amiért egyáltalán létrejött ez a mozgalom —, a szocialista politikai egység kialakítását Enélkül csupán illúzió szocialistának nevezni egy munkaközösséget. Ez a cél pedig tudatos politizálással érhető el. Ez a tudatosság jó néhány szocialista brigádban fogyatékos. Meg lehet ezt az egységet teremteni? Ahol a kommunisták ezt vállalják, ott igen, meg lehet,/ Hiszen a brigádban együtt élnek, egymás minden gondját ismerik. Érzelmileg is közel állnak egymáshoz, felelősséget érez. nek egymás iránt. A munkásokban a legerősebb az együvétar- tozás érzése. Ez nemcsak a napi nyolc órai üzemi munkában mutatkozik meg, hanem a magánéletükben is. Segítenek egymás ügyes-bajos dolgában, segítenek lakást építeni, egyéni dolgaikat megoldani. Az egész közösség képes sorompóba állni a brigád egy-egy tagjáért. Márpedig ilyen légkörben lehet hatni egymásra. Ki lehet alakítani — ha nem is rohamtempóban --r a politikai, a világnézeti egységet is. Persze nem szóvirágokkal. A beszédtémák keresetlenül vetődnek fel mindennapi életükben. Erre mindenkor választ várnak. S ki adjá meg ezt a választ, ha nem éppen az ott élő és dolgozó kommunista. Sajnos tapasztalható az is, hogy egyes helyeken, amilyen „divatcikként” alakították meg a brigádokat. éppolyan felületes, általános frázisokkal „igazítják el” a brigád kommunistáit is. Hogyan válhatna aiz ilyen, csak nevében „szocialista” brigád valóban szocialista közösséggé? Persze az ilyen nevelő munkát is esak rátermett emberek csinálhatják eredményesen. Ehhez ugyanis nemcsak diploma kell, hanem osztályhüség, adottság, politikai meggyőződés és a dolgozók előtt emberi tekintély. E hhez nem elég a nekifutás, az egyetlen roham ... Rocskár János 1975. FEBRUÁR Eplien roham az egész? zsoázia és a proletariátus. Maga
