Békés Megyei Népújság, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
KÖRÖSTÁJ 1'WJium ír mi un “r-miir-maiMmu: i. r.. i.i irrrr-s?TT ;a-»r,t -«■■■■■?-:-•■— Maaw.'Viuirirr- fti.».: iwr.m'in nrnn ■-ra- : • ".tx ■■wkijmjjniMn,„naBca KULTURÁLIS MELLEKLET Szakkönyv vagy szakcikk? Termelőeszköz, ha jő és olvassák Az utóbbi időben gyakran hallani olyan véleményt, hogy a szakkönyvkiadás képtelen a rohamos fejlődés során kibontakozó tudományos vívmányokkal lépést tartani. Ezek szerint a lomhábban megjelenő, terjedelmesebb könyvek és a fürgén napvilágot látó, rövidebb lélegzetű cikkek versengése mindinkább az utóbbiak javára dől el. Részint azért, mert a tájékoztatás számos forrása olyan bőséggel buzog, hogy már- már elárasztással fenyegeti az olvasót, s a sekélyebb vizekbe kényszeríti. Részint pedig azért, mert a kurtább közlemények — természetüknél fogva — sokkal. célirányosabbak, célravezetőbbek, hamarabb válaszolnak egy-egy égető kérdésre, mint aí sokrétű anyaggal terhes és tartalmas kiadványok. Vajon mi érvényes mindebből a mezőgazdaságra? Mezőgazdasági sajátosságok Nem valami hivalkodás mondatja velünk, hogy a mezőgazdasági tudomány sok tekintetben eltér a műszaki tudományoktól, tehát szakirodalmi ellátását Is másként kell megítélni, így például bármennyire hasonlítanak a mezőgazdaság termelési rendszerei szervezettségükben, technológiai fegyelmükben vagy egyéb vonásaikban az ipari termelési rendszerekhez, mindig marad közöttük egy el nem hanyagolható különbség, amely az úgynevezett biológiai mozzanatban jut kifejezésre. Ez a biológiai mozzanat a jelenlegi ismereteink és felszereltségünk színvonalán még nem küszöbölhető ki tetszés szerint, mint némely iparágban, nem is beszélve a természeti viszonyokról. A szóban forgó iparágakban az egymás után következő munkafolyamatok egyszerű összege a termelési folyamat. Azok a műveletek, amelyek eredményeképpen — tegyük fel — a nyersvasból főtengely lesz, szorosan kapcsolódnak és szigorúan szabályozhatók, mintegy „kézben tarthatók”. Nem így áll viszont a helyzet — mondjuk — a búzatermeléssel. Az őszi talajelőkészítés és a vetés ugyanis nemcsak a jó szándékon múlik, hanem az időjárása« ás — az idén ezt, sajnos, aligha kell részletesen fejtegetni. S miután a mag a földbe került, jó darabig szintén csak ellenőrizni van módunk a fejlődéséi. Szemünk láttára zajlik ugyan a termelési folyamat, végbemegy a csírázás, kelés, szárba szökkenés, lsa- lászolás, de mindez sokkal inkább biológiai és természeti indi'tékok, mint technikai beavatkozások (következtében. A beavatkozásokkal a kenyérgabona-végtermék kialakulásának csak a feltételeit teremtjük meg (nemesítés, műtrágyázás, gyomirtás stb.), de a termelési rendszer munkafolyamatait térben és időben váltják a tőlünk többé-ke- vésbé független élettani folyamatok. Élettani folyamatok, amelyek (hiába csűrjük és csavarjuk) csak közvetve befolyásolhatók. Viszont kétségkívül annál jobban befolyásolhatók, mennél magasabb szinten áll a tudományos-technikai fejlődés és annak igen lényeges eleme: a szakmai tudás és az általános szakmai műveltség. Nem lehet vitás, hogy ennek a szakmai tudásnak és általános műveltségnek a megszervezésében, terjesztésében a mezőgazda- sági könyv- és folyóiratkiadásnak a szerepe egyaránt fontos. A szab irodalom szerepe Nem hiábavalók a vaskosabb könyvek, s azokat nem pótolja a legjobban szerkesztett folyóirat sem. Hadd utaljak az előzőleg írottakra. A mezőgazdasági termelés biológiai, technikai és kémiai tényezőit hosszabb távon egy-egy termelési ciklus, rotáció stb. szemmel tartásával kell összehangolni. Ehhez az alkotó összehangoláshoz széles alapokon nyugvó tudás szükséges, amilyet a könyvek, lapok és más irodalmi források tanulmányozása együttvéve nyújthat. Ebből a tudásból nem hiányozhatnak az aktualitások, de azoknak a termelésfejlesztés átfogó szemléletében kell gyökerezniük. Az átfogó szemléletet nyilván kiegészítik, szélesítik, erősítik az időszerű közlemények, szakcikkek, friss tanulmányok, de megalapozásához — véleményem szerint — elengedhetetlenül kellenek a nagyobb terjedelmű, egy egész tudományágat vagy legalábbis egy termelési rendszert felölelő és összefüggéseiben feltáró könyvek. Nagyobb követelmények A tudományos-műszaki forradalom hatására megfordult a tudomány és a technika fejlődési sorrendje. Valaha a tudományos felfedezések hívtak egy- egy technikai újdonságot életre, napjainkban pedig a technika sarkantyúzza a tudományt, hogy szolgáljon magyarázattal a földerített, s esetleg máris felhasznált jelenségekre. Egyúttal megrövidült az új eredmények felkutatása és gyakorlati alkalmazása közötti — úgynevezett tudományos lap- pangási idő. Mindez hatalmasan felduzzasztja a szakembernek a feladatához mért ismeretanyagát, egyszersmind megnöveli a szakkönyvvel szemben támasztott követelményeket is. Mert az még egymagában nem értékmérő tulajdonság, hogy hány oldalra kerekedett ki egy-egy szakmai alkotás. Ha annál több érdeme nincsen, mint hogy terjedelmes, akkor valóban nincs létjogosultsága. Sőt, akkor általában rontja a szakkönyv hitelét Nem ártana erre jobban ügyelni az agrárirodalomban is! Ha azonban igazi szakirodalmi alkotás látott napvilágot, az olyan haladóan tudományos szemléletet alakít ki olvasójában, amely mintegy rendező elv gyanánt segíti a folyton áramló értesülések értékelését kapcsolódását, beillesztését Igv pedig bőven visszatérül mind a kinyomtatására, mind az áttanulmányozására fordhott idő és energia. Ehhez szükséges az is. hogy meggyorsuljon a könyvek megjelenési forgóba. Számos érv sorakozhat tehát amellett, hogy a cím" ben megfogalmazott kérdés eleve hibás. Nem szabad olyan választást erőltetni, hogy „könyv vagy cikk? ’. A könyv és a cikk — illetve egyéb információ — nem ellenlábas, hanem egymás hibáit, hiányait áthidaló, egymás .műszaki rését” befoltozó termelő- eszköznek számít. S hogy mennyire hatékony termelőeszköznek, az elsősorban írójától és kiadójától, de nem utolsósorban olvasójától függ. Sárisöaü Péter Alexin Andos Sim ontom yoi vár Könyvjelző Gál Farkas; Kardom, keresztem Egy első kötetes költő könyvéről A költő gyomai napszámos család hetedik gyereke. Tízéves korában került el megyénkből. A világra csodálkozás és ráeszmélés évei tehát ide kötik a mi vidékünkhöz, s ha valamelyest távolabbra is került, Bács megyébe, ahol jelenleg újságíró, hozzánk tartozónak is érezzük, különösen azután, hogy kötetét elolvastuk. Gál Farkas negyvenéves korára lett „első kötetes”. Megkésett indulás? Nem! A költővé érlelődés tartott benne tovább, mint másokban. Hatvani Dániel szerkesztő lírai hangvételű előszavában jól érzékelteti ezt. Szép miniatűr portrét rajzol a költőről a versekből kialakítható élményanyag és bőséges mondanivaló alapján. S már el is érkeztünk Gál Farkas kötetének lényegéhez: gazdag élményanyagával valóban van mit mondania a világról, önmagáról. Szép fegyelmű „egyensúlyban” van eddigi életművében a közélet és a Az alföldi tájhoz fűződő impresszióiban a sznak, képek és hangulatok hátterében is ott izzik az egészért érzett felelősség erőteljes pátosza. Meggyőző tanúja ennek az első ciklus címadó verse, a Csak azaz ország című. A múlt, jelen és jövő harmonikus egységében vallja: „Nekem nem lehet más hazáim, más otthonom ...” Nem veri hivalkodóan „piros ökolljl a csönd mellkasát”, hanem a „kötelesség vad lendületétől” halad biztosan, szilárd világnézeti meggyőződéssel a „hétköznapok fényében.” A magánéletről is öbb versében szól a társkeresés és társra találás önr marcangoló szenvedélyével, sa szerelem izzásában is megleli azt, amit közéleti témájú verseiben is oly gyalxan kifejez: „van értelme a rendnek”. Jelenkorunknak ez az optimista igenlése az elkötelezettség válla ása győzi meg verseinek olvasóját arról, hogy nem véletlenül tartja példaképének Váci Mihályt. Gál Parkas költészete te- li van a ma emberemet mindennapjait betöltő kié és nagy problémákkal Ezért igaz ez a költészet Nincsenek verseiben a harsogó modernség talmi fogásai, nem akarja „elvetélt szándékokkal” szaporítani a világot, mert biztos iránytűje van: a „dohos illúzióktól tisztára mosakodott felelősség”. Mindezek bizonyítják, hogy Gál Farkas méltó volt a kiadó bizalmára. (Forrós könyvek — Kecskemét). Hisszük, amit a kötet szerkesztője ír a valójában nem most induló, hanem már két évtizede úton levő költőről: „..az avatás szertartása helyett érjük be azzal a csöndes reménnyel, hogy pályájának meredek ívet »d a sors.” Tóth Lajos magánélet A kötet szerkezeti tagoltsága, az egyes ciklusok is jól kifejezik ezt: „Csak ez az ország’’, Hétköznapok fényében”, „Kardom, keresztem”, Verseiben sajátos kettősség: a nehéz gyermekkornak — olykor tudat alól — feltoluló emlékei és az életet egyre tudatosabban szemlélő ifjúé, felnőtté. E kettősségben ötvöződnek, forrnak egységbe gondolatai és érzelmei jelenünkről, még olyan verseiben is, amelyekben a múltat élesztgeti. A „humuszba olvadt” ősök emléke kíséri útján a költőt. Nem leszűkített családi emlékek nosztalgikus felelevenítései ezek, hanem a költői tudatban az egykori agrárproletár elődök sorsához kapcsolt egyetemes mércévé válnak. Így nemesedik költészetében egyre erőteljesebben a családszeretet osztálya szeretetévé. Talán ezért is idézi több versében is Dózsa Györgyöt, mintegy annak állandó bizonyítékaként, hogy nemzet- és népszeretete osztályához kötött és mély gyökerű. Anyám Bénvs István Anyám a dohánykertész lánya Csillagot szór az éjszakámba, Virágot hint a nappalomba. Örökké én vagyok a gondja. Hogyha álmom bú zilálja szét: Érzem párnámon gondos kezét, Hűsíti parázsló homlokom, Keze nyári hús széllel rokon. Hús széllel, mely régi deleken Átlibbent a dohányföldeken. Elvitte a növény illatát, Bejárt vele heted-hét határt. Visszanézek s magam ott látom Hemperegve egy nagykabáton, Rám hajolnak széles levelek, Alattuk boldogan heverek. Szakítok egyet és tépdesem, Barnára fest s észre sem veszem, Rágcsálnám, de anyám meglátja S szól — méreg az, ne vedd a szádba.’ — Az a jó dohánykertész lánya. Ha rossz vagyok, ma is meglátja: Szól a szava, szellőből, szélből, Rámnéz vádlón a messzeségből. Elek -a példájához hűen. Jókedvűen és egyszerűen. Nagy boldogsághoz ha nem jutok: Jó szónak is örülni tudok-—
